Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-05-05 / 17. szám
Búcsúzunk Németh első (I Berecz Frigyes ■■■■■■■■■■■a w *wmmm 1987 decemberétől ipari miniszter, ezt megelőzően a kormány egyik elnökhelyetteseként egy éven át dolgozott. Korábban, 1981-1986 között a BHG vezérigazgatójaként szerzett elismerést mint az akkor jól prosperáló iparvállalat vezetője. Az ipari tárcát meglehetősen ellentmondásos helyzetben örökölte, e területen volt szinte a legtöbb miniszteri váltás az elmúlt két évtizedben. (Miniszterek: Horgos Gyula, Nemeslaki Tivadar, Méhes Lajos, Soltész István, Kapolyi László.) A tárca több ipari terület összevonásával alakult ki, s a gyakori váltás rendszerint az apparátus lecserélésével, az iparpolitikai koncepciók átértékelésével is együttjárt. Végül is nem tudott kialakulni egy jó értelemben vett ipari lobby, ahhoz hasonló, mint amilyen például a mezőgazdaságban jött létre. Berecz Frigyes 1933. március 20-án született Budapesten. A Posta Műszerész Iparostanuló Iskolájában szerzett szakképzettséget. 1949-től a Magyar Néphadseregben teljesített szolgálatot. Később a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott. 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán szerzett diplomát. 1981 -től a BHG Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatója volt. 1986-1987-ben a Minisztertanács elnökhelyettese. 1987. december 16-tól ipari miniszter. Ki maradjon, ki menjen? Új kormányt kell választani. Ezt kívánják a pártok, a képviselők, de maga Németh Miklós miniszterelnök is szorgalmazza a jelentős személycseréket. Több párt és szervezet, megfontolva a helyzetet - nyilván az átmeneti időre - ügyvezető kormányt javasol, míg akadnak valamiféle koalíciós kabinet mellett voksolók is. Bármilyen furcsa is - többé-kevésbé mindenkinek igaza van. Ám a demokratikus választások ideje mág nem jött el, most pedig - hogy az ország a gazdasági összeomlás küszöbéhez érkezett - mielőbb erős, megbízható, stabil és hiteles kormányra van szükség, így nem a leváltogatások garmadájában, mindenki lecserélésében, hanem a kabinet megerősítésében kell keresni a kiutat. Fogadjuk el azt, hogy Németh Miklós jó gazdasági szakember, Pozsgay Imre pedig jó politikus, Nyers Rezsőt is sokan tisztelik, s a jelenlegi kormányban találnánk még több szimpatikus és hiteles személyt. Ezek tehát jó lenne, ha maradnának, míg mások leszerepeltek - kapkodó, elhamarkodott intézkedéseikkel a többieket is lejáratták - vagy csak egyszerűen maradtak azok, akik voltak, s a rendszer változott meg körülöttük. Az országnak erős reformkormányra van most szüksége, amely végrehajtja a demokratikus átalakítást, megteremti a jogállamiság és a parlamenti demokrácia alapjait, meggátolja a jugoszláv vagy lengyel „mintájú’’ inflációs pokol elszabadulását, az országot tíz évre visszavető gazdasági összeomlást. Olyan erős kormány kellene, amely már holnapra képes megbízható programot adni, reális célokat kitűzni, s felhagy a szocializmus hagyományos fantomképének kergetésével, miután a jóléti társadalom Csipkerózsika-álmából is fekiadni kényszerült. Hogy ezt elősegítsük, a Reform másfél millió olvasója nevében néhány párttal egyetértésben kezdeményeztük egy társadalmi jelölő bizottság létrehozását. Hogy ne csak a „hagyományosan” KB- és Népfront-kiválasztottak, hanem más szempontok alapján jelöltek közül is választhasson végre a miniszterelnök és a parlament. Tőke Péter Marjai Józseftől vette át a frissen létrehozott Kereskedelmi Minisztériumot, amit azóta sem sikerült a két elődszervezetből, a Külkereskedelmi és a Belkereskedelmi Minisztériumból egységes irányítószervezetté ötvözni. Beck Tamás nevéhez az első importliberalizációs intézkedések bevezetése fűződik, és ő volt az a miniszter, aki elsőként szorgalmazta a magánforgalomba beérkező személygépkocsik vámjának jelentős csökkentését. Ugyancsak Beck Tamás nevéhez fűződik a „vállalatkiárusítási” program beindítása, már csak azért is, mert kormánydelegáció élén ő utazott elsőként az NSZK-ba, felkínálva nyugati befektetőknek 50 magyar vállalat ajánlatát. A belkereskedelemben is felkavarta az állóvizet, reprivatizálási folyamatot indított el, de ennek az akciónak csak a tárcán belül vannak hívei, sok vállalat ellenzi. Beck Tamás 1929-ben született Budapesten. Gépészmérnök. 1952-ben szakmájában kezdett dolgozni, majd osztályvezető a Könnyűipari Minisztériumban. Igazgató főmérnökként került a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalathoz. 1970-től 1988-ig könnyűipari vállalatok vezetői posztjain van, végül vezérigazgató. 1982-től 1988 végéig a Kereskedelmi Kamara választott elnöke. Kereskedelmi miniszterré 1988. október 5-én választották. Az MSZMP Központi Bizottságának 1987-től tagjai. 1985-ben Állami Díjjal jutalmazták munkáját. 1989. MÁJUS 5. Pahász kirsit m'TMszter' tevékenysége IsScflCllV JUCI II alatt kezdődött a szociálpo litika alapvető reformja. Első lépésként a társadalombiztosítási alapot függetlenítették a költségvetéstől. Olyan rendszert dolgoztak ki, amely segíti, hogy a társadalombiztosítás bevételei fedezzék a kiadásokat. Ennek összes feltételei jelenleg nem állnak rendelkezésre, sőt némileg még romlott is a „szaldó”. Gyökeres változtatásokon gondolkoznak az irányítása alatt álló tárca szakértői. Csehák Judit elképzelései szerint a jövőben a biztosítási rendszer nagyobb szerepet kap, a nyugdíjaknál és más szociálpolitikai területen is. E dicséretes erőfeszítések mellett nagy visszatetszést váltott ki a gyógyszeráremelés és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs terhek növelése. E téren - éppen a közvélemény nyomására - a minisztérium visszalépésre kényszerült. Csehák Judit 1940. január 16-án született Szekszárdon. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja. 1965-ig kórházi segédorvos, később Faddon körzeti orvos, majd Szekszárdon. 1978-1984 között a SZOT titkára. 1984 végén a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1987. december 16-tól szociális és egészségügyi miniszter, 1985 óta az MSZMP KB, 1987-től 1989 áprilisáig pedig a Politikai Bizottságnak is tagja volt.