Reform, 1989. január-április (2. évfolyam, 1-16. szám)
1989-01-13 / 1. szám
4 Illegalitás Számos alternatív mozgalomról, másként gondolkodó csoportról és születő pártról adtunk hírt a múlt évben. Különböző formában jelentek meg a nyilvánosság előtt: üléseztek, tüntettek, tiltakoztak, nyílt leveleket írtak, röpcédulákat szórtak, igénybe vehették a politikai nyilvánosság szinte teljes eszköztárát. Mi a magunk eszközeivel, tudósításokkal, riportokkal, vitacikkekkel, interjúkkal követtük-segítettük lábadozásukat. Hasonlóképpen támogattuk a hatalom, a kormány és az MSZMP reformokat kezdeményező lépéseit, az ország kibontakozása, a gazdaság egyensúlyának megteremtése érdekében hozott intézkedéseit. Független lap lévén kötelességünknek érezzük, hogy tovább árnyaljuk a képet, és bemutassuk a legnagyobb mozgalom belső változásait is. A tavalyi országos pártértekezlet háttérbe szorított egyeseket, kissé leegyszerűsítve a konzervatívokat felváltották a többségbe kerülő reformerek. De az előbbiek sem tűntek el a politikai színtérről. Legfeljebb átmenetileg - kényszerből - visszavonulót fújtak. Úgy véljük, őket is megilleti a véleménynyilvánítás joga. Senki sem lehet közömbös terveik, jövővel kapcsolatos elgondolásaik iránt, hiszen e most konzervatívnak nevezett tábor jelentős erőt képvisel, még ha a történelem fintora alternatívákká váltak is. Ezért idei első számunkban e távolról sem egységes „táborról” készítettünk összeállítást felajánlva, hogy - hasonlóan a többi alternatívokéhoz - az ő megmozdulásaikról is hírt adunk. Sajnos, a tisztességes szándékú Münnich Ferenc Társaságot leszámítva, senkit sem találtunk, aki a szélső- vagy az ultrabaloldal képviseletében megszólalt volna. Érthető, miért. Valamennyi csoport illegalitásban van, s bizonyára úgy vélik, még nem jött el az ideje, hogy önmagukat vállalva a nyilvánosság elé lépjenek. Ettől függetlenül máris fenyegetőznek: „lesz még halálbrigád!”... és listákat készítenek. Még szomorúbb, hogy aki megszólalt, az is jobbnak látta, ha névtelen marad. Érthetetlen. Kitől félnek? Saját elvtársaiktól? Jó lenne, ha tudomásul vennék, valami végérvényesen megváltozott: szólásszabadság van, talán mégis demokratikus jogállam leszünk. S ha elfogadják a törvényeket, a legkevésbé nekik kell illegalitásba vonulniuk! 1989. JANUÁR 13. Egy országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt szóvivője, a Kapu főszerkesztője és lapunk a fenyegetettek között. A Parlament decemberi ülésszakán amolyan folyosói pletykaként meglepő hír terjedt el: egy ultrabaloldali szervezet listát készített azokról az alternatív szervezeti vezetőkről, politikusokról, országgyűlési képviselőkről, „független” újságírókról, akiket ajánlatos lenne eltávolítani (a legszélsőségesebb vélemények szerint fellógatni). Lehet, hogy semmiféle lista sincs, s az egész csak vaklárma, rossz tréfa vagy egy szűk kör ravasz provokációja, hogy ráijesszen a túlságosan elszemtelenedettekre. ígéretet kaptunk arra, hogy a listát - ha létezik egyáltalán - megszerzik. Addig is az állítólagos névsorban szereplők közül három érintettnek feltettük a kérdést: komolyan veszik-e a fenyegetést? Dr. Czoma László országgyűlési képviselő: - Bármilyen listán legyek is rajta, engem nem fog korlátozni, és nem kelt bennem félelmet, így aztán, hiába szeretnék, a számat sem fogom be. Amikor ugyanis szólni kell, az ember szóljon. Egy országgyűlési képviselőnek pedig mindig legyen véleménye. Ez lehet jó, lehet rossz. Csak egy nem lehet: megalapozatlan. - Igaz-e, hogy megfenyegették ? - Végül is a konkrét fenyegetés csak közvetve érkezett el hozzám. Úgyhogy nekem egy rádióriportom miatt majd válaszolnom kell egy népfronttestület előtt. - Tett-e valamilyen észrevételt valamelyik ultrabalos csoport az eddigi munkássága ellen ? - Nincs tudomásom róla, csak legendákat, mendemondákat hallottam, hogy a rádiónál tiltakoztak egyik interjúm miatt. De nem értem, és nem tudom, hogy konkrétan miért. Ha valami nem tetszik valakinek, keressen meg, én megtalálható, elérhető vagyok. Ha valakinek a hegyében vagyok, szóljanak, ha összejönnek, hívjanak meg, én szívesen elmegyek, és vívjuk meg a küzdelmet szópárbajjal, nyílt véleményekben, nyílt páston. Sok mindent tisztázhatunk így, s ennek a vitának nem sérültjei lesznek, hanem győztesei. - Kik lehetnek az állítólagos lista készítői ? - Nem tudom, s azt sem tudom, hogy ezek az illegális szervezetek léteznek-e, működnek-e. Csak ezt-azt hallani róluk. Nem tudom, miért nem lépnek nyíltan a színre, miért nem teszik közzé, mi vagy ki ellen szervezkednek. Sajnos, elmúlt történelmünk azt bizonyítja, hogy eddig minden reformmozgalom végét akasztófák jelezték. Most újra itt a lehetőség, majdnem forradalmi helyzet van, de ez nem azt jelenti, hogy barikádot kell emelni és lövöldözni, hanem okosan és tisztességesen minden javító szándékú erőt össze kell fogni, és a közmegegyezést keresni. Nem szabad félni a fenyegetésektől, semmilyen szervezettől. Lehet az ultrabalos, jobbos, balos vagy akármilyen. Ha nekik van nyílt és tisztességes véleményük, mondják el bátran, s vitatkozzanak. Én annak a híve vagyok: győzzön a Jobbik. Ravasz Károly, a Kisgazdapárt szóvivője is döbbenten értesül arról, hogy készült valahol egy lista, ahol az új pártok képviselőit is próbálják megfenyegetni. - Állítólag ön is ott van a névsorban, hiszen gyakran szerepel a nyilvánosság előtt mint a Kisgazdapárt szóvivője. - Nem hiszem, hogy ezek a fenyegetések komolyak lennének. Különben a történelem ismétlődik, mert amikor 1943-44-ben szervezője voltam a pécsi egyetemen egy németellenes diákcsoportnak, már kiérdemeltem azt a megtiszteltetést, hogy a felkötendő személyek pécsi listáján a rendkívül előkelő második vagy harmadik helyen szerepelhettem. - Azóta volt-e ilyen esete ? - Szerencsére nem volt. Mellesleg minap Pártay Tivadarnál, pártunk elnökénél egy névtelen levelezőlapot láttam, amelyben nem őt fenyegették meg, hanem valaki mást. A másik oldalról a kollaboránsokat vette célba az üzenő. Azt hiszem, hogy ilyen szélsőséges megnyilatkozások minden társadalomban előfordulhatnak. Én nem hiszem, hogy ezt komolyan kellene venni, ezek a társadalom betegségének a jelei. Ám arra nagyon gondosan kell ügyelni, nehogy felelőtlen emberek kezébe fegyver kerüljön, mert akkor kiszámíthatatlan dolgok is megtörténhetnek. Én remélem, hogy e jogállamban a parlamentáris demokráciába való átmenetei robbanásmentesen és a lehető legsimábban mehet végbe. A Független Kisgazdapárt is hisz ebben, ezért semmilyen oldalról jövő fenyegetés sem Fenyegető lista Dr. Ravasz Károly Már ötezer tagja Nem les Tömegmozgalom a cél • Az iránytű az MSZMP • A kapitalizmus számunkra elfogadhatatlan Az alternatív szervezetek sorában alakult meg 1988. november 11-én a Münnich Ferenc Társaság. Létszámuk a múlt év végére elérte az ötezret, s ez a gyarapodás várhatóan nem áll meg 1989-ben sem. A társaság céljairól és programjáról kérdeztük az intézőbizottság tagját, a sajtó- és propagandaügyek felelősét, Magyar Miklóst. • Számomra meglepő, hogy a Münnich Ferenc Társaság is alternatív szervezetnek vallja magát. Annál is inkább, mivel az eddig nyilvánosságra hozott információk szerint teljes mértékben támogatják az MSZMP politikáját. Akkor hogyan kell értelmezni ezt az alternatív szervezetet? Tehát mit jelent önöknek az alternatív, azaz másik megoldás? A válasz nem olyan bonyolult, mint gondolná. Amióta