Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-08-11 / 31. szám
reform ménnyel nyugdíjba vonulhatna, s miután ezren továbbra is nálunk dolgozhatnak, négyezren nézhetnének más munka után... • A bánya felszámolásánál mit írnának még a veszteség rovatba? - A föld alatt van 4,3 milliárd forint értékű állóeszközünk, s ennek java része az enyészeté lenne. És az is nagy kérdés, hogy szabad-e elárasztani a járatokat, hiszen kivettünk 18 millió m3 földet. Két független szakértőt kértünk fel, hogy készítsenek szakvéleményt, de valószínűleg ugyanarra a következtetésre jutnak, mint mi. Félő ugyanis, hogy az uránnal, rádiummal szennyezett víz átfolyik a karsztvízrendszerbe, s ez beláthatatlan következménnyekkel jár... • S mi lehet a megoldás? - Két aknát nyitva kell tartani, s a vízmentesítést folytatni, míg világ a világ... • Sosem gondoltak arra, hogy egyszer majd bezár a bánya? - Eddig nem kellett ezzel foglalkoznunk, hiszen a bánya csak félidős. A mostani tudásunk szerint még legalább 35 esztendőig van benne érc. Tíz év pedig elegendő, hogy a bezárásra felkészüljünk. A negyedik variáció erre is adna esélyt, hiszen meghúznánk a derékszíját, s csak annyit termelnénk, amennyi Paksnak kell. Kivárnánk, amíg az uránnak is jobb ára lesz... • Ön és vezetőtársai, valamint a tömegdemonstrációra készülő bányászok legszívesebben egyetlen aknát sem adnának fel. Ha ön egy másik székben ülne, akkor is ilyen makacs volna? - Miért adnánk föl első szóra, amikor van még esély? Annak a bizonyos államtitkári nyilatkozatnak, ami számunkra is váratlanul hangzott, egy haszna mindenképpen volt. A bánya bezárásának hírére felfigyeltek a nyugati cégek és azóta többen is bekopogtattak. Eddig a környékünkre sem jöhettek, most viszont a zsebünkben a tárgyalási engedély, tehát kutatjuk a piacot. Hiába van elég urán Európában és másutt, ami világszínvonalú koncentrátumunk is érdekli őket. • Nagy cégek? - Igen. • Európaiak? - Igen, de tovább ne is találgasson, mert még csak a tájékozódó tárgyalások kezdődtek el. • A pécsi urán viszont a nyugati piacon is drága lesz... Jelenleg 42 dollárt adnak egy kilogramm uránért, de ha hosszú távra szerződünk - márpedig ezeknek a cégeknek ez a szándékuk - akkor 80-82 dollárt is kérhetünk. Az igaz, hogy ebből sem élnénk meg. Számításaink szerint így 85 forintos dollárt termelnénk. A magyar gazdaságban ez nagyon is átlagos és dollárínséges időben egyébként sem megvetendő. Ha ezt elismeri a magyar gazdaság, ez a kilábalás út- Dalia László . A kormány döntésétől függ 10000 mecseki szénbányász sorsa. Ha túl szigorúak lesznek, akkor a következő években 6000 embert kell elbocsátani a vállalattól, ha „csak” szigorúak, e létszámnak csupán a felét. A tervek szerint ez év őszén adja nevét és pecsétjét a kormány elnöke a bányászok jövőjét jelentősen befolyásoló liászprogram további sorsa. • Hogyan jutottak eddig ? - Az egyik szélsőségbe már beleesett a 70-es évek közepének kormánya, amikor az egyik fő gazdasági, már-már nemzeti programnak hirdette meg bányák nyitását, a minél több szén termelését - mondja Csethe András, a Mecseki Szénbányák Vállalat vezérigazgatója. - A mostani döntés pedig a másik szélsőség lenne, ha engedve a hangzatos szólamoknak, a nehéziparon, ezen belül is a bányászaton akarná elverni a port a kialakult gazdasági válság miatt... - Az 1987-es szanálásunk feltétele az volt, hogy három év alatt bizonyítsuk: meg tudunk állni a saját lábunkon. Már tavaly teljesítettük a fő követelményt: nem voltunk veszteségesek. Ez év első felében pedig 40 millió forinttal jobbak vagyunk a tervezettnél. Az első negyedévben még 100 milliós veszteségünk volt, ez júliusig 9 millióra csökkent a szén és brikett árbevételében. • Az előbb többletről beszélt... - így is van. A különbség a nagyobb mennyiségű és jobb minőségű széntermelés mellett a jövedelmezőbb melléktevékenységünkből adódik. A bányászat a világon szinte mindenhol támogatott iparág. S hogy a hozzájárulás minél kisebb mértékű legyen, a fejlett országokban a szén értékén kel el a piacon. Nálunk ez ma sincs így. Nem elég, hogy a hazai szén használati értékét a fűtőértéke helyett a hamutartalom alapján mérik, hatóság szabja meg az árát is. Míg a termelői árat 15 százalékkal emelték, addig a fogyasztói ár meg sem közelíti a termelőit. A mecseki szén legalább 30 százalékkal alulértékelt a mostani árszabályozás miatt. A papírforma szerint ma már bárkinek adhatunk el szenet, ám a valóságban nem. Jugoszláviába a Lignimpexen keresztül szállíthatnánk folyamatosan, de kiviteli engedélyt, ki tudja miért, a mai napig nem kaptunk. Egyesek szemében még mindig stratégiai cikk a szén. • Ilyen szellemben jelölték ki a liuszprogramot is ? Ez most nagy szálka a kormány szemében. Ha a ráfordítás és az eredmény közötti különbséget nézem, akkor joggal. Nyolc évvel ezelőtt majdnem egy fél nagymarosi vízerőműre elegendő összeget fogadott el a kormány a beruházásra. Az akkori tervek szerint évi 900 ezer tonna kokszolható szenet igényelt volna a Dunai Vasmű. Az idén, bár többre lenne szükségük, 260 ezer tonna szállítását vállaljuk, mivel csak ennyit érint az állami támogatás. Jövőre szerződést sem kötünk a vasművel, ha nem fogadják el árainkat. • Újabb két mamutvállalat indul csatába egymás ellen ? - Számunkra is létkérdés a gazdaságos termelés. Hivatalosan is ezt várják el tőlünk. • Mit tettek, tesznek még ennek érdekében? - Három évre szóló gazdaságossági számítást végeztünk, ezt nyújtottuk be a kormánynak is. A fokozatos leépítést szorgalmazzuk. Az évi 1,8 millió tonna szén termelése lenne kifizetődő, s így három esztendő alatt időarányosan mindössze 3000 embert kellene elbocsátanunk. Harmada már e félévben elhagyta a vállalatot. Ha a kormány tagjai mégis drasztikus lépésre szánnák el magukat, akkor 6000 ember maradna egyik napról a másikra munka nélkül. Ezenkívül pedig olyan értékes állóeszközök maradnának kihasználatlanul, amit csak a bányászat üzemeltethet. Mozdíthatatlan állóeszközeink nettó értéke 4,5 milliárd forint. Okos kompromisszumra van tehát szükség. Ennek érdekében vállalkoztunk különböző melléktevékenységekre, amelyek jövedelmezőbbek a jelenlegi széntermelésnél. A napokban írtuk alá a Szabadszentkirályi Fémipari Szövetkezettel alakított kft.-nk szerződését: nagy mennyiségben gyártunk közösen a szovjet piacra kerti traktorokat. Jól működő marketingirodánk van, beruházási irodánk generál-kivitelezői feladatokat lát el, több nyugati érdeklődő kacsingat megüresedő telephelyeink felé. • Ezek szerint akár be is zárhatnák a bányát, hiszen megérné... Erre még gondolni sem akarok, bányásztársaimmal együtt ez ellen harcolok. Tervezzük ugyan, hogy 10- 12 aknát megszüntetünk, de mindet nem. A szénre még beláthatatlan ideig szükség van. A jövedelmezőség érdekében jelentős átszervezésbe kezdtünk, hogy tovább csökkentsük fölösleges kiadásainkat. Ennek keretében például jövő év januárjától nem fizetjük a vállalat függetlenített MSZMP-apparátusának és az ifjúsági szervezet helyi bizottságának költségeit. Ezt is gazdaságossági szempontból tesszük. • Hány millióba került évente a függetlenített apparátus fönntartása ? - Sokba, de hadd ne mondjak öszszeget. Egyrészt félrevezető lenne, másrészt anyagi veszteségeinknek csak töredéke. • Összefüggésben van ez a lépés a vállalati KISZ-bizottság korábbi, az ön elleni nyilvános kirohanásával? - Nem. Kizárólag anyagi szempontok vezérelnek bennünket: továbbra is helyiséget adunk a pártnak, de mindenért fizetniük kell. Ezt a lépésünket egyeztettük a megyei MSZMP-vezetőkkel is, akik a közhangulatot is figyelembe véve egyetértettek velünk. • Újabb sztrájkra készülnek? Remélem, nem szánják el magukat a tavalyihoz hasonló lépésre a bányászok. De tény: a bizonytalanság miatt erre is föl kell készülnünk. Bubrik Gáspár Fűtőérték helyett hamutartalom • Engedély híján nincs bácskai szállítás • Nem partner a Dunai Vasmű • Fokozatos leépítés • Kerti traktor szén helyett • Kacsingató nyugatiak • Bezárást nem! • Zsugorított apparátus Szélsőségből szélsőségbe a mecseki szén mezőn