Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-06 / 14. szám
Úgy, mint Jézus Jézus Urunk kereszthalála után harmadnap hajnalban ez a hitvallás hangzik az asszonyok és a tanítványok ajkán: „Feltámadott az Úr bizonnyal!” Ez az örömteljes hitvallás hangzik azóta is, ezt a jó hírt halljuk ma is. Hiába volt a főpapok mesterkedése, hogy ellopták a tanítványok Jézus holttestét, mert nemcsak az emmausi tanítványok, nemcsak az üres sír felett csodálkozó Péter, nemcsak Tárnás, hanem azóta megszámlálhatatlan sokan nyertek bizonyosságot és tettek diadalmasan hitvallást arról: Jézus él! „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” Ma is azon fordul meg életünk: „Hiszed-e ezt?” A feltámadott Jézus Krisztusról mondott hitvallásunk — Jézus él, mi is élünk — „haszna” az örök élet bizonyossága. Isten mindnyájunk számára elkészítette a halál feletti diadal útját. Őbenne mindnyájan zálogot kaptunk arról, hogy a halálból örök életre támaszt fel az utolsó napon. Mi tehát nem magunktól, hanem Lelke által tudjuk, hogy él, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten. S nemcsak azt valljuk meg, hogy az ő feltámadásának mi vagyunk a bizonyságai, hanem azért valljuk meg, mert „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat be szóljuk.” Húsvéti hitvallásunk mögött azonban van egy más bizonyosságunk is. Az, amit Pál apostollal együtt így vallunk meg: „Él bennem a Krisztus.” Ebből következik, hogy saját életünk „befejeződött". Krisztus meghalt érettünk és Vele együtt megfeszíttettünk. Halála a mi óemberünk halála és, feltámadása az új ember megelevenedése bennünk. Az ő élete a miénk, a mi életünk az Övé. Velünk az Isten. Közel van, a szívünkben van. Testünk az Ő Lelkének temploma: „a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek és nem a magatokéi vagytok” (1. Kör. 6:20). Nem a magunk régi életét éljük, hanem él bennünk a Krisztus. Mi a Krisztusban élünk. Mi következik ebből? Az, hogy felelős szolgálat az osztályrészünk. Jézus szolgálatában részesedünk. Ő pedig elvárja, hogy abban, amit megoszt velünk, amiből részt ad nekünk, felelős hűséggel járjunk. Szolgálatunkat teljesen betöltsük. Nem a magunké vagyunk. Ez áldott vigasztalás, sőt Káténk szerint egyetlenegy vigasztalásunk. De nemcsak vigasztalás, hanem szolgálatra serkentőerő is. Mert felelősse volnék az életemért akkor is, ha az csak a magamé lenne, de felelős vagyok méginkább, mert Jézus Krisztus vérén, nem romlandó holmin — aranyon vagy ezüstön — váltattam meg atyáimtól örökölt hiábavaló életemből. És felelős vagyok az életemmel azokért, akiknek életét ajándékba kaptam Istentől. Felelősségem az, hogy ne magamnak éljek. Jézus Krisztus tulajdona vagyok. Az a kiváltságom, hogy úgy éljek, ahogy Ő példát adott és amire feltámadása erejévelfelhatalmazott. Úgy, mint Jézus! Ennek pedig ilyen konzekvenciái vannak: „Amiképpen vettétek, Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne” (Kol. 2:6). Ez azt jelenti, hogy a mi szelídlelkűségünk ismert legyen minden ember előtt. Azokat cselekedjük, amik csak igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek. Továbbá mindent, amit cselekszünk szóval vagy tettel, azt az Úr Jézus nevében cselekedjük. Más szóval: életünk tartalma a személyválogatás nélküli szeretet legyen. Értsük meg, hogy minden emberi élet, akivel Isten közelebbről vagy távolabbról kapcsolatba hozza életünket. Tőle kapott ajándék. Arra való, hogy szeretetben, örömben és békességben a mi életünk áldássá legyen számukra. Minden emberi élet Isten által előre elkészített alkalom arra, hogy önzetlen áldozatkészséggel, szolgáló szeretettel keressük meg és teremtsük meg örömüket, békességüket, boldogulásukat. Így lesz az életünk a feltámadott Jézus Krisztusról húsvéti hittel való bizonyságtétel, Isten dicsősége és mások javára. (Csongrádi Endrédi János Föltámadott! Keresztjéről levették. Sziklasír sötétje akarta befogadni. De ő volt a fény, és a fény körül meghal a sötétség. Föltámadott! Lukátsi Vilma Húsvét (A 370. ének dallamára) Minden hiábavalóság, prédikálásunk és hitünk, ha Krisztus fel nem támadott és ha mi ebben nem hiszünk. Hiába a vallásosság, templomba járás, énekünk . .. Ha Krisztus fel nem támadott, nincsen üdvösségünk minekünk, reménytelen az életünk. De nem maradt a halálban, harmadnapon feltámadott, és az ő benne hívőknek drága reménységet adott, hogy majdan angyal szavára, a harsogó trombitára egyszer mi is feltámadunk... Jézus Krisztus ezt így ígérte, legyen áldott neve érte! Fejszés András A fák vágya Sápadtan süt a Hold a néma tájra, hol a lombvesztett fák csendben állva várják az első cinkeszót, mely hót jelez és olvadást, s boldog, fényteli föltámadást. Balogh György Kántorképző és továbbképző tanfolyam Debrecenben A Zsinat Elnöksége országos kántorképző és továbbképző tanfolyamot szervez a Debreceni Református Kollégiumban, ez év június 23-tól július 12-ig. Jelenkezési határidő mindkét tanfolyamra: május 15.A felvételi kérelmet a Zsinat Elnökségéhez kell küldeni, az alábbi címre: Református Zsinati Iroda missziós osztálya. Budapest 70., postafiók 5. 1 4 4 0. 1. A kántorképző tanfolyamra zenei előképzettségű egyháztagok jelentkezhetnek, 14-től 50 éves korig. A felvételi kérelemhez mellékelni kell: a) a jelentkező rövid életrajzát, b) egészséges voltát igazoló orvosi bizonyítványt, c) az illetékes lelkipásztor ajánló levelét, amely felelősséggel tanúsítja a jelentkező alkalmasságát a kántori szolgálatra és a tanfolyamon való részvételre. A felvételnél előnyben részesülnek azok, akik az előző tanfolyamokon már részt vettek és alkalmasnak bizonyultak tanulmányaik eredményes folytatására; jelenleg is végeznek kántori teendőket; vagy szolgálatba állításuk gyülekezeti érdek. Ezek a körülmények feltétlenül megemlítendők az önéletrajzban és a lelkipásztor ajánlásában. Szabatosan megjelölendő a jelentkező zenei előképzettségének foka is. Akik már vettek részt debreceni tanfolyamon, jelezzék kérelmükben legutóbbi záróvizsga eredményüket, bizonyítványuk adatai alapján. (Pl.: 1979-ben, haladó [C] fokon, 45 4.) 2. A kántor-továbbképző tanfolyamra református kántori oklevéllel rendelkező, jelenleg is kántori szolgálatban álló gyülekezeti tagok jelentkezhetnek. Felvételi kérelmükhöz mellékelniük kell: a) rövid életrajzukat, b) egészséges voltukat igazoló orvosi bizonyítványt, c) az illetékes lelkipásztor igazolását a jelentkező kántori képesítettségéről és szolgálatáról. A továbbképző anyaga: gyülekezeti énekvezetés, hangszergyakorlat, karvezetés, zeneelmélet. A részvételi díj mindkét tanfolyamon 700,5 Ft. Ezért az összegért a Kollégium szállást és napi háromszori étkezést biztosít a résztvevőknek. Felvételi kérelmében minden jelentkező nyilatkozzék: igényt tart-e a kollégiumi szállásra és ellátásra. Május 31-ig minden jelentkező választ kap felvételi kérelmére. A felvételi értesítés részletes tájékoztatást ad a tanfolyammal kapcsolatos tudnivalókról. A Zsinat Elnöksége Presbiteri konferencia Veszprémben A veszprémi egyházmegye presbiterei március 2-án tartották konferenciájukat Veszprémben. Bakó Kálmán esperes igeolvasása és imádsága után, Horváth Lajos egyházmegyei gondnok mondott megnyitó beszédet. Ezután a konferencia résztvevői meghallgatták az esperes megemlékezését az 1630. évi pápai zsinatról, mely elrendelte a presbitériumok megalakítását. A veszprémi gyülekezet az elsők között válaszolt a zsinati, határozatra, presbitériumának megalakításával. Presbitériumaink szolgálatának jelentőségét egyháztörténelmünk folyamán nem lehet eléggé hangsúlyozni. Kovách Attila püspök Máté 21:18—22. alapján mondott igehirdetése összefogta a konferencia programját, a Bibliáért, a presbitériumokért és a családért Istent magasztaló hálaadásával. Dékány Endre zalaegerszegi lelkipásztor „A keresztyén családról” szóló előadásában felvázolta a mai család helyzetét. Kurucz György vörösberényi lelkész énekléssel, Réthy István ny. berhidai lelkész szavalattal gazdagította a konferenciát, mely Kovách Attila püspök zárószavával ért véget. (Veszprém) Vajna Lajos A szeretet alkotása: a Nagypénteki Református Társaság Egy Istentől áldott gondolat megvalósulásáról emlékezem meg nagypéntek alkalmával, amikor a Nagypénteki Református Társaság megalakulását idézem fel. 1893 nagypéntekjén, a várbeli evangélikus templomban tartott református istentiszteleten — ekkor még ny..n állt a Szilágyi Dezső téri templom — a prédikáció arról szólt: Krisztus életét adta érettünk, — mit teszünk mi az ő szeretetének meghálálására és viszonzására? Az istentisztelet után a templomból kijőve, a Bástya sétányon többen együtt maradtak és arról beszélgettek, hogyan lehetne az igehirdetést gyakorlativá változtatni. Egyszerre csak megláttak egy elgurult aranypénzt és nem messze egy rongyos öltözetű kisgyermeket. Mintha Isten arra figyelmeztette volna a jelenlévőket, nemcsak az igehirdetés, de az elgurult pénz és a szegény gyermek által is, hogy az elhagyatottak gondját vállalni kell. "A jelenlevők a Bástya sétányon megalapították a Nagypénteki Református Társaságot, dr. Kiss Áron pedagógiumi igazgató elnökletével. Ennek a társaságnak az volt a célkitűzése, hogy az ellátatlan, árva gyermekeket gondjába vegye és emberré nevelje. Megindult a gyűjtés a Bástya sétányon talált alaptőkével. Jókai Mór mindjárt 1000 pengőforinttal járult az adakozáshoz. Küldöttség alakult az adomány megköszönése céljából. Jókai kitüntető szívélyességgel fogadta a küldöttséget. ..Ismerem kezdettől fogva az Önök munkásságát — mondotta. — Ott vállaltak munkát, ahol a legtöbb szükség van a jó emberekre. Magara is, mint köztudomásúan tünk is mindenütt, ahol a türelmetlenség, békétlenség pusztít. A protestáns lelkész, a protestáns egyházak tanítói, elöljárói, akik türelemre neveltettek, vannak hívatva a türelmet, békességet hirdetni, terjeszteni. Ez az egyesület a szeretet alkotása: egyesíteni akar és a jótékonyságot mindenkire kiterjeszteni.” A cél érdekében történő adakozáshoz szegény és gazdag öszszetalálkoztak (Példabesz, 22:2), mert boldoggá tette őket, a feladat A király is küldött adónevelő munka. Megépült a 80 gyermek befogadására alkalmas, budaörs-kamaraerdői, kétemeletes nagy szeretetház és egy 8 osztályos iskola azzal, hogy az iskolát a környékbeli gyermekek is látogathatják. A szeretetotthon jelentőségéről és létrejöttéről, felavató beszédében, a társaság akkori elnöke, Haypál Benő szólt. Nemcsak a budai gyülekezetnek, hanem a fővárosi reformátusságnak is szép ünnepei voltak az Erzsébet árvaházban megtartott iskolai vizsgák, valamint a karácsonyi és egyéb ünnepségek. Az intézmény hivatalos neve: Nagypénteki Református Társaság Erzsébet Szeretetháza volt. Nagypénteki azért, mert a Társaság Nagypénteken alakult, Erzsébet szeretetház pedig azért, mert Erzsébet királynéról nevezték el. Széll Kálmán miniszterelnök a király nevében és képviseletében nyitotta meg a szeretetházat — ez volt az első eset, hogy a király protestáns intézménynél képviseltette magát —, és az épület homlokzatára ez a jelmondat került: „Neveld a gyermeket munkára, megél és jó marad”. A szeretetház megnyitásakor a szép nagy kertben néhányfát ültettek el és ezeket Erzsébetfáknak nevezték. Karácsonykor a gyermekeket minden évben megajándékozták, a vizsgák alkalmával pedig jutalmazták a szorgalmas és dolgos gyermekeket. Ha valaki a keresztyénség kétezeresztendős munkájának teljes történetét meg akarná írni, tekintetbe kellene vennie mindazokat a titkos rezdüléseket, amelyek nemzedékről nemzedékre embermilliók lelkében végbementek. Mennyi számbavehetetlen, mert titkos rezdülés kőbe tárgyiasult eredménye volt ez az intézmény! Budai lelkipásztorságom idején az intézmény gondnoka volt Takách László, majd dr. Fülöp György, akik nagy odaadással és becsülettel szolgálták a magasztos célt. A Nagypénteki Református Társaság kamaraerdei otthonának dísztermében egy ott rendezett ünnepséget ad vissza a ma élőknek az a fénykép, amelyet közreadok. A képen láthatók között van dr. Petri Pál, Bilkei Pap István, Göde Lajos, dr. Szegedy-Maszák Aladár és e sorok írója, mint a Társaság akkori ügyvezető alelnöke és az iskolaszék elnöke. Ugyanekkor helyezték el az otthon dísztermében Takách László volt gondnoknak és Haypál Benőnek, a Társaság volt elnökének arcképét. Mindkettőt Gyöngyöshalászi Takách Béla festőművész készítette. Az otthonban a gyermekeket a tanulás mellett kerti és ipari munkára nevelték, de figyelemmel kísérték későbbi sorsukat is. -Találkoztam ott egy kis árva gyermekkel, aki boldogan mesélte nekem, hogy milyen jó volt a szép tiszta ágyban aludni és a fürdőszobában fürödni; ilyenben neki még életében nem volt része. Ez az öröm volt az első kapcsolat, amely ezt a gyereket az emberi társadalomhoz kapcsolta. Aki a gyermeknek boldog gyermekkort szerez, egész életre drága, útravalóval látja el őket, mert a gyermekkor emlékei sokszor a legmélyebb, kitörölhetetlen emlékeink egész életünk folyamán. • A Bástya sétányon talált pénzdarab megsemmisült ugyan a háború alatt, de az emlékefigyelmezteti a mai nemzedéket is: a pénz nem öncél, a sáfátság Krisztus országában, Isten gyermekei között mindig kötelező marad. A munkának a bensőséges értékelése jut kifejezésre az evangélium, lapjain, számunkra pedig örök emlék és biztatás marad a Nagypénteki Református Társaság jelmondata: „Neveld a gyermeket munkára, megél és jó marad.” (Budapest) Haypál Béla a béke barátja, a szeretet eszmányt, így történhetett meg, közeivel dolgozom. Nemcsak ott hogy a budaörsi Kamaraerdőben látom a béke szükségét, ahol már 1899-ben tető alatt állt annak csendjét a harci riadó a Nagypénteki Református Társzava és az öldöklő fegyverek saság háza. 1900 őszén pedig zörgése zavarja, hanem között megindulhatott ott a javító- A Nagypénteki Református Társaság egykori vezetősége