Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)

1989-11-10 / 44. szám

reform ön sem szerződne le egy NB III-as csapathoz. - Valószínű, hogy nem, de azt se mondom, hogy én akarnék lenni a főnök... Nem, de ha belekezde­nék, nagyon sok mindent kellene tisztázni. Persze azt sem tudom, akarják-e, hogy én otthon edzős­­ködjem valaha is. • Nem tárgyalt soha senki ilyesmiről önnel? - Mostanában nem, korábban igen. De holmi ködös óhajoknál többre nem derült fény... • Elkelne például a Honvédbe is egy jó edző. Elég harmatosan megy a régi csapatának mostaná­ban. - Van ott jó edző! És különben sem lehet minden héten bajnoksá­got nyerni! • Tény. Mondja, milyen Mel­­bourne-ben ? Elégedett ? Puskás Ferenc 1927. április 2-án született, mint legifjabb Purczeld Ferenc Apja ez év­ben igazolt a Kispest FC-hez, és kapott ál­lást a megyeházán mint borforgalmi adóel­lenőr. A család (a nagypapa, az apa, az anya, valamint Öcsi és Évike) a pályával szemben lakott egy szoba-konyhás lakásban. Öcsi onnan leste apja játékát Hét-nyolc évesen aztán már ő is a bőrt rúgta a híres Lipták­­grundon. Némi csalással Bozsikkal együtt igazolta le a KAC. Pályafutása fantasztikus: 16 évesen már a nagycsapatban játszott, 18 éve­sen felnőttválogatott 20 évesen - 1947-ben - a Juventus csábított Nem ment Viszont elszaladt vele a szekér. Többször is eltiltották dur­vaságért szövegelésért Játszani viszont nagyon tudott! 1945 és 1956 között 84-szer volt váloga­tott és 83 gólt lőtt ! Csapatkapitá­nya az 1952-es olimpiai bajnok és az 1954-es világbajnoki ezüstérmes gárdának. 1956-ban ő is, mint sokan mások, disszidált Tíz évig a Real Madridban ontotta a gólokat majd edzősködni kezdett (Az 1962-es vb-n egyébként spanyol állampolgárként még játszott Mr. Puskas, azaz Pancho.) Görögország, Szaúd- Arábia, Chile, Egyiptom voltak sikeres edzői kar­rierjének főbb állomásai. - A Hellas egy első ligás csa­pat görög vezetőkkel és hat görög játékossal. Jól megérzem magam velük, végül is a Panathinaikosznál eltöltöttem korábban már egy kis időt... Öt hete dolgozom velük, s eddig minden rendben. • Vagyis sínen van. - Ha-ha. • Azt beszélik: a sport­világ jelölte önt köztársasági nőknek... - kezdtem iszonyú köhécselések közt a Nagy Kérdést, ami természete­sen elméleti, több okból is: egyrészt, mert a Reform senki számára nem óhajt 50 ezer sza­vazatot gyűjteni, másrészt Pus­kás egyébként is Spanyolország­ban él - Szóval,... mi lenne, ha jelölnék köztársasági elnöknek ? A listára fölkerülni semmiből sem áll. • Bizonyára hallotta, hogy egy ideig Habsburg Ottó neve is fu­tott.­­ Na neki azért valamivel több köze van a dologhoz, mint ne­kem... Nem is tudom, mit mond­jak. Nem hiszem, hogy volna rá képességem... • Népszerűsége mindeneset­re van...­­ Ha úgy gondolja... Azt le­het, talán azt kiharcoltuk, már­mint a labdarúgópályán. • Igen, úgy gondolom. Láttam Czibort a Fradi-pályán, a szurko­lók közt akadt, aki ezresre kért tőle autogramot. - Ha-ha, a felit el kellett volna tenni! - vág közbe. • Önről pedig most jelent meg a második könyv. Nagy a felhaj­tás ön körül... Gondolja, hogy ez másnak szól, mint a népszerű­ségnek ? - Nem tudom... Na jó. Igaza van. Népszerűek vagyunk, mert jól fociztunk. De ez a terület, ame­lyen maradnunk kell! Igazán hasznosak csak itt lehetünk. Eh­hez értünk... Politikai pályára po­litikust válasszon az ország! Morvai Katalin Először 1981 -ben jött haza mégpedig Sze­pesi ösztökélésére. Már a reptéren százak várták. A népstadionbeli öregfiúk meccsre pedig megtelt a lelátó. Ettől megnyugodott közszereplését ugyan nem kísérte mindig osztatlan si­ker, de nimbusza változatlan.­­ A Puskás. Szerencse Azt mondja a tv-híradó munka­társa: szerencse, hogy éppen baseballmeccset játszottak a vá­rosban, mert különben sokkal többen haltak volna meg. (Vagy­is, hogy nagyobb lett volna a for­galom a San Franciscó-i 880-as számú emeletes gyorsforgalmi úton, ami azon a rémséges ked­den délután öt óra négy perckor a Richter-skála szerint 6,8-as földrengés következtében besza­kadt.) Szóval, szerencse... A sport, a sokak által lenézett, lekezelt tahószórakozás mint szerencsepatkó. No jó, kellett hozzá száz-egynéhány halott és még annyi eltűnt, hogy a komoly sérültekről ne is beszéljünk. (Most ellenben új távlatok nyíltak a sport előtt; mostantól, hölgyeim és uraim, lehet szeretni. A sport életet ment!) Addig amíg Jim és Jack a lelá­tón szotyizik, üvölt, hadonászik, jó helyen van. Mondhatni, a leg­jobb helyen. Nem az összeros­­kadni kész betonpályán, és nem is otthon a­z építési norma ide vagy oda - korántsem földren­gésbiztos épületben.­­Jim és Jack persze behelyettesítendő Jakabbal és Jancsival, merthogy ez a szerencsetálalás is itthon hangzott el. Úgy, ahogy. S bár a legutóbbi berhidai földrengés ki­­lencszázad akkora volt csak, mint a San Franciscó-i, mostan­ tól lehet, sőt kifejezetten érde­mes meccsre járni. Sőt, az a szerencsés, aki egyetlen mér­kőzést sem hagy ki. Mit lehet tudni?­ Háromszoros hip-hip-hurrá a sportnak!... Hogy ezzel az erővel történ­hettek volna az események más­képpen is ? Hogy a Giants-Athle­­tics baseball-rangadót játszhat­ták volna egy nappal később? Netán két órával később? S hogy akkor az a hatvanezer rajongó épp mind úton lett volna ? Például az ominózus emeletes autópá­lyán? Vagy mi történt volna, ha a rengés epicentruma egy kicsivel is közelebb esik a stadionhoz, s az épület lelátója szakad be?! Igen, az. A híradó akkor nyilván így kommentálta volna az esetet: nagy szerencsétlenség, hogy ép­pen sportrangadót játszottak a városban. S a szpíker hangjában ott rezegne az „éle”, hogy az is hülye, aki a sportot szereti. Na, ezúttal szerencséje volt a sportnak... mo- Rancho - Ha-ha-ha, rossz! Viccnek nem 47

Next