Reform, 1998. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
1998-03-17 / 11. szám
FILM Az égi város elvesztése Hét év Tibetben Wang Lixiong kínai író megunta a rejtőzködést és nemrég nyilvánosságra hozta: ő írta a kínai diktatúrát ábrázoló regényeket Bao Mi álnéven. Legutóbbi műve, az Égi temetés a kínai hadsereg által 1951-ben könyörtelenül legázolt hegyi országról szól. Különös véletlen, hogy Tibet és az elűzött dalai láma sorsa keltette fel Jean Jacques Annaud francia producer-rendező figyelmét is. A forgatókönyv alapjául Heinrich Harrer memoárja szolgált. Az osztrák hegymászó 1939 őszén valóban elindult hogy egy csapattal megmássza a Himalája egyik csúcsát, a Nanga Tarhatót. Közben kitört a háború, hadifogolytáborba került, megszökött, majd évekig kísérletezett azzal, hogbejusson a szent városba, a dalai láma lakóhelyére Lhasszába. A film szinte történelmi pontossággal követi Harrer életének fordulatait. A forgatás befejezése után derült ki, Harren a harmincas években az SA-ba, majd az SS- be is belépett, ezt az információt igen helyesen egy feliratban köztik az alkotók. Harrer ettől függetlenül is ellenszenves, önző figura a vász KULTÚRA non, de a sorozatos kudarcok megtörik. Emberi átalakulása a film fő témája. A hegymászót Brad Pitt alakítja, a vándorlásban egyetlen mellette maradó társát, Aufschanntert Peter Thewlis. A két színész remek figurát teremt, a képek gyönyörűek, a film húsz perccel hosszabb a kelleténél, de élvezhető. Harrer tényleg tanította az ifjú dalai lámát, s közben maga is jobb ember lett. E folyamat sikerét jellemzi, hogy a dalai láma ma a londoni székhelyű Budapest Klub, a világ szellemi nagyságaiból alakult szervezet egyik elnöke. Tibet sorsa nem oldódott meg, a Tibetet Segítő Társaság idén is támogató demonstrációt rendez március 13- án este az Almássy téri Szabadidőköz(Inter-A. M. ■ ** KÖNYV A szerző kiadása A márciusi ifjak, Petőfi és Vasvári Pál tetteinek hűséges kutatója, Fekete Sándor tavaly március idusán fogalmazta meg új könyve bevezetőjét. A kötet a forradalom százötvenedik évfordulójára jelent meg a szerző kiadásában, egy bank alapítványának támogatásával. Fekete, akinek a jó emlékű Új Tükör szerkesztésén kívül az 1789-es francia és az 1848-as magyar revolúció kedvelt publikációs témája, Petőfi életművéről azt mondja: „nem csupán hódolatom tárgya, hanem pályám kísérője és vigasza is egyszersmind.” Nos, Petőfi élete most egy sajátos krónikában jelenik meg, nagyrészt a forradalmi eseménytörténettel együtt haladva. Éppen ezért új lehetőséget kínál az olvasónak. Mintha izgalmas regényt olvasna, úgy ismerkedhet meg a költő életének fordulataival. Eközben minden momentuma hiteles, tényszerű. Születhetnek-e ma Petőfihez vagy Vasvárihoz hasonló hősök? Fekete válasza: nem. „Amikor Petőfi megfogalmazta a XIX. század költőinek feladatát, nem is sejthette, hogy a XX. század végére programja merő anakronizmussá válik. A politikát többé nem befolyásolhatják a lírikusok, a hatalom azoké, akik a tőkét dirigálják.” Ez nem lenne feltétlenül baj, ha az üzleti világ karmestereit legalább hasonló erkölcsi elvek vezérelnék, mint hajdan Petőfit és legjobb eszmetársait. A. M. djimpar*** é^et' t* f n DcTffFl VOK'íM1 VM Fekete Sándor: Petoh hokk FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reformer