Református Szemle, 1940 (33. évfolyam, 11-36. szám)
1940-04-20 / 11. szám
XXXIII. évfolyam. Cluj, (Kolozsvár), 1940. április 20. 11. sz. Református Szemle Az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. TAVASZY SÁNDOR Kiadóhivatal, hova a hivatalos közlemény előfizetési és hirdetési dijak és reklamációk adendők: Cluj, Str. Brătianu 51. (Igazgatói-Előfizetési ár: Egész évre 400 lei, félévre 200 lei. — Rövidebb időre nem lehet előszó Megjelenik havonta háromszor. Szerkesztőség, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Cluj, Strada Brăitianu 51. szám. — Kéziratokat nem adunk vissza. A lelkipásztori munka megítélése. Móricz Zsigmond ,,Élelem regénye“ című művében, amely az év végén jelent meg, élete történetének elbeszélése kapcsán ismét foglalkozik a református lelkipásztori élet és munka kérdésével. A munka igen elterjedt és ok,ásott, tehát alkalmas arra, hogy véleményével hozzájáruljon a reformidus lelkipásztori életről és munkáról való társadalmi felfogás alakításához. Egyik szereplő személyének életstílusát a református papéhoz hasonlítja Ennek kapcsán írja a következőket: „Ezt persze nem a mai kálvinista papokról kell lemérni, mert a mai pap annyira el van foglalva mindenféle hivatali kötelességgel, társadalmi s egyházi belmiszszióval, hogy már nem is pap, hanem egy hatalmasan befogott hivatalnok, akinek a püspöktől le a legkisebb hitoktatóig, jóformán égi perc szabadideje sincs, inkább túlhalmozott hajsza az életük. Más vol ez „a mi időnkben“. Még az én időmben is, mikor éppen az rendítet el a pályától, hogy a tehetetlen dologtalanság vergődése volt mégakkor a falusi papság élete s ezt tragikus konfliktusnak kaptam. Ezt írtam meg a Fáklyában s az egész átalakulás valóban a Fáklya megjelenése óta történt, az utolsó húsz évben.“ Ezt állapítja meg ma Móricz Zsigmond. Hogy a Móricz Zsigmond irodalmi munkássírg álról kinek mi a véleménye, az most nem a mi dolgunk, de hogy mint írónak ma még mindig emelkedő tekintélye és fokozódó súlya van, az kétségtelen. Füzért a mi dolgunk véleménynyilvánítása felett elmélkedni és azt számbavenni. A negyedszázad előtti lelkipásztorokról a véleményé ma is a régi. Ma is éppen olyan rossz véleménye van róluk, mint évtizedekkel ezelőtt. Ez a vélemény azért rossz, mert általánosságban igazságtalan. Nem tudja megállni, hogy ismét ki ne mondja, „hogy a tehetetlen dologtalanság vergődése volt még akkor a falusi papság élete.“ Az egyházi sajtó hasábjain sokszor mondottunk már magunk is kemény ítéletet a negyedszázad előtti lelkipásztori gondolkozásról és munkáról, de a Móricz-féle ítéletet akkor sem tudtuk s ma sem tudjuk osztani. Hiányzik ebből az ítéletből a méltányoló szeretet, de hiányzik különösen az a tárgyilagosság, amely megóv attól, hogy a