Reformátusok Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-03 / 1. szám
Mivégre élünk ? AZ ÉV UTOLSÓ, és az új esztendő első napja mindig a visszapillantás, a számadás és az előretekintés, a tervezés időpontja volt. A rómaiak Janus istent — akiről a január hónap kapta nevét — kétarcúnak ábrázolták, egyikkel a múltba, másikkal a jövőbe nézett. A magyar kálvinista hagyományok szerint az új esztendőt megelőzően az év utolsó napjának délutánján gyülekezeteinkben is egyfajta számvetésre került sor. Erre készültünk szinte az egész nap folyamán. A családtagok nagy része úgy rendezte dolgait, hogy majd eljuthassunk templomunkba, ahol kedves papunk, Somogyi Zoltán hálaadó szavai után a szentgáli gyülekezet is meghallgatta az elmúlt év lényeges és jövőbe mutató eseményeit. Csendesen indult az új évet megelőző nap. Ahogy kivilágosodott, befogtunk az ökrös szekérbe, és a csöndes, hintázó járású, meleg párát lehelő ökrök vontatta szekéren kimentünk az erdőbe, hogy még egyszer, az új esztendő beköszönte előtt, körültekintsük a távolabbi házunk táját. Gyakorta már örvénylő hópelyheket sodort a csípős téli szél és a varjúseregek károgva, nagy csapatokban húztak át a szürke égbolton ismeretlen céljuk felé. Ahogy megálltunk a már lombtalan erdőben, templomi csendben hallgatott az erdő, mintegy csigaházba bújt vissza a természet a tél megpróbáltatásai elől, hogy aztán majd eleget tegyen a Teremtő parancsolatának, és tavasz jöttével megújuljon, fából, fűből új élet fakadjon: virág és termés. HAZAÉRVE, ebéd után Torma Rózsa ángyom a férfiak részére odakészítette a frissen vasalt inget, hogy illendő legyen öltözetünk, amikor beharangozás után elmegyünk az istentiszteletre. Felnőtt bátyáim — azután, hogy katonáskodásuk emlékeként magukkal hozott derékszíjon nagy gondossággal megfenték borotvájukat — ilyen-olyan tükörben, házi szappanból vert habbal megborotválkoztak. Négy óra tájt komótos, nagy léptekkel, vastag ruhákba öltözve elindultunk fűtetlen templomunkba, ahol kisgyermekként beültem öregjeim közé, és meghallgattuk papunk visszatekintő és előre mutató számadását. Ekkor tudtuk meg ugyanis, hogy mennyien születtek abban az esztendőben, írta. Dr. Zsebők Zoltán hány új lélekkel szaporodott a falu és mennyien távoztak el az örök hazába. Eszmélésem éveiben rendre, magam is megállapítottam, hogy mindig sokkal több volt a születés, mint az elmúlás. Mit sem tudtam statisztikáról, a születési arányszámokról, és egyéb szakkérdésekről, csupán jóleső megelégedéssel hallgattam, hogy ez a mi Veszprém megyei falunk abban az évben, s későbbi rákövetkező esztendőkben is növekedett lélekszámban. „Szaporodott a nemzet”, ahogy az öregek mondták. Hazatérve, otthon még részleteiben is megbeszéltük a hallott eseményeket, s azután nagy hamar készülődtünk, hogy idejekorán elmenjünk a Református Énekkar házában megtartandó szilveszteri bálra, amit az ifjúság rendezett. Ott szeretetvendégség keretei között ünnepeltük mindig megújuló reménységgel az évforduló első óráit, az év első napját, bizakodva a jövendőben, remélve hazánknak, magunknak a szerencsés új esztendőt. AMINT ÍGY VISSZAIDÉZEM gyermekkoromat, azt, hogy milyen buzgalommal énekeltük új esztendő első napján szépveretű énekünket: „Ez esztendőt megáldjad ... ”, majd azután a magyar zsoltárt, Kölcsey Himnuszát: „ ... hozz reá víg esztendőt...”, úgy érzem, akkoriban ért véget a gondtalan gyermekkorom, azokban az években, amikor még nem felhőzte homlokunkat egy olyan különös gond, amelyről most szólni kívánok. HAZÁNK, A MAGYAR NEMZET népesedési aránya az utóbbi években egyre romlik. Lassanként odajutunk, hogy a nemzet legfontosabb és legértékesebb rétegeinek a gyermekei, újszülöttei kevesebbek, mint a szülők, s így ez a réteg már nem állít a maga helyére utódokat, mert a két szülőnek mindössze egy, vagy két gyermeke van, s a két gyermek kevesebb annál, mint ami szükséges volna ahhoz, hogy önmagunk helyére állhassanak gyermekeink. A ma 20 és 40 közötti években levő aszszonyaink , férfiaink egy része ugyanis nem vállalja a gyermekáldást, amiként szüleink vállalták a mi világrahozatalunkat és felnevelésünket, sokszor igen nehéz körülmények közt, nem csekély áldozatokkal, gyakorta maguktól vonva el sok mindent. Amit mondok tudott dolog és úgy vélem, nem szükséges számokkal bizonygatnom a magam igazát. Rontja kilátásainkat, hogy jelentős mennyiséget tesz ki ebben a rossz születési arányban az olyan nagycsaládok 6—8 és több gyermeke, amelyekben a szülők a nem integrált, s a társadalmunk peremén élő lakossághoz tartoznak, hiányosan civilizáltak, és olyan gátlástalan réteg tagjai, akik nagyméretű szaporodásukkal tetemesen felülmúlják a nemzet más rétegeinek, a többségnek szaporodási arányát. GONDOLOM MÁR, ebből is világos, hogy nyomasztó gondunkról szólva úgy vélem helyes, ha ezt a kérdést vizsgálat alá vesszük. Már évtizedekkel ezelőtt derék orvosok és kálvinista papok, cikkekben és monográfiákban írtak a Dunántúlon pusztító egykéről. Akkor ennek okát a társadalmi körülményekben véltük feltalálni; a földéhségben, az örökség, a juss kérdéseiben. A mi társadalmunkban, hála Istennek, többé ez nem döntő tényező. Mi hát oka, és hová vezet a mai helyzet? Joggal kérdezhetjük újévkor! Nem szükséges egymásra mutogatnunk, ha az okot keressük, minthogy az ok főképp az, hogy a nemzet derékhadának jórésze, az a generáció, akiknek a gyermekáldást vállalniok kell, kellene, olyan (Folytatás a 3. oldalon) A Csehszlovákiai Ortodox Egyház ünnepe A Csehszlovákiai Ortodox Egyház harminc esztendővel ezelőtt nyerte el függetlenségét. Ebből az alkalomból 1981. december 12—14. között ünnepségeket rendeztek Prágában. A jelentős évfordulóra a csehszlovák fővárosba látogatott Pimen pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház feje. A Keresztyén Békekonferenciát az ünnepségeken és a „Cyrill és Method katedrálisban” december 13-án megtartott hálaadó istentiszteleten dr. Tóth Károly püspök, a mozgalom elnöke képviselte. A püspök az ezt követő fogadáson tolmácsolta a Keresztyén Békekonferencia köszöntését. Kovách püspök az NSZK-ban Az NSZK-beli Westfaliai Egyház november 15—20. között békehetet rendezett. A gyülekezetek számos helyen könyörgő istentiszteleteket tartottak, előadói estek és más rendezvények keretében fialkoztak a béke ügyével és a keresztyén békeszolgálat kérdéseivel. A november 15-én tartott központi megnyitó istentiszteleten dr. Heinrich Reiss egyházelnök és — az egyház vezetőségének meghívására — Kovách Attila dunántúli püspök hirdette az Igét. Ára: 4,20 Ft. XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1982. JANUÁR 3. Püspökeink előrt köszöntőie KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Atyafiságos szeretettel köszöntünk Mindnyájatokat ez új esztendő küszöbén, amikor Veletek együtt magasztaljuk Istent az Ő megtartó kegyelméért, bibliaolvasó kalauzunk mai napra rendelt ünnepi igeszakaszának örvendező bizonyságtételével: „Uram, szereteted az égig ér, hűséged a jellegekig ... Nálad van az élet forrása a Te világosságod által látunk világosságot”. Veletek és Érettetek könyörögve kérjük Urunkat: „Maradj hűséges a téged szeretőkhöz!” (Zsolt 36:6; 10—11.) Áldjuk őt megtartó kegyelméért, Igéje és Szentlelke minden ajándékáért, amellyel az elmúlt évben is munkálta növekedésieket a kegyelemben, Krisztus ismeretében és követésében. Köszönjük, hogy engedve hívásának, cselekvő hittel, áldozatos szeretettel és Krisztusra tekintő állhatatos reménységgel vettetek részt egyházunk istentiszteletében és emberszolgálatában. Hűséges Urunk a ti hűségtek által munkálta gyülekezeteink lelki és anyagi épülését, egyetemes egyházunk közös feladatainak teljesítését, ő áldotta meg szorgos munkátokat, amellyel naponta bizonyságot tettetek szeretett népünk és hazánk iránti hűségetekről. Az új esztendő új feladataihoz is adjon naponként új erőt a karácsonyi örömüzenet, amelynek lényegét így foglalja össze a mai újszövetségi igeszakasz: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta ... nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn. 3: 16—17.) Kérünk és hívunk Mindnyájatokat Testvéreink, legyetek áldott eszközei az ő emberszeretetének a szó és a tettek bizonyságtételével! Felöltözve a Krisztust és Benne meggyökerezve, Néki mint Főnek engedelmeskedve munkálkodjunk családunk boldogságáért, szeretett népünk javáért, az egy vérből teremtett és egy véren megváltott emberiség békés jövendőjéért. Ebben erősítsen mindnyájunkat Isten Szentlelke az Ige és a sakramentumok által a gyülekezet közösségében! Ezért esedezve Veletek együtt, kívánunk Mindnyájatoknak áldott új esztendőt. Testvéreitek és elöljáróitok az Úrban: Dr. TÓTZI KÁROLY s. k. a dunamelléki egyházkerület püspöke KOVÁCH ATTILA s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke Dr. BARTHA TIBOR s. k. a tiszántúli egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ s. k. a tiszáninneni egyházkerület püspöke . Egyházkerületi tanácsülés Dunántúlon A dunántúli egyházkerület tanácsa 1981. december 20.3. napjain Veszprémben, az egyházkerület székházában tartotta ülését. Jelentésében Kovách Attila püspök megemlékezett az alkotmányozó zsinat 100. évfordulójáról. „Az az egység, amely mellett az alkotmányozó zsinat hitet tett, nagy ajándék és drága kincs, amelyet őriznünk, ápolnunk és szüntelenül fejlesztenünk kell” mondotta. A püspök emlékeztetett arra, hogy a Debrecenben november 11-én tartott, jubileumi zsinat nyilatkozatban emelte fel szavát „az élet és a béke érdekében”. „A jelenlegi helyzetben különösen is nagyra kell értékelnünk és imádságos szívvel kell támogatnunk minden tárgyalást, erőfeszítést, amely a béke, az együttműködés, a leszerelés és a fegyverkorlátozás ügyét szolgálja”. A jelentés kiemelte a Zsinati Tanácsnak a Hazafias Népfront VII. kongresszusával kapcsolatos állásfoglalását. A továbbiakban foglalkozott a nők presbiteri és teljes jogú lelkészi szolgálatáról hozott zsinati döntéssel, az evangélizációról ésa karizmákról szóló zsinati tanítással, valamint a felszenteléssel és a katekhézissel kapcsolatban végzett tanulmányi munkákkal. Az egyházkerületi tanács elrendelte, hogy a lelkészértekezletek beszéljék meg a jubileumi Zsinat anyagát. Az egyházkerület életében kiemelkedő esemény volt a Pápai Református Kollégium megalapításának 450. évfordulója, melyről az október 4-én, vasárnap délelőtt tartott istentisztelet és templomi ünnepély keretében adtak hálát azokért az ajándékokért, amelyekkel a Kollégium egyházunkat, nemzeti kultúránkat és a magyar nép életét gazdagította. Az egyházkerület közössége az északi evangélikus egyházkerülettel együttműködve június 14-én emlékezett meg a Soproni Országgyűlés 300. évfordulójáról. Az egyházkerületben, ha nehézségek árán is, de biztosítva van a lelkészi szolgálat. Tovább emelkedett a figyelem tanintézeteink iránt. Sok áldás kíséri az egyházmegyei és egyházkerületi keretek között megrendezett konferenciákat. A „Fogyatékosok évében” megalakult az egyházkerületi diakóniai munkaközösség. A közelmúltban elkezdődtek azok a közös gyakorlási alkalmak, amelyeket a debreceni kántorképző tanfolyam dunántúli hallgatói számára Székesfehérvárott rendez meg az egyházkerület. Növekedett a sajtótermékek iránti érdeklődés. Tovább nőtt a Confessio előfizetőinek száma és általában a könyvforgalom. Számos gyülekezetben sor került renoválásokra és építkezésekre. A Pápai Református Tudományos Gyűjteménynek munkatársai odaadó és színvonalas munkát végeztek a jubileumi iskolatörténeti kiállítás megrendezésében. Jelentős előrelépés az egyházkerületi levéltár felújítása és korszerűsítése. Nagy jelentőségű esemény az egyházkerület életében a veszprémi székház felújítása, átalakítása és korszerűsítésének befejeződése. ..Isten segítségével ismét méltó külsejű, a célnak megfelelő és korszerű székháza van egyházkerületünknek. Központunk alkalmasabbá vált tanácskozások megrendezésére, vendégek fogadására és — figyelembevéve az egyházközségi épületek által biztosított lehetőségeket is — nagyobb rendezvények megtartására is” — hangzott el a püspöki jelentésben. Az egyházkerületi tanács a székház kialakításában nyújtott jelentős támogatásért köszönetét fejezte ki az Állami Egyházügyi Hivatalnak és Veszprém megye Tanácsának , továbbá a kivitelező vállalatok dolgozóinak és a tervezésben részt vett szakembereknek, valamint a püspöki hivatal munkatársainak. Az egyházkerületi tanács szeretettel köszöntötte dr. Tóth Károly püspököt, a Zsinat lelkészi alelnökét és Kürti László püspököt abból az alkalomból, hogy ez évben töltötték be 50. életévüket, dr. Zsebők Zoltán főgondnokot, aki 10 év óta tölti be a Zsinat világi elnökének tisztét. Továbbá köszöntötte az egyházkerület őrállói közül azokat, akik életük, vagy szolgálatuk jelentős állomásához érkeztek. Közöttük dr. Magay Ferenc egyházkerületi világi főjegyzőt, aki 90. évét töltötte be és 67 év óta végez egyházi szolgálatot. Meghallgatták a gyülekezetek előző évi életéről és állapotáról szóló jelentéseket. A budapesti teológiai akadémia munkájáról dr. Tóth Kálmán professzor tájékoztatta az egyházkerületi tanácsot. Pomothy Dezső