Reform, 1991. szeptember-december (4. évfolyam, 36-52. szám)
1991-11-21 / 47. szám
4 1991. NOVEMBER 21. Itt a kégli, hol a kégli: Felbecsülés így meg úgy • Meddig repednek még a falak? Kérnénk szépen, döbbenetes. Mert miközben a fővárosi közgyűlés június 27-i döntése szerint az állami ingatlanok egységes szabályozás alapján értékesíthetők Budapesten -, hogy ugyebár ne érjen indokolatlan megkülönböztetés lehetőség szerint egyetlen bérlőt sem a Reform információi szerint minden van, csak egységes szabályozás nincs. S hogy meglegyen az a bizonyos mogyoró is a habos sütemény tetején, az arra magukat hivatottnak érzők újfent elővették a régi szlogent, miszerint lakásreform. Persze vannak, akik még emlékeznek rá: 1983-ban, 1985-ben és 1989-ben is ugyanez volt a szóhasználat. Ráadásul az „átkosban” senki nem mondta meg, hogy itt nincs semmiféle reform, mindössze az állami költségvetés lakáscélú kiadásainak drasztikus csökkenése a cél, de azt a mai „demokratikus” már nem veszi be, hogy legalább ennyit ne mondjanak el neki. Mert itt van például a bérlakások megvétele. S erről ugyebár manapság legföljebb csak annyi mondható: a káosz mind inkább fokozódik. A korábbi és/vagy jelenlegi bérlők többsége szinte kizárólag csak a drasztikus lakbéremelésekről szóló híresztelések alapján és a tulajdon biztonságérzetének reményében óhajtja megvásárolni lakását. Csakhogy a legtöbb önkormányzattól azt az információt kaptuk, hogy a közeljövőben nem kerül sor lakbéremelésre, különben is szeretnének már túllenni a lakáseladásokon, hogy felmérhessék: ugyan miből gazdálkodhatnak a továbbiakban. A polgár ugye meg annyit már korábban megtanult: nem zörög a haraszt, azaz ő is gazdálkodna már csak tudná, miből. Olyan apróságról nem is beszélve, hogy a fővárosi önkormányzattól származó adataink alapján ezt a szolid következtetést kell levonnunk, érdemes az egyik kerületből a másikba költözni. Hiiszen míg 1990-ben a XXII. kerületben átlagosan 1698 forint/négyzetméter áron keltek el a kéglik, a XI. kerületben 87 003 forint volt a bérlakások négyzetméterének ára Arról pedig csak sejtéseink lehetnek, hogy ezt az irdatlannak tetsző különbséget mi is okozza Az sem kristálytiszta továbbá, hogy mik is azok a kritériumok, amelyek alapján a tilalmi listák készülgetnek. Mert a IV. kerületben - szintén 1990. évi adatmindösszesen 44, a XI. kerületben pedig 9701 állami tulajdonú lakást jelöltek ki eladásra , ezen ugyebár még akkor is érdemes elmorfondírozni, ha éppen kéznél lévő az indok: ez örökség, még a régi tanácsi rendszer hagyta az egész mindenséget az önkormányzatokra De ugyan árulja már el valaki, hogy akkor a választások óta mi az úristent csináltuk. Na jó, az egészet rá lehet lőcsölni a parlamentre, hogy készek különböző törvények - manapság azonban ezek már léteznek. Egyébiránt 1982. október 1-je és 1990. december 31 -e között a fővárosban 144 330 vételi kérelem érkezett be, amelyből 116 217-et jelöltek ki eladásra, 81320 esetben született értékesítési megbízás, és 37.590 eladási szerződés köttetett. A lakásbérlemények vonatkozásában az eladások zöme 1990-re datálható, mikor is 22156 bérleményt 5675 forint/négyzetméter átlagáron értékesített a huszonkét kerület annak ellenére, hogy a becsült forgalmi érték alapján számított négyzetméterenkénti ár 28 872 forint lett volna Tessenek mondani: most kótyavetve, vagy mi történik? Mellékesen arról sem szól a fáma, hogy kik is azok a boldog(talan)ok, akik még a kezdetek kezdetén - mondjuk 1983 végéig - juthattak potom pénzen bérlakáshoz (a számuk egyébként 307 fő). S ha már mindenfajta ügyben parlamenti, miniszteri, fővárosi vizsgálóbizottságok alakulnak, akkor ez ügyben miért nem? Szóval valamit tenni kéne! Már csak azért is, mert- bár ezt ugyan kategorikusan cáfolni illik-politikai vetülete is van a dolognak. Tessenek csak belegondolni: a hamarosan nyakunkon lévő újabb választásokon ugyan ki lesz az a hülye polgár, aki arra az emberre szavaz, aki nem engedte megvásárolni a lakását, illetve „áldásos” ténykedésének köszönhetően egy-egy négyzetméterre még rárakott pár tízezer forintot? És még valamiközben teóriákban rohad az egyik legértékesebb vagyonegyüttes, a lakásállomány. És a falak eddig sem a nyilatkozatháborúktól, hanem a koncepciótlanságtól repedtek tovább. Tovább? -ES A főváros kerületeiben 1990-ben értékesített lakásbérlemények átlagos eladási ára (forint/négyzetméter) Mikor lesz véne a pol Óbuda polgármestere a bérlakások értékesítéséről • Az önkormányzat képtelen lennék - ha lehetne. Például Budapesten, a III. kerület Kazal és Harang utcájának páratlan oldalán lakók. Csakhogy nem lehet. Annak ellenére, hogy - mint azt közölték polgármesterükkel - lassacskán attól tartanak: mivel az IKV nem csinál semmit, a fejükre dőlnek a kísérleti ALBA- házak , persze attól is tartanak, hogy a későbbiekben a jelenleginél kedvezőtlenebb paraméterek mellett válhatnak tulajdonossá. Ráadásul az egész „negatív diszkriminációt” arra a pusmogásra vezetik vissza, miszerint a „káderdűlő” bérlői azért nem vehetik meg a bérleményeiket, merthogy anno protekció kellett a költözéshez, a régi rendszer kádere meg, ugye, milyen alapon részesülhetne az új hatalomtól bárminő kegyben? (Csak egy apróság: végignézve a névtáblákat, hát lakik itt mindenki, de káder az nem - a szerk.) A III. kerület elidegenítési ügyeiről a Reform mindenesetre - több tiszteletkör után - a legilletékesebbnél, Tarlós István polgármesternél érdeklődött. - Óbudán jó néhány bérlő megkérdezheti: miért is állnak a lakáseladások - válaszol a kerület első számú polgára -, s hogy mik a további kilátások, de hogy ezeket a kérdéseket ilyen élesen éppen az ALBA-házak lakói vetik fel - hát ezen csodálkozom. Mindazonáltal panaszuk korántsem megalapozott, hiszen semmilyen megkülönböztetésben nincs részük a kerület más lakóihoz képest: amennyiben újra elindulnak a lakásértékesítések, ugyanolyan feltételekkel vásárolhatják meg bérleményüket, mint mások. Ugyanakkor nem hinném, hogy ezek a feltételek Óbudán különösebben változnának, hiszen ez semmivel nem lenne indokolható, drasztikus változástól senkinek sem kell tartania. • Akkor mi indokolja, hogy állnak a lakásértékesítések? Végiggondolva az állami bérlakások értékesítésének történetét, „az jön ki”, hogy a bérleményeket felmérték, lerajzolták, jogászokkal (!) felbecsülték az értéküket, majd valamilyen feltételekkel eladták azokat. Az eladási értékek roppant alacsonyak; rengeteg torzulást tapasztaltunk amiatt, hogy az érték-