Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-04 / 18. szám
XXIV. ÉVFOLYAM 18. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP / 1980. MÁJUS 4. A templomépítő Török Pál A Calvin téri templom 150 éves jubileuma elé I. Református egyházunk számára útmutatás és erőforrás a budapesti Calvin téri templom 150 éves történetére való visszaemlékezés. A II. József által 1781. október 29-én kibocsátott Türelmi rendelet csak Óbudán talált református egyházat. A rendelet lehetővé tette, hogy Pesten is letelepedhessenek református családok. Először 1796-ban merült fel egy önálló pesti református egyház létesítésének a gondolata: az Országos Református Konventen gróf Ráday Gedeon tett indítványt. Ott el is határozták a pesti református egyház megalakítását. Egyidejűleg megállapították a leendő prédikátor és tanító fizetését, és azt is, hogy a hozzájárulást az egyes egyházkerületek és egyházi személyek biztosítják, később pedig a Pesten lakó reformátusok fogják ezt járulékként fizetni. A Konvent ekkor első pesti prédikátornak Báthory Gábor dunapataji lelkészt hívta meg, aki még ugyanezen év október 1-én megtartotta az első istentiszteletet egy lipótvárosit. magánházban.. A helyiséget egy Győrfi nevű pesti pékmestertől bérelték. Ezt követően a város — Boráros János pesti bíró idejében — 1801 elején az építendő templom, paplak és iskola céljára az alakuló pesti református egyháznak ajándékozta a Kecskeméti kapun túl levő régi temetőt a mai Calvin tér helyén, melyet akkor Széna térnek vagy Széna piacnak neveztek. Jobban szerettek volna a Gizella tér (a mai Vörösmarty tér) területén építkezni a könnyebb megközelíthetőség érdekében, a város azonban az eredeti kijelölés mellett döntött. 1802 őszén megkezdődött a lelkészlak, majd 1816 májusában a templom építése. A templom klasszicista stílusban, Hild József tervei szerint épült. Az önálló presbitérium 1829-ben alakult meg és kezdte el tevékenységét. Az új templomban Báthory Gábor — aki 1814 óta a dunamelléki egyházkerület püspöke (szuperintendense) is volt — az első istentiszteletet. 1830-ban a júniusi Medardus vásárkor tartotta meg. Ennek ünnepeljük most a 150. évfordulóját. Az 1838-as árvíz a parókiális épületet erősen megrongálta. Báthory is alig tudott a templomba menekülni, amelynek főkapuja előtt, a menekültek tüzet raktak, hogy maguknak meleg ételt főzzenek. Az árvíz, a megpróbáltatás, a sok egyházi gond megviselték Báthory egészségi állapotát és ezért — püspöki tisztének megtartása hellett — a pesti lelkészi állásáról lemondott. Az egyház, új lelkészének 1839 áprilisában Török Pált hívta meg, aki azelőtt Kisújszálláson volt pap. Augusztus 25-én történt az ünnepélyes beiktatás, ugyanazon alkalommal ünnepelte az egyházkerület a lelkészségről lemondott Báthory Gábor püspökségének 25. évfordulóját. Az új pap egyelőre a „Két oroszlánhoz” elnevezésű szállóban kapott lakást (jelenleg is meglevő épület, a Calvin tér és ■ V A a Ráday utca sarkán), mert a paplak az árvíz után nem volt használható, újjáépítésre szorult. Pénz alig volt, adósság viszont annál több, egyik mesterember a másik után hozta a számlát, amit ki kellett fizetni. Ilyen gondokkal terhelten vette át a pesti egyház vezetését Török Pál, aki lankadatlan munkával és energiával fáradozott az egyház lelki és anyagi felvirágoztatásán, több mint négy évtizeden keresztül mint pesti lelkész, majd 1860-tól a dunamelléki egyházkerület püspökeként. A kiváló egyházszervező és nagyhatású igehirdető Török Pál élete 1808. június 29-én egy puritán református papi családból indult el, ahonnan sok szellemi és erkölcsi értéket hozott magával. Édesapja, Török József alsóváradi (Bars vármegye) lelkész, édesanyja Kismányai Hangyás Rozália volt. Iskolai tanulmányait Alsóváradon kezdte el, majd kilencéves korában Selmecre került cserediákként. Itt sajátította el a szlovák és a német nyelv ismeretét, később pedig megtanult angolul és latinul is. Az angol nyelvet úgy tanulta meg, hogy debreceni tanulmányai idején elvállalta egy angol ifjúnak magyar nyelvre való tanítását, de kikötötte, hogy őt pedig angol beszédre tanítsák meg. Tanulmányai folytatására 1825 novemberében Debrecenbe került és ott 1830-ban fejezte be a teológiai tanulmányokat, majd egy ideig mint „esküdt diák” tanított. A kisújszállási rektor-tanítói tisztség megüresedett és a kisújszállásiak Debrecenben kerestek új rektort. Török Pált 1833. január 26-án adta ki a debreceni főiskola tanári kara akisújszállási eklézsiának rektoriára. Az új , kisújszállási rektor a négy felső osztály diákjait tanította és felügyelt a tanítók működésére. Kisújszállási rektorkodása idején ismerkedett meg Arany Jánossal, aki 1834 márciusában lett altanító ugyanott. Itt kezdődött el a mindvégig zavartalan barátságuk. A köztük levő mély baráti kapcsolatot mi sem mutatja jobban, mint hogy Arany ■a későbbi időben rendszeresen — Pesten is — minden Pál napon felkereste Török Pált, sőt 1880-ban egy kis disztichonnal köszöntötte: „Pál, fordulásod ,forduljon mindig örömre, / Pál, megtérésed hagyja sokáig az ég.” Mikor pedig az ország Arany Jánost temette, koporsójánál a gyászbeszédet Török Pál mondotta. 1835 szeptemberéig tölti be Kisújszálláson a rektori tisztséget, ekkor visszatér Debrecenbe, ahol 1835. szeptember 22-én papi vizsgát tett, amelyen minden tárgyból kitűnő ostályzatot kapott. 1835. december 7-én a kisújszállási egyháztanácsi ülés egyhangúlag úgy döntött, hogy az időközben elhalálozott lelkész helyébe Török Pált választja meg a megüresedett „prédikátori szék” betöltésére. Hivatalát azonban Török Pál csak 5 hónap múlva foglalta el, mert közben Budai Ézsaiás debreceni szuperintendens mellett gyakorolta a lelkészi teendőket. Török Pál, mint kisújszállási lelkipásztor a rábízott gyülekezetnek hűséges vezetője volt. Együtt élt a gyülekezet tagjaival, megosztotta velük a mindennapok gondját, közben folytatta tanulmányait, cikkei jelentek meg a hírlapokban, amelyek mélyen át voltak hatva a kor reformeszméitől. Közéleti tevékenységével Kossuth Lajos figyelmét is magára vonta. Megnyilatkozásai és cikkei tették nevét ismertté a pesti református egyház hívei előtt is, és ennek tulajdonítható, hogy rövid kisújszállási működése után, már 1839 tavaszán a kisújszállási egyháznak tudomásul kellett vennie a pesti egyház meghívását. Ilyen előzmények után foglalta el Török Pál a pesti református egyház lelkészi tisztét. Az árvíz következtében rombadőlt papiak és a súlyosan megrongálódott templom helyreállításával kapcsolatban — amint már korábban említettem — sok adósság várta az új papot, de Török Pál tisztában volt a reá váró feladattal. Először bezárkózott a levéltárba. Megtalálta az összes aktákat, csakhogy rend azok között nem volt. Három hét alatt teljesen kiismerte a pesti egyház pénzügyi helyzetét és elkészítette a híres „Kérelem szózat”-ot, amely túllépi a szokásos felhívások stb. körét, igazi irodalmi mű. Megindító vonásokkal rajzolja az egyház állapotát és segítséget kér. Ezt az iratot, amely a pesti egyház folyamodása volt, szétküldi mindenfelé a hazában. A válasz megfelelt Török Pál várakozásának, pedig nem keveset várt. Az 1857. november 29-én tartott egyháztanácsi ülés határozata alapján Török Pál és Hubai József főgondnok beszámoltak a ,,Kérelem szózat” eredményeként összegyűlt adományokról, és ezt a részletes számadást „Hálaszózat” címmel megküldték a református gyülekezeteknek, amelyben közölték, hogy a ,,Kérelem szózat”-ban ismertetett terhektől az egyház Isten segítségével megszabadult. (Budapest) Haypal Béla I. Sámuel 1:17. (Fotó: Bereczk Margit) HITVALLÁS Hadd mondom el, mit némán énekeltem A szivem mélyén, szótlan— boldogan: Hogy magam már régen Neked adtam S hiszek Te benned Istenem, Uram. Hadd mondom el: csak Te vagy valóság, Szilárdan állsz idő és tér fölött; Neked hódolnak mélység és magasság, A Te hatalmad időtlen, örök. Hadd mondom el: kegyelmed véghetetlen, Jóságod árad, árad szüntelen, S ha véget ér majd földi küldetésem, örök hajlékot készítesz nekem. Viszem magammal bűnös földi létem, Szent Fiad vére mit tisztára mosott, Viszem magammal Tőled kapott hitem, S hiszem, jó Atyám, hogy elfogadod. (Gyöngyös) Kovács Árpádné Május 1 Amióta az emberiség fennáll, alapvetően öt fő probléma gyötri, kínozza és nyugtalanítja: az éhezés, a betegség, a műveletlenség, az elnyomás, a háború. Az emberiség hosszú évezredeken át abban a hitben volt kénytelen élni, hogy ezek „az emberi lét tragikumához tartozó” megváltoztathatatlan adottságok. Azok, akiknek érdekükben állott, ezt a tévhitet szóval és tettel erősíteni igyekeztek, sajnos, nem eredménytelenül. Bár a keresztyénségnek több mint tizenkilenc évszázad óta kezében a Biblia, mégis csak egyéni kezdeményezésekből, a kegyes lelkek, hivő emberek nagyrészt egyéni indíttatásából alakult néhány olyan „nyomorenyhítő”, vigasztaló mozgalom, mintpl. a szerzetesrendek szolgálata, vagy Kálvin Genfjének szociális intézményei, vagy még közelebb jőve, a r magyarországi istápoló és beleseket, öregeket gyámolító intéz-mények. A társadalmi szerkezet törvényszerűségeinek felismerésére, a szociális mozgalmakban testet öltött eszmékre volt szükség ahhoz, hogy e törvényszerűségek ismeretében, társadalmi és világméretekben a béke, az igazságosság, és az anyagi jólétben való egyenlőség ne csupán vágyálom maradjon, hanem elérhető közelségbe kerüljön. Ezért tekint a magyar református keresztyén tisztelettel a munkára és a munkásra. Értelme és hite megegyezik abban, hogy a fenti öt alapproblémának van megoldása: a békében végzett munka. Debreceni kollégiumunk jelszavává lehet talán a legmélyebben kifejezni ezt: „Orando et laborando” (imádsággal és munkával). Isten gyermekeihez ez méltó, mindkettőt az élet istentiszteletében megvalósítani. Gonda Béla