Reform, 1997. szeptember-december (10. évfolyam, 32-49. szám)

1997-11-18 / 43. szám

SPORT Focistákkal erősít a tébé Szombathelyen két labdarúgót azonnali hatállyal leszerződtetett a társadalombiztosítás. Jobban mondva inkább elkobzott, a klub tébé­­tartozása fejében. Egyesek szerint több olyan élvonalbeli csapat is lesz, ahol valószínűleg a tb állítja össze a kezdő tizenegyet. Páva Zol­tán országgyűlési képviselővel többek között erről a zilált helyzetről beszélgettünk. - Ön a Tisztelt Ház futball­­válogatottjának csapatka­pitánya... - Szép sikerek vannak mögöttünk. Nem csupán nyerünk a meccseken, ha­nem erkölcsileg is fontos a ténykedésünk. Bármerre is járunk az országban, látják, hogy a honatyák hús-vér emberek, akikkel egy-egy jó hangulatú mérkőzés után az asztal mellett is jól el lehet társalogni. Nem is beszélve külföldi útjaink­ról, melyek közül a legjob­ban sikerült a Bundestag­gal vívott németországi mérkőzés. Az a baráti szel­lem, amely áthatotta az egész találkozót, jóleső ér­zéssel tölthetett el minden résztvevőt. - Elterjedtek olyan hírek, hogy a kormány meg akar­ja vétózni a 2004-es labda­rúgó Európa-bajnokságot, amelyet Ausztriával együtt rendeznénk. Két indokuk van erre: a magyar futbal­­lon belül uralkodó kaoti­kus helyzet, továbbá labda­rúgásunk csapnivaló szín­vonala. Mit szólna egy ilyen tiltáshoz? - Sokféle kacsa kering, amelyeknek nem szabad felülni. Egy ilyen rangos labdarúgó-rendezvénynek gazdasági haszna is van, túl a sportág népszerűsítésén. Arról nem beszélve, hogy a hazai futball egész infra­struktúráját pozitívan moz­gatná meg, ha elvállalnánk az EB-t. - Mégis indulatok, szur­kolói reflexek gerjednek politikusok részéről, s hisz­térikus megnyilvánulások­nak is tanúi lehettünk. Gondolok itt Harcsár Ist­ván OTSH-államtitkár né­hány megjegyzésére. - Javaslom, ezt legköze­lebb egy Harcsár-interjú­­ban tisztázzák. Persze a parlamenti ülések között mi is sokszor beszélgetünk a futballról, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy e tekintetben rózsás jó ked­vünk van. - Mit tart a legnagyobb hibának? - Az Üllői úti katasztrofá­lis 7:1-es vereségnek szak­mai okai is voltak. A legna­gyobb tragédiája azonban labdarúgásunknak az, hogy örömtelenül, görcsö­sen játszanak a játékosok, nem érezni bennük a fel­­szabadultságot. A játékhoz elengedhetetlen önfeledt­­ség halt ki igazán... Ezért nincs improvizáció, ezért mennek úgy a pályára cí­meres mezben a játékosok, mintha ha csak bitóra vin­nék őket. - Ön az egyik szellemi atyja volt a sporttörvény­nek. Büszkén vállalom, hogy megszületésében ré­szem lehetett, és képvi­selőtársammal, Bakonyi Ti­borral sok-sok álmatlan éj­szakát töltöttünk együtt, hogy minél tökéletesebb legyen. Ma már tudom, hogy nem az, sok helyen módosítani kell. Azonban alapvető célját betölti. A je­lenlegi sporttörvény alap, amelyet az élet igényeihez, új kihívásaihoz kell igazíta­ni. - Most a tb foglalt le játé­kosokat. A társadalombiz­tosítás ettől nem biztos, hogy erősödött, viszont a Szombathely feltétlenül ideges lett, sőt az egész magyar labdarúgó-élvo­nal. - Hosszan lehetne ele­mezni, mi vezetett eddig a lépésig. Tény, hogy a rend­szerváltás után a korábbi támogatók jelentős része kilépett a magyar sport­­mozgalom mögül. 1993- ban jót tett a kormány, amikor eltörölte a sportegyesületek tb- és szja-tartozá­­sát. Igen ám, de ez­után azok az egye­sületek sem kezd­tek fizetni, akik ad­dig becsülettel tel­jesítették kötele­zettségeiket. 1995- ben ott ültem a tár­gyalóasztalnál, ami­kor ismét téma volt ez a tartozás. Meg­fogalmazódott az il­letékesek részéről, hogy az egyesüle­tek kössenek a tb­­vel és az APEH-hal egyéni szerződést, és elkezdjenek fo­kozatosan törleszte­ni valamit adóssá­gukból. Volt olyan klub, amely megál­lapodott, de sokan még föl sem keresték a tb-t vagy az APEH-et, a komp­romisszum lehetőségével sem éltek. Talán ez vezet­hetett a drasztikus szom­bathelyi lépéshez... Két­ségtelen, hogy ez a döntés váratlan volt, és tovább zi­lálta az amúgy is kaotikus helyzetet. - Mi a véleménye, tal­pon tud maradni a jelen­legi MLSZ-vezetés? - Elodázhatatlan, hogy a futballban önálló gazdasá­gi társaságok alakuljanak. Legyen végre tulajdonosa egy-egy csapatnak. Ha ez megtörténik, biztosan er­­jesztően hat az MLSZ-el­­nökség munkájára, össze­tételére is. Ismerős a mon­dás: aki a zenészt fizeti, az rendeli a muzsikát. Gyenes J. András n Páva Zoltán a parlament válogatottjának képviseletében parolázik a Bundestag csapatának kapitányával Ez a reform FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP

Next