Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-04 / 1. szám

­ Minden változik. Kerkáskápol­­nára nézve éppen, hogy áll az élet eme vastörvénye. 1732-ig az őrség addig egyik legjelentősebb köz­sége templommal, iskolával, lel­késszel és tanítóval rendelkezik. „Optimae spei juvenis” (igen jó reményű ifjú) — írja jelentésé­ben az öreg Hodossy Sámuel püs­pök az ifjú rektorról. Hiába éget­te, pusztította a falut a megelőző évszázadban a török. Poraiból feltámadt. 1732-ben az ellenrefor­máció tüzes-véres hadjárata sö­pört végig e tájon. Porrá égette Isten házát. Prédikátorát, tanító­ját elűzte. Amikor a Türelmi Rendelet után újjáéledtek a re­formátus egyházak, Kerkáskápol­­na helyett a közeli Senyeházán — ma Bajánsenye — épült haj­lék az Igének. Ennek filiája, majd szerves része lett az egykori anyaegyház. Minden változik. A ma 95 lel­ket számláló egyházrész hatal­mas munkával, áldozattal, Isten segedelmével méltó hajlékot ké­szített az Igének. Régi, százéves falusi lakóházat újított fel. Vala­mikor ennek egyik földes szobá­jában — s ezelőtt húsz évvel pet­róleumvilág mellett — szólt a dicséret: „ím bejöttünk nagy örömmel”. („Tiszteletes úr, csak olyat énekeljünk, amit kívülről tudunk, mert nem látjuk a be­tűt ...”) Az elmúlt építési idény­ben az egész épületet szigetelték, kívül-belül vakolták, a nyílászá­ró szerkezetek nagy részét kicse­rélték, új aljzat készült, járdát öntöttek. Még az udvaron roska­dozó vénséges kút is megújult a gyülekezet egyik ezermester tag­jának jóvoltából. A környező eklézsiákból érke­zett népes vendégsereggel együtt vette újra használatba a gyüleke­zet Isten házát. Az oszlopos bejá­ratnál —■ „kódisállás”-nak hívja az őrségi tájnyelv — nemzeti­színű szalag. A gyülekezet leg­idősebb és legfiatalabb tagja át­vágva a szalagot, vezeti be az ünneplőket. A bejáratnál fehér márványtábla aranybetűi hirde­tik: SYLVESTER JÁNOS és az ÚJ TESTAMENTUM 1541. emléké­re, 1980. Az ünnepi istentiszteleten Ko­vács Lajos nagyrákosi, Lentulai Attila őriszentpéteri, dr. Darab Ferencné kercaszomori, Papp Vilmosné és Papp Vilmos helyi lelkészek szolgálnak. Az épület első traktusában van az imaház. Másik felében kiál­lítóhelyiség található. Az állandó kiállítás Sylvester Jánost és élet­művét idézi. A kiállított anyag a sárvári múzeum szíves közre­működésével készült. Sylvester János a magyar tör­ténelem, S benne az egyháztörté­nelem keveset emlegetett alakjai közé tartozik. Ő a Mohács után élni akaró Magyarország jelképe. Nevével legelőször a csatavesz­tést követő hatodik héten talál­kozunk a krakkói egyetem anya­könyvében. Ez az ő sajátos vála­sza a kor kihívására: tanulni! Nem érkezett egyedül. Számos — utóbb híressé vált — társa kísér­te, követte. Ő lett a krakkói ma­gyar bursa szeniora, ma így mon­danánk: a diákönkormányzat el­nöke. Nagy reményekkel és célok­kal érkezett a királyok és kiski­rályok által rombadöntött or­szágból a tudomány Visztula par­ti békés városába. Ő maga is eu­rópai látókörre tett szert, s a kor ismereteit a legmagasabb fokon sajátította el. Elméleti tanulmányok mellett a korszakalkotó könyvnyomtatás műhelytitkait is elsajátította Vie­tor nyomdájában. Maga is, önál­lóan, két nyelvészeti ill. pedagó­giai művet rendez sajtó alá ma­gyar nyelvű megjegyzésekkel. Ezek egyikében található a leg­első nyomtatott magyar mondat (1527-ben): „Idős az hazának sze­relme”. Ez volt Sylvester életé­nek titka! Krakkóból elzarándokol Wit­­tenbergbe, a reformáció fellegvá­rába. Melanchthon legkedvesebb tanítványai közé tartozik. Itt érik „homo trilinguis”-szé. Ez az euró­pai tudósvilág megtisztelő címe azok számára, akik a kor legfon­tosabbnak ítélt tudományágait: a latin, görög, héber nyelvészetet, irodalmat a legmagasabb fokon művelik. Luthertől a bibliafordít­­ás programját vette át. Hazatérve Nádasdy Tamás, a humanista ország nagy és katona sárvári udvarába kerül. Nagylel­kű mecénása segítségével felál­lítja az ország első valóban nép­iskolának nevezhető intézményét. Az ő óhajtására létesíti Nádasdy az ország első, népnyelvi célokat szolgáló nyomdaműhelyét. A cél: az Új Testamentum kiadása. Öt éven át tartott a hatalmas — és a dolog úttörő jellegénél fogva sok izgalommal, kísérletezéssel járó — munka. Fordítás közben meg­született az első magyar nyelv­tan, a Grammatica hungaro-lati­­na, így Sylvester foglalta írásba elsőnek a magyar nyelv rendsze­rét. Izgalmas volt az Új Testamen­tum kiadásának egész folyama­ta. Sylvester — minnt európai mé­retű tudós — és Nádasdy, az or­szág legkiválóbb politikusa jól látták az ország jövőjét. A török hódítók kénye-kedvére kiszolgál­tatottan tekint jövője elé a ma­gyar. Segítségre nem számíthat. Isten éltető, lelkesítő igéjére van szükség. A török birodalom terü­letén halálbüntetés terhe mellett tilos volt nyomda felállítása. Syl­vester és Nádasdy levelezéséből érezhető az, hogy versenyben van­nak az idővel, ők győztek. 1540 végén elkészült az Új Testamen­tum, s 1541. január elején már ékes kötésekben kezdték terjesz­teni. Néhány hónap múltán a tö­rök kezére került Buda vára, s ezzel hosszú időre megpecsételő­dött az ország sorsa. De a nyom­tatott Igék terjedhettek. 1574- ben — akkor már Bécsben — má­sodszor is kinyomtatták az „Új Testamentumot magyar nyelven, amelyet a Görög és Diák nyelv­ből újonnan fordítunk az Magyar népnek Keresztyén hittben való éppülésére.” Az­­ Új Testamentum híressé vált mértékes előszava egyben az első nyomtatott mértékes ma­gyar vers. Benne a reformáció programját idézi tételről-tételre. Ez eldönti — azt az egyébként elméleti vitát —, hogy hova tar­tozik Sylvester János. Az evan­géliumi keresztyénség magyaror­szági útkészítő­je volt ő. Miért éppen hazánk egyik leg­kisebb községében, a Vas megyei Őrségben levő Kerkáskápolnán neveztünk el Sylvester Jánosról református gyülekezeti házat, s létesítettünk emlékkiállítást? A maroknyi őrségi reformátusság a dunántúli reformációnak az a kis szigete, amely a reformáció szá­zadától fogva folyamatosan léte­zik. S mert a kelet-magyarországi Szinérváralja szülötte Vas me­gyében alkotta élete főmű­vét, s mivel itt a nyugati határvi­déken porladozik ismeretlen he­lyen, illő, hogy itt ápoljuk emlé­két. A kiállítás hívogatja az Őr­ségbe kirándulókat. Tanulja itt meg mindenki Sylvester üzenetét: „Ides az hazának szerelme”. (Bajánsenye) Papp Vilmos Éil&s­zin­tMimum.mk * „Sylvester János”-ház Kerkáskápolnán . 75 éves a hódmezővásárh­ely-tab­áni templom Azon a héten, amelyen Hód­mezővásárhely városa és gimná­ziuma Bethlen Gáborra, a gim­názium névadó fejedelmére em­lékezett, a város egyik gyüleke­zete, a tabáni, templomának 75. évfordulóját ünnepelte hálaadás­sal. Hódmezővásárhely negyvenezer reformátusának 1897-ben csak két temploma volt, az Ótemplom és az Újtemplom. Azért ilyen kevés, mert a város határában, a Kö­rös—Maros—Tisza szögletében, az egykori „százharminc tó szige­tén” megsemmisült mind a tizen­hét virágzó község, ugyanannyi kőtemplommal, s önálló egyház­zal. A környező településekkel együtt a város is annyira elpusz­tult, hogy a feljegyzések szerint „kő kövön nem maradt”. A ma­radék nép elbújdosott a Hód ta­vak nádasaiba. A tizenhét templom közül egynek a romja maradt meg, a csomorkányié, ta­núsítva a régi építészek tudását és megerősítve azt az ismere­tünket, hogy az alföldi középkori templomok éppen olyan jeles építmények voltak, mint a hegy­i vidékiek s mint az a néhány al­földi, amelyeknek máig örvend­hetünk: az ócsai, a nyírbátori, a szeged-alsóvárosi s átalakítva a nagykőrösi. A Hódmezővásárhelybe vissza­­szivárgott lakosság 1714-től épí­tette meg az Ótemplomot, 1791- től pedig, immár a Türelmi Ren­delet után, az Újtemplomot. A templomépítésben akkor több mint száz év szünet következett, csak 1898-ban szentelik fel az Új­városi templomot. A következőre már nem kellett ennyit várni, még épült az előző, s már elkez­dik tervezni a negyediket, a most ünnepelt Tabáni templomot. 1905- ben szentelték fel, most 75 éve. Öt év múlva követi az ötödik, a Susáni. E két utóbbi tervezője Borsos József városi főmérnök, mindkettő újgót stílusú. Ez volt a századfordulót jellemző építé­szeti ízlés, ilyennek készült Buda­pesten a Szilágyi Dezső téri,­ Sze­geden a Kálvin téri, Debrecen­ben a Kossuth utcai, valamint a szolnoki és a pécsi. A szegedit Schulek Frigyes tervezte, aki a Halászbástyát építette és a Má­tyás-templomot újjáalkotta, a többit a tanítványai tervezték az ő nyomdokán. Vásárhely ha­todik temploma Kutason épült 1925-1926-ban. A hat templom közül a tabáni híre messzire szállt: a tervet 1907-ben elkérte Pozsony refor­mátus lelkésze, akit azért rendel­tek az egykori királyi városba, hogy ott megalakítsa a reformá­tus egyházat. Amikor a templom építésére került sor, összegyűj­tötte az országban készülő jeles templomok terveit, s azok figye­lembevételével alkották meg a magukét, szinte történelmi stílus­ban, még ősibb stílusban, mint a vásárhelyiek: a román kor stílusát álmodták újjá Pozsony legszebb terén emelt templomukhoz. Lel­készük akkor Balogh Elemér volt, a későbbi püspök, aki annyira szerette a történelmet s ben­ne a gályarabokat, hogy meg­szerezte kapuvári börtönük­nek ajtaját, s beépítette az új templomba, éppen a lelkészek bejáratául, örök emlékeztetőkép­pen a hűségre és helytállásra. A 75. évfordulón, a tabáni egy­ház hálaadó istentiszteletén Ara­tó Ferenc püspökhelyettes hirdet­te az Igét. A neves alkalomra a város híres Majolikagyárának egyik művészeti vezetője. Fekete János éremre mintázta a templomot, azzal az Igével, ame­lyet Ézsaiás próféta hirdetett: „Dicsőségem házát megdicsőítem” (80 rész 7. vers); peremén belül gyöngysor díszíti a szép érmet. A hátlapján jeles, modern művé­szettel megformált zászlós bá­rány áll, ezzel a körirattal: „75 éves a tabáni templom, Hódme­zővásárhely, 1980.” A szép érmet bronzból és kerámiából is elké­szítették; maradandó emléke lesz a hálaadó napnak. Dr. Bottyán János November 23-án sokan jöttek hálát adni a kis bakonyalji falu­ba, a gyülekezet új harangjáért és a templom berendezési tár­gyainak teljes megújításáért. Kovách Attila püspök a 95. zsoltár 1-8. versei alapján mon­dott igehirdetésének első részé­ben arról szólt, hogy a 95. zsoltár és a harang szava között sok a hasonlóság és a rokonság. A zsol­tár mindenekelőtt arról tesz bi­zonyságot, hogy kivel találkozunk az istentiszteleten, ki hívogat bennünket, milyen a mi Iste­nünk. Az első, amit elmond Isten­ről, az az, hogy kegyelmes, szere­tő, irgalmas Isten, szabadításunk és üdvösségünk kősziklája. Az­után arról tesz bizonyságot ez a zsoltár, hogy Isten az­ ő gyü­lekezetének pásztora, mi pedig népe vagyunk. Isten pásztori szeretete abban nyilvánul meg, hogy ő vezeti és őrzi nyáját. Az igehirdetést követően a püspök felszentelő imádságának szavait az új harang szépen csengő hangja kísérte. Nagy Lajos helybeli lelkipász­tor beszámolt az új harang be­szerzésének körülményeiről és a templom belső felújítási munká­latairól.­­ Történeti visszaemléke­zésében elmondta, hogy 1540 óta élnek reformátusok a községben. 1721-ben már a teljes lakosság a református vallást követte. A kis fatornyos templomot 1753-ban a pápai gyülekezet nagyobbíttatta­ meg. Az ellenreformációs üldöz­tetések idején a pápaiak is ide jártak istentiszteletre. 1860-ban tűzvész pusztította el a templo­mot s a két harang is a lángok martaléka lett. A testvérgyüle­kezetek — ezek között is első helyen a szentgáli, a tapolcafői és a felsőgörzsönyi — áldozatos támogatásával azonban újra fel­épült az Isten háza. Néhány esztendővel ezelőtt a presbitérium határozatot hozott: a tűzvész utáni helyreállítás 120 éves jubileumára, 1980—1981-re a toronycsillagtól a fundamen­tumig felújíttatja a templomot. A külső renoválás hamarosan el­készült. Ezután a Garam­­vezekényről áttelepült s jelenleg Tevel szórványaiban élő refor­mátusok nagylelkűen felajánlot­ták újjáöntés céljából egykori­­harangjuk ércanyagát. A presbi­térium elhatározta, hogy meg­­nagyobbíttatott formában önteti újjá az ajándék harangot, hogy mint egykor­­ újra három harang szóljon a teveli torony­ban. A templom földszinti tel­jes padanyagának kicserélése és a harang újjáöntetésének össz­költsége — az önkéntes munkák értékével együtt — mintegy 100 000 forintra tehető. Megindító az az áldozatos szeretet, amellyel elsősorban az új harang, de a padok elkészíttetésének ügyéhez is viszonyult a gyülekezet. Lam­­pert Gábor gondnok példája —, aki élenjárt az adakozásban is, de a kétkezi munkában is — sokakat magával ragadott. Az ünnepi istentiszteleten je­len volt Szakái Ernő, az adász­­teveli gyülekezet 37 éven át volt lelkipásztora, hitvestársával és fiával, Szakái Elemér szombat­­helyi lelkésszel együtt. Megha­tott szavakkal köszöntötte volt kedves gyülekezetét. Mély hála­adással mondta el, hogy 55 évvel ezelőtt kezdte meg Adásztevelen a szolgálatát, s 83. életévében nem szerezhettek volna neki na­gyobb örömet e mai nap élmé­nyénél. Hargita Pál pápai lelkész szintén mint volt teveli lelkész mondott köszöntő szavakat. A testvér evangélikus egyház képviseletében Görög Zoltán ho­­mokbödögei lelkipásztor, a szom­széd gyülekezetek lelkészei ne­vében Nagy Ernő tapolcafői lel­kipásztor mondott köszöntő sza­vakat. Az adászteveli gyülekezeti énekkar és a presbitérium kö­szöntését Lampert Gábor gond­nok és Vizy Károly tolmácsolta. Közreműködött az ünnepélyen a 26 tagú gyülekezeti férfikar, Nagy Zsuzsa vezetésével. Két szavalat is elhangzott, Olbei Andrea és Pátkai Tünde tolmá­csolásában. Az ünnepi istentisztelet Kovách Attila püspök záróbeszédével ért véget. (Veszprém) Ifj. Nagy Lajos : Harangszentelés Adásztevelen . -Sim­ó Presbiteri konferencia Zalaegerszegen November 30-án — advent el­ső vasárnapján — a hidegre for­dult idő ellenére is megtelt a za­laegerszegi gyülekezet temploma, ahol a vas—zalai egyházmegye tartotta presbiteri konferenciáját. Fekete Sándor esperes biblia­­olvasása és imádsága után, Ko­vách Attila püspök Titus 2:11-14 alapján hirdette az Igét. Hangsú­lyozta: a Biblia úgy hirdeti Isten már megjelent kegyelmét, hogy a mában, most, válik számunkra életet eligazító erővé. Isten ke­gyelme jó cselekedetekre tanít és jó cselekedetekre törekvő néppé kell lennie az egyháznak. Végül a püspök megemlékezett arról, hogy a szép zalaegerszegi templom alapkövét ezelőtt 40 évvel — 1940. szeptember 22-én — helyez­ték el, és Isten áldását kérte az ország legnagyobb szórványgyüle­kezetének szolgálatára. Az istentisztelet után Dékány Endre zalaegerszegi lelkész kö­szöntötte Kovách Attila püspököt és feleségét, majd dr. Szász Gá­bor egyházmegyei gondnok nyi­totta meg a presbiteri konferen­ciát, amelyen két előadás hang­zott el. Fekete Sándor esperes a pápai zsinat 1630-ban hozott ha­tározatával kapcsolatban a du­nántúli egyházkerületben a pres­bitériumok megszervezéséről és munkájáról szólott, Molnár Sán­dor nagykanizsai gondnok, egy­házmegyei világi főjegyző előadá­sának pedig ez volt a címe: Mit kaptam a „Presbiteri Kézikönyv”­­től? Bizonyságot tett arról, hogy a gyülekezetnek olyan közösséggé kell lennie, amelyből lelki-testi áldások áradnak szét, és mindljen ezekben a presbitereknek kell jó példával elöl járniuk. A mai vi­lágban egyre kevesebb ereje, ha­tása és hitele van a „prédikáció­nak”, de annál több az igazán Krisztust követő életünknek.

Next