Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-06 / 1. szám

Imahét 1980 Amikor a gyülekezetben közö­sen imádkozunk, az mindig az igehallgatás, igetanulmányozás alkalma is. Úgy is mondhatnánk: ilyenkor különösen is az olvasott Ige vezeti gondolatainkat. A mos­tani imahéten is elsődleges fel­adatunk­­ Isten Igéjének helyes megértése. A megértett és elfo­gadott igére visszhang a mi imádságunk. Az Ökumenikus Tanács tagegy­házai, gyülekezetei, így reformá­tus egyházunk gyülekezetei, az Egyházak Világtanácsa nagy kö­zösségével karöltve, ebben az év­ben is megtartják a már kiala­kult jó testvéri közösségben az imahetet. Ebben az esztendőben imádságaink középpontjában az úri imádságnak ez a mondata áll: „Jöjjön el a Te országod!” A té­mát az ausztráliai egyházak java­solták és az NDK egyházainak ökumenikus csoportja dolgozta fel. Az imahét anyagát két részben közzétéve bízunk abban, hogy — mint minden évben — olvasóink ezúttal is örömmel fogadják és szívesen felhasználják azt a test­véri együttlétek során. Legyen ez az imahét is annak a bizonyság­nak az alkalma, hogy Isten előtt minden gondolatunkat feltárhat­juk, egész szívünket megnyithat­juk, mindent az ő színe elé vi­hetünk, hogy ő a mi gondolatain­kat, érzéseinket helyes mederbe tereli. Legyen a mostani közös imád­ságunk az egész egyház tevé­kenységének része. Gondoljunk arra, hogy amennyire helye van a keresztyén életben az egyéni imádságnak, ugyanannyira helye van a közösségi imádságnak is. Felfrissítheti az elfáradt közössé­geket, bátoríthatja és felemelheti az egyes csüggedt keresztyéneket, felkészíthet a jobb szolgálatra. Hadd idézzük most­ az Egyhá­zak Világtanácsa által az ima­hétre kiadott tanulmányi anyag néhány mondatát: „A közös imád­ságban Jézus nevében mindent Isten elé vihetünk, ami közössé­gi, társadalmi életünk, vagy egész mai világunk égető kérdése. A valódi imádság sohasem szűkül be, nem elszigetel másoktól, ép­pen ellenkezőleg: ablakot tár, ki­szabadít önzésünk börtönéből, fel­készít a világban való szolgálat­ra. Amiért már imádkoztunk, azért dolgozni is jobban tudunk. Imádságunk, szavunk és cseleke­detünk összhangban kell hogy legyenek egymással, így egészsé­ges a keresztyén élet. Sem egyé­nileg, sem gyülekezetileg nem maradhatunk az imádság »meg­dicsőülésének hegyén«, hanem vissza kell térnünk az emberek közé szolgálatra. Nem maradha­tunk állandóan az imádság »belső szobájában­«, hanem az erőnyerés után, megújult lélekkel végezhet­jük napi feladatainkat, lehetünk embertársaink segítségére.” Úgy gondoljuk, hogy ilyenfor­mán az idei imahét a keresztyé­nek egységének, az egész emberi közösséghez való tartozásunknak újabb kifejező alkalma lesz, melynek során azt kérjük, hogy Isten szeretetének erői, országá­nak kincsei áradjanak szét ebben a világban, amikor így imádko­zunk: „Jöjjön el a Te országod!” Komlós Attila Ülésezett a Zsinati Tanács A Zsinati Tanács — dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és dr. Zsebők Zoltán fő­gondnok, a Zsinat világi elnöke vezetésével — december 18-án ülést tartott Budapesten. A ta­nácskozások középpontjában a Magyarországi Református Egy­ház jövőbeni feladatainak kör­vonalazása állott. Dr. Zsebők Zoltán világi elnök nyitotta meg a Zsinati Tanács ülését Kovách Attila dunántúli püspök bevezető áhítata után. Széles kitekintésű megnyitó be­szédében a világban élő egyház s benne a magyar református egy­ház folyamatos önmegismerésé­nek szükségességével, a hit és a tudomány kapcsolatával, az eb­ből eredő humanizmus alapvető kérdéseivel foglalkozott, hangsú­lyozva, hogy ez a humanizmus a közös alapja a hivők és nem hi­­vők közötti együttműködésnek. Behatóan elemezte a vallás, az egyén, a közösség és a társada­lom közöti kapcsolatokat, rámu­tatva a technológiai fejlődés ön­­törvényűségében rejlő veszélyek­re, a környezetszennyeződés fo­kozódó ártalmaira, s az egész em­beri kultúra és civilizáció létét fenyegető fegyverkezés kiúttalan­ságára. A jövőre vonatkozóan kiemelte, hogy egyházunk keresztyén tölte­tű humanizmusa fenntartás nél­kül tevékeny részvállalója a jobb társadalom felépítésének. Különö­sen fontos szolgálati területnek jelölte még továbbra is a diakó­­niai szolgálatot, az egyre inkább iparosodó és urbanizálódó társa­dalomban élő keresztyének sajá­tos lelkigondozását; az új­ társa­dalmi rend azon törekvéseivel együtt való szolgálatot, melynek célja, hogy az ember jólétben, megbecsülten éljen, hogy az em­ber cselekedeteinek ne az önér­dek, a haszon legyen a rugója és célja. Végezetül hangsúlyozta, hogy a református egyháznak nemcsak fel kell ismernie a jövőben előtte álló feladatait, hanem meg kell tanulnia a közös munka módoza­tait, melyek lehet, hogy a múlt évtizedtől eltérőek lesznek, de a célkitűzésekben változatlanul, sőt fokozottabban az embertestvérek boldogulásának előmozdítását kell szolgálniuk. A Zsinati Tanács ülésének for­mális megalakulását követően dr. Bartha Tibor püspök tartotta meg elnöki jelentését. Az egyház szolgálatát és a jövő feladatait áttekintő beszámolójában a püs­pök hangsúlyozta, hogy a magyar református egyháznak a szolgáló egyházról nyert felismerései első­renden a gyülekezetekben kell hogy gyümölcsöt teremjenek: a gyülekezetek szolgáló közösséggé válnak oly módon, hogy Isten Szentlelke vezetésével megújul­nak a nagy parancsolat betöltésé­ben, az Isten tiszteletében és az ember szeretetében. A népegyházi keretben élő és a múlt beideg­­zettségeit még sok tekintetben magukon hordozó gyülekezetek a jelenben élik át ennek az újulás­­nak a folyamatát. Ennek a megújulásnak a része az evangélizációnak szentelt fo­kozottabb figyelem és gyakorlat; Krisztus egyháza megismerésének fokozott igénye; ebből fakadóan a szeretetszolgálat további mélyí­tése, különösen is a diakóniai bi­zottságok által; a társadalom éle­tében való felelős részvétel, a ke­resztyén békeszolgálat, a hazai társadalmi erőkkel és a nemzet­közi egyházi szervezetekkel kar­öltve. E pontok freható elemzése után a püspök javaslatot tett a Hazafias Népfront vezetőinek az egyházak vezetőivel történt talál­kozásával és a leszerelés ügyével kapcsolatos határozat illetve nyi­latkozat meghozatalára. Végeze­tül az egyházunk egész közösségét érintő két ügyről szólt: a Schweit­zer Otthon elkészültéről és az új feladatról a Ráday Kollégium felújításáról. A Zsinati Tanács délutáni ülés­szakán — melyen a világi elnöki tisztet dr. Esze Tamás, a duna­­melléki egyházkerület főgondno­ka töltötte be — a Zsinati Tanács jelentést hallgatott meg és hatá­rozatot hozott a nők egyházi szol­gálatával foglalkozó tanulmányi bizottság megalakulásával, vala­mint az ösztöndíjbizottság meg­alakulásával kapcsolatban. Ezt követően a Tanács jelentést hallgatott meg a diakóniai szol­gálatról, majd a Schweitzer Al­bert Otthon felépítésének anyagi költségeiről, majd határozatot hozott a Bethesda Központban lé­tesítendő Diakóniai Szakkönyv­tárról, a dunaalmási egészségügyi gyermekotthon megújításáról, a továbbiakban pedig a diakóniai bizottságok és a diakónusképzés ügyével foglalkozott, s tervezetet fogadott el az „1980 — Fogyaté­kosok éve” programmal kapcso­latban. A Zsinati Tanács új eljárást fogadott el az egyházi műemlékek helyreállítására vonatkozóan, s határozatot hozott egy, a gyűjte­ményi szabályzat ügyével foglal­kozó bizottság megalakítására. A F­áday Kollégium újjáépítési ter­véről szóló jelentés meghallgatá­sa után a Tanács az országos egy­ház figyelmébe ajánlotta a terve­ket, kérve a gyülekezetek támo­gató segítségét. Az 1980. esztendőre vonatkozó tervekkel foglalkozva, a Zsinati Tanács határozatot hozott több kiemelkedő egyházi évforduló méltó megünneplésére vonatko­zóan. A továbbiakban jelentése­ket hallgatott meg a vegyes házas­ságok ügyével kapcsolatos felmé­rés alapján készített tanulmányi anyagról, a cigányoknak a gyüle­kezeti életben való részvételét vizsgáló felmérésről, a jövőben megrendezendő ifjúsági konfe­renciák ügyéről. Ezt követően, a szakjelentések után, foglalkozott a Magyarországi Református Egy­ház elmúlt esztendei külügyi te­vékenységével és az ide vonatko­zó 1980-as tervekkel, az egyház saj­tótevékenységének helyzetével, tanulmányi tevékenységével. A Zsinati Tanács úgy határo­zott, hogy felélénkíti az egyház­­megyei és az egyházkerületi szak­előadók szolgálatát, s ennek ér­dekében 1980-ban három szakelő­adói konferencia megrendezéséről döntött, a diakóniai, a sajtó és a műemléki előadók részére. Ezután a Zsinati Tanács jelen­téseket hallgatott meg a teológiai doktoravatásokról, a teológiai aka­démiák levelező tagozatainak mű­ködéséről, végül megállapította az egyházi intézmények 1980-ra vo­natkozó költségvetéseit ­ XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1980. JANUÁR 6. Dr. Zsebők Zoltán megnyitja a Zsinati Tanács ülését. Mellette dr. Bartha Tibor püspök Az Ökumenikus Tanács elnökségi tanácsának ülése A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnök­ségi tanácsa december 17-én ülést tartott, dr. Bartha Tibor püspök elnökletével. D. dr. Ottlik Ernő evangélikus püspök bevezető áhítata után dr. Bartha Tibor püspök, az Öku­menikus Tanács elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Megemléke­zett a Tanács időközben elhunyt tagjairól, akiknek a helyére, mint alelnököt, kooptálták Kovách At­tila dunántúli püspököt és dr. Nagy Józsefet, a Szabadegyházak Tanácsa ügyvezető elnökét. Meg­emlékezett D. dr. Vető Lajos ny. evangélikus püspökről, a Tanács tiszteletbeli elnökéről, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban töltötte be 75. életévét. Ezt köve­tően áttekintette az Ökumenikus Tanács 1979. évi tevékenységét. Kiemelte az egyetemes imahét je­lentőségét, utalt a világ esemé­nyeire reagáló közös állásfoglalá­sok jelentőségére, a különböző nemzetközi egyházi konferen­ciákra összeállított közös tanul­mányi anyagokra, majd összefog­lalta a kiemelkedő egyházi ese­ményeket. Az Ökumenikus Tanács közös­ségének szolgálatát jellemezve ki­emelte, hogy az elmúlt esztendő­ben is növekedett a Tanácsban tömörülő egyházak közös tevé­kenysége, amelynek jellemzője a konfesszionális körben erősödő, ám mégis ökumenikus szellemű szolgálat. Ugyancsak hangsúlyoz­ta, hogy fokozódott az ökumeni­kus munka és az egyes gyüleke­zetekben végzett szolgálatok kö­zötti összhang. A jövő feladatait érintve, a püspök utalt a Haza­fias Népfront vezetői és az egyi házak vezetői közötti, közelmúlt­ban lezajlott találkozóra és alá­húzta: a magyar nép ügyei to­vábbra is az Ökumenikus Tanács érdeklődésének a középpontjában állnak.­­ Ezt követően dr. Profile Károly főtitkár tett jelentést a Tanács el­múlt évi munkájáról, majd meg­tárgyalták az 1980-ra vonatkozó ökumenikus terveket. Az Ökumenikus Tanács nevé­ben D. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök köszöntötte dr. Bar­tha Tibor püspököt, abból az al­kalomból, hogy 20 esztendeje tölti be a Tanács elnöki tisztét. Bar­tha püspök szolgálatát meleg sza­vakkal értékelő köszöntőjében Káldy püspök elmondotta, hogy az elmúlt 20 év során az öku­menikus Tanács közössége elmé­lyült, teológiai bázisa határozot­tan körvonalazódott, nemzetközi összefüggésben a magyar ökume­­né tekintélyre tett szert, és társa­dalmunkban megbecsült helyet foglalt el. Ezt követően az ökumenikus Tanács elnökségi tanácsa két nyi­latkozatot fogadott el: az egyiket a Hazafias Népfront vezetői és az egyházi vezetők közötti találko­zással kapcsolatban, a másikat pedig a leszereléssel kapcsolat­ban. Ezeket lapunk más helyén ismertetjük. Végezetül az elnökségi tanács meghatározta az 1980. évre szóló költségvetést, majd az Ökumeni­kus Tanács tisztújító közgyűlésé­ről határozott, amelyet 1980. ja­nuár 8-án tartanak. Zsinati tanácsos: dr. Aranyos Zoltán Mint ismeretes, Kovách Attila zsinati tanácsosnak a dunántúli egyházkerület püspökévé történt megválasztása folytán, őt a Zsi­nat elnöksége zsinati tanácsosi tisztétől — annak megállapításá­val, hogy a Zsinati Iroda Kovách Attila lelkiismeretes és hozzáértő zsinati tanácsosi működése mel­lett a nyugodt, kiegyensúlyozott és eredményes munka színtere volt — 1979. július 31-i hatállyal felmentette. Ezt követően a Zsi­nat elnöksége dr. Aranyos Zoltán osztályvezetőt bízta meg 1979. augusztus 1-i hatállyal a Zsinati Iroda munkájának vezetésével. A Zsinati Tanács december 18-i ülése dr. Aranyos Zoltánt, a Zsi­nati Iroda tanulmányi osztályá­nak vezetőjét, a Felekezettudomá­­nyi Intézet igazgatóját zsinati ta­nácsossá választotta.

Next