Reform, 1996. május-auguszus (9. évfolyam, 18-33. szám)
1996-07-16 / 28. szám
Az ötödik Vecsésen egy kútból emelték ki a férfi holttestét. Megölték. Az áldozat hajléktalan, csakúgy, mint a fővárosban az elmúlt ötven nap alatt végrehajtott három brutális támadás négy áldozata. Ő a sorban az ötödik. Elmúlt heti számunkban a fővárosi hajléktalangyilkosságokról írtunk. Arról, hogy ötven nap alatt három brutális támadás következtében négyen haltak meg. Az esetek egyetlen közös vonása, hogy az áldozatok kivétel nélkül hajléktalanok - a tettes(ek) minden esetben ismeretlen(ek). Most pedig itt az ötödik halott. A gyilkosságot „majdnem Budapesten” követték el: gazzal sűrűn benőtt kert közepén álló romos házban, a 4-es főút fővárosból kivezető szakaszának jobb oldalán, Ferihegy II. tőszomszédságában - de már Vecsésen. Az ötödik. Lenn fekszik a kútban. Leszúrták. Ki kell emelni. A kút a ház túloldalán az innensőn, a kerítés nélküli telek előtt rendőrök, tűzoltók. A 4-es főúton száguldó autók ontják a benzingőzt, a levegő forró Vecsés, július 8-a, hétfő délelőtt, 11 óra 30 perc. A detektívek a késszúrások, a tűzoltók a holttest kiemelése miatt vannak itt. Mindenki tudja, mi a dolga. A rendőrök a helyszínt vizsgálják, a tűzoltók beöltöznek a munkához. A ház tulajdonképpen romhalmaz, valamikor használtautó-telep működött itt, egy külföldi cég a terület tulajdonosa. A romhalmazba hónapokkal ezelőtt csövesek bútoroztak be: Imi (Tóth Imre), Sziszi (Mónika), Bea és szerelme Jocó (Müller József). A tulajdonos egyezséget kötött velük, maradhatnak, ha őrzik a vagyont. Őrizték, még kutyákat is kerítettek, ha jönne az ellen, legyen mivel védeni az osztrák érdekeit. A társaság szabad életet élt, sok szesszel és még több balhéval. Időnként rendőrök jelentek meg a tanyán, hol zsarolás, hol kisebb-nagyobb törvénysértés okán. A két férfi gyakran egymás között is kiosztott néhány pofont. Jobbára Imi kezdeményezte a verekedéseket. Sziszi a kutyákra vigyáz, Jocót már a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Aradi utcai épületében hallgatják ki. Bea riadt szemmel meséli, hogyan és miért került a kútba Imi. Vasárnap este jött meg valahonnan - mondja -, mit hozott volna egyebet, mint egy üveg jófajta itókát. Szatmári szilvát. Vacsoráztunk, ittunk, beszélgettünk. Imi kötözködött, kapott egyet a Jocótól, erre elcsendesedett. Magára hagytuk, bementünk a rendőrőrsre. Panaszra. A zsaruk azt mondták, hagyjuk lecsillapodni, aztán ha tovább verné a balhét, szóljunk újra, akkor majd jönnek és megoldják a problémát. Hajnalban tértünk vissza a házba, ami felébredt és kitört a botrány. Nekünk rontott, a Jocó védett meg bennünket, az Imi meg, az a bolond felkapta a kútelzáró csákányt, és a két férfi összekapaszkodott. Erre a Sziszivel kimenekültünk a szobából. Hirtelen megszűnt a zaj, kijött a Jocó, Imi holtan feküdt odabenn. Jocó védekezett, nem bírt vele. Leszúrta. Hát így volt. Aztán Jocó kivonszolta a holttestet az udvarra és belelökte a kútba. Utánadobált mindent: a ruháit, az igazolványát, a paplanokat, amelyeken aludt, kanalat, füzetet. Mindent, ami az övé volt, és lefeküdt aludni. Reggel a Sziszi azt mondta, ő sétálna egyet. Vele mentem, végül Pesten a főkapitányságon kötöttünk ki. Bejelentettük a gyilkosságot. Be bizony, én szeretem a Jocót, de senki miatt nem akarok börtönbe kerülni. A tűzoltók egyórás megfeszített munkával hoztak a felszínre mindent, amit Müller József a kútba dobott. A holttestet néhány perccel fél egy után emelték ki. A Pest Megyei Rendőrfőkapitányság emberölés gyanúja miatt őrizetbe vette Müller Józsefet. J J. ■ Imit és komplett ruhatárát a tűzoltók emelték a felszínre FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reformja