Reform, 1996. január-április (9. évfolyam, 1-17. szám)
1996-02-06 / 5. szám
Azt mondják az orvosok, hogy a legidősebb emberi lény, a most százhuszonegy esztendős Jeanne Calment nem él már sokáig. Kibírta ugyan a tavalyi kánikulát, de újabban gyenge, fáradékony, és már rendelkezett is: leánya és unokája mellett helyezzék majd örök nyugalomra. Ez az asszony 1875-ben született jézusmária L. Arles-ban élte le az életét, személyesen ismerte Van Goghot, és négy francia köztársaságnak volt polgára Itt ül Jeanne, és e a szép, fiatal nő az asztmán álló képen is - botrány, botrány, botrány, hogy ilyesmi emberrel megeshetik, ez az az iszonyat, amelyben a középkor szinte tobzódott. Ezzel a szörnyűséggel nem tudott betenni Jatti Virágzó fiatalt meg egy aszott banyát a háttérben a halállal; erről írta Francois Villon: „Rút öregtől borzad a vér...“ Nem biztos, hogy igazuk van a zsidóknak, amikor azt kívánják egymásnak: „Bisz hundertevancig - élj százhúsz évig!“ A mátriárka alkonya ereform