Reform, 1997. szeptember-december (10. évfolyam, 32-49. szám)

1997-11-18 / 43. szám

b VILÁGJÁRÓ kesse a saját útját Az első lépé­sek egyike volt, hogy felszá­molják az analfabetizmust A szultán trónra lépésekor, 1970-ben három városban összesen három fiúiskola léte­zett, 909 diákkal. Leányiskola egy szem. Most csaknem ezer iskolában és tanárképző főis­kolán 453 984 tanuló, fiú és le­ány 20 073 tanár irányításával - közülük 8515 már ománi - ismerkedik az alap- és közép­fokú tudományokkal. A szul­tán 1980-ban rakta le a Kabusz egyetem alapkövét, ahol 1986- ban kezdődött meg a tanítás. Öt évvel később maga a szul­tán adta át az első végzősök­nek a diplomát, mert az ural­kodó nyilvánvalóvá tette, ez az egyetlen út vezet ahhoz, hogy a külhoni tanácsadók és ven­dégértelmiségiek helyét szak­képzett omániak töltsék be. 1970, a szultán trónra lépése óta folyamatos a fejlődés és amint megérik rá az idő, refor­mok kísérik útjukat Úgy indul­tak, hogy minden, ami ter­melőkapacitás, ami a GDP-t formázza, az az állam, a szulta­­nátus tulajdona volt Aztán előbb a bankok liberalizációja következett ma az országban működő tizennyolc bankból tizenegy teljesen külföldi tu­lajdonban van, a hét hazai tu­lajdonú bank közül öt vi­szont részvényes külföldi pénzintézetekben. A belföl­di bankoknak legkevesebb tízmillió ománi riállal, azaz 26 millió dollárral kell rendel­kezniük, a külföldi bankok­nál megelégedtek 3 millió ri­állal, ami kb. 7,5 millió dollár­ral azonos. De ennél fonto­sabb, hogy azonnal megkö­vetelték a BIAS, a Bank for In­­ternational Settlements (Nemzetközi Fizetések Bank­ja) által előírt 8 százalékos tőkemegfelelési mutató meg­létét Miután 1992 végére ezt valamennyi bank teljesítette, szerették volna még szilár­dabbnak tudni bankjaikat, ezért előírták, hogy az említett mutató arányát emeljék 12 szá­zalékra. A legtöbb ománi pénzintézet tőke­megfelelési mutatója 1996-ban 50 százalék­kal haladta meg a nemzetközi­leg előírt mértéket Az 1993-as évben a kor­mányzat gazdasági filozófiája mindinkább a privát szektor fejlesztésének irányába for­dult, ami nemcsak az állami holdingok, vállalatok eladását jelenti, hanem közszolgálta­tók, mint például erőművek, mezőgazdasági üzemek, stb. privatizálását is. 1994-ben, a privatizáció megindítását kö­vető évben a magánszektor működését segítendő átala­kult a társasági törvény és a külföldiek befektetéseit sza­bályozó jogszabály is. Ez utób­bi most lehetőséget ad külföl­di cégnek 49 százalékos része­sedéshez jutni a termelőszek­torban. Ehhez semmilyen en­gedély nem kell, a cégek ma­guk döntenek afelől, hogy akarnak-e, pontosabban szük­ségük van-e külföldi társtulaj­donosra Kiegészítésre vár az adótörvény is, éppen a külföl­diek ománi befektetéseinek serkentésére. Figyelemre méltó az ország árfolyampolitikája, amely 1974 óta az amerikai dollár­hoz igazodik. Azóta mind­össze egyetlenegyszer változ­tattak az átváltási arányokon, mégpedig 1986 januárjában, amikor mintegy tíz százalék­kal leértékelték nemzeti valu­tájukat 1986 óta viszont 1 ománi riál . 2,60 amerikai dol­lár az átváltási kulcs. Nincsen arab település ha­gyományos piac, az úgyneve­zett szűk nélkül. Ez nem csak a vásárlások színhelye, de olyan, mint az európai ember­nek a kávéház. Ismerősök ad­nak egymásnak randevút, megbeszélik a világ dolgait, le­het, hogy az is itt dől el, elég-e a háznál egy feleség, vagy ki-ki éljen azzal a lehetőséggel, hogy egy férfiúnak legfeljebb négy asszonya lehet, ha győzi pénzzel. A Szultán - elkerü­lendő, hogy a feleségválasztás pusztán üzlet legyen - szabá­lyozta: mennyi pénzt illik, le­het kérni egy-egy leányért Ar­ról, hogy van-e titkos árfo­lyam, aminek alapján cserél-e életformát a leány, nem szól a fáma. Az biztos, hogy az a le­ány még nem született meg, akinek árfolyamát jegyezték volna, az áru- és értéktőzsdén, amely az ománi gazdaság több lábra állásának jeleként, annak serkentésére jött létre. S nem is kevesebbel dicseked­nek, mint hogy az ománi ér­tékpapírok­­ nemzetközi mércével mérve is - rendkívül vonzóak. Az árnyereség körül­belül kilencszerese a befekte­tésnek. Ez a tőzsde átlaga, az arány természetesen vállala­tonként eltérő. Más országok­ban nem ritka, hogy 23 dollárt kell befektetni egy dolláros nyereségért. Ománban, a részvénypiacon mindössze kilenc dollár kell az egy dollá­ros profithoz. Omán nem teljesen isme­retlen a budapestieknek, akik­nek már 1992-ben volt alkal­muk megismerkedni ezzel a nemcsak szép, de igen érde­kes országgal a budai várban, a dr. Habsburg Walburga és Csenterics Ágnes rendezte ki­állításon. Azóta televíziós for­gatócsoport néhányszor, de magyar újságírók is jártak már arra Valamikor erre vezetett a keletről nyugatra, a nyugatról keletre, az ígéret földjéről Kí­náig és vissza a kereskedők út­ja, itt rakták meg kelet kincsé­vel, a tömjénnel, a dúsan termő datolyával az ajándé­kok rakományait Ma már sok mindenben exportképesek, nem utolsósorban tőkében. Ennek bizonysága, hogy hosszas huzavona után omá­ni tulajdonosa van már a szol­noki Kőolajkutató Vállalatnak. Talán előbb-utóbb a hazai üz­leti élet is felismeri, hogy nem mindig az van távol, ami messzinek tűnik. Fellegi Tamás : A világ tíz legszebb szállodájának egyike: az Al Buston szálloda előcsarnoka FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reform eo

Next