Reformátusok Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-05 / 5. szám

XXVIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ORSZÁGOS REFORM­ÁT­US HETILAP 1984. FEBRUÁR 5. „A jövendő a béke emberéé” A Nemzetközi Keresztyén—Zsidó Tanács vezetőinek látogatása Párbeszéd a két felekezet között Ha nagyon tömören akarnánk ki­fejezni, vajon mi a legalapvetőbb közös öröksége a zsidó és a ke­resztyén hívő népnek, azt mondhat­nánk, hogy az Isten ígéretében sze­replő eljövendő világ, és a jelen életünk otthonául adott teremtett világ iránti felelősség. Talán éppen ez a felismert egymásrautaltság te­remtette már meg korábban is azt a kölcsönös lelki igényt, hogy egy­házunk vezetői, dr. Bartha Tibor püspök kezdeményezésére, 1976-ban párbeszédet indítsanak el a hazai izraelita hitfelekezet vezetőivel, kép­viselőivel. Úgy gondoljuk, hogy a különböző felekezetek közötti elmé­lyült dialógus, az egymás jobb meg­ismerésére való kölcsönös törekvés — éppen a fenti gondolat jegyében — ma különösen is kiemelkedő je­lentőségű, hiszen a manapság egyre inkább létfontosságú, az egész em­beriség érdekeit szolgáló kölcsönös bizalom, megértés légkörét teremti meg embercsoportok — történetesen a vallásos emberek — között, arra összeköt, s nem arra, ami különbség közöttünk van. Ezért van nagy je­lentősége a hazai zsidó—keresztyén­ben harmadik találkozónak, amire január 23-án került sor. És talán az sem véletlen, hogy e párbeszéd­­sorozatra felfigyelve, a Nemzetközi Keresztyén—Zsidó Tanács is érdek­lődést mutatott, s örömmel fogadva egyházunk meghívását, dr. Victor Goldbloom elnök és dr. Jacobus Schoneveld főtitkár által képvisel­tette magát a tanácskozásokon. Noha a hazai zsidó—keresztyén párbeszéd alapjaiban református— izraelita párbeszéd, a közelmúltban megalakult Egyházközi Békebizott­ság — amelyik,­­mint ismeretes, felekezetközi összetételű — megra­gadta a lehetőséget, hogy ökumeni­kus körben is kiszélesítse az egy­más jobb megismerését célzó mun­kát, a kölcsönös törekvések össze­hangolását, meggazdagítva a Nem­zetközi Keresztyény Zsidó Tanács tapasztalataival. Az Egyházközi Békebizottság ülé­sén, amelyen dr. Bartha Tibor püspök elnökölt,­­részt vett a két külföldi vendég, továbbá Héber Imre, a Magyarországi Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, dr. Seifert Gézáné, a MIOK főtitká­ra, dr. Salgó László főrabbi, a rabbi­tanács elnökhelyettese, dr. Scheiber Sándor professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója, dr. Schweitzer József professzor, dr. Domán István és dr. Schöner Alfréd főrabbik. Elnöki megnyitójában a püspök összefoglalta a keresztyén—zsidó párbeszéd történeti hátterét, a teo­lógiai alapokat, hangsúlyozva a kö­zös bizonyságtétel sürgető szüksé­gességét a szorongatott helyzetben élő emberiség előtt: „Isten népének bizonyságot kell tenni a reábízott üzenetről, amely megítéli azokat, akik aggodalomban tartják és fegy­verkezésre serkentik a világot, akik éhezésre és nyomorúságra ítélik embertársaikat, most kell meghir­detnie a reménység örömhírét: a jö­vendő a béke emberéé”. A Nemzetközi Keresztyény Zsidó Tanács munkájáról adott részletes tájékoztatást a tekintélyes szervezet két vezető személyisége. A Tanács 17 ország tagszervezeteiből tevődik össze: Nyugat-Európa országaiban 12, Észak-Amerikában 2, Dél-Ame­­rikában 2, a Közel-Keleten 1 ke­resztyén—zsidó tanács tagszervezete van. Az évenként megtartott köz­gyűléseken, szemináriumokon, kon­ferenciákon beható eszmecserét foly­tatnak a kölcsönös előítéletek meg­szüntetése, a nézetek tisztázása, az ifjúság hiteles tájékoztatása, neve­lése, teológiai kérdések megvitatása céljából, a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása jegyében. A ha­zai eredményekről dr. Salgó László főrabbi adott kiegészítést felszólalá­sában, majd az Evangélikus Egyház részéről dr. Nagy Gyula püspök, a Szabadegyházak Tanácsa részéről Szakács József elnök fejtette ki gondolatait a hazai egyházak, fele­kezetek együttműködéséről. Záró­szavában a tartalmas tanácskozást Héber Imre, a MIOE elnöke „Isten­nek nyilvánvalóan tetsző alkalom­nak'’’ és „folytatást igénylő kezdet­nek” nevezte. A tulajdonképpeni, immár hagyo­mányos református—zsidó párbeszéd alkalmára ugyanaznap délutánján került sor, amelyen a vendéglátó izraelita hitfelekezet vezetőin, fő­rabbijain kívül a két külföldi ven­dég, továbbá egyházunk képviseleté­ben dr. Bartha Tibor püspök, Ko­­vách Attila püspök, dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, dr. Tóth Kálmán budapesti teológiai profesz­­szor, dr. Pásztor János debreceni teológiai professzor, Tamás Bertalan külügyi osztályvezető, a budapesti Skót Misszió lelkésze, Komlós Attila tájékoztatási osztályvezető, a Refor­mátusok Lapja felelős szerkesztő he­lyettese és dr. Tenke Sándor zsinati osztályvezető vett részt. „Szívből jövő szavak, amelyek utat találnak más szívekhez” — jel­lemezte találóan dr. Salgó László főrabbi a tanácskozást, amelyet Hé­ber Imre, a MIOK elnöke nyitott meg, rámutatva e párbeszéd kiemel­kedő hazai és nemzetközi jelentősé­gére. Tamás Bertalan a párbeszéd céljairól, a Skót Misszió mai felada­tairól szólt előadásában, dr. Schweit­zer József professzor pedig a pár­beszéd zsidó-teológiai hátterét vá­zolta fel rendkívül érdekes előadá­sában, a többi között ezeket hang­súlyozva: „Isten hatalma és Isten keze által minden ember Isten gyer­meke, akit így kell tisztelnünk és szeretnünk. Ha megbántottuk, meg­aláztuk: az istén orcája hordozójá­val tettük azt... A dialógusban a zsidóságnak a keresztyénséget, a ke­­resztyénségnek a zsidóságot kell jobban és mélyebben megértenie .. A Nemzetközi­ Keresztyén­ Zsidó Tanács vezetői elmondották, hogy igen nagy hatást tett rájuk mindaz, amit Magyarországon tapasztaltak: a társadalom és a felekezetek össze­fogása, együttműködése az ország jólétéért, valamint az a példaszerű, őszinte és nyitott párbeszéd, amely a református egyház és az izraelita hitfelekezet között kialakult. Kife­jezték kérésüket: a magyarországi keresztyénség és zsidóság vegyen részt képviselőin keresztül a Nem­zetközi Keresztyén—Zsidó Tanács munkájában. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Victor Goldbloom: „...szűnjék meg a közöny az emberi szívekben” Dr. Jacobus Schoneveld holland re­formátus teológus: „...nagy hatást tett ránk, magyarországi látogatásunk” Közös imádsággal kezdődött a református-izraelita párbeszéd. Zsoltárt olvas dr Bartha Tibor püspök (főtök: koós. Szeretetszolgálati vasárnap Újabb 17 diakónus kezdte meg tanulmányait tettek „beszédével”. És vajon le­­het-e a ma embere előtt ékesebben szóló hitvallás, mint a cselekede­tekkel bizonyított? Ők azok, akik Krisztus szeretetével hajolnak le a legelesettebbekhez: beteg gyerme­kekhez, idős emberekhez, önfelál­dozást, elkötelezettséget és igen­­igen erős hitet feltételez és köve­tel ez a szolgálat. A közelmúltban nyitotta meg leg­újabb évfolyamát egyházunk dia­kónusképző intézete. Tizenhét fiatal kezdi meg ez esztendőben tanul­mányait: egyház­ismereti, alapfokú teológiai, komoly gyakorlati és egészségügyi tanrenddel. A berek­fürdői — immár hagyományossá vált — évnyitó alkalmán nemcsak rájuk terelődött a figyelem, hanem arra a tíz végzett hallgatóra is, akik több évi intenzív képzés után, diplomával a kezükben, kipróbált hittel szívükben, ma már tizenhat szeretetszolgálati intézményünkben végzik nélkülözhetetlen munkáju­kat. Ha az ő szolgálatukra gondo­lunk, érthetjük meg igazán, miért is választotta igehirdetésének alap­jául dr. Bartha Tibor püspök Jézus jól ismert szavait: „Ti vagytok a földnek savai...” (Máté 5:13). A gondoskodás és a szeretet szavai szólaltak meg dr. Pásztor János professzor, diakónusképző intézeti igazgatónak az úrvacsoraosztás előtti gondolataiban, Bazsó Béla osztályvezető köszöntésében és két végzett diakónushallgató köszöneté­ben, imádságában. Intézeteinkben látogatást téve e szerény, szorgalmas és elkötelezett fiatalokat látva, úgy tekintsünk rá­juk, mint hitünk naponkénti bi­zonyságtevőire.­ ­s Az egyházi szolgálat talán egyik legnehezebb, ám ugyanakkor talán a „legbeszédesebb” részét vállalják magukra azok a fiatal testvéreink, akik a diakóniai munka végzésé­nek szentelik életüket. Azt írtuk, hogy a legbeszédesebb bizonyságté­tel az övéké. Mégpedig azért, mert nem szavakkal történik, hanem a Közös közlemény A Magyarországi Református Egyház meghívására január 21—24. kö­zött látogatást tett hazánkban a Nemzetközi Keresztyén—Zsidó Tanács két vezetője: dr. Victor Goldbloom elnök és dr. Jacobus Schoneveld főtitkár. A vendégek megismerkedtek a magyarországi hitfelekezetek életével, az állam és a felekezetek közötti jó kapcsolattal. A hazai protestáns egyházak, a magyar ortodoxia, az unitárius egyház és az izraelita hitfelekezet által létrehozott egyházközi békebizottság rend­kívüli ülésén dr. Bartha Tibor református püspök elnökletével, a Magyar­­országi Református Egyház zsinati székházában, eszmecserét folytattak a Nemzetközi Keresztyény Zsidó Tanács és a hazai felekezetek együttműkö­désének lehetőségeiről. Ezt követően részt vettek az izraelita hitfelekezet és a Magyarországi Református Egyház között 1976-ban elkezdődött párbeszéd legújabb esemé­nyén a Magyar Izraeliták Országos Képviselete székházában, a két feleke­zet vezető személyiségeinek tanácskozásán, melyet Héber Imre, a MIOK elnöke nyitott meg. A vendégek megjelentek a Budapest-Kálvin téri református gyülekezet vasárnapi istentiszteletén és az izraelita hitfelekezet Kozma utcai temető­jében levő mártírok emlékfalánál tartott■ gyászistentiszteleten. Látogatást tettek az Országos Rabbiképző Intézetben, megtekintették annak híres könyvárát és beszélgetést folytattak dr. Scheiber Sándor professzorral, az intézet igazgatójával. A Nemzetközi Keresztyény Zsidó Tanács vezetőit hivatalában fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A találko­zón eszmecserét folytattak a felekezeteknek az emberiség békéje és biz­tonsága megőrzése érdekében kifejtett hazai és nemzetközi tevékenységé­nek jelentőségéről. A vendégekre mély benyomást gyakorolt a felekezetek közötti test­véri kapcsolat és az az elmélyült párbeszéd, amely a református egyház és az izraelita felekezet között kialakult. A két felekezet közötti párbeszéd során a résztvevők kiemelték az egymáshoz való közeledésnek, az együvétartozás felismerésének fontos­ságát. A közös teológiai meggyőződés alapján mutattak rá a közös örökség ápolásának szükségességére. Egyetértettek abban, hogy mind az izraelita, mind pedig a református hívők a Szentírásban kijelentett ígéretek betel­jesülésének reménységében élnek. Azt is aláhúzták, hogy erről a közös reménységről együttesen kell bizonyságot tenniük a világ előtt. Külö­nösen időszerű küldetésük ez ma, amikor olyan viharfelhők tornyosul­nak az emberiség fölött, amelyek az egész teremtett világ jövőjét veszé­lyeztetik. Kifejezésre juttatták meggyőződésüket, hogy e dialógus egyik legfontosabb feladata az egymás jobb megismerésének szolgálata, a köl­csönös előítéletek kiküszöbölésének előmozdítása, a testvériség érzésének elmélyítése és ezáltal példamutatás a kölcsönös együttműködésre, külö­nös tekintettel a felnövő nemzedékre, amelyik megmenekült a világégés okozta szörnyű lelki és fizikai megpróbáltatásoktól. Mindkét felekezet képviselői kifejezték szándékukat, hogy részt kí­vánnak venni a Nemzetközi Keresztyény Zsidó­ Tanács munkájában és támogatják annak törekvéseit a 37. zsoltárban kijelentett ígéret szelle­mében: „A jövő a béke emberéé ”. AZ NDK FŐVÁROSÁBAN, Ber­linben, az újonnan helyreállított, francia református dómban működő Hugenotta Múzeum az újjáépítés miatti két évi szünet után ismét megnyílt. A megnyitó ünnepségen részt vett a berlin-brandenburgi egyház püspöke, zsinati elnöke, az egyházügyi államtitkár és a berlini magisztrátus képviselője. Az állan­dó kiállítás a hazájukból elüldö­zött francia reformátusok (hugenot­ták) németországi egyházi és tár­sadalmi tevékenységét jeleníti meg.

Next