Református Szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-32. szám)
1941-01-10 / 1. szám
XXXIV. évfolyam Kolozsvár, 1941. január 10. 1. szám. Református Szemle Az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. TAVASZY SÁNDOR. Felelős kiadó: AZ ERDÉLYI REF. EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA. Kiadóhivatal, hova a hivatalos közlemények előfizetési és hirdetési díjak és reklamációk küldendők: Kolozsvár, Király u. 51 (Igazgatótanács Előfizetési ár: Egész évre 13 50 Pengő, félévre 7 Pengő. — Rövidebb időre nem lehet előfizetni. Megjelenik havonta háromszor. Szerkesztőség, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Kolozsvár, Király-utca 51. szám. — Kéziratokat nem adunk vissza. Pásztorlevél. Püspöki körlevél vakmennyi Nagytiszteletű Esperes és Tiszteletes Lelkész adnak. Felkérem címben jelölt szolgatársaimat, hogy hivatalos lapunk kézhezvétele után következő vasárnapon, a délelőtti istentiszteleten, a hirdetések előtt olvassák fel alábbi körlevelemet. A felolvasandó körlevél így hangzik: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.'“ Kedves Atyámfiai! Amidőn most a felszabadult hazában első újévi pásztorlevelemet intézem hozzátok, lehetne-e más kérésem és intelmem számotokra, mint szívből jövő.felhívás arra, hogy mindnyájan buzgó hálaadással köszönjük meg Istennek, hogy a szenvedések és próbáltatások viharain izgalmasan átsegített és visszaadott minket a mi igazi hazánknak, Magyarországnak, hogy a mi édes magyar hazánkban szabad és boldog életet élhessünk egymás javára, Isten dicsőségére?! Amikor hazánk, nemzetünk sorsára, jövőjére gondolunk, a talentumokról szóló evangéliumi történet jut eszembe. Bizony, bizony a keserves trianoni végzés a régi, dicsőséges, boldog Magyarországból alig hagyott meg egy tálentumot. Istennek legyen hála azonban azért, hogy megpróbáltatott és kifosztott nemzetünk hű felvigyázót és számadót kapott dicsőséges Kormányzó Urunkban, a mi egyházunk hű fiában, az ő kitűnő, hűséges munkatársaiban, a polgári és katonai élet felelős vezetőiben, akik nemcsak nem ásták el a reájuk bízott kicsiny Magyarország anyagi ésszel-