Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-11 / 2. szám
Beszélgetés a hitről Vasadi Péter költő vallomása Költő és újságíró. A II. világháborúban szerzett élményei alaposan megterhelték ifjúságát, gondolkodásmódját megrázták és elmélyítették. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen német—magyar szakos tanárnak indult. Hosszú ideje az „Új Ember’ című katolikus hetilap szerkesztőségében dolgozik. Versei, novellái, kisebb-nagyobb tanulmányai 1960 óta jelennek meg. Három verskötet áll mögötte, a negyedik 1982-ben jelenik meg. Ezeken kívül egy prózakötete látott napvilágot, egy előkészületben van. Takarékosan bánik a szavakkal és a mondatokkal. Alapélménye az ember kiszolgáltatottsága és nagysága, ártatlansága s ugyanakkor bűnös mivolta. Mondanivalóját a szellem világosságának, a hitnek és a jóságnak sürgető igénye hatja át. A neki feltett kérdésekre azt felelte: — Megírom! Az így megszületett vallomást az alábbiakban közöljük: „Kedves Barátom! Mivel szorosan a kérdéseihez igazodva kívánok Magának válaszolni, megismétlem a kérdéseit. Az első így hangzik: „Ahogy szükség van életünkhöz a mindennapi kenyérre, ugyanúgy szükségünk van vagy lehet mindennapi Istenünkre, akiben vagy amiben hihetünk. Milyen az ön hétköznapjainak hite, Istene?” Azt hiszem, az Istenben való hit olyan perdöntő az ember életében, hogy tulajdonképpen mindent érint benne, legyen az kicsinek vagy nagynak mondott dolog. Erről a hitről olyan előítéletek, olyan vélemények, olyan tudománytalan és lekicsinylő, a XIX. századi liberális vallásellenességnek ránk hagyományozott tudatcsökevényei keringenek a közfelfogásban, hogy néha az ostobaságot súrolják, egyes esetekben ki is merítik. A művelt, tudományos módszerekkel dolgozó ateizmus nagyon jól tudja, hogy a hithirtelenség közötti szakadék örökké áthidalhatalan, és az ember legbelső, szubjektív szférájában hozott döntés Isten mellett vagy ellen befolyásolható ugyan, de nem ellenőrizhető, következésképpen végső fokon titok. A vallásos hittel szembeni érveknek éppúgy változniuk kellene, mint ahogy a vallásos hit változik, s a belőle kiágazó vallásos magatartások. A vallásos magatartás(ok)ból levont statisztikai, szociológiai következtetések mutatnak ugyan valamilyen raszterképet, de ezek bizonytalanok, csak megközelítőek, elmosódottak, mert a vallásos lélek lényege éppúgy kivallhatatlan, mint a nem vallásosé. Az ilyen általánosító, tipológiára serkentő ítéletekkel igen óvatosan kell bánni, mert nem annyira föltárják a vallásos lélek — nemegyszer elvárt — vonásait, mint inkább ráolvasnak kész vagy készen lappangó ítéleteket. Ami a babonaság intellektuális formája ... Annyit jelent ez, hogy a hívő hite, vallásos élete megismerhetetlen? Nem. Ez azt jelenti, hogy a hívőnek a hitéről mondott tapasztalatait, belső jellemzőit vagy el kell fogadni értékítélet-képzés alapjául vagy csakis a hivő, a vallásos ember képes a tapasztalatokat belülről (nem meg-, hanem át-sérteni, hiszen ezek a lélek irracionális (nem irreális!) rétegeibe nyúlnak le, exisztenciálisak, és kódjaikat közmegegyezéssel képes értékelni; ugyanarról egy nyelven beszélnek. A hit csak a hivő szemével értékelhető helyesen. Ez szinte közhely; Pál apostol óta az, aki megmondta, hogy a — keresztény — hit a nem hivő vagy a mást hivő szemében botrány és badarság. A nem vallásos köztudat egyre inkább ezt hiszi, ahogy lassan teljesen kiporlik belőle a keresztény hitről és ennek történelmi hatásairól való elemi ismeret is. Mégis és éppen ezért a hivő embernek meg kell tanulnia, hogy hitéről ne belterjes szakzsargonban, hanem esszenciális egyszerűséggel és röviden szóljon, s hangja ne nélkülözze a kritikai élességet és világosságot, mind a hívők, mind a nem hivők irányában. Vagyis személyes felelősséggel kell vállalnia az idő és a kor adta nehézségeket, ha hitéről kérdezik. A szakadék fölött nem átkiabálunk, hanem fényeket gyújtunk egymásnak, bevilágítva „területeinket”. Mintha azt mondanánk: Nézz ide! Itt ilyen és ilyen növények, füvek és ritkaságok is vannak. Belőlük következtethetsz a talaj minőségére, a páratartalomra, a csapadék bőségére vagy a szárazságra. Oda nézz, ahová mutatok. Ahová mutatok, biztos lehetsz, ott élet sarjad. De tisztességes, ujjnyomoktól megtisztított látcsővel vizsgálódj, ha igazán látni akarsz! Ha az ember Istenben hisz, s jól hisz Benne, akkor erre az első kérdésre nem tud válaszolni. Mi az, hogy „mindennapi” Isten? Ha Isten van, akkor csak úgy lehet, ahogy nekünk erről a ,,levélről” fogalmunk sincs,vagy csak fogalmunk van. Akkor ő magába szív minden létezőt — ha fölemeltetik, mindeneket magához fog vonzani, mondta Krisztus és mint tudjuk, a kereszten vérbe fagyottan fölemeltetett —, tehát Isten felől nézve (és ugyan honnan néznek?) nincs benne idő, időszakasz, nap, egyetlen, s elementáris vonzásban áll a világ, az ember. Ez az egy Isten van, ó hat a „mindennap(Folytatás a 3. oldalon) •1 »• Ülésezett Ökumenikus Tanács A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége 1980. december 29-én kibővített ülést tartott. Bevezető áhítat után dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke áttekintette az elmúlt esztendő ökumenikus eseményeit, hazai és nemzetközi vonatkozásaiban egyaránt. Külön kiemelte és elemezte a Keresztyén Békekonferencia teológiai eredményeit, valamint az Egyházak Világtanácsa rendezésében, Melbourne-ben megtartott világmissziós és evangélizációs konferencia eredményeit. A többi között örömmel állapította meg, hogy az ökumenikus Tanács tagegyházai között az elmúlt esztendő során tovább fokozódott a közös szolgálatokbanvégzett testvéri együttműködés. Főtitkári jelentésében dr. Pröhle Károly részleteiben ismertette az ökumenikus Tanács tagegyházainak elmúlt évi közös szolgálatait. Az 1981. esztendőre vonatkozó terveket megtárgyalva, az elnökség foglalkozott egy, a magyarországi egyházak életét bemutató képes kiadvány megjelentetésének tervével; megállapította az Ökumenikus Tanács új vendégházának működési szabályzatát; részletesenfoglalkozott a Theologiai Szemle c. folyóirat kiadásának és terjesztésének ügyével, megbízva a kiadóhivatalt a terjesztés fokozottabb hatékonyságára vonatkozó terv kialakításával; több, hazánkban megtartandó nemzetközi és hazai felekezetközi konferencia megrendezéséről (pl. az EVT fejlesztési osztályának kelet-európai konzultációja, az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács végrehajtó bizottságának ülése, kelet-európai ökumenikus női konferencia, antialkoholista konzultáció) döntött. Dr. Tóth Károly püspök a KBK elnöke beszámolt az elnökségnek a Keresztyén Békekonferencia világméretű tevékenységéről. Kiemelte a nemzetközi egyházi békemozgalom által megrendezett Afrika-vasárnap sikerességét: a magyarországi egyházak húszezer dollár értékű adományt gyűjtöttek az afrikai testvéregyházak segítésére. A Keresztyén Békekonferencia — amint arról dr. Tóth Károly püspök beszámolt — ezt a segélyt a következőképpen osztja meg: tízezer dollárt az etiópiai, ötezer dollárt a tanzániai és ötezer dollárt a zimbabwei egyházakhoz juttat el. A vietnami egyházak segélykéréssel fordultak az Ökumenikus Tanácshoz. E kérést megvitatva, az elnökség úgy határozott, hogy a tagegyházak összefogásával — lehetőségeihez mérten — anyagi támogatásban részesíti a vietnami testvéregyházakat. Egyéb időszerű ügyek megvitatása után az elnökség befejezte ülését. Ugyanezen a napon tartotta meg ülését a Theologiai Szemle szerkesztő bizottsága is, amelyen megvitatták és meghatározták a folyóirat 1981-re vonatkozó munkatervét. K. A. P. Pintér Jenő Pintér Jenő lelkészt, a Zsinati Iroda missziós osztályának vezetőjét, 60. születésnapja alkalmából december 15-én köszöntötte Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt Bal László ÁEH főosz köszöntése tályvezető és dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos. A Zsinati Iroda munkatársainak körében december 16-án dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntötte az ünnepeltet, értékelve több évtizedes hűséges szolgálatát. Bp. bérm. Bp. 72. Éra: 4,20 Ft. xxv. évfolyam, 2. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP mi. január 1. Két szál gyertya egy lánggal Az UNESCO pályázatot hirdetett az 1981-es Fogyatékosok Évével kapcsolatban — az egész témát megragadó és kifejező plakátra, grafikára. 34 pályamunka érkezett be, s ebből az első díjat — mint a legkifejezőbb alkotás — a lengyel Jacek Cwikla kapta . Két szál gyertya egy lánggal. A plakát mondanivalója valóban markáns, érzékletes és nem sok magyarázat kell hozzá, hogy értsük. A gyertya — fogalmaink között — már régóta az embert, az emberi életet jelenti, sejtetve ezzel az ember fogyó, önmagát felemésztő életét. E két szál gyertya két ember, két élet —, de ugyanazzal a lánggal! Jóllehet az egyik gyertyaszálnak oda kell hajolnia a másikhoz, mivel tört, és önmagát nem tudja megtartani, de a lángjuk közös, a tüzük azonos. S hogy a közös lángban mennyi a megtörté, s mennyi a magát tartani tudóé — ki tudja megállapítani? Nem zavarják egymást, sőt kiegészítik egymást, együtt lángolnak. Az 1981-es Fogyatékosok Évét jól megvilágíthatja előttünk ez a szimbólum. „Gyertya-életünk” így is, úgy is még, sőt elég. Van-e, aki odahajlik hozzánk, s van-e akivel együtt égünk, együtt világítunk? Észrevesszük-e az odahajlani akarókat, az egyedül lángolni nem tudókat? Vagyunk-e és leszünk-e tartó oszlopok, a tőlünk esetleg különbözve világítókkal? Közösségi életünk együttesen remélhet sok jót, sok áldást Attól, aki a pislogó gyertyabelet nem oldtja ki. Boldog szívvel, bizakodva daloljuk ismert gyermekdalunkat: Ég a gyertya, ég, el ne aludjék ... Legyen ez a lángra vigyázás, a lángolásnak örülés, a lángot látni akarás 1981-es évünknek sokszínű és gazdag terve, megvalósítandó feladata. (Őrbottyán) Juhász Zsófia Debrecenben tiszteletbeli doktorrá avatták dr. Eiilly Grahamst A Debreceni Református Theológiai Akadémia január 9-én tiszteletbeli doktorává avatta dr. Billy Graham amerikai baptista lelkipásztort, a keresztyén misszió és evangélizáció kimagasló személyiségét. Dr. Billy Graham az 1974-ben megtartott nemzetközi evangélizációs világkongresszuson — annak elnökeként — hatékonyan részt vett a misszió és az evangélizáció fogalmának olyan értelmű módosításában, amely alkalmas arra, hogy a keresztyéneket az emberiség megbékélése és a társadalmi igazságosság érdekében folytatott erőfeszítésekben fokozottabb felelősségvállalásra és közreműködésre mozgósítsa. Dr. Billy Graham ennek a felismerésnek az alapján azóta is következetesen munkálkodik, s ennek 1977-ben, Magyarországon tett látogatása alkalmával is bizonyságát adta. E keresztyén felelősségből fakadó szolgálatát értékelve, s egyben a Magyarországi Református Egyház közösségének elismerését is kifejezésre juttatva, adományozta a Debreceni Református Theologiai Akadémia tanári kara dr. Billy Grahamnek a tiszteletbeli doktori címet. Magyarországi tartózkodása során dr. Billy Graham, látogatást tett dr. Lékai László bíboros érseknél. A vendéget fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Dr. Billy Graham — lapunk zárása után —, sajtótájékoztatót tartott, amelyen beszámolt látogatása során szerzett benyomásairól.