Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-06 / 14. szám

Úgy, mint Jézus Jézus Urunk kereszthalála után harmadnap hajnalban ez a hit­vallás hangzik az asszonyok és a tanítványok ajkán: „Feltámadott az Úr bizonnyal!” Ez az örömtel­jes­ hitvallás hangzik azóta is, ezt a jó hírt halljuk ma is. Hiába volt a főpapok mesterkedése, hogy ellopták a tanítványok Jézus holt­testét, mert nemcsak az emmausi tanítványok, nemcsak az üres sír felett csodálkozó Péter, nemcsak Tárná­s, hanem azóta megszámlál­hatatlan sokan nyertek bizonyos­ságot és tettek diadalmasan hit­vallást arról: Jézus él! „Én va­gyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” Ma is azon fordul meg életünk: „Hiszed-e ezt?” A feltámadott Jézus Krisztus­ról mondott hitvallásunk — Jé­zus él, mi is élünk — „haszna” az örök élet bizonyossága. Isten mindnyájunk számára elkészítet­te a halál feletti diadal útját. Őbenne mindnyájan zálogot kap­tunk arról, hogy a halálból örök életre támaszt fel az utolsó na­pon. Mi tehát nem magunktól, hanem Lelke által tudjuk, hogy él, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten. S nemcsak azt vall­juk meg­, hogy az ő feltámadá­sának mi vagyunk a bizonyságai, hanem azért valljuk meg, mert „nem tehetjük, hogy amiket lát­tunk és hallottunk, azokat b­e szóljuk.” Húsvéti hitvallásunk mögött azonban van egy más bizonyossá­gunk is. Az, amit Pál apostollal együtt így vallunk meg: „Él ben­nem a Krisztus.” Ebből követke­zik, hogy saját életünk „befejező­dött". Krisztus meghalt érettünk és Vele együtt megfeszíttettünk. Halála a mi óemberünk halála és, feltámadása az új ember megele­­venedése bennünk. Az ő élete a miénk, a mi életünk az Övé. Ve­lünk az Isten. Közel van, a szí­vünkben van. Testünk az Ő Lel­kének temploma: „a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temp­loma, amelyet Istentől nyertetek és nem a magatokéi vagytok” (1. Kör. 6:20). Nem a magunk régi életét éljük, hanem él bennünk a Krisztus. Mi a Krisztusban élünk. Mi következik ebből? Az, hogy felelős szolgálat az osztályrészünk. Jézus szolgálatában részesedünk. Ő pedig elvárja, hogy abban, amit megoszt velünk, amiből részt ad nekünk, felelős hűséggel járjunk. Szolgálatunkat teljesen betöltsük. Nem a magunké vagyunk. Ez áldott vigasztalás, sőt Káténk sze­rint egyetlenegy vigasztalásunk. De nemcsak vigasztalás, hanem szolgálatra serkentő­­erő is. Mert felelős­se­ volnék az életemért akkor is, ha az csak a magamé lenne, de felelős vagyok méginkább, mert Jézus Krisztus vérén, nem romlandó holmin — aranyon vagy ezüstön — váltattam meg atyáim­tól örökölt hiábavaló életemből. És felelős vagyok az életemmel azokért, akiknek életét ajándékba kaptam Istentől. Felelősségem az, hogy ne magamnak éljek. Jézus Krisztus tulajdona vagyok. Az a kiváltságom, hogy úgy éljek, ahogy Ő példát adott és amire feltámadása erejével­­felhatalma­zott. Úgy, mint Jézus! Ennek pedig ilyen konzekven­ciái vannak: „Amiképpen vetté­tek, Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne” (Kol. 2:6). Ez azt jelenti, hogy a mi szelídlelkűségünk ismert legyen minden ember előtt. Azokat cse­­lekedjük, amik csak igazak, tisz­tességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek. Továbbá mindent, amit cselekszünk szóval vagy tettel, azt az Úr Jézus ne­vében cselekedjük. Más szóval: életünk tartalma a személyválo­gatás nélküli szeretet legyen. Értsük meg, hogy minden em­beri élet, akivel Isten közelebbről vagy távolabbról kapcsolatba hoz­za életünket. Tőle kapott aján­dék. Arra való, hogy szeretetben, örömben és békességben a mi éle­tünk áldássá legyen számukra. Minden emberi élet Isten által előre elkészített alkalom arra, hogy önzetlen áldozatkészséggel, szolgáló szeretettel keressük meg és teremtsük meg örömüket, bé­kességüket, boldogulásukat. Így lesz az életünk a feltámadott Jé­zus Krisztusról húsvéti hittel való bizonyságtétel, Isten dicsősége és mások javára. (Csongrádi Endrédi János Föltámadott! Keresztjéről levették. Sziklasír sötétje akarta befogadni. De ő volt a fény, és a fény körül meghal a sötétség. Föltámadott! L­ukátsi Vilma Húsvét (A 370. ének dallamára) Minden hiábavalóság, prédikálásunk és hitünk, ha Krisztus fel nem támadott és ha mi ebben nem hiszünk. Hiába a vallásosság, templomba járás, énekünk . .. Ha Krisztus fel nem támadott, nincsen üdvösségünk minekünk, reménytelen az életünk. De nem maradt a halálban, harmadnapon feltámadott, és az ő benne hívőknek drága reménységet adott, hogy majdan angyal szavára, a harsogó trombitára egyszer mi is feltámadunk... Jézus Krisztus ezt így ígérte, legyen áldott neve érte! Fejszés András A fák vágya Sápadtan süt a Hold a néma tájra, hol a lombvesztett fák csendben­ állva várják az első cinkeszót, mely hót jelez és olvadást, s boldog, fényteli föltámadást. Balogh György Kántorképző és továbbképző tanfolyam Debrecenben A Zsinat Elnöksége országos kántorképző és továbbképző tan­folyamot szervez a Debreceni Re­formátus Kollégiumban, ez év jú­nius 23-tól július 12-ig. Jelenkezési határidő mindkét tanfolyamra: május 15.­­A felvételi kérelmet a Zsinat Elnökségéhez kell küldeni, az alábbi címre: Református Zsinati Iroda missziós osztálya. Budapest 70., postafiók 5. 1 4 4 0. 1. A kántorképző tanfolyamra zenei előképzettségű egyháztagok jelentkezhetnek, 14-től 50 éves ko­rig. A felvételi kérelemhez mel­lékelni kell: a) a jelentkező rö­vid életrajzát, b) egészséges vol­tát igazoló orvosi bizonyítványt, c) az illetékes lelkipásztor ajánló levelét, amely felelősséggel tanú­sítja a jelentkező alkalmasságát a kántori szolgálatra és a tanfo­lyamon való részvételre. A felvételnél előnyben részesül­nek azok, akik az előző tanfolya­mokon már részt vettek és alkal­masnak bizonyultak tanulmánya­ik eredményes folytatására; je­lenleg is végeznek kántori teen­dőket; vagy szolgálatba állításuk gyülekezeti érdek. Ezek a körül­mények feltétlenül megemlíten­­dők az önéletrajzban és a lelki­­pásztor ajánlásában. Szabatosan megjelölendő a jelentkező zenei előképzettségének foka is. Akik már vettek részt debreceni tan­folyamon, jelezzék kérelmükben legutóbbi záróvizsga eredményü­ket, bizonyítványuk adatai alap­ján. (Pl.: 1979-ben, haladó [C] fokon, 4­5 4.) 2. A kántor-továbbképző tanfo­lyamra református kántori okle­véllel rendelkező, jelenleg is kán­tori szolgálatban álló gyülekezeti tagok jelentkezhetnek. Felvételi kérelmükhöz mellékelniük kell: a) rövid életrajzukat, b) egészsé­ges voltukat igazoló orvosi bizo­nyítványt, c) az illetékes lelki­­pásztor igazolását a jelentkező kántori képesítettségéről és szol­gálatáról. A továbbképző anyaga: gyüle­kezeti énekvezetés, hangszergya­korlat, karvezetés, zeneelmélet. A részvételi díj mindkét tanfolyamon 700,5 Ft. Ezért az összegért a Kollégium szállást és napi háromszori ét­kezést biztosít a résztvevőknek. Felvételi kérelmében minden je­lentkező nyilatkozzék: igényt tart-e a kollégiumi szállásra és ellátásra. Május 31-ig minden jelentkező választ kap felvételi kérelmére. A felvételi értesítés részletes tá­jékoztatást ad a tanfolyammal kapcsolatos tudnivalókról. A Zsinat Elnöksége Presbiteri konferencia Veszprémben A veszprémi egyházmegye pres­biterei március 2-án tartották konferenciájukat Veszprémben. Bakó Kálmán esperes igeolvasása és imádsága után, Horváth Lajos egyházmegyei gondnok mondott megnyitó beszédet. Ezután a kon­ferencia résztvevői meghallgatták az esperes megemlékezését az 1630. évi pápai zsinatról, mely el­rendelte a presbitériumok meg­alakítását. A veszprémi gyüleke­zet az elsők között válaszolt a zsinati, határozatra, presbitériu­mának megalakításával. Presbité­riumaink szolgálatának jelentősé­gét egyháztörténelmünk folyamán nem lehet eléggé hangsúlyozni. Kovách Attila püspök Máté 21:18—22. alapján mondott ige­hirdetése összefogta a konferen­cia programját, a Bibliáért, a pres­bitériumokért és a családért Is­tent magasztaló hálaadásával. Dékány Endre zalaegerszegi lel­kipásztor „A keresztyén család­ról” szóló előadásában felvázolta a mai család helyzetét. Kurucz György vörösberényi lelkész ének­léssel, Réthy István ny. berhidai lelkész szavalattal gazdagította a konferenciát, mely Kovách Attila püspök zárószavával ért véget. (Veszprém) Vajna Lajos A szeretet alkotása: a Nagypénteki Református Társaság Egy Istentől áldott gondolat megvalósulásáról emlékezem meg nagypéntek alkalmával, amikor a Nagypénteki Református Társa­ság megalakulását idézem fel. 1893 nagypéntekjén, a várbeli evangélikus templomban tartott református istentiszteleten — ekkor még ny..n állt a Szilágyi Dezső téri templom — a pré­dikáció arról szólt: Krisztus éle­tét adta érettünk, — mit te­szünk mi az ő szeretetének meg­­hálálására és viszonzására? Az istentisztelet után a templom­ból kijőve, a Bástya sétányon többen együtt maradtak és ar­ról beszélgettek, hogyan lehet­ne az igehirdetést gyakorlativá változtatni. Egyszerre csak meg­láttak egy elgurult aranypénzt és nem messze egy rongyos öl­tözetű kis­gyermeket. Mintha Isten arra figyelmeztette volna a jelenlévőket, nemcsak az ige­hirdetés, de az elgurult pénz és a szegény gyermek által is, hogy az elhagyatottak gondját vállalni kell. "A jelenlevők a Bástya sétányon megalapították a Nagypénteki Református Tár­saságot, dr. Kiss Áron pedagó­­giumi igazgató elnökletével. Ennek a társaságnak az volt a célkitűzése, hogy az ellátatlan, árva gyermekeket gondjába ve­­gye és emberré nevelje. Megin­dult a gyűjtés a Bástya sétá­nyon talált alaptőkével. Jókai Mór mindjárt 1000 pengő­­forinttal járult az adakozáshoz. Küldöttség alakult az adomány meg­köszönése céljából. Jókai kitüntető szívélyességgel fogad­ta a küldöttséget. ..Ismerem kez­dettől fogva az Önök munkás­ságát — mondotta. — Ott vál­laltak munkát, ahol a legtöbb szükség van a jó emberekre. Magara is, mint köztudomásúan tünk is mindenütt, ahol a türel­metlenség, békétlenség pusztít. A protestáns lelkész, a protes­táns egyházak tanítói, elöljárói, akik türelemre neveltettek, van­nak hívatva a türelmet, békes­séget hirdetni, terjeszteni. Ez az egyesület a szeretet alkotása: egyesíteni akar és a jótékony­ságot mindenkire kiterjeszteni.” A cél érdekében történő ada­kozáshoz szegény és gazdag ösz­­szetalálkoztak (Példabesz, 22:2), mert boldoggá tette őket, a fel­adat A király is küldött adó­nevelő munka. Megépült a 80 gyermek befogadására alkalmas, budaörs-kamaraerdői, kéteme­letes nagy szeretetház és egy 8 osztályos iskola azzal, hogy az iskolát a környékbeli gyer­mekek is látogathatják. A szeretetotthon jelentőségé­ről és létrejöttéről, felavató be­szédében, a társaság akkori el­nöke, Haypál Benő szólt. Nem­csak a budai gyülekezetnek, ha­nem a fővárosi reformátusság­­nak is szép ünnepei voltak az Erzsébet árvaházban megtartott iskolai vizsgák, valamint a ka­rácsonyi és egyéb ünnepségek. Az intézmény­ hivatalos neve: Nagypénteki Református Társa­ság Erzsébet Szeretetháza volt. Nagypénteki azért, mert a Tár­saság Nagypénteken alakult, Erzsébet szeretetház pedig azért, mert Erzsébet királynéról ne­vezték el. Széll Kálmán mi­niszterelnök a király nevében és képviseletében nyitotta meg a szeretetházat — ez volt az első eset, hogy a király protestáns intézménynél képviseltette ma­gát —, és az épület homlokza­tára ez a jelmondat került: „Neveld a gyermeket munkára, megél és jó marad”. A szeretetház megnyitásakor a szép nagy kertben néhány­­fát ültettek el és ezeket Erzsébet­­fáknak nevezték. Karácsonykor a gyermekeket minden évben megajándékozták, a vizsgák al­kalmával pedig jutalmazták a szorgalmas és dolgos gyerme­keket. Ha valaki a keresztyén­­ség kétezeresztendős munkájá­nak teljes történetét meg akar­ná írni, tekintetbe kellene ven­nie mindazokat a titkos rezdü­léseket, amelyek nemzedékről nemzedékre embermilliók lelké­ben végbementek. Mennyi szám­­­bavehetetlen, mert titkos rez­dülés kőbe tárgyiasult eredmé­nye volt ez az intézmény! Budai lelkipásztorságom idején az in­tézmény gondnoka volt Takách László, majd dr. Fülöp György, akik nagy odaadással és be­csülettel szolgálták a magasztos célt. A Nagypénteki Református Társaság kamaraerdei otthoná­nak dísztermében egy ott ren­dezett ünnepséget ad vissza a ma élőknek az a fénykép, ame­lyet­ közreadok. A képen látha­tók között van dr. Petri Pál, Bilkei Pap István, Göde Lajos, dr. Szegedy-Maszák Aladár és e sorok írója, mint a Társaság akkori ügyvezető alelnöke és az iskolaszék elnöke. Ugyan­ekkor helyezték el az otthon dísztermében Takách László volt gondnoknak és Haypál Benő­nek, a Társaság volt elnökének arcképét. Mindkettőt Gyöngyös­halászi Takách Béla festőmű­vész készítette. Az otthonban a gyermekeket a tanulás mellett kerti és ipari munkára nevelték, de figyelem­mel kísérték későbbi sorsukat is. -Találkoztam ott egy kis árva gyermekkel, aki boldogan me­sélte nekem, hogy milyen jó volt a szép tiszta ágyban aludni és a fürdőszobában fürödni; ilyenben neki még életében nem volt része. Ez az öröm volt az első kapcsolat, amely ezt a gye­reket az emberi társadalomhoz kapcsolta. Aki a gyermeknek boldog gyermekkort szerez, egész életre drága, útravalóval látja el őket, mert a gyermekkor em­lékei sokszor a legmélyebb, ki­törölhetetlen emlékeink egész életünk folyamán. • A Bástya sétányon talált pénz­darab megsemmisült ugyan a háború alatt, de az emléke­­fi­gyelmezteti a mai nemzedéket is: a pénz nem öncél, a sáfát­­ság Krisztus országában, Isten gyermekei között mindig köte­lező marad. A munkának a bensőséges értékelése jut kife­jezésre az evangélium, lapjain, számunkra pedig örök emlék és biztatás marad a Nagypénteki Református Társaság jelmonda­ta: „Neveld a gyermeket mun­kára, megél és jó marad.” (Budapest) Haypál Béla a béke barátja, a szeretet esz­­mányt, így történhetett meg, közeivel dolgozom. Nemcsak ott hogy a budaörsi Kamaraerdőben látom a béke szükségét, ahol már 1899-ben tető alatt állt annak csendjét a harci riadó a Nagypénteki Református Tár­szava és az öldöklő fegyverek saság háza. 1900 őszén pedig zörgése zavarja, hanem között megindulhatott ott a javító- A Nagypénteki Református Társaság egykori vezetősége

Next