Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)

1989-05-05 / 17. szám

­ Búcsúzunk Németh első (I Berecz Frigyes ■■■■■■■■■■■a w *wmmm 1987 decemberétől ipari miniszter, ezt megelőzően a kormány egyik elnökhe­lyetteseként egy éven át dolgozott. Korábban, 1981-1986 között a BHG vezérigazgatójaként szer­zett elismerést mint az ak­kor jól prosperáló iparvál­lalat vezetője. Az ipari tár­cát meglehetősen ellent­mondásos helyzetben örö­költe, e területen volt szin­te a legtöbb miniszteri vál­tás az elmúlt két évtized­ben. (Miniszterek: Horgos Gyula, Nemeslaki Tivadar, Méhes Lajos, Soltész Ist­ván, Kapolyi László.) A tárca több ipari terület összevonásával alakult ki, s a gyakori váltás rend­szerint az apparátus le­cserélésével, az iparpoliti­kai koncepciók átértékelé­sével is együttjárt. Végül is nem tudott kialakulni egy jó értelemben vett ipari lobby, ahhoz hasonló, mint amilyen például a mező­­gazdaságban jött létre. Berecz Frigyes 1933. március 20-án született Budapesten. A Posta Műszerész Iparostanuló Iskolájában szerzett szakképzettséget. 1949-től a Magyar Néphadseregben teljesített szol­gálatot. Később a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott. 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán szerzett diplomát. 1981 -től a BHG Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatója volt. 1986-1987-ben a Miniszter­­tanács elnökhelyettese. 1987. december 16-tól ipari miniszter. Ki maradjon, ki menjen? Új kormányt kell választani. Ezt kí­vánják a pártok, a képviselők, de maga Németh Miklós miniszterel­nök is szorgalmazza a jelentős sze­mélycseréket. Több párt és szerve­zet, megfontolva a helyzetet - nyil­ván az átmeneti időre - ügyvezető kormányt javasol, míg akadnak va­lamiféle koalíciós kabinet mellett voksolók is. Bármilyen furcsa is - többé-kevésbé mindenkinek igaza van. Ám a demokratikus választá­sok ideje mág nem jött el, most pe­dig - hogy az ország a gazdasági összeomlás küszöbéhez érkezett - mielőbb erős, megbízható, stabil és hiteles kormányra van szükség, így nem a leváltogatások garmadájá­ban, mindenki lecserélésében, ha­nem a kabinet megerősítésében kell keresni a kiutat. Fogadjuk el azt, hogy Németh Miklós jó gazdasági szakember, Pozsgay Imre pedig jó politikus, Nyers Rezsőt is sokan tisztelik, s a jelenlegi kormányban találnánk még több szimpatikus és hiteles személyt. Ezek tehát jó len­ne, ha maradnának, míg mások le­szerepeltek - kapkodó, elhamarko­dott intézkedéseikkel a többieket is lejáratták - vagy csak egyszerűen maradtak azok, akik voltak, s a rendszer változott meg körülöt­tük. Az országnak erős reformkor­mányra van most szüksége, amely végrehajtja a demokratikus átalakí­tást, megteremti a jogállamiság és a parlamenti demokrácia alapjait, meggátolja a jugoszláv vagy lengyel „mintájú’’ inflációs pokol elszabadu­lását, az országot tíz évre visszave­tő gazdasági összeomlást. Olyan erős kormány kellene, amely már holnapra képes megbízható progra­mot adni, reális célokat kitűzni, s felhagy a szocializmus hagyomá­nyos fantomképének kergetésével, miután a jóléti társadalom Csipke­rózsika-álmából is fek­iadni kény­szerült. Hogy ezt elősegítsük, a Re­form másfél millió olvasója nevében néhány párttal egyetértésben kez­deményeztük egy társadalmi jelölő bizottság létrehozását. Hogy ne csak a „hagyományosan” KB- és Népfront-kiválasztottak, hanem más szempontok alapján jelöltek közül is választhasson végre a mi­niszterelnök és a parlament. Tőke Péter Marjai Józseftől vette át a frissen létrehozott Keres­kedelmi Minisztériumot, amit azóta sem sikerült a két elődszervezetből, a Kül­kereskedelmi és a Belke­reskedelmi Minisztérium­ból egységes irányítószer­vezetté ötvözni. Beck Ta­más nevéhez az első im­portliberalizációs intézke­dések bevezetése fűződik, és ő volt az a miniszter, aki elsőként szorgalmazta a magánforgalomba beérke­ző személygépkocsik vám­jának jelentős csökkenté­sét. Ugyancsak Beck Ta­más nevéhez fűződik a „vállalatkiárusítási” prog­ram beindítása, már csak azért is, mert kormánydele­gáció élén ő utazott első­ként az NSZK-ba, felkínál­va nyugati befektetőknek 50 magyar vállalat ajánla­tát. A belkereskedelemben is felkavarta az állóvizet, reprivatizálási folyamatot indított el, de ennek az ak­ciónak csak a tárcán belül vannak hívei, sok vállalat ellenzi. Beck Tamás 1929-ben született Budapesten. Gépészmérnök. 1952-ben szakmájában kezdett dolgozni, majd osztályvezető a Könnyűipari Minisztériumban. Igazgató főmér­nökként került a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalathoz. 1970-től 1988-ig könnyűipari vállalatok vezetői posztjain van, végül vezérigazgató. 1982-től 1988 végéig a Kereske­delmi Kamara választott elnöke. Kereskedelmi miniszterré 1988. október 5-én választot­ták. Az MSZMP Központi Bizottságának 1987-től tagjai. 1985-ben Állami Díjjal jutalmaz­ták munkáját. 1989. MÁJUS 5. P­­ahász k­irsit m'TMszter' tevékenysége IsScflCllV JUCI II alatt kezdődött a szociálpo­­ litika alapvető reformja. El­ső lépésként a társadalom­­biztosítási alapot függetle­nítették a költségvetéstől. Olyan rendszert dolgoztak ki, amely segíti, hogy a tár­sadalombiztosítás bevéte­lei fedezzék a kiadásokat. Ennek összes feltételei je­lenleg nem állnak rendelke­zésre, sőt némileg még romlott is a „szaldó”. Gyö­keres változtatásokon gon­dolkoznak az irányítása alatt álló tárca szakértői. Csehák Judit elképzelései szerint a jövőben a biztosí­tási rendszer nagyobb sze­repet kap, a nyugdíjaknál és más szociálpolitikai te­rületen is. E dicséretes erő­feszítések mellett nagy visszatetszést váltott ki a gyógyszeráremelés és az ezzel kapcsolatos admi­nisztrációs terhek növelé­se. E téren - éppen a köz­vélemény nyomására - a minisztérium visszalépésre kényszerült. Csehák Judit 1940. január 16-án született Szekszárdon. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja. 1965-ig kórházi segédorvos, később Faddon körzeti orvos, majd Szekszárdon. 1978-1984 között a SZOT titkára. 1984 végén a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1987. december 16-tól szociális és egész­ségügyi miniszter, 1985 óta az MSZMP KB, 1987-től 1989 áprilisáig pedig a Politikai Bizottságnak is tagja volt.

Next