Reform, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 36-53. szám)

1992-11-19 / 47. szám

reform iksénünk rikaiak és a magyar vezetők. Elmondták, hogy az átfogó környezetvédelmi program első fázisaként a jövő év végéig 50 ezer köbméter szennyezett talajt tisztítanak meg. Hamarosan elkezdik és öt évig foly­tatják a szennyezett talajvíz kezelését. Az olajjal „dúsított” földet kitermelik és fólia­sátrakban biológiai tisztításnak vetik alá. A fémmel szennyezett talajt semlegesítés után egy speciálisan megépített lerakóba töltik, és szigorú biztonsági előírások mel­­­­­lett tárolják.­­ Közel két és fél milliárd forintos munkál­ar­ról van szó... - Ezt az összeget most nem kellene kiad-­­ nia a magyar államnak, ha annak idején a­­csak egy kicsit is odafigyelnek a környe­zet védelmére, ha betartják a technológiai előírásokat. Mert a Lehel különböző szintű vezetői nagyon is tudtak a talaj és a víz szennyezéséről. Ahogy a vezérigazgató, Kertész Z­bor nyilatkozott a Reformnak: - Az ország hozzáállása nem volt megfelelő a környezetvédelmi kérdésekhez. Az is kiderült, hogy nem egyszerű mé­regtároló helyről van szó. Most a talajt alaposan kezelik, cementtel keverik, mi­előtt a lerakóhelyre szállítják, így sikerül stabilizálni a masszát, amelyből a fém­oxidok vízzel nem oldódnak tovább. A városi főorvos szerint eddig nem ta­pasztaltak maradandó egészségkároso­dást, mert a szennyeződés nem érte el az ivóvizet tároló réteget. A polgármesteri hivatal munkatársa, Bordás Anna szerint a városban és a kör­nyéken kezdenek megnyugodni az embe­rek, bár nem örülnek igazán a helyi lerakó­helyeknek. Azt viszont díjazták, hogy a megtisztított és már csak gyengén mérge­ző földet Aszód térségébe szállítják egy központi tárolóhelyre, természetesen a külvilágtól gondosan izolálva. A Lehelben dolgozó magyarok és külföl­diek egybehangzó állítása szerint az a fo­lyamat, ami náluk elkezdődött, a következő években gyakran lesz tapasztalható sok­tucatnyi hazai vállalatnál. Kóbor László Régen jól becsaptak Reményteli indulás a szászvári maszek bányában A magánvállalkozás az utolsó esély arra, hogy a Mecseki Szénbányák szászvári bányaüzemének bezárását elkerüljék, így gondolták mind a százhúszan, akik létrehozták a Szász­vár-Bánya Kft.-t, illetve a Szászvári Bányatársulás Rt.-t. Bá­nyászok, akik ott maradtak, 10-100 ezer forinttal beszálltak a vállalkozásba. E lépéssel a több hónapos üzemszünet után októbertől ismét termel a bánya. A 4-es csapat két tagjával, Tompa­ Aladárral és Kelemen Mártonnal beszélgettünk az egyik kiszállást követően • Van-e különbség a mostani és a korábbi munka között? - Más tempót vettünk fel. Száz­húszan ugyanannyit termeltünk, mint amikor négyszáznyolcvanan, vagyis négyszer ennyien voltunk! De más a minőség is. Akkor tonna­­centrikusak voltunk, erre kénysze­rítettek minket a vezetőink. De most világosan látszik, hogy a ke­vesebb szenet nem tudjuk értéke­síteni . • Miért bíznak a vállalkozás­ban? - Mert a vezetőinkben bízunk. • A mostani vezetők és a régi­ek ugyanazok? - Nem éppen. Ha Verbőci Jó­zsef nem kerül ide januárban igaz­gatónak, akkor lehet, hogy nem sikerül a vállalkozás beindítása, így is hat hónapos bizonytalan­ságban voltunk. Hol a kormány, hol a cégbíróság játszott az idege­inkkel. • Kell-e ez a szászvári szén a piacnak? - Ez a feketeszén kitűnő fűtőér-Első a biztonság! - nemcsak a bá­nyában, a vállalkozásban is tékű anyag. Ami kijön a bányából, mind megveszik. • Jobban érzik magukat vállal­kozó bányászként?­­ Csapattársainkat magunk vá­lasztjuk meg. Még csak három he­te termelünk, de már terjed a híre az itteni követelménynek. S érde­kes módon többen jelentkeztek munkára a korábban eltávozottak közül is. Próbaidőre fel is vettek három-négy főt, de arról már a tag­ság dönt, hogy az illetők maradhat­­nak-e. Éppen ezért a léhűtők ide se mernek jönni! Már régen így kellett volna ezt csinálni. Most értékelik a munkánkat. Napi átlagkeresetünk 2100-2200 forint. Egy műszakban dolgozunk. Pihentebbek vagyunk. Nem oké az éjszakázás! • A munkahelyüket mentették meg, vagy pénzszerzési lehetősé­get is látnak a vállalkozásban?­­ Ötvenezer forinttal léptünk be a betéti társaságba. Persze hogy kockáztatunk, de ha ezt az esélyt eldobjuk, a bányát bezárták volna! Az első hónap el fog árulni min­dent. Kiderül, megél-e a vállalko­zás, és az is, hogy mi kerül a telje­sítmény után a borítékokba. Az tény, hogy régebben nem volt nap­rakész a keresetkimutatás, meg más sem... Régebben jól becsap­tak minket! L. Cs. K. 17 Kihúzták az irányelvekből Két hónappal az év vége előtt végre elfogadták az 1992. évi vagyonpoliti­kai irányelveket, ami egyben az első ilyen törvényhozási eljárás az Antall­­kormány életében. Így mire zöld utat kaptak a privatizációs stratégiai célok elérését előmozdító irányelvek, addig­ra már az erre az esztendőre tervezett 70 milliárd forint értékű privatizációs bevételből 60 milliárd be- és sok milli­árd ki is folyt. De közben nem mindent hagytak jóvá a tervezetben. Kihúzták például a végleges anyagból a következőket: a munka­­vállalók kedvezményes tulajdonszer­zése során az ÁVÜ igazgatótanácsa a csökkentett vételár 25 százalékának készpénzben történő befizetését mér­sékelheti. A csökkentett vételár kie­gyenlítésére privatizációs hitel (E- hitel) is igénybe vehető. De elhagyták a vagyonvédelem speciális esetei címszót viselő passzust is. SK

Next