Reformátusok Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-03 / 1. szám

Mivégre élünk ? AZ ÉV UTOLSÓ, és az új esz­tendő első napja mindig a vissza­pillantás, a számadás és az előre­tekintés, a tervezés időpontja volt. A rómaiak Janus istent — aki­ről a január hónap kapta nevét — kétarcúnak ábrázolták, egyikkel a múltba, másikkal a jövőbe nézett. A magyar kálvinista hagyomá­nyok szerint az új esztendőt meg­előzően az év utolsó napjának délutánján gyülekezeteinkben is egyfajta számvetésre került sor. Erre készültünk szinte az egész nap folyamán. A családtagok nagy ré­sze úgy rendezte dolgait, hogy majd eljuthassunk templomunk­ba, ahol kedves papunk, Somogyi Zoltán hálaadó szavai után a szentgáli gyülekezet is meghall­gatta az elmúlt év lényeges és jö­vőbe mutató eseményeit. Csende­sen indult az új évet megelőző nap. Ahogy kivilágosodott, befog­tunk az ökrös szekérbe, és a csön­des, hintázó járású, meleg párát lehelő ökrök vontatta szekéren kimentünk az erdőbe, hogy még egyszer, az új esztendő beköszön­te előtt, körültekintsük a távolab­bi házunk táját. Gyakorta már ör­vénylő hópelyheket sodort a csí­pős téli szél és a varjúseregek ká­rogva, nagy csapatokban húztak át a szürke égbolton ismeretlen céljuk felé. Ahogy megálltunk a már lombtalan erdőben, templomi csendben hallgatott az erdő, mint­egy csigaházba bújt vissza a ter­mészet a tél megpróbáltatásai elől, hogy aztán majd eleget tegyen a Teremtő parancsolatának, és ta­vasz jöttével megújuljon, fából, fűből új élet fakadjon: virág és termés. HAZAÉRVE, ebéd után Torma Rózsa ángyom a férfiak részére odakészítette a frissen vasalt in­get, hogy illendő legye­n öltöze­tünk, amikor beharangozás után elmegyünk az istentiszteletre. Felnőtt bátyáim — azután, hogy katonáskodásuk emlékeként magukkal hozott derékszíjon nagy gondossággal megfenték borotvá­jukat — ilyen-olyan tükörben, há­zi szappanból vert habbal megbo­rotválkoztak. Négy óra tájt komótos, nagy lép­tekkel, vastag ruhákba öltözve el­indultunk fűtetlen templomunk­ba, ahol kisgyermekként beültem öregjeim közé, és meghallgattuk papunk visszatekintő és előre mu­tató számadását. Ekkor tudtuk meg ugyanis, hogy mennyien szü­lettek abban az esztendőben, írta. Dr. Zsebők Zoltán hány új lélekkel szaporodott a falu és mennyien távoztak el az örök hazába. Eszmélésem éveiben rendre, magam is megállapítottam, hogy mindig sokkal több volt a szüle­tés, mint az elmúlás. Mit sem tud­tam statisztikáról, a születési arányszámokról, és egyéb szak­kérdésekről, csupán jóleső meg­elégedéssel hallgattam, hogy ez a mi Veszprém megyei falunk ab­ban az évben, s későbbi rákövet­kező esztendőkben is növekedett lélekszámban. „Szaporodott a nemzet”, ahogy az öregek mond­ták. Hazatérve, otthon még részletei­ben is megbeszéltük a hallott ese­ményeket, s azután nagy hamar készülődtünk, hogy idejekorán el­menjünk a Református Énekkar házában megtartandó szilveszteri bálra, amit az ifjúság rendezett. Ott szeretetvendégség keretei kö­zött ünnepeltük mindig megújuló reménységgel az évforduló első óráit, az év első napját, bizakodva a jövendőben, remélve hazánk­nak, magunknak a szerencsés új esztendőt. AMINT ÍGY VISSZAIDÉZEM gyermekkoromat, azt, hogy milyen buzgalommal énekeltük új eszten­dő első napján szépveretű éne­künket: „Ez esztendőt megáld­jad ... ”, majd azután a magyar zsoltárt, Kölcsey Himnuszát: „ ... hozz reá víg esztendőt...”, úgy érzem, akkoriban ért véget a gondtalan gyermekkorom, azok­ban az években, amikor még nem felhőzte homlokunkat egy olyan különös gond, amelyről most szólni kívánok. HAZÁNK, A MAGYAR NEM­ZET népesedési aránya az utóbbi években egyre romlik. Lassanként odajutunk, hogy a nemzet legfon­tosabb és legértékesebb rétegeinek a gyermekei, újszülöttei keveseb­bek, mint a szülők, s így ez a ré­teg már nem állít a maga helyére utódokat, mert a két szülőnek mindössze egy, vagy két gyermeke van, s a két gyermek kevesebb annál, mint ami szükséges volna ahhoz, hogy önmagunk helyére állhassanak gyermekeink. A ma 20 és 40 közötti években levő asz­­szonyaink , férfiaink egy része ugyanis nem vállalja a gyermek­­áldást, amiként szüleink vállalták a mi világrahozatalunkat és fel­nevelésünket, sokszor igen nehéz körülmények közt, nem csekély áldozatokkal, gyakorta maguktól vonva el sok mindent. Amit mondok tudott dolog és úgy vélem, nem szükséges szá­mokkal bizonygatnom a magam igazát. Rontja kilátásainkat, hogy jelentős mennyiséget tesz ki eb­ben a rossz születési arányban az olyan nagycsaládok 6—8 és több gyermeke, amelyekben a szülők a nem integrált, s a társadalmunk peremén élő lakossághoz tartoz­nak, hiányosan civilizáltak, és olyan gátlástalan réteg tagjai, akik nagyméretű szaporodásukkal tetemesen felülmúlják a nemzet más rétegeinek, a többségnek sza­porodási arányát. GONDOLOM MÁR, ebből is vi­lágos, hogy nyomasztó gondunkról szólva úgy vélem helyes, ha ezt a kérdést vizsgálat alá vesszük. Már évtizedekkel ezelőtt derék orvosok és kálvinista papok, cikkekben és monográfiákban írtak a Dunán­túlon pusztító egykéről. Akkor en­nek okát a társadalmi körülmé­nyekben véltük feltalálni; a föld­éhségben, az örökség, a juss kér­déseiben. A mi társadalmunkban, hála Istennek, többé ez nem döntő tényező. Mi hát oka, és hová vezet a mai helyzet? Joggal kér­dezhetjük újévkor! Nem szükséges egymásra muto­gatnunk, ha az okot keressük, minthogy az ok főképp az, hogy a nemzet derékhadának jórésze, az a generáció, akiknek a gyermekál­dást vállalniok kell, kellene, olyan (Folytatás a 3. oldalon) A Csehszlovákiai Ortodox Egyház ünnepe A Csehszlovákiai Ortodox Egy­ház harminc esztendővel ezelőtt nyerte el függetlenségét. Ebből az alkalomból 1981. december 12—14. között ünnepségeket ren­deztek Prágában. A jelentős évfordulóra a cseh­szlovák fővárosba látogatott Pi­­men pátriárka, az Orosz Orto­dox Egyház feje. A Keresztyén Békekonferenciát az ünnepsége­ken és a „Cyrill és Method ka­­tedrálisban” december 13-án megtartott hálaadó istentisztele­ten dr. Tóth Károly püspök, a mozgalom elnöke képviselte. A püspök az ezt követő fogadáson tolmácsolta a Keresztyén Béke­­konferencia köszöntését. Kovách püspök az NSZK-ban Az NSZK-beli Westf­aliai Egy­ház november 15—20. között bé­kehetet rendezett. A gyülekezetek számos helyen könyörgő istentisz­teleteket tartottak, előadói estek és más rendezvények keretében fialkoztak a béke ügyével és a keresztyén békeszolgálat kérdései­vel. A november 15-én tartott köz­ponti megnyitó istentiszteleten dr. Heinrich Reiss egyházelnök és — az egyház vezetőségének meg­hívására — Kovách Attila dunán­túli püspök hirdette az Igét. Ára: 4,20 Ft. XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1982. JANUÁR 3. Püspökeink előrt köszöntőie KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Atyafiságos szeretettel köszöntünk Mindnyájatokat ez új esz­tendő küszöbén, amikor Veletek együtt magasztaljuk Istent az Ő megtartó kegyelméért, bibliaolvasó kalauzunk mai napra rendelt ünnepi igeszakaszának örvendező bizonyságtételével: „Uram, sze­reteted az égig ér, hűséged a jellegekig ... Nálad van az élet for­rása a Te világosságod által látunk világosságot”. Veletek és Éret­tetek könyörögve kérjük Urunkat: „Maradj hűséges a téged sze­retőkhöz!” (Zsolt 36:6; 10—11.) Áldjuk őt megtartó kegyelméért, Igéje és Szentlelke minden ajándékáért, amellyel az elmúlt évben is munkálta növekedésie­ket a kegyelemben, Krisztus ismeretében és követésében. Köszön­jük, hogy engedve hívásának, cselekvő hittel, áldozatos szeretettel és Krisztusra tekintő állhatatos reménységgel vettetek részt egy­házunk istentiszteletében és emberszolgálatában. Hűséges Urunk a ti hűségtek által munkálta gyülekezeteink lelki és anyagi épü­lését, egyetemes egyházunk közös feladatainak teljesítését, ő ál­dotta meg szorgos munkátokat, amellyel naponta bizonyságot tet­tetek szeretett népünk és hazánk iránti hűségetekről. Az új esztendő új feladataihoz is adjon naponként új erőt a karácsonyi örömüzenet, amelynek lényegét így foglalja össze a mai újszövetségi igeszakasz: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta ... nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn. 3: 16—17.) Kérünk és hívunk Mindnyájatokat Testvéreink, legyetek áldott eszközei az ő emberszeretetének a szó és a tettek bizony­ságtételével! Felöltözve a Krisztust és Benne meggyökerezve, Néki mint Főnek engedelmeskedve munkálkodjunk családunk boldog­ságáért, szeretett népünk javáért, az egy vérből teremtett és egy véren megváltott emberiség békés jövendőjéért. Ebben erősítsen mindnyájunkat Isten Szentlelke az Ige és a sakramentumok által a gyülekezet közösségében! Ezért esedezve Veletek együtt, kívá­nunk Mindnyájatoknak áldott új esztendőt. Testvéreitek és elöljáróitok az Úrban: Dr. TÓTZI KÁROLY s. k. a dunamelléki egyházkerület püspöke KOVÁCH ATTILA s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke Dr. BARTHA TIBOR s. k. a tiszántúli egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ s. k. a tiszáninneni egyházkerület püspöke . Egyházkerületi tanácsülés Dunántúlon A dunántúli egyházkerület ta­nácsa 1981. december 20.3. nap­jain Veszprémben, az egyházkerü­let székházában tartotta ülését. Jelentésében Kovách Attila püs­pök megemlékezett az alkotmá­­nyozó zsinat 100. évfordulójáról. „Az az egység, amely mellett az alkotmányozó zsinat hitet tett, nagy ajándék és drága kincs, amelyet őriznünk, ápolnunk és szüntelenül fejlesztenünk kell” mondotta. A püspök emlékeztetett arra, hogy a Debrecenben novem­ber 11-én tartott, jubileumi zsinat nyilatkozatban emelte fel szavát „az élet és a béke érdekében”. „A jelenlegi helyzetben különösen is nagyra kell értékelnünk és imád­­ságos szívvel kell támogatnunk minden tárgyalást, erőfeszítést, amely a béke, az együttműködés, a leszerelés és a fegyverkorlátozás ügyét szolgálja”. A jelentés ki­emelte a Zsinati Tanácsnak a Ha­zafias Népfront VII. kongresszu­sával kapcsolatos állásfoglalását. A továbbiakban foglalkozott a nők presbiteri és teljes jogú lelké­­szi szolgálatáról hozott zsinati döntéssel, az evangélizációról és­­a karizmákról szóló zsinati tanítás­sal, valamint a felszenteléssel és a katekhézissel kapcsolatban vég­zett tanulmányi munkákkal. Az egyházkerületi tanács elrendelte, hogy a lelkészértekezletek beszél­jék meg a jubileumi Zsinat anya­gát. Az egyházkerület életében ki­emelkedő esemény volt a Pápai Református Kollégium megalapí­tásának 450. évfordulója, melyről az október 4-én, vasárnap délelőtt tartott istentisztelet és templomi ünnepély keretében adtak hálát azokért az ajándékokért, amelyek­kel a Kollégium egyházunkat, nemzeti kultúránkat és a magyar nép életét gazdagította. Az egy­házkerület közössége az északi evangélikus egyházkerülettel együttműködve június 14-én em­lékezett meg a Soproni Ország­­gyűlés 300. évfordulójáról. Az egyházkerületben, ha ne­hézségek árán is, de biztosítva van a lelkészi szolgálat. Tovább emelkedett a figyelem taninté­zeteink iránt. Sok áldás kíséri az egyházmegyei és egyházkerületi keretek között megrendezett konferenciákat. A „Fogyatéko­sok évében” megalakult az egy­házkerületi diakóniai munkakö­zösség. A közelmúltban elkez­dődtek azok a közös gyakorlá­si alkalmak, amelyeket a debre­ceni kántorképző tanfolyam du­nántúli hallgatói számára Szé­kesfehérvárott rendez meg az egyházkerület. Növekedett a sajtótermékek iránti érdeklődés. Tovább nőtt a Confessio előfi­zetőinek száma és általában a könyvforgalom. Számos gyüleke­zetben sor került renoválásokra és építkezésekre. A Pápai Refor­mátus Tudományos Gyűjtemény­nek munkatársai odaadó és szín­vonalas munkát végeztek a ju­bileumi iskolatörténeti kiállítás megrendezésében. Jelentős előre­lépés az egyházkerületi levéltár felújítása és korszerűsítése. Nagy jelentőségű esemény az egyházkerület életében a veszp­rémi székház felújítása, átalakí­tása és korszerűsítésének befeje­ződése. ..Isten segítségével ismét méltó külsejű, a célnak megfe­lelő és korszerű székháza van egyházkerületünknek. Közpon­tunk alkalmasabbá vált tanács­kozások megrendezésére, vendé­gek fogadására és — figyelembe­­véve az egyházközségi épületek által biztosított lehetőségeket is — nagyobb rendezvények meg­tartására is” — hangzott el a püspöki jelentésben. Az egyház­kerületi tanács a székház kiala­kításában nyújtott jelentős tá­mogatásért köszönetét fejezte ki az Állami Egyházügyi Hivatal­nak és Veszprém megye Taná­csának , továbbá a kivitelező vállalatok dolgozóinak és a ter­vezésben részt vett szakemberek­nek, valamint a püspöki hivatal munkatársainak. Az egyházkerületi tanács sze­retettel köszöntötte dr. Tóth Ká­roly püspököt, a Zsinat lelkészi alelnökét és Kürti László püs­pököt abból az alkalomból, hogy ez évben töltötték be 50. élet­évüket, dr. Zsebők Zoltán fő­gondnokot, aki 10 év óta tölti be a Zsinat világi elnökének tisz­tét. Továbbá köszöntötte az egyházkerület őrállói közül azo­kat, akik életük, vagy szolgála­tuk jelentős állomásához érkez­tek. Közöttük dr. Magay Ferenc egyházkerületi világi főjegyzőt, aki 90. évét töltötte be és 67 év óta végez egyházi szolgálatot. Meghallgatták a gyülekezetek előző évi életéről és állapotáról szóló jelentéseket. A budapesti teológiai akadémia munkájáról dr. Tóth Kálmán pro­fesszor tájékoztatta az egyházke­rületi tanácsot. Pomothy Dezső

Next