Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-03 / 5. szám
/3 Bethlen-tsinnepély elé Bethlen Gábor 400 évvel ezelőtt, 1580-ban, Marosillyén, köznemesi családból született. Édesatyja, Bethlen farkas katonaként tevékenykedett, a kerelőszentpáli csata után katonai érdemei jutalmául kapta Marosillye várát és a várhoz tartozó uradalmat. Itt született és nevelkedett 12 éves koráig Bethlen Gábor, István nevű öccsével együtt. Szüleit korán elveszítette és fiatalon Bocskai István udvarába került. Báthori Gábor zsarnoki uralkodása után nagy lelkesedéssel választotta meg a medgyesi országgyűlés 1613-ban — 33 éves korában — Bethlen Gábort Erdély fejedelmévé. Miért volt Bethlen Gábor nagy fejedelem? Mert létrehozott egy olyan magyar államot, amelyben minden hitfelekezet teljes szabadságban élhetett. Tette ezt olyan időszakban, amikor az ellenreformáció fővezére Magyarország koronás királya, II. Ferdinánd volt. A király nem átallotta Bethlen Gábort nyilvánosan azzal vádolni, hogy a török szultán szolgája, amire Bethlen Gábor levélben így válaszolt: „Isten tisztessége mellett nemzetünk szabadságáért fogok fegyvert.” A király kénytelen volt támadó szándékáról lemondani és 1615- ben elismerte Bethlen Gábor fejedelemségét. Uralkodásának fénykorát 1620-ban érte el. A Besztercebányára ebben az évben összehívott országgyűlés II. Ferdinándot trónvesztettnek nyilvánította és Bethlen Gábort Magyarország királyának kiáltotta ki. Ő a címet elfogadta, de magát megkoronáztatni nem engedte. A magyar nemzet szabadságáért harcolt, erre volt elhivatva és a korona fénye, a hatalom nem tántorította meg. Szorongatott helyzetben tűnt fel Bethlen Gábor páratlan hadvezéri ügyessége: 21 000 főnyi seregével oly elhatározó győzelmet aratott a császári fővezér felett, hogy II. Ferdinánd békekötésre kényszerült, amely Nikolsburgban 1621-ben jött létre. Rövid idő múlva szembenállott Wallensteinnel, korának kiemelkedő hadvezérével, akit visszavonulásra kényszerített az országból. Fejedelemsége idején Erdély területére nem lépett idegen hadsereg. Kultúrpolitikai centrummá emelte Erdélyt, iskolát épített Gyulafehérváron, amelyik akkor az ország legkülönb iskolája volt, a később nevéről elnevezett gyulafehérvári (ma nagyenyedi) iskolát egyetemi rangra emelte, az ország számos nevezetes iskoláját pedig fejedelmi bőkezűséggel támogatta. Erdélyt olyan virágzó országgá tette, hogy az akkori, vallásháborúk dúlta Európában az valóságos „Tündérkert” volt, amint Móricz Zsigmond az Erdélyről írott trilógiájának egyik kötetét erről elnevezte. A 30 éves háborúban való részvételre őt nem anyagiérdek, nem dicsvágy ösztönözte. A Bibliát még táborozásaiba is magával vitte és azt huszonhatszor elolvasta. Az evangélium terjesztésére a románok között miszsziót szervezett. Ez volt a vezérlő Igéje és halála előtti utolsó mondása: „Ha az Isten velünk, ki ellenünk?” (Római levél 8:31), amit saját szavaival így egészített ki: „Nincsen senki, bizonyára nincsen.” A Magyarországi Református Egyház címerében a zászlós Bárány mellett ugyanez az Ige látható. Vallásához való buzgó ragaszkodásával összhangba tudta hozni — a vallási szempontból oly elfogult korszakban — a más felekezetek iránti keresztyén türelmet. Második házasságának harmadik évében, 1629-ben, örökös nélkül, Gyulafehérváron meghalt, ahol a kicsiny Erdély nagy fejedelmét első felesége, Károli Zsuzsanna mellé , helyezték nyugalomra. (Budapest) Haypál Béla Bethlen Gábor egykorú arcképe Bethlen-kantáták A Ráday Kollégium nagyszabású ünnepségre készül Bethlen Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából. A megemlékezésre február 8-án, a Kollégium „születésnapján” kerül sor. Gazdagnak ígérkezik a zenei program is: korabeli orgonamuzsika és Giovanni Battista Mosto „Gyulafehérvári madrigál”-ja mellett három új kantáta ősbemutatójára is sor kerül. Lisznyay Szabó Gábor a keresztyén fejedelem alakját állítja elénk kantátájában. A mű szövegét Bethlen Gábor leveleiből állította össze a szerző. A fejedelem szavait a tenorszóló és a kórus énekli, míg az orgonakíséreten végigvonul a reformáció nagy koráljának dallama: „Erős vár a mi Istenünk”. A hazaszeretet és a hit jut kifejezésre az utolsó mondatból is: „Bizony, velünk vagyon az hatalmas Úristen, és megsegít bennünket.” Gárdonyi Zoltán egy XVII. századi vers: Bethlen Gábor hálaadó éneke alapján írta szólókantátáját, hegedű- és orgonakísérettel, a XVII. század magyar zenéjét idézve. A másik Gárdonyi-mű címe: Bethlen Gábor emlékezete. Kórus, orgonakísérettel és tenorszóló szólaltatja meg, ugyancsak névtelen XVII. századi költők versei alapján, beleszőve 456. énekünket is. A kantáta végén Bethlen halálos ágyán mondott hitvallása csendül fel akórus szólamaiban: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen bizonyára, bizonyára nincsen.” (Budapest) Máté János Beiktatták Nagy Istvánt Lelkészavató istentisztelet keretében iktatták be gyülekezeti tisztébe L. Nagy István lelkipásztort 1979. október 14-én, Krisztus Egyesült Magyar Református Egyházának columbusi (Ohio állam, USA) egyházközségében. Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetést György Árpád, az Amerikai Magyar Református Szövetség elnöke végezte. A beiktatás aktusát dr. Parragh Dezső irányította. Az istentiszteletet követő fogadáson a testvérgyülekezetek, a magyar és az angol nyelvű egyházi és kulturális szervezetek képviselői mondottak köszöntést és fejezték ki áldáskívánásaikat. A beiktatott és felszentelt lelkész annak a harmadik generációnak a tagja, amelynek szülőföldje már az új haza, az Egyesült Államok, közelebbről Toledo. Felsőfokú teológiai tanulmányokat folytatott a Lutheránus Teológiai Szemináriumban, s 1979. júniusában teológiai tudományos fokozatot szerzett. Jelenlegi szolgálati helyén 1979. szeptember 23-án kezdte meg munkálkodását. L. Nagy István testvérünk életére és szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük mi is. A budapest-déli egyházmegye gyülekezetei az elkövetkező tizenkét évre egyhangúlag Komjáthy Aladár budai lelkészt választották újra esperessé, dr. Makláry Tivadart pedig egyházmegyei gondnokká. Lelkészi főjegyző Egri Miklós Nagyvárad téri lelkész lett. A kelenföldi egyházközség tanácstermében január 21-én megtartott közgyűlést Nagy Gyula pestlőrinc-erzsébettelepi lelkész igeolvasása és imádsága nyitotta meg. Az ünnepélyes alkalmon megjelent dr. Tóth Károly, a dunamelléki egyházkerület püspöke, kíséretében Adorján József, Komlósi Ernő és Szénási Sándor esperesekkel, valamint Horváth György egyházkerületi tanácsossal. Lukáts József kollégiumi főigazgató, az egyházmegye volt lelkészi főjegyzője ismertette a szavazatbontó küldöttség jelentését. Ezt követően dr. Makláry Tivadar egyházmegyei gondnok felszólalásában elmondotta, hogy a szolgáló egyház és ember az Ige szilárd talaján áll. Innen széttekintve, veszi számba teendőit. Komjáthy Aladár esperes erre az ézsaiási Igére alapozta székfoglalóját: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (7:9/b). Megállapította, hogy Isten népének szüntelenül végeznie kell feladatát, mert ha ezt nem teszi, azonnal veszélyhelyzet áll be életében. A hitben való megerőtlenedés bajszerző állapotba sodorhatja Isten népét. A hitből élő egyház küldetése: az egész világ számára megőrizni és továbbadni Isten ígéreteit. Ennek érdekében oltalmazni kell a belső minőséget. A megtérés és a szolgálat új korszakát nyitotta meg előttünk a mi időnkben Urunk, ezért adott új hitbeli felismeréseket is. Teljesebbé akarja tenni életünket, hiszen csonka hittel nem lehet áldozatot hozni, nem alakulhat ki aktív keresztyén élet. Az egyházkerület előtt álló áldozatos tennivalók között elsőként említette a Ráday Kollégium felújításának nagy és nemes feladatát. • Ezt követően emelkedett szólásra dr. Tóth Károly püspök, aki nagy figyelemmel hallgatott tanítását e három újszövetségi fogalom köré fűzte: bizonyságtétel, szolgálat, közösség. A bizonyságtétel akkor hiteles — mondotta —, ha nem válunk hamis tanúkká. Ezért amit mondunk, azt hinnünk kell, azonosulnunk kell vele. A püspök idézte a Heidelbergi Káté 21. kérdését és feleletét az igazi hitről, s megállapította: ma a komoly, szilárd, személyes meggyőződésre van szükség. Mintha a személyes bizodalom, az egészséges, református kegyesség kissé meggyengült volna. Isten nem vár tőlünk maximumot, hanem kevesebbet. De vajon ezt képesek vagyunk-e megtenni? A szolgálat — folytatta tanítását a püspök —, teljes odaadást, engedelmességet jelent. Ez mindig Krisztusról szóló bizonyságtétel, soha nem szolgalelkűség, vagy a kiszolgáltatottság, hanem Isten fiainak szabadságában végzett munka. A hitből végzett szolgálatot megújulás kíséri. Vallásos reneszánszról beszélnek és írnak , mostanában világszerte. Nem ez az izgalmas és érdekes, hanem ez a kérdés: hitünk áldásait, gyümölcseit érzi-e környezetünk? Nagy az igény a világban a lelki értékek iránt. Képesek vagyunk-e ezeket az értékeket továbbadni, bevinni a ránkbízottak életébe? A közösség egyet jelent ma a nyitottsággal. A nyitottság azonban nem jelenti a saját azonosságunk, identitásunk feladását, sőt, inkább feltételezi annak megőrzését. Nem lehet tehát közösséget vállalni kifelé a belső közösség megtalálása és erősítése nélkül. Az egyházmegye lelkészei maguk között keressék és ápolják a közösséget testvéri módon, így lesznek nyitottak kifelé is. Egyházkerületi méretekben a Szolidaritási Alap fenntartásával és a Ráday Kollégiumra történő adakozással gyakoroljuk és erősítjük a belső közösséget. A püspök végezetre köszöntötte az egyházmegye új tisztikarát, megemlékezett az egyházmegye 25 éves fennállásáról, Komjáthy Aladár esperesi szolgálatának 25. évfordulójáról. Megköszönte Hajdú Péter lelkésznek a kelenföldi gyülekezet vendéglátó szeretetét. Az esperesi székfoglalóhoz Adorján József és Szénási Sándor esperesek szóltak hozzá. A lelkészi kar a hűséges szolgálatokban évtizedeken át tanúsított helytállásért köszönetet mondva vett búcsút Lukáts József főjegyzőtől, aki a Ráday Kollégium főigazgatójaként folytatja szolgálatát, s Nagy Gyula lelkésztől, aki egészségi állapotára tekintettel kérte nyugdíjazását. A közgyűlés az új tisztségviselők megválasztását követően Egri Miklós főjegyző áldásmondásával fejeződött be. MT A Diakónusképző évnyitóia 1980. január 6-án nyílt meg a Diakónusképző új évfolyama Berekfürdőn, a délelőtt 10 óraikor tartott istentisztelet keretében. Igét hirdetett dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat és az Országos Diakóniai Tanács elnöke. Az igehirdetés a Máté evangéliuma 5. részének válogatott versei alapján, az egyházi szolgálatok minősített felelősségéről szólt. Ez a miinősített felelősség mind a lelkipásztorokra, mind a dialkómusollásra és minden más egyházi szolgára is vonatkozik. Tőlük Isten különös odaszámaist, teljesen a szolgálatra átadott életet kíván. Az igehirdetésben erre az odaszánt életre hívta a püspök a most ianuló tanfolyam hallgatóit. Az istentisztelet úrvacsorás közösséggel folytatódott. Részt vettek az istentiszteleten az Országos Diakóniai Tanács tagjai közül Zsíros József esperes, országos diakóniiai felügyelő, Soós Lajos nagykúnsági esperes, karcagi lelkipásztor, Tankó István nagytemplomi lelkipásztor, egyházkerületi előadó, Bazsó Béla zsinati osztályvezető, Orosz Ferenc péceli lelkipásztor, egyházmegyei diakóniai előadó. Az istentisztelet végén Bazsó Béla osztályvezető egyházunk szeretetszolgálata nevében köszöntötte az új hallgatókat. Az ünnepély végén dr. Pásztor János igazgató megköszönte a Diakóniai Tanács elnökének igehirdetését, és a vendégek részvételét. A berekfürdői intenzív tanfolyam egy hónapiig tart, amelynek során a hallgatók megtanulják a közösségi élet szabályait a gyakorlatban, különösképpen a Szentírással foglalkozni. Este és reggel vendég-igehirdetők evangelizációs szolgálatokat tartamaik számukra. A tanfolyam előadói: dr. Pásztor János igazgató, Kiss Antal Jenő lelkigondozó és Hadházi Judit, a Diakónusképző munkatársa, valamint Bartha Ferencné okleveles lelkész. Az evangelizációs szolgálatokat Adorján József esperes, Orosz Ferenc péceli lelkész, Ruszkay Gyula miskolicsiósgyőr-vasgyári lelkész és Herczeg Pál lótaatlani lelkész végzik. Februártól májusig a hallgatók Debrecenben folytatják tanuulmányaikat. Utána intézményekbe kerülnek gyakorlati munkára, mielőtt az ősszel újra visszajönnek a Kollégiumba egy hónapra. A tanfolyamot 12 nő- és 2 férfihallgató kezdte meg. Jó részük már dolgozott több hónapon át valamelyik szeretetotthonban. Belekóstoltak a diakóniai munka szépségébe, és örömmel látjuk rajtuk a vágyat arra, hogy tanulással még jobban felkészüljenek jövendő szolgálatukra. Kérjük a gyülekezeteket, imádkozzanak ezekért az új hallgatókért és azért, hogy az ősszel új jelöltek is érkezzenek a Diakónusképzőbe. Mindnyájunk számára nagyon fontos, hogy az egyház szeretetszolgálata mindnyájunké legyen! Hadházi Judit Visszhangok a légiósok kórházaiból Január utolsó vasárnapján volt a Leprások 27. Világnapja, örömmel adunk róla hírt, hogy Krisztus nekünk is szóló parancsára: „Poklosokat tisztítsatok!” (Máté 10:8), egyre több gyülekezetünk kapcsolódik be a leprások gyógyítását segítő világdiakóniába. Ökumenikus vonalon is előre halad ez a fontos szolgálat. Néhány levélrészletet közlünk itt, melyek a hazánkból érkezett küldeményekkel kapcsolatosan „viszhangként” érkeztek. Indiából, a vadathorasaluri leprakórházból írják: „Nagyon köszönjük a kötött fáslikat tartalmazó ajándékcsomagot. Felhasználjuk a leprás betegeink között. 100 ágyas kórházunk van itt. Gyógyszeres kezelést folytatunk és operációkat is végzünk. — Iskola is működik kórházunkkal kapcsolatban, melybe 16 éven aluli gyerekek járnak, akiket betegségük miatt nem engednek be az állami iskolákba. Mindenféle kötözőszert jól tudunk használni.” Egy másik levélben ez áll: „Nagyon hálásak vagyunk a küldött fáslikért. Ez a kórház 1912- ben kezdte meg munkáját, de akkor még nem volt gyógyszer a leprára, ezért csak hajlékot, élelmet tudtunk nyújtani a leprásoknak és az evangélium vigaszát. Mióta megvan a Capson-pirula, a legtöbb betegünk bejár kezelésre, de van 60 személyes kórházunk is. A súlyosabb betegeket itt kezeljük. Van egy kisebb otthonunk is. A múlt évben 7400 leprás beteget kezeltünk, körzetgondozóink pedig 17 faluban 90 000 embert vizsgáltak meg, szűrtek át. Van egy 14 holdas farmunk is. Itt dolgoznak azok, akiknek testén már kitört a lepra, s emiatt falvaikból, családjaikból kiűzték őket, de még részben munkaképesek.” Végül néhány sor Angolából. A kórház orvosa ezeket írja: „Hárman vagyunk itt orvosok, s 8 hónap alatt 1400 operációt hajtottunk végre. Jelenleg 500 leprás beteg van gondozásunk alatt. Mindent tudunk használni, amit Önök küldtek: gőzt, kötött-horgolt fáslikat, lepedőket. Eddig 3 fáslis csomag érkezett Önöktől. — Kérem, továbbítsa köszönetünket mindazoknak a nőtestvéreknek, akik ezek küldését lehetővé tették. Nagy szükségünk van a testvérek imádságára, hogy kérjenek az Űrtől mégegy vagy két orvost.” Azt gondolom, hogy mindehhez csak annyit kell hozzáírni: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Budapest) Dobos Károly