Reformátusok Lapja, 1983 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1983-01-02 / 1. szám

Bp. Kerm. Bp. 72. xX/2. USOLMPIA XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1983. JANUÁR 2. Ára: 4,20 Ft. Boldog újévet! EGYHÁZUNK VEZETŐSÉGE, lapunk szerkesztősége minden ol­vasónknak, hittestvérünknek és honfitársunknak áldott, békessé­­ges új esztendőt kíván. Szenes Molnár Albert szép zsoltáros imádságával kérjük a mi meny­­nyei Atyánkat: „Minden dolgun­kat bírjad, forgassad, kezeink munkáit igazgassad!” (90. zsol­tár). A református keresztyén em­ber abban a tudatban kell ál­dást kérjen felebarátja, családja, népe életére, hogy ő maga is a kért áldás eszközévé kell váljék Isten kezében. Amikor boldog új évet kívánunk felebarátunk­nak, tudnunk kell, hogy valóságo­san hozzájárulhatunk kívánsá­gunk beteljesüléséhez. Ezek sze­rint mi tőlünk is függ, hogy bol­dog vagy boldogtalan lesz az új esztendő? A válasz egyértelműen és határozottan: igen! Úgy vé­lem, hogy ezt az­ állítást nem kell különösképpen bizonygatni, amennyiben közvetlen környeze­tünkről van szó. Könnyű belátni, hogy a házastársak, szülők és gyermekek súlyosan és kölcsönö­sen formálhatják egymás életét, tehetik boldoggá vagy megkese­ríthetik azt. Áll ez az egy mun­kahelyen dolgozó munkatársakra is. De az egymásért való felelős­ség messze túlnő szűk környeze­tünk körén. A hivő ember mi­módon kell elfogadja és gyako­rolja ezt a felelősséget a maga teljes mélységében? Ezt a kér­dést szeretném megvilágítani az alábbi sorokkal. JÉZUS KRISZTUS — A VI­LÁG ÉLETE! Ez a bibliás tétel lesz annak a nagygyűlésnek a fő témája, amelyre az Egyházak Világtanácsa 1983 augusztusára Vancouverbe (Kanadába) egybe­hívta több mint 300 tagegyházát és a világtanácson kívüli keresz­tyén egyházak képviselőit. Bizo­nyára szép vallástétel alkalma lesz ez az egybesereglés, amely bizonyságot kell tegyen a megvál­tás titkáról. Jézus Krisztus ön­magát halálra adó áldozatából van a világnak és az egész te­remtésnek élete. Amennyire fel­szabadító, boldogságos örömhír ez a kijelentés mindazoknak, akiket Isten kiválasztott, hogy titkát, tervét közölje velük, annyira sú­lyos elkötelezettséget ró ez az el­­választottakra, az egyháztagokra. Az a hivatásuk, hogy hirdessék a megváltás evangéliumát a vi­lágnak. A megváltás evangéliu­mát a tanítványok azonban csak úgy közölhetik a világgal, ha kö­zösségük van Krisztussal. Isten Igéje szerint mindazoknak, akik­ írta: Dr. Bart­ha Tibor­ nek* közösségük van Krisztussal, részesedniük kell a Megváltó ha­lálában. Pál apostol bizonyságté­tele szerint meg kell haljanak Krisztussal. "(Róma 6:3,6) Akik Krisztussal együtt meghalnak a bűnnek, Vele együtt feltámad­nak, azaz részesednek feltáma­dásának javaiban. (Róma 6:4,8) Így válnak Krisztus követői a vi­lág világosságává, a Föld javai­vá. (Máté 5:13—14) Nemcsak be­szélnek Isten országáról, hanem Isten országa erőit sugározzák ki a világra. (I. Kor. 4:20) Éppen azért, mert Krisztus testének (az egyháznak) tagjai az Úr nevében az élet szolgálatában állanak. Kálvin János szerint az Úrral való meghalás (az Úr halálába va­ló belekeresztelkedés) önmegtaga­dást jelent. Nem öncélú önsa­nyargatásról van szó, hanem a szeretet parancsolatának betölté­se érdekében való önmegtagadás­ról, a test odaszánásáról. (Róma 12:1) A mondottakat összefoglalva: a világért való felelősségünk for­rása a Jézus Krisztussal való kö­zösségünk, mint ahogy az orral való közösségünk teszi lehetővé felelősségünk gyakorlását. Az a felismerés, hogy Jézus Krisztus a világ élete, Krisztus követőit az élet szolgálatába állítja. Ezért tudniuk kell az Úr követőinek, hogy a felebarát, sőt az egész vi­lág életére kihat a szolgálatuk. A VILÁG ÉLETE VESZÉLY­BEN VAN. Kain gyilkossága óta mindig voltak háborúk a Földön és mindig volt éhező ember is. Mégis korunkban, az atomkor­ban, soha nem látott méreteket öltött a háborús pusztulás veszé­lye és az emberiség többségének az elszegényedése. A fegyver és az éhség fenyegetése szorosan összefügg egymással. A világgazdasági válságról tu­dós közgazdászok nagy tudomá­­nyú értekezéseket tartanak, ame­lyeket mi, egyszerű halandók nem is igen értünk. Csak látjuk és halljuk: világviszonylatban tom­bol­ az infláció és — kevés kivé­tellel — a Földnek szinte vala­mennyi állama súlyosan eladóso­dott. Az igazi okot mégis köny­­nyű felismerni és megérteni a legegyszerűbb embernek is: az emberiség több mint egy emberöltő óta szellemi és anyagi erejének nagy részét olyan „ja­vak” termelésére pocsékolja, amelyek nem az emberi élet szükségleteinek kielégítését szol­gálják! Ezek a „javak” a fegyve­rek! Ezt a megállapítást egy amerikai szakíró fogalmazta meg (A. Geyer). Mi azt fűzhetjük hozzá, hogy kétségtelenül az Egyesült Államok kormányzatát terheli a felelősség ezért a tra­gikus helyzetért. Senki nem ta­gadhatja ugyanis, hogy a fegy­verkezési verseny útján az első, a kezdeményező lépéseket min­dig az Egyesült Államok tette meg mind a mai napig. ADJATOK NEKIK TI ENNI! Krisztus tanítványai elképedve hallották annak idején e paran­csot, amikor Urunk, megszánva az elgyötört sokaságot, utasította őket: elégítsék ki a szükséget szenvedő tömeget. (Máté 14:16) Kiderült, hogy a parancsot végre lehetett hajtani, mert az Úr állt tanítványai mögött és maga az Úr cselekedett követői által. A keresztyének törpe kisebbségben vannak ma is a világon. Aligha teszik ki az emberiség egynegye­dét. Mégis, ha Krisztust követ­nék, ha Neki engedelmeskedné­nek, döntően hozzájárulhatnának az élet szolgálatához, az emberi­ség jövőjének jóra fordulásához. Ha...! Fia Krisztust követnék mindazok, akik magukat keresz­tyéneknek nevezik...! Ha a ke­resztyének az önmegtagadás árán való önzetlenség, a másokért él­ni akaró felelősség lelkiségét árasztanák maguk körül, — va­lóságos segítséget nyújtanának az emberiségnek. Hisszük és reméljük, hogy a ke­­resztyénség vancouveri világgyű­­lése nemcsak bizonyságot tesz az evangéliumról. Jézus Krisztus a világ élete, hanem megtérésre hívja fel az egyházak népét. El­jött a keresztyének Krisztushoz való megtérésének ideje. Éppen azért, mert ismerik a megváltás titkát, tudják, hogy Krisztus meg­győzte a halált, teljes remény­séggel álljanak az élet szolgála­tába és bátorítsák, reménységgel töltsék el a halál erői ellen küz­dő embert. KRISZTUST KÖVETVE tu­dunk mi is, az evangélium szerint reformált magyarországi egyház tagjai, az evangélium szolgái lenni. Úgy is, hogy hirdetjük: Jézus Krisztus a világ élete. De úgy is: az Urat követve hozzá­járulunk ahhoz, hogy életünk és szolgálatunk által családunk tag­jaira, a munkahelyen velünk együtt dolgozó munkatársainkra, népünkre és az embervilágra bol­dog, békességes, áldott új eszten­dő következzék. Éppen azért, mert próbáló idő­ket él a világ, mert népünk is súlyos feladatokat kell megold­jon, tartsuk az Úr iránti köteles­ségünknek, hogy ki-ki közülünk kettőzött lelkiismeretességgel áll­ja meg a helyét a maga poszt­ján és munkahelyén (......mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek.” Ef. 6:7). Minden erőnkkel becsüljük meg azt a­­szövetséget, amely egybe­­iyezi népünket a haza boldogu­lásának munkálásában. Ezen a szövetségen belül van helye vi­tatkozásnak, jó tanácsok előadá­sának, bírálatok elmondásának és elfogadásának. De a haza java, szeretteink és az emberiség ér­dekében most még szorosabban meg kell fogjuk egymás kezét, mert tőlünk is függ, hogy betel­jesedik-e jókívánságunk, legyen az új esztendő áldást, békességet hozó idő mindnyájunk számára! Diakóniai szeminárium Genfben Az Egyházak Világtanácsának Igazságosság és Szolgálat elneve­zésű osztálya diakóniai szeminá­riumot hívott össze 1982. novem­ber 22—26. között Genfbe. 28 or­szágból — a világ minden tájáról — 35 résztvevő volt jelen. A szemi­náriumon áttekintették, hogy mit jelent az egyház számára a dia­­kónia annak a theológiai távlat­nak a fényében, ami az Egyházak Világtanácsa 1933-as évi, Vancou­verben tartandó nagygyűlésének a témája: Jézus Krisztus — a világ élete. Jézus Krisztus a világ élete ezért az egyház, a Krisztus-test is az élet mellett kell legyen, a ha­lál sokféle erős, megjelenő való­sága között. A szeretetszolgálat mindig az élet pártján van. A tagegyházak képviselői be­számoltak diakóniai problémáik­ról, theológiai értelmezésükről, új és új kezdeményezéseikről, örö­meikről, gondjaikról. A Magyar­­országi Református­­Egyház szere­tetszolgálatáról — mind az in­tézményes, mind a gyülekezeti vetületéről — egyházunk kikül­dött képviselője, Juhász Zsófia, a Zsinati Iroda szeretetszolgálati osztályának helyettes vezetője adott tájékoztatást. Újévi körlevél KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Az új esztendő küszöbén Pál apostol szavaival köszöntünk Mindnyájatokat és kérjük Isten gazdag áldását életetekre, mun­kátokra, bizonyságtételetekre: „Békesség a testvéreknek és sze­retet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef. 6:23—24). Veletek együtt magasztaljuk Istent, aki az elmúlt évben is mun­kálta növekedésieket a kegyelemben Igéje és Szentlelke által, megáldotta részvételeteket a gyülekezet istentiszteletében és em­­berszolgálatában, a közös hálaadásban és a jó cselekvésében, sze­retett népünk és hazánk javának naponkénti munkálásában. Hű­séges Urunk, akit azért küldött mennyei Atyánk a világba, hogy megtartassák a világ általa (Jn. 3:17), a ti hűségtek által is szün­telenül munkálkodik, hogy az ő emberszeretetének áldott eszközei legyetek a szavak és tettek­ bizonyságtételével. Mint testvéreitek és elöljáróitok az Úrban, veletek együtt kö­­nyörgünk azért, hogy lehessen ez az új esztendő is az Ő jóked­vének esztendeje, kegyelmes akaratának nyilvánvaló bizonysága (Lk. 4:19). Kérjük együtt a Szentlélek kiáradását, hogy mind job­ban felöltözve a Krisztust, lehessünk áldott eszközei és tanúi az ő diadalának a bűn, szenvedés, gyűlölet és halál erői felett. Az ő szeretetében és szolgálatában részesedve, az Ige és a sakramen­­tumok áldásából merítve új meg új erőt, törekedjünk együtt a békességre és egymás építésére családunk, gyülekezetünk, egész egyházunk és a világkeresztyénség körében, hogy áldást véve ál­dásul lehessünk szeretett népünk és az egész embervilág javára. Ezért esedezve veletek együtt kívánunk Mindnyájatoknak áldott új évet. • « DR. TÓTH KÁROLY s. k. a Dunamelléki Egyházkerület püspöke KOVÁCSI ATTILA s. k. a Dunántúli Egyházkerület püspöke DR. BARTN­A TIBOR s. k. a Tiszántúli Egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ s. k. a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke Dr. Újszászy Kálmán kitüntetése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Újszászy Kál­mánnak, a tiszáninneni egyházke­rület főgondnokának, az egyház­­kerület tudományos gyűjtemé­nyes igazgatójának a magyar ál­lam és a református egyház kö­zötti jó viszony munkálása, a nemzeti, kulturális értékek ápolá­sa terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elisme­réseként, 80. születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át december 11-én. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lel­­készi elnöke és dr. Kürti László püspök. Miklós Imre államtitkár ebédet adott dr. Újszászy Kálmán tiszte­letére. NE LÉGY MEGALKUVÓ! Miért mondod a fehérre, fekete, a bűnre, hogy tisztaság és szent? Miért mondod: menyország a pokol? Nincs hát igazmondás sehol?! Miért játszod ki Isten Törvényét rútul szolgálva ki sokak sötét énjét?! Mondd, mi lett a hiteddel s egykor egyenes gerinceddel?! Szörnyű az ördögi kavarás, hogy nem és nem akadhat más­valami: szebb, jobb és isteni... Valaki a szívet megejti! Hisz Urunkban egyszerű az élet: tiszta, átlátszó, egyenes, fehér. Nincs ellentmondás, taktika... a lélek útja mindennel felér. Szűnj meg hát látszat-igazsággal feketét fehérnek-mondással! Ne, ne keresd emberek kegyét halmozva undok bűneid hegyét. Krisztus a megalkuvót is szereti. Országát neki is készíti... de csak ha feketére nem mond többet fehért s a bűnbánat gyökeréig leért. Hatvani Lajos

Next