Reform, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 36-53. szám)

1992-11-26 / 48. szám

reform Klöpfler figurái, Fővárosi Tamás (Boly­ki László), Békés Csaba (Szirtes Já­nos) és a Kínai, néha Irénke néni (Pau­­er Henrik) a maguk különböző módján esnek túl a nehezén, a szerelmektől, motorozásoktól, tivornyáktól, segéd- és szellemi munkáktól terhes kihordá­si perióduson, és jutnak el az elkerül­hetetlenig. Tamás komponistából lesz remete, Csaba miután magánéleti problémái miatt beköti magát az ottho­nában keringő 220 voltba, kitalál egy új nyelvet és halásznak áll egy távoli szigeten, Irénke nénit pedig túlzabált gengszterként veszítjük el. Egyáltalán nem meglepő választá­sok ezek akkor, ha tudjuk, hogy gene­rációjuk reprezentánsai fürtökben me­nekültek öngyilkosságba, távoli orszá­gokba, vallási tébolyokba vagy az üz­leti életbe. Klöpfler filmje kalandfilm és látlelet, ráadásul jó. Mégiscsak gyönyörű, re­mekül fényképezve, úgy süt belőle, hogy tehetséges operatőr rendezése, hogy közben nem ordít róla a népszerű Zsigmond Vilmos-iskola, nyelve na­gyon közel áll ahhoz, amit európai film­nek szeretnénk nevezni. Hegyi Hill Zoltán re Attila a VHK európai turnéja során néha fennakad egy-egy csodálkozó újságírón, akinek sámánizmusértelmezé­se odáig terjed, hogy „az együttes a leg­veszélyesebb csoportosulás saját hazá­jában, Attila a magyar állam első ellensé­ge”, illetve, hogy,a titkosrendőrség állan­dóan figyeli a zenekart, és a dobost majd­nem elgázolta egy járdára rohanó autó”. . A földöntúli misztikummal megáldott rocktáltos új lemezével, a „Semmi kapuin dörömbölve” cíművel egészen Angliáig térítésre kész, de addig is arról beszél, mennyire nem tapint rá a hatóság a lé­nyegre . ,A rendőrök mindig megijedtek a performance-ainktól, legtöbbször a kez­dés előtt tíz perccel, technikai okokra hi­vatkozva tiltották be a rendezvényt, amit persze senki sem hitt el, utána meg cso­dálkoztak, ha a közönség összetört né­hány autót Nem mi, hanem a rendőrök csinálták a botrányokat, mert valami mi­att fontosnak éreztek minket. Nem hi­szem, hogy ennyire fontosak lennénk...” Ha nem is találja meg mindenki a ritu­ális szertartások alkalmával az önmeg­valósuláshoz vezető ajtót, a VHK hipnoti­kus transzturéja garantáltan maradan­dó élmény a szürke Nyugat-Európa szá­mára eszkess! Egészségedre, Béla! - Nem tudom hűtve adni a vod­kát - gatyázik a diszkontos ür­ge, és nem is nyúl az üvegért. - Nem baj, úgyse’ inni lesz - kapacitásom. - Hát kiönteni én is tudom... - Csak hozza, és elmondom, mire kell. Szemében pára, torkában gombóc. Mire visszarendeződik, a sarat taposom az utcán Másnap délben az újpesti teme­tőben - derült időben - az utat kapával és öntözőkannával fel­szerelt özvegyek szegélyezik. Az Ölő (Váradi Vadölő László) tudja, hogy a sírtól rálátni a lakótelepi házakra, a Tuti (Márton Sándor) meg azt emlegeti, hogy múltkor tizenéves gyerekek őrködtek ott, akiknek az apjuk mesélt Radics Béláról. R. B. kapitány sírján friss vi­rág, meg két noteszlap diákos betűkkel. Egyiken a „Zöld csillag” szövege, a másikon üdvözletféle. Inkább vidéki havernak szól, mint­ egy legendának. Fogom a laposüveget - pont én, aki nem is ismertem - és locsolom a sír­ra, ahogy kérte. - A fejéhez is öntsél, ne csak a lábához - instruálnak az urak. Állítólag ilyenkor feljön éjfélkor. Mire kész, összefüggő tócsa liheg a sír teljes hosszán. Az utolsó há­romujjnyi a gallér mögé kerül. - Tudod mi­lyenek vagyunk, Béla - kom­mentál a Tuti. Aztán a Béla­­sztorik. A leg­jobb az, amikor Szirmai elvtárs a Béla összes zenésztársát be­hívatta volt az OSZK-hoz a Gor­kij fasorba. Ösz­­szesen 148 em­bert számoltak, de nem is volt ott mindenki... Tuti az utolsó előtti nap még volt nála, aztán este bemondták a híradóban. Ez tíz éve történt. (V. K. Adrena­lin) mm Rossz hír: Ez van Mindannyiunk ked­vence, a rock bálapa, Ozzy Osbourne való­színűleg felhagy a tur­­nézással, így ezentúl kissé megritkul az élő­ H­ot '­­fr elő­adás varázsa. Mi­­előtt elhamarkodot­ték meg Oz, aki szintén nagy va- Wiw taj -rázsió hírében áll: Ha VK Most legszíve­­sebben lemezt ké­szítenék, és kihagynék két évet a mozgásból. Akkor viszont már 46 éves leszek, és ki a nyavalya kíváncsi egy öregemberre? Ráadá­sul már az összes nőnemű rajongóval végez­tem, amikor még biztonságos volt. A közön­ség persze hiányozni fog, de én is hiányzom a saját gyermekeimnek, és magamnak is. Ice-T, miután jelentős szerepet vállalt a rap, a gT­.. i­ r! fekete hardcore és a filmművészet felvirágoz­tatásában, négy talk-show erejéig leszerző­dött a HBO-hoz. Az Ice-TV félórás adagokban jelentkezik, és ahogy a műsor­vezetőt, valamint a Los Angeles-i Bodrácska­­mentes övezetet ismerjük, való­színűleg a krimi­nális faji-bűnö­­zési-szociális helyzet is megje­lenik majd a get­tókultúra felmu­tatása mellett. Jó hír: Újra külön a Stones! Osztódással szapo­rodott a rajongók jóérzése, és a gyűjtők is többet költhetnek a vártnál. Los Ange­les-i hírek szerint Mick Jagger november 16-án jelenteti meg legújabb szólóalbumát, és ebből az alkalomból már fel is lépett a King King klubban a helyi blues királyok­kal, a Vörös Ördögökkel. A lemez 14 kompozíciót tartal­maz, köztük tradicionális bluesokat és egy James Brown örökzöldet, a Thinket, amelyet a Sátáni Felsége heavy metal stílusban mutat be az azóta születettek­­nek. Keith Richards magánvállalkozása már meg is je­lent a Virginnél, és nyakunkon a Ron Wood­ önálló, a hozzá kapcsolódó turnéval együtt. tan eltörnénk pák­a­i ,i,­cánkat, hallgattas­ .h­g 37

Next