Reformátusok Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-05 / 1. szám

------------------------------------------------------------------------------------------- Az Úr kegyelmének esztendeje írta: Kürti László „ÚJ ESZTENDŐBEN mi vigadjunk, született Jézust mi imádjuk” — olvassuk a 16. századból valló, középkori latin himnuszból írt dicséretünkben. Ezekkel az egyszerű, de mégis mély tartalmat hordozó szavakkal énekünk összekapcsolja az új évet a karácsonyi evangéliummal. Jó reménységgel tekint a jövő felé, mert a karácsonyi evangélium bizonyossá tette afelől, hogy Isten Jézus Krisztusban kegyelmesen fordul hozzánk. „Az Isten kegyelmének esztendeje” kifejezés az Ézsaiás könyve 61. részéből vett idézet. A prófétát azért küldte el Isten, hogy örömhírt vigyen az alázatosoknak, hogy bekötözze a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Igehirdetése nyomán a csüggedés helyett az öröm éneke tör fel a szívekből. „Felépítik az ősi romokat... újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek”. Mindezek együtt jelentik az Úr kegyelmének esztendejét. Tudjuk, hogy a názáreti zsinagógáiban Jézus éppen ezeket a verseket olvasta fel és vonatkoztatta magára: „Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára”. A KARÁCSONYI EVANGÉLIUM az új esztendő küszöbén jó reménységgel tölt el bennünket, hogy Isten, aki egyszülött Fiát küldte hozzánk, velünk lesz. Nem ítéletével sújt bennünket, amit bűneink miatt megérdemelnénk, hanem kegyelmesen fordul hozzánk, új lehetőségeket nyit meg előttünk. Olyan időt ajándékoz, amelyben kedvező fordulatot vesznek a dolgok. Boldogan átélt valósággá válik a bűnbocsánat, áldás van a munkán. Az új esztendő Isten kegyelme által cselekvésre alkalmas idővé válik, ősi emberi tapasztalat, hogy az esztendők között különbség van. Van jó termő, és van szűk esztendő, amikor a fáradozás alig jár valami eredménnyel. Nemcsak a földművelésben, hanem az élet minden területén nyilvánvaló: nem minden idő egyformán alkalmas a cselekvésre. Az emberi fáradozások eredményessége olyan tényezőktől is függ, amelyek nincsenek hatalmunkban. A Prédikátor így fejezi ezt ki: „Mindennek megszabott ideje van. Megvan az ideje az ültetésnek és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje a rombolásnak és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek.” Karácsony felől azzal az imádsággal és bizakodó reménységgel indulunk el a jövő felé, hogy ez az esztendő Isten jótetszésének éve lesz. Eredményes cselekvésre rendelt idő, amelyben plántálni és építeni lehet, sebek gyógyulnak, a méltányosság érvényesül. Az időnek az ilyen szemlélete munkálkodásra kötelez el bennünket. Az úrvacsoraosztás alkalmával sokat hallott Intelmet kell megszívlelnünk: Isten kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban! Pál apostol azt vallja magáról, hogy nem tette hiábavalóvá azt a páratlanul nagy kegyelmet, amit kapott, hanem általa többet munkálkodott, mint az összes többi apostol együttvéve. Más szavakkal: őkihasználta a cselekvésre kapott kegyelmi időt. Vajon mit teszünk mi az új esztendőben? Készek vagyunk-e arra, hogy a kapott kegyelmet gyümölcsöztessük? Jobban, mint az esztendő más időszakaiban érezniünk kell, hogy lelki megújulásra van szükségünk. Buzgóbban kell keresnünk, mint az elmúlt esztendőben, hogy mi az Isten akarata, mi az, ami jó. Neki tetsző és tökéletes. TÖBBET KELL TENNÜNK a gyülekezetben. Hűségesebben vegyünk részt az istentiszteleteken. Végezzük az imádság szolgálatát. Teremtsünk szeretetteljes légkört a gyülekezeti alkalmakon, hogy mások is szívesen jöjjenek el. Fáradozzunk azon, hogy gyermekeinkhez eljusson az evangélium és életformáló erővé váljék bennük. A fiatalok ismerjék fel, hogy Isten Igéje útmutatás eme az életre és jó reménység forrása túl a földi életen. Isten kegyelmének esztendeje áldott lehetőséget nyit meg arra, hogy eredményesen fáradozzunk népünk boldogulásáért. Tudjuk, hogy nagy feladatok várnak megoldásra. Nem lesz könnyű leküzdeni a világgazdasági helyzetből adódó nehézségeket. Ezt azonban nem csüggedéssel állapítjuk meg, hanem bizakodással. Van értelme azon munkálkodnii, hogynépünk minden rétegének és korosztályának életkörülményei javuljanak. Amikor az 1986-os év küszöbén azért imádkozunk, „hogy jókedvednek esztendeje ez az új is legyen” — akkor bátran vetjük kezünket a munkára, nem fél szívvel, hanem teljes odaadással. Látjuk magunk előtt a célt, érezzük az embertársainkért, magyar népünkért való fáradozás örömét. HISSZÜK, HOGY AZ ÚJ ÉV az Úr kegyelmének esztendeje lesz abban a vonatkozásban is, hogy a békéért való erőfeszítések gyümölcsöt érlelnek. Az ENSZ az 1986-os esztendőt a béke évének nyilvánította. Nem jövendölésként, hanem feladatként. A karácsonyi evangéliumot meghallott keresztyének nem maradhatnak közömbösek a béke ügye iránt. A múlt év november közepén megtartott genfi csúcstalálkozó felcsillantotta annak a reményét, hogy lehetséges a nemzetközi feszültségek enyhítése és az előrelépés a népek békés együttélése irányában. A kegyelem e tekintetben is lehetőséget és elkötelezést jelent számunkra. Imádkozzunk és munkálkodjunk azért, hogy az emberiség visszaforduljon a halál felé vezető úton és a béke irányéiba tartson. Az új esztendő küszöbén nem mindenkinek a gondolatai fordulnak a jövő távlatai felé. Vannak, akiknek az ereje megfogyatkozott az évek múlásával, vagy gyógyíthatatlan betegség zárja el a jövőbe tekintést. Sokak fejében fordul meg a gondolat: „Ha több esztendőt nem számlálunk, s ma vagy holnap innen megválunk ..A karácsonyi evangélium e tekintetben is élő reménység forrása. Isten Jézus Krisztusban velünk van, szeretetétől semmi sem választhat el bennünket: sem jelenvalók, sem eljövendők, sem élet, sem halál. Nem szükséges eltakarnunk szemünk elől az emberi élet végességét. Újévi énekeink a helyes keresztyén magatartást tárják elénk, amikor kitekintenek a végre is. Nem Madách Ádámjának szavaival sóhajtanak: „csak az a vég, csak azt tudnám feledni”, hanem buzgó könyörgést mondanak: „Végre midőn megavulunk, Az esztendeinnkkel, Egymás után mi is kimúlunk Emlékezetinkkel: Uram, sorsunkon könyörülvén, Vígy a dicsőségbe, Minden bűnünket eltörölvén, Újíts meg az égbe’!” AZ, AKINEK A SZÍVÉBEN ilyen reménység él, valóban felszabadultan tudja majd betölteni rendeltetését az új esztendőben. _____________________________________________________________| MINDEN JAVUNKRA VAN Új esztendő ... Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van? — Orom, örvény, vagy szakadék? Nincs kikövezett út, egyenes pálya, biztos cél felé vezető sínek. Hogy a holnap titkát is kitalálja, nem adatott meg soha senkinek. Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk . . . De örvény, vérem felett — jó tudni! — védőn alánk tárja hűséges karjait a Kegyelem! Öröm, bánat, élet, halál, akármi jöhet, a szívem mégsem nyugtalan; tudom: „Kik Istent szeretik, azoknak minden javukra van.” Bódás János Püspökeink újévi körlevele KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Esztendő fordulóján így köszöntünk benneteket Pál apostol örvendező bizonyságtételével: Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban" (II. Thess. 1:3). Magasztaljuk az Urat, aki Igéje és Szentlelke által az elmúltév során is munkálta növekedésieket a kegyelemben. Krisztus ismeretében és követésében; buzgó részvételeteket egyházunk istentiszteletében és emberszolgálatában. Gazdagon gyümölcsöztette hitből fakadó engedelmességetek jócselekedeteit és hálaáldozatát. Megáldotta népünk boldogulására, hazánk épülésére végzett mindennapihűséges fáradozástokat. Bibliaolvasó kalauzunk újév napjára ajánlott újszövetségi igeszakasza szerint Jézus azért hívta el tanítványait, hogy „Vele legyenek és azután elküldje picét, hogy hirdessék az Igét, és a Tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket” (Mk. 3:13—15). Minket is azért hívott el követőiül az Úr, hogy Hozzá ragaszkodva és hívogatva másokat is, a Tőle vett erővel, a szó és a tettek megegyező bizonyságtételével eszközei legyünk az Ö ember szeretetének; tanúi és hírnökei az ő diadalának abűn,gyűlölet, háborúság, szenvedés és halál emberellenes, sátáni erői felett. Az Ö szeretetében és szolgálatában részesedve mint „testének tagjai". Néki mint Főnek engedelmeskedve, törekedjünk a békességre és egymás épülésére családunkban, munkatársaink körében, gyülekezetünk, egész egyházunk és a világkeresztyénség közösségében. Fogjunk össze minden jóakaratú emberrel népünk és a népek békés, boldog jövendőjéért, hogy 1986 — az ENSZ magasztos célkitűzése szerint — valóban, a ..bi ke éve”, biz Úr jókedvének esztendeje, kegyelmes akaratának nyilvánvaló bizonysága legyen. (Lk 4:19.) Veletek együtt ezért esedezve, kívánunk Istentől megáldott új esztendőt Mindnyájatoknak! DR. TÓTH KÁROLY sk. a dunamelléki egyházkerület püspöke KOVÁCH ATTILA sk. a dunántúli egyházkerület püspöke DR. BARTHA TIBOR sk. a tiszántúli egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ sk. a tiszáninneni egyházkerület püspöke Az alkotó egység jegyében , év kezdetén szinte mindnyájunkat szorongat a kérdés: Hogyan szervezhetnétek meg még jobban életünket? Hogyan pótolhatnánk lemaradásunkat, amely az élet forgatagában egyre csak nő? Hogyan intézhetnénk ügyeinket még zökkenőmentesebben. S ha az egyéni életben sokszor nyomasztó gondot jelent, hogy miként tegyünk eleget ránk bízott feladatainknak, menynyivel inkább így van ez a közösségi élet, a társadalmi lét szintjén? Nincs olyan társadalom, amely működőképes lenne, ha évtizedek hosszú és kemény munkájával nem szervezné meg alkotórészeinek, a különböző csoportoknak, érdekeknek az együttmunkálkodó összhangját. Minden társadalomban létre kell jönnie egyfajta közmegegyezésnek azért, hogy az egyéni életek százezrei az egésznek az életét is gazdagítsák és ne rombolják. Lapunk olvasói, akik tanúi voltak az elmúlt évtizedek magyar társadalomtörténetének, tudják, hogy új társadalmunk egyik alapvető célja ennek a közmegegyezésnek, új „társadalmi szerződésnek” a megteremtése. A különböző társadalmi csoportok közötti érdekellentétek történelmi meghaladásával hazánkban lehetőség nyílott egy újfajta, színes és alkotó egység megszületésére. A Hazafias Népfront társadalmunknak az a szerve, amely az évtizedek során a különböző gondolkodású, indíttatású, ám egyazon célért tevékenykedő embereknek, csoportoknak az együttmunkálkodását segítielő mind gazdagabb formában. Érthető tehát, ha a hívő emberek, az egyházak nagy várakozással tekintettek a Népfront VIII. kongresszusa elé. A kongresszusra való felkészülés jegyében az Egyházközi Békebizottság ügyvezető elnöksége 1985. december 5-én tartotta legutóbbi ülését dr. Bartha Tibor püspök elnökletével. A tanácskozáson vendégként részt vett Baj László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője. Az elnökség meghallgatta dr. Juhász Róbertnek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa osztályvezetőjének tájékoztatását a HNF VIII. kongresszusának előkészületeiről, valamint megszavazta az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottságának javaslatát a HNF Országos Tanácsának tagságára és a VIII. kongreszszuson való részvételre. E szerint az egyházi küldöttek névsora a következő: a református egyház részéről: dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Kovách Attila püspök és dr. Tenke Sándor zsinati osztályvezető, a Confessio felelős szerkesztője; az evangélikus egyház részéről: dr. Káldy Zoltán elnök-püspök, dr. Görög Tibor lelkész; a Szabadegyházak Tanácsa részéről: Viczián János baptista elnök, a SZÉT alelnöke, Szilvásy József adventista lelkész; az izraelita háiifelekezet részéről: dr. Schöner Alfréd főrabbi, dr. Losonczi András igazgató-főorvos, a MIOK vezetőségi tagja. A HNF VIII. kongresszusa értékelésére visszatérünk.