Reformátusok Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-08 / 1. szám

A­ z újesztendő első napján minden református gyü­­­­lekezetben felcsendül ez az ősi dicséret, amely­­­­nek bevezető szavait idézi a cím. A Batthyány­­kódexben ránk maradt több mint négy évszázados múlt­ra visszatekintő ének gazdag bibliai tartalmat hordoz, ma is időszerű tanítással. Az egyház fontos tisztének a gyakorlására, közbenjáró imádság mondására buzdít. Az újévi istentiszteletre egybesereglett hívek nem egy­mástól független egyének tetszőleges csoportja, hanem élő közösséget alkotnak. Az anyaszentegyház részeként kapott megbízást teljesítik, amikor Isten áldását kérik az új esztendőre. Református örökségünk arra tanít ben­nünket, hogy az új év küszöbén mindenek előtt ne a bizonytalan jövőtől való félelem érzéseivel foglalkozzunk. Sokkal inkább Istenre tekintsünk, akinek kezéből jön minden, és Tőle kérjünk áldást. A keresztyén hit sajátos vonásaihoz tartozik, hogy számára a bennünket körülvevő valóság mindenekelőtt történés, előrehaladó eseménysorozat, amelynek irányí­tása és végső értelme Istennél van. A jövő nyitott, mert nem valamilyen megváltozhatatlan vak végzet határozza meg, hanem a személyként cselekvő Isten. Ebből a bizo­nyosságból táplálkozik a próféták bűnbánatra, megtérésre hívó igehirdetése: „...térjetek meg Istenhez, az Űr­höz! Mert kegyelmes és irgalmas Ő, türelme hosszú, szeretete nagy, meg is bánhatja a rosszat. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után” (Jóéi 2:13). Az Ószövetségben a prófétai tiszt lényegéhez tartozott a közbenjárás. Amikor Ámos felismeri, hogy Isten ítéletet készít, könyörög a népért: Uram! Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Jeremiás méltánytalannak tartja honfitársadnak az iránta való ellenségeskedését, hiszen ő tisztéhez híven imád­kozott értük. „Emlékezz rá — panaszolja Istennek —, hogy eléd álltam és érdekükben beszéltem, hogy elfor­dítsam róluk haragodat” (Jer. 18:20). B­ ibliánkban az apostoli levelek elkötelezik a gyüle­kezetét közbenjáró imádság mondására. Pál apostol nyomatékosan kéri Timótheust: „... tart­satok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hála­adásokat minden emberért, a királyokért és minden fel­jebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk tel­jes kegyességben és tisztességben”. Nemcsak a beteg­ségben mondott imádságra, hanem az elöljárókért való könyörgésre is gondol Jakab apostol, amikor ezt írja: „Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Azután ismét imád­kozott, és az ég adott esőt, és a föld meghozta a ter­mését” (Jakab 5:16—18). Nincs tehát a keresztyén gyüle­kezetnek az év első napján fontosabb tennivalója, mint hogy szívből könyörögjön Istenhez: „Ez esztendőt meg­áldjad, kegyelmedből Úr Isten ...” Mi a tartalma újévi imádságunknak? Ha a reformá­ció legszebb hagyományaiból fakadó énekeinket olvas­suk, mély benyomást tesz ránk a közélet iránti fele­lősségérzet és felelősségvállalás, amely kicsendül belő­lük. Áldást kérnek a vezetőkre: „Kiktől néped úgy le­geltessék, Hogy igazság és jó békesség Egymást csókol­va ölelgessék”. Éppen az a gyülekezet, amely a karácsony megün­neplése után érkezik el az új esztendőhöz, kell, hogy buzgón gyakorolja imádkozó tisztét, hiszen a Betlehem­ben született Jézus Krisztus minden ember üdvözítője. N­ emzet és nép „eshető romlásának” az elhárításáért való fohászkodás évszázadok óta joggal része az újévi imádságnak. Az ellenséges támadás, vagy a pusztító járvány kitörése félelmes lehetőségként mindig ott lebegett. De talán sohasem volt olyan időszerű „az eshető romlás” elhárításának a kérése, mint éppen nap­jainkban. A mögöttünk levő esztendő utolsó hónapjai a fegyverkezési verseny újabb fordulójának az elindu­lását hozták. Az új fegyverek hadrendbe állításával nem a népek biztonsága növekedett, hanem a veszélyezte­tettsége. Ha elődeink egy nép sorsáért éreztek felelős­séget, nekünk ma — az egyre inkább sorsközösséget al­kotó világban — az egész emberiséget kell Isten elé vinnünk imádságban. Abban a jó reménységben könyö­rögjünk a békéért, hogy Isten nem gyönyörködik a meg­haló halálában, hanem azt akarja, hogy az ember meg­forduljon a pusztulás felé vezető úton és életben ma­radjon. A békéhez, amit Isten a tökéletes Felkent által nyújt, hozzátartozik az igazságosság érvényesülése, nemcsak egy nép körében, hanem a népek együttélésében is. A 72. zsoltár így ír a Messiás-király tisztéről: „Megmenti a nincstelent és a szegényt... elnyomástól és erőszak­tól megváltja őket, mert drága számára a vérük”. Meny­nyien sóhajtoznak ma ebben a világban az igazságos­ság és a méltányosság érvényesüléséért, akik az éhhalál szélén tengenek a gazdag és a szegény országok között fennálló igazságtalan gazdasági viszonyok miatt. Nem feledkezhetünk el róluk az újévi istentiszteleten. A jó termésért mondott imádság, amelynek szilárd hagyománya van újévi énekeinkben, nem lehet idegen a XX. század hivő emberétől sem. Az is­teni gondviselésről szóló egyházi tanítás emlékeztet bennünket, hogy „... eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendő, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem története­sen, hanem az ő atyai kezéből jön”. A mindennapi ke­nyeret az Úr imádságával kérő gyülekezet átéli az ének­vers szavait: „Ez esztendőt teszi jókkal is, Uram, koro­názzad... Földünket bő gyümölcsözéssel Munkálkodá­sunkra Áldd meg, Hogy szükséges terméssel Szolgáljon javunkra”. Mindnyájan tudjuk, milyen áldás lehet a bő termés az előttünk álló évben, amikor népek viselik az éhínség, vagy a rosszul tápláltság súlyos terhét. A jövő e tekintetben is nyitott, és a buzgó könyörgés helyén­való. E­gyházunkért, az egyházi vezetőkért és az evan­gélium terjedéséért való könyörgés szerves ré­sze kell, hogy legyen a gyülekezet újévi imád­ságának. Amikor alkalmam volt ortodox istentisztele­ten részt venni, mély benyomást tett rám, hogy a litur­giában szilárd helye van a püspökért, az érsekért és a patriarcháért mondott imádságnak. Bizonyára az ős­keresztyén egyház hagyományát őrizték meg ezen a ponton. Pál apostol szavai csengenek fülünkben: „Imád­kozzatok egyúttal érettünk is, hogy az Isten nyisson előttünk ajtót az Igének, hogy szólhassuk a Krisztus tit­kát ... ” Az egyházi elöljárók, lelkészek, presbiterek, dia­­kóniában fáradozók akkor tudják áldásosan betöl­teni szolgálatukat, ha a gyülekezet imádsága veszi kö­rül őket. Az evangélium „szabad folyásának” kérése mindenek­előtt arra irányul, hogy Isten támasszon mély érdek­lődést a szívekben az evangélium iránt, és készséget an­nak befogadására. A Luther-év kapcsán sok oldalról vi­lágították meg, milyen nagy hatású volt a reformátor igehirdetése. De ne felejtsük el, hogy Luther mondani­valója azért talált olyan széles visszhangra, mert sokak­ban ugyanazt a felismerést érlelte meg Isten Lelke. Az újévi gyülekezet nem terhes kötelességként végzi a közbenjáró imádság szolgálatát, hanem annak a ki­váltságnak az átélésével: „­Boldog, kit magadnak vá­lasztál, Sionnak királya”. „Ez esztendőt megáldjad” írta: Kürti László fi 1ifi®­m Január. Fény és árnyék Bp. bérm. Bp. 72. Ar­* : 5 Ft Mffllm UHU XXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1984. JANUÁR 8. TALÁN EGY ÉVIG A kiáltó szava elhallgatott, repedt nádakat ingat a szél Nem zeng­enek az Olajfák hegyén, a kerteken fehér már a dér, „a fejsze a fák gyökerén!” — Nem halljátok, milyen csikorogva fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő; annak, aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül: „a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy az, hogy minek álcázzuk önzésünk üdezöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken, és megjelöli a fák törzseit... Ha a Vincellér elébe nem áll könyörgő szóval: „Hátha terem még?!” — vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza — talán egy évig — tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma Püspökeink újévi körlevele Keresztyén gyülekezet! Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban! Az elmúlt esztendőre visszatekintve és az 1984-ben reánk váró szolgálatokra készülve, szeretettel emlékeztetünk Benneteket a ka­rácsonyi evangéliumra Pál apostol szavaival: „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, aki gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2. Kor. 8:9). Magasztaljuk az Urat, aki örömüzenetével megszólított, és Krisz­tussal való élő közösségre hívott el Mindnyájatokat Igéje és Szentlelke által. Megáldotta részvételeteket egyházunk istentiszteletében és em­berszolgálatában, a gyülekezet lelki és anyagi építésében. Hálát adunk Istennek szorgos munkátokért, amellyel naponta bizonyságot tesztek népünk és hazánk iránti hűségetekről. Az új esztendőben is legyen erőforrásunk a karácsonyi evangé­lium. Isten egyszülött Fia azért öltött emberi testet, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk,­­ szeretetének eszközeivé és Krisztus örökös­­társaivá. Az ő szegénysége által meggazdagodva hitben, reménység­ben és szeretetben, munkálkodjunk az új esztendőben is teljes oda­adásai szeretett népünk javáért, hazánk boldogulásáért, az egy vérből teremtett és egy véren megváltott emberiség békés jövendőjéért, a végpusztulással fenyegető atomháború veszélyének elhárításáért, ösz­­szefogva minden jóakaratú emberrel. Bátorítson bennünket az a szilárd bizonyosság, hogy a békesség Istene meghallgatja imádságunkat és megáldja a békére törekvő népek és kormányok állhatatos fára­dozását a jelenlegi válság leküzdéséért. Kegyelmes Urunk — Krisz­tusban megpecsételt — békeszövetsége nem inog meg napjainkban sem (Ézs. 54:10). Ebben a hitünkben erősítsen bennünket Isten Szent­lelke az Ige és a sakramentumok által a gyülekezet közösségében! Veletek együtt ezért esedezve, kívánunk Mindnyájatoknak ál­dott, békességes, boldog új esztendőt. Dr. Tóth Károly, Dr. Bartha Tibor, a Dunamelléki Egyházkerület a Tiszántúli Egyházkerület püspöke püspöke Kovách Attila, a Dunántúli Egyházkerület püspöke Kürti László, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke ÖKUMENIKUS HÍREK ECUMENICAL PRESS SERVICE Az egyesült államokbeli keresz­tyén egyházak Ökumenikus Taná­csa — amint arról az Egyházak Világtanácsának lapja tudósít — külön hivatalt állít fel a szovjet­unióbeli egyházakkal fenntartott testvéri kapcsolat további ápolá­sára és elmélyítésére. A híradás szerint ebben az esztendőben több kölcsönös látogatást készítenek elő. Itt emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy „Karlovy-Vary tanácskozások” néven hosszú esztendők óta rend­szeresen tartanak közös konzultá­ciókat a kelet-európai és az észak­amerikai egyházi vezetők is, az egyházaik, népeik közötti jó kap­csolat elmélyítése érdekében.

Next