Reform, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 36-53. szám)
1992-11-19 / 47. szám
reform iksénünk rikaiak és a magyar vezetők. Elmondták, hogy az átfogó környezetvédelmi program első fázisaként a jövő év végéig 50 ezer köbméter szennyezett talajt tisztítanak meg. Hamarosan elkezdik és öt évig folytatják a szennyezett talajvíz kezelését. Az olajjal „dúsított” földet kitermelik és fóliasátrakban biológiai tisztításnak vetik alá. A fémmel szennyezett talajt semlegesítés után egy speciálisan megépített lerakóba töltik, és szigorú biztonsági előírások mellett tárolják. Közel két és fél milliárd forintos munkálarról van szó... - Ezt az összeget most nem kellene kiad- nia a magyar államnak, ha annak idején acsak egy kicsit is odafigyelnek a környezet védelmére, ha betartják a technológiai előírásokat. Mert a Lehel különböző szintű vezetői nagyon is tudtak a talaj és a víz szennyezéséről. Ahogy a vezérigazgató, Kertész Zbor nyilatkozott a Reformnak: - Az ország hozzáállása nem volt megfelelő a környezetvédelmi kérdésekhez. Az is kiderült, hogy nem egyszerű méregtároló helyről van szó. Most a talajt alaposan kezelik, cementtel keverik, mielőtt a lerakóhelyre szállítják, így sikerül stabilizálni a masszát, amelyből a fémoxidok vízzel nem oldódnak tovább. A városi főorvos szerint eddig nem tapasztaltak maradandó egészségkárosodást, mert a szennyeződés nem érte el az ivóvizet tároló réteget. A polgármesteri hivatal munkatársa, Bordás Anna szerint a városban és a környéken kezdenek megnyugodni az emberek, bár nem örülnek igazán a helyi lerakóhelyeknek. Azt viszont díjazták, hogy a megtisztított és már csak gyengén mérgező földet Aszód térségébe szállítják egy központi tárolóhelyre, természetesen a külvilágtól gondosan izolálva. A Lehelben dolgozó magyarok és külföldiek egybehangzó állítása szerint az a folyamat, ami náluk elkezdődött, a következő években gyakran lesz tapasztalható soktucatnyi hazai vállalatnál. Kóbor László Régen jól becsaptak Reményteli indulás a szászvári maszek bányában A magánvállalkozás az utolsó esély arra, hogy a Mecseki Szénbányák szászvári bányaüzemének bezárását elkerüljék, így gondolták mind a százhúszan, akik létrehozták a Szászvár-Bánya Kft.-t, illetve a Szászvári Bányatársulás Rt.-t. Bányászok, akik ott maradtak, 10-100 ezer forinttal beszálltak a vállalkozásba. E lépéssel a több hónapos üzemszünet után októbertől ismét termel a bánya. A 4-es csapat két tagjával, Tompa Aladárral és Kelemen Mártonnal beszélgettünk az egyik kiszállást követően • Van-e különbség a mostani és a korábbi munka között? - Más tempót vettünk fel. Százhúszan ugyanannyit termeltünk, mint amikor négyszáznyolcvanan, vagyis négyszer ennyien voltunk! De más a minőség is. Akkor tonnacentrikusak voltunk, erre kényszerítettek minket a vezetőink. De most világosan látszik, hogy a kevesebb szenet nem tudjuk értékesíteni . • Miért bíznak a vállalkozásban? - Mert a vezetőinkben bízunk. • A mostani vezetők és a régiek ugyanazok? - Nem éppen. Ha Verbőci József nem kerül ide januárban igazgatónak, akkor lehet, hogy nem sikerül a vállalkozás beindítása, így is hat hónapos bizonytalanságban voltunk. Hol a kormány, hol a cégbíróság játszott az idegeinkkel. • Kell-e ez a szászvári szén a piacnak? - Ez a feketeszén kitűnő fűtőér-Első a biztonság! - nemcsak a bányában, a vállalkozásban is tékű anyag. Ami kijön a bányából, mind megveszik. • Jobban érzik magukat vállalkozó bányászként? Csapattársainkat magunk választjuk meg. Még csak három hete termelünk, de már terjed a híre az itteni követelménynek. S érdekes módon többen jelentkeztek munkára a korábban eltávozottak közül is. Próbaidőre fel is vettek három-négy főt, de arról már a tagság dönt, hogy az illetők maradhatnak-e. Éppen ezért a léhűtők ide se mernek jönni! Már régen így kellett volna ezt csinálni. Most értékelik a munkánkat. Napi átlagkeresetünk 2100-2200 forint. Egy műszakban dolgozunk. Pihentebbek vagyunk. Nem oké az éjszakázás! • A munkahelyüket mentették meg, vagy pénzszerzési lehetőséget is látnak a vállalkozásban? Ötvenezer forinttal léptünk be a betéti társaságba. Persze hogy kockáztatunk, de ha ezt az esélyt eldobjuk, a bányát bezárták volna! Az első hónap el fog árulni mindent. Kiderül, megél-e a vállalkozás, és az is, hogy mi kerül a teljesítmény után a borítékokba. Az tény, hogy régebben nem volt naprakész a keresetkimutatás, meg más sem... Régebben jól becsaptak minket! L. Cs. K. 17 Kihúzták az irányelvekből Két hónappal az év vége előtt végre elfogadták az 1992. évi vagyonpolitikai irányelveket, ami egyben az első ilyen törvényhozási eljárás az Antallkormány életében. Így mire zöld utat kaptak a privatizációs stratégiai célok elérését előmozdító irányelvek, addigra már az erre az esztendőre tervezett 70 milliárd forint értékű privatizációs bevételből 60 milliárd be- és sok milliárd ki is folyt. De közben nem mindent hagytak jóvá a tervezetben. Kihúzták például a végleges anyagból a következőket: a munkavállalók kedvezményes tulajdonszerzése során az ÁVÜ igazgatótanácsa a csökkentett vételár 25 százalékának készpénzben történő befizetését mérsékelheti. A csökkentett vételár kiegyenlítésére privatizációs hitel (E- hitel) is igénybe vehető. De elhagyták a vagyonvédelem speciális esetei címszót viselő passzust is. SK