Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-07-21 / 28. szám
18 1956 őszén Jánossy Lajos akadémikus nyilatkozott a magyar uránról. Ezt követően a kérdés három évtizedig tabu volt. Ma újra hallhatunk e kérdésről, de csupán a ráfizetést, no meg a bányászat szüneteltetésének a károsító hatásait emlegetik, sajnos az érdemi adatok még változatlanul titkosak. Válságban a magyar uránbányászat (miért pont az ne lenne ?...) - olvashatjuk egyre-másra. Az urán a Szovjetunióba megy (onnan viszont urán fűtőelemeket kapunk a paksi erőmű számára), a bányászat évi 2,5 milliárd forint ráfizetéssel jár, de 1993-ig folytatni kell, mert így szerződtünk a SZU-val, ha a kitermelés megszűnik, akkor 5 ezer munkahely is megszűnik vele. Mi az, amit ezen túl is tudnunk kellene ? 1. Mekkora a földben lévő uránkészlet? 2. Mekkora az urán koncentrációja az ércben? 3. Milyen mélyen folyik jelenleg a kitermelés? 4. Mennyibe kerül 1 kg urán kitermelése? 5. Mit fizet a SZU 1 kg uránért? A fenti kérdésekhez érdemes némi magyarázatot fűzni. Világszerte találhatók viszonylag olcsó bányák, ezeknél külszíni kitermelés folyik, illetve az uránérc koncentrációja nagyobb az átlagosnál. Néhány igen kedvező adottságú bánya esetében 80 US- dollár alatt van az urán költsége kilogrammonként, általában viszont 80-130 dollár/kg árral lehet számolni. Igen sok helyütt van olyan uránvagyon is, amelynek a kitermelési költsége 130 dollár/kg fölött van; ezt általában nem érdemes kitermelni. Ma túlkínálat van a nemzetközi uránpiacon, ezért számos bányát bezárnak. A 30-32 dolláros ár nyilván nem nagyon buzdít termelésre. A bezárás viszont nem tragédia, a bánya bármikor újra művelhető. Nálunk másként lenne? Varga Mihály vezérigazgató szerint ugyanis a bánya bezárása utáni újraindítása majdnem annyiba kerülne, mint az eredeti beruházás. Ez a megállapítás indokolja további két kérdésünket: 6. Mennyibe került a magyar uránbánya létesítése? 7. Miért okozna nagy veszteséget a bányaművelés szüneteltetése? (A nemzetközi tapasztalat ugyanis ellentmond ennek az állításnak. További kérdéseink előtt megint csak le kell szögeznünk néhány tényt, olyan tudományos eredményt, amelyet évtizedek, évszázadok tapasztalata bizonyít. Már a múlt században bebizonyosodott, hogy az uránbányászok általában tüdőrákban halnak meg. (Ekkor még nem ismerték az ionizáló sugárzást, így a halál okáról sem sokat tudtak.) Ma viszont már teljesen egyértelműen ismerjük az uránbányák - sőt a bányák meddőjének - káros hatását. A Szovjetunióba csak a kémiailag dúsított uránérc megy. Az óriási mennyiségű meddő, amely a radioaktivitás túlnyomó hányadát tartalmazza (rádium, tórium stb.) itt marad nekünk. Kérdéseink tehát: 8. Az uránbányászat negyven éve alatt hány személy dolgozott a bányákban ? 9. Felhívták-e vajon a bányászok figyelmét munkájuk veszélyére? 10. Mekkora volt a rák- (ezen belül a tüdőrák-) megbetegedés, illetve halálozás aránya a bányászoknál (a volt bányászoknál) ? A további, szintén a veszélyre vonatkozó kérdések előtt ismét néhány tudományos eredmény: az uránbányászat nem csak a bányászokat veszélyezteti. A bányaművelés során többszázszor nagyobb mennyiségű meddőt termelnek ki Ilyen egy külszíni uránbánya (Osamu Utsumi, Brazília; 1981-ben nyitották meg, évi termelése 500 tonna urán). Míg a világ távoli bányáiról fényképeket láthatunk, minden lényeges adatot ismerünk, a mecsekbről semmit sem lehet tudni. Úgy látszik, ez a világ legeslegszigorúbban titkos lelőhelye - még ha olyan gazdag volna! 1989. JÚLIUS 21. 14 plusz 1 kérdés a magyar uránról Nemcsak az atomerőmű veszélyes • Árak, költségek • A semmi nem lehet kielégítő...