Reform, 1997. január-április (10. évfolyam, 1-14. szám)
1997-01-21 / 2. szám
ben is szerepet vállalt, és egy másik üzlete ellen kézigránátos támadást követtek el. Mindennek különös hangsúlyt ad az a momentum is, hogy az éjszakai szórakozóhely őrzését az a biztonsági szolgálat látja el, amelyik a fővárosi bandaháború részének tartott másik két kézigránát-robbantás helyszínén is hasonló feladatokat végez. Az pedig, hogy „gyakorló gránátot” lőttek volna ki a bárra, nem értelmezhető fogalom. Azon egyszerű oknál fogva, hogy detonációt csak és kizárólag éleslőszer okozhat. Márpedig, ha zárt térbe belőnek egy ilyen páncéltörő rakétát, és az megfelelő szilárdságú anyaggal találkozik, és abba belefúródva felrobban, akkor borzasztó pusztítást végez. Ezt a típusú rakétát páncél szétégetésére készítik, és ha azzal körbevett térben robban, ott jószerével semmi sem marad épen. Ezért aztán isteni szerencse, hogy nem tizenöt-húsz halott maradt a Secret romjai alatt. Mindebből pedig az a következtetés vonható le: ez a rakétatámadás a magyarországi szervezett bűnözés új fejezetét nyitotta meg. Már nem számít, ha a figyelmeztetésnek vagy éppen büntetésnek szánt robbanás áldozatokat követel. És ez az a pillanat, amiért azoknak, akiknek a jóvoltából idáig fajultak a dolgok, bizony heveny lelkiismeretfurdalásuk támadhatna. Igen így, feltéteteles módban. Mert félő, hogy nem támad. Ez nem az az ország, ahol bármiért is időben felelősöket keresnek és találnak, és meg is büntetnek. Nem. Ebben az országban még az sem számított bűnnek, hogy a Szovjetunió felbomlása után azoknak a bűnüldöző szaktekintélyeknek a figyelmeztetését, akik azt mondták: ez a vég kezdete, a politika - és sajnos egynémely rendőrvezető a 90-es évek elején csak bólogatott erre - lesöpörte az asztalról. Akik elmondták, hogy mi az a szervezett bűnözés, és azt, hogy az már létezik hazánkban is. Sőt. Azt is prognosztizálták, mi lesz itt, ha a külhoni és belföldi bandák szembe kerülnek egymással. A most zajló bandaháború néhány csendes percére ajánlom azoknak a potentátoknak a figyelmébe Antonio Nicaso és Lee Lamothe A Maffia című művét. Néhány részlet okulásul. „Elmúltak azok az idők, amikor az alvilági együttműködés abból állt, hogy ázsiai ópiumtermelők kínai szindikátusoknak és szicíliai maffiaszervezeteknek adták árujukat, azok pedig továbbszállították Észak- Amerikába, ahol más bűnöző csoportok értékesítették. Ma eleve vesztésre játszik, aki szűklátókörűen, etnikai, földrajzi vagy történelmi fogalmakban gondolkodik; a szervezett bűnözés nem engedheti meg magának, hogy profitját az ilyen hagyományos meg „A szervezett bűnözés I is bűnözés, ez világos, de egyszersmind egyfaj- I I ta gazdasági terroriz- mus is. Soha nem győzhetjük le a maffiát, ameddig léteznek szentélyek, ahol a bűnözők menedékre lelhetnek. Valahányszor a bűnüldözés összecsap a politikával, mindig a rendőrség marad alul.”hetjük le a maffiát, ameddig léteznek szentélyek, ahol a bűnözők menedékre lelhetnek. Valahányszor a bűnüldözés összecsap a politikával, mindig a rendőrség marad alul.” különböztetések korlátozzák. A bűnözés új világa mindenkié és senkié. Az elérhető haszon túlságosan nagy ahhoz, hogy a bűnözés megtorpanjon a nyelvi vagy etnikai határoknál vagy a vélt földrajzi fölény előtt - ilyen tényezők nem béklyózhatják többé az alvilág lázas és erőszakos túlélési harcát. Kelet-Európa politikai szerkezete változóban, azonnali összeköttetést biztosító nemzetközi kommunikációs hálózat alakult ki.” „Az alvilág szemében hosszabb távon alighanem a Szovjetunió nyitottá válása számít majd a kilencvenes évek legjelentősebb eseményének. E nagy hordtekintélyes méretű új piac zűrzavaros viszonyaiban.” „Az is egyértelművé vált, hogy a Szovjetunió összeomlása óta az orosz maffiák tevékenysége - a kábítószer-forgalmazástól és a pénzmosástól a csaláson át a gyilkosságokig és számos más bűnfajtáig - egész Európára átterjedt.” „Az 1994- ben a bűnözésről rendezett nápolyi ENSZ-konferencián az izraeli küldöttek is arról számoltak be, hogy a Szovjetunió felbomlása óta országukban soha nem tapasztalt méretet öltött a bűnözés. Mose Sakkal közbiztonsági miniszter szerint kitudódott, hogy orosz, litván, üzbég, grúz és ukrán gengszterek magas szintű találkozókat rendeztek egy tel-avivi tengerparti szállodában. Sakhal a Jediot Ahronot nevű izraeli újságnak úgy nyilatkozott, hogy immár Izrael lett az orosz maffia első számú központja, mert itt kapcsolatot teremthetnek a korábbi Szovjetunió más bűnözőivel, akik a helyszínen alapítottak szervezett bűnbandákat.” Jónás József FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP ICIOTIN it BŰNÜGY