Reform, 1998. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)

1998-03-17 / 11. szám

FILM Az égi város elvesztése Hét év Tibetben Wang Lixiong kínai író megunta a rejtőzködést és nemrég nyilvános­ságra hozta: ő írta a kínai diktatúrát ábrázoló regényeket Bao Mi álné­ven. Legutóbbi műve, az Égi temetés­­ a kínai hadsereg által 1951-ben kö­nyörtelenül legázolt hegyi országról szól. Különös véletlen, hogy Tibet és az elűzött dalai láma sorsa keltette fel Jean Jacques Annaud francia producer-rendező figyelmét is. A for­gatókönyv alapjául Heinrich Harrer memoárja szolgált. Az osztrák hegy­mászó 1939 őszén valóban elindult hogy egy csapattal megmássza a Hi­malája egyik csúcsát, a Nanga Tar­hatót. Közben kitört a háború, hadi­­fogolytáborba került, megszökött, majd évekig kísérletezett azzal, hog­­bejusson a szent városba, a dalai lá­m­a lakóhelyére Lhasszába. A film szinte történelmi pontossággal köve­ti Harrer életének fordulatait. A for­gatás befejezése után derült ki, Harren­ a harmincas években az SA-ba, majd az SS- be is belépett, ezt az információt igen helyesen egy feliratban köztik az alkotók. Harrer ettől füg­getlenül is ellen­szenves, önző fi­gura a vász­ KULTÚRA non, de a sorozatos kudarcok meg­törik. Emberi átalakulása a film fő té­mája. A hegymászót Brad Pitt alakít­ja, a vándorlásban egyetlen mellette maradó társát, Aufschanntert Peter Thewlis. A két színész remek figurát teremt, a képek gyönyörűek, a film húsz perccel hosszabb a kelleténél, de élvezhető. Harrer tényleg taní­totta az ifjú dalai lámát, s közben maga is jobb ember lett. E fo­lyamat sikerét jellemzi, hogy a dalai láma ma a londoni székhelyű Bu­dapest Klub, a világ szellemi nagyságaiból alakult szervezet egyik elnöke. Tibet sorsa nem oldódott meg, a Tibetet Se­gítő Társaság idén is támogató de­monstrációt ren­dez március 13- án este az Almássy téri Szabadidőköz­­(Inter-A. M. ■ ** KÖNYV A szerző kiadása A márciusi ifjak, Petőfi és Vasvá­ri Pál tetteinek hűséges kutató­ja, Fekete Sándor tavaly március idusán fogalmazta meg új könyve bevezetőjét. A kötet a forradalom százötvenedik év­fordulójára jelent meg a szerző kiadásában, egy bank alapítvá­nyának támogatásával. Fekete, akinek a jó emlékű Új Tükör szerkesztésén kívül az 1789-es francia és az 1848-as magyar re­­volúció kedvelt publikációs té­mája, Petőfi életművéről azt mondja: „nem csupán hódola­tom tárgya, hanem pályám kí­sérője és vigasza is egyszer­smind.” Nos, Petőfi élete most egy sajátos krónikában jelenik meg, nagyrészt a forradalmi eseménytörténettel együtt ha­ladva. Éppen ezért új lehetősé­get kínál az olvasónak. Mintha izgalmas regényt olvasna, úgy ismerkedhet meg a költő életé­nek fordulataival. Eközben minden momentuma hiteles, tényszerű. Születhetnek-e ma Petőfihez vagy Vasvárihoz ha­sonló hősök? Fekete válasza: nem. „Amikor Petőfi megfogal­mazta a XIX. század költőinek feladatát, nem is sejthette, hogy a XX. század végére programja merő anakroniz­mussá válik. A politikát többé nem befolyásolhatják a líriku­sok, a hatalom azoké, akik a tőkét dirigálják.” Ez nem lenne feltétlenül baj, ha az üzleti világ karmestereit legalább hasonló erkölcsi elvek vezérelnék, mint hajdan Petőfit és legjobb esz­metársait. A. M.­ ­ djimpa­r*** é^et' t* f n DcTffFl VOK'íM1 VM­ Fekete Sándor: Petoh hokk FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reform­er

Next