Reformátusok Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-05 / 1. szám
1986. január 5. Székelyek. (Szitás Erzsébet metszete) Újévi köszöntő a szétszórtságban élő magyarsághoz is A Magyar Rádió Szülőföldünk c. adásának szerkesztősége felkéserésére Boldizsár Iván író, Lőrincze Lajos akadémikus, Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára és Komlós Attila, lapunk.I felelős szerkesztője újévi köszöntő gondolatokkal fordult a külföldön élő magyarokhoz. A köszöntőket a Rádió január 1-én sugározta. II Komlós Attila beszédét az alábbiakban adtjuk közre. „ Karácsony táján, az új év küszöbén újra meg újra előtörnek bennem gyermekkori élményeim. A budai hegyek nyugati nyúlványai között meghúzódó kis falu ilyenkor már rendszerint hótakaróba burkolózott. Messzire szállt az esti istentiszteletre szólító harangszó s szaporán koppantak a hótól gondosan eltakarított lépcsőkön a templomba igyekvők léptei. S hogy a világ nemcsak szűkebb családomból, kedves falum népéből áll, azt akkor, a téli éjszakai égbolt tisztán szikrázó, gyermeki fantáziámat tágra nyitó csillagképei jelezték. Múlt és emlékek... Vajon kit nem kötnek le időről-időre, ünnepről-ünnepre ilyen és ehhez hasonló gondolatok, különösen karácsony és újév napjain? Gyermekkor, család, kisebb és nagyobb közösségek — ezek mind-mind életünk korai, ám meghatározó élményei, amelyekben — ki tudja, hogy az emberi lélek milyen rejtelmes útjain — örömteli, gyengéd, ám ugyanakkor fájdalmas szálak szövődnek egybe. Úgy gondolom, különösen így van ez mindazokkal, akik hosszabb vagy rövidebb ideje a haza határain túl állnak meg családi körben, vagy tán magányosan a karácsonyfa előtt, vagy Szilveszter éjszakáján a mellettük állóknak — magyarul vagy új otthonuk nyelvén — boldog újesztendőt kívánnak. Szerte a kerek világon hány és hány honfitársamat repítenek ezekben a napokban emlékei Amerikából, Ausztráliából, Nyugat-Európából haza, kicsi falvak régi, meleg közösségeibe, vagy nagyvárosi házak és utcák feledhetetlen élményeinek színhelyeire. A múlt és az emlékek velünk élnek, akarva-akaratlanul alakítják gondolkodásunkat, cselekedeteinket. A múlt tudata és az emlékezés az ember különös adottsága. Tőlünk függ, hogyan élünk vele. Mert van olyan emlékezés, ami gúzsba köt, nem enged tovább mozdulni. Fogva tart és arra kényszerít, hogy az ember képtelen legyen kilépni bűvköréből. A teremtő Isten a gondolkodás szabad szárnyalásával is megajándékozta az embert: a reménység és a messzire tekintés, a jövő építésének nagy adományával. Ennek birtokában emlékeink nem megkötöznek, hanem erőforrássá lesznek számunkra. Felfedezzük bennük mindazt, ami bennünket a mai napig éltetett, emberré tett nehéz időkben, formálta jellemünket, gondolkodásunkat. Magyar nyelvünk nem másoktól elválasztó határ, hanem sajátos, gazdagító értékeket közvetítő ajándékká válik. Hitbelivallási hagyományaink nem etnikai zártságot, hanem ellenkezőleg: másokat is gazdagító örök emberi értékeket közvetítenek általunk. A magyarsághoz való tartozásunk ily módon nem elszigetel bennünket az új haza közösségeitől, hanem még értékesebb, egyedi színeket tartalmazó, fontos elemeivé tesz bennünket választott közösségeinknek. Sőt, mi több, az ilyen hovatartozás-tudat megtermi a legszebb gyümölcsöt is: magyar nemzetünk élete, öröme-gondja része lesz a mi életünknek is, s kölcsönhatásképpen: részesévé tesz bennünket is az óhazai sokmilliónyi magyar életének. Legyen ez az új esztendő Istentől áldott alkalma annak, hogy a szétszórtságban élő magyarság ilyen értelemben gazdagodjék tovább saját közösségeiben is, mind lelkiekben, mind pedig szellemiekben. Az emlékezés és a múlt legyen Istentől rendelt termőtalaja a jelen és a jövő szép lehetőségeinek. Azé a jövőé, amelyben az emberi békesség kiteljesedésében nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami öszszeköt bennünket egymással. EFORMÁTUSOK LAPJA AZ ERKÖLCSI TARTÁSÉRT A fejlődés lelassulása vagy éppen a visszaesés, súlyos próbatételt jelent minden család életében is. Ilyenkor a család minden tagjának minden erkölcsi erejét össze kell szednie ahhoz, hogy a borús időszakot a család átvészelje. Ez így van egy nemzet életében is. A magyar társadalom mak is minden erkölcsi erejét összpontosítania kell ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó válságos időszakot átvészelhesse. Az erkölcsiség nem a vallások monopóliuma. Minden világnézetnek van erkölcstana. Ma, a próbatétel idején minden világnézet meg kell követelje a maga közösségétől, hogy saját erkölcsi normáit tiszteletben tartsa. A magyar kálvinizmus is azzal kíván hozzájárulni a kormányzat társadalmi programjának megvalósításához, hogy a vonzáskörébe tartozó egyháztagoktól hitükből fakadó erkölcsiséget követel meg. Ebben a vonatkozásban kiemelkedő jelentősége van a szakrális gyökérzetű munkaerkölcsnek, amelynek történeti példáját a hugenották vagy a svájci, hollandiai, vagy skóciai társadalmak szolgáltatták. E szerint a szemlélet szerint a munka egyaránt Isten és az embertársak iránti elkeötelezést jelenít: nemcsak, a saját érdekszolgálatát írja elő, hanem a felebarát javának a munkálását is elvárja. Különös jelentősége van a tiszta, puritán életvezetésnek, a családi élet tisztasága megőrzésének. És kü Testvéri tanácskozás Budapesten a Holland Református Egyház vezetőivel Zsinatunk elnöksége testvéri látogatásra hívta meg november 27.— december 4. között a Holland Református Egyház képviselőit. A delegáció tagjai voltak: dr. Remko J. Mooi főtitkár és Henk Hutink elnök, akik ez alkalommal viszonozták azt a látogatást, amelyet egyházunk delegációja tett néhány évvel ezelőtt Hollandiában. A mostani látogatás lehetőséget nyújtott azoknak a szolgálati területeknek a megismerésére, amelyek jelenleg foglalkoztatják a két egyházat és az ökumené életében is az érdeklődés előterében állanak. A magyarországi látogatás magában foglalta mind a négy egyházkerület meglátogatását, s lehetőséget nyújtott azoknak a szolgálati ágaknak és feladatoknak a megismerésére, amelyek egyházunk sajátos vonásairól nyújtanak képet és éppen most aktuálisak az egyes egyházkerületek életében. Budapesten fogadta a küldöttséget dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, akiit a nemzetközi egyházi életben betöltött kiemelkedő szolgálatai elismeréseként a Holland Ref. Egyház emlékplakettjével ajándékoztak meg. A vendégek Bartha Tibor püspök kíséretében látogatást tettek az Állami Egyházügyi Hivatalban, ahol Baj László főosztályvezető szívélyes beszélgetés keretében tájékoztatta őket az állam és az egyház kapcsolatáról. A KBK NDK-beli Regionális Bizottsága november 25—26-án Berlinben tartotta közgyűlését. A gyülekezetekben működő békecsoportok képviseletében 200 résztvevő volt jelen az ülésen, emellett külföldi vendégek is Csehszlovákiából, az NSZK- ból, Hollandiából, az USA-ból. Megtárgyalták a VI. keresztyén béke-világgyűlés után adódó feladatokat és perspektívákat, a nők szerepét a békemunkában. A genfi csúcstalálkozót külön Nyilatkozatban méltatták, s felhívtak „az értelem és a realizmusbékekoalíciójára”. Programterveket dolgoztak ki az ifjúság részvételének további aktivizálására, akik eddig is több nagyvárosi gyülekezetben eleven békemunkát végeztek. Hazánkból az ülésen Tóth-Szőllős Mihály evangélikus esperes és Békefi Lajos pesterzsébet-szabótelepi lelkész vett részt. Az esperes átadta a közgyűlésnek a hazánkban tevékenykedő KBK baráti körének üdvözletét. 3 Gondolatok a HNF VIII. kongresszusára írta: dr. Bartha Tibor A Hazafias Népfront VIll. kongresszusán — megbetegedése miatt — dr. Bartha Tibor püspök nem tudott részt venni. A kongresszus előkészülete során felvetődött gondolatait tartalmazó és a Hazafias Népfront, valamint az egyházak közös munkálkodását elemző írását az alábbiakban közöljük. Ebben az évben bőségesen nyílott alkalom arra, hogy meghányjukvessük hazánk sorsát, az emberiség állapotát. Ebben a tanácskozásban, eszmecserében és vitatkozásban részt vettek az országban élő és működő vallásos közösségek is, így a Magyarországi Református Egyház tagjai is feszült figyelemmel kísérték az ország kormányzására hivatott közösség — a Magyar Szocialista Munkáspárt — tanácskozását, az elmúlt esztendőkről szóló számadását és a jövő feladatainak számbavételét. Amikor eljött az ideje annak, hogy az országos választások alkalmával véleményt nyilvánítsunk a kormányzat politikájáról, mi is szavaztunk és választottunk az ország lakosságával együtt, és kifejezésre juttattuk, hogy az ország mai kormányzatával egyetértünk és annak a társadalmunk további építésére vonatkozó célkitűzéseit minden tőlünk telő erővel támogatni kívánjuk. NEMZETI ÖSSZEFOGÁS A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa az országos tanácskozás harmadik szakaszát nyitotta meg, amikor is ennek a támogatásnak, az ország felemelkedését célzó nemzeti összefogásnak a megvitatása kerül napirendre. Amint az országos tanácskozás előző szakaszaiban is kifejeztük véleményünket, a nemzeti összefogás ügyében is hallatra kívánjuk szavunkat. A magyar kálvinizmus egyháza az Ökumenikus Tanácsba, valamint az Egyházközi Békebizottságba tömörült testvéregyházakkal együtt határozottan vállalja továbbra is a szocialista társadalom építésében való felelős részvételt abban a meggyőződésben, hogy ezzel a nemzet javát és az emberiség jövőjét szolgáljuk. E felelős részvételről szeretnék néhány szót szólni. Az emberiség és annak körében hazánk népe történelmének nehéz útszakaszán jár. Az akadályozó nehézségek okai nagyrészben hatókörünkön kívül esnek, mint a súlyos veszteséget okozó tavalyi tél, az egyre mélyülő gazdasági válság és annak okozója, a nemzetközi politikai helyzet kiéleződése. Könös jelentősége van a társadalom egészségét veszélyeztető, bomlasztó jelenségek elleni szembefordulásnak. Ezek a jelenségek idegenek a szocialista társadalmi rendtől, és a kormányzatot egyértelműen támogatni kell ezeknek a felszámolásában. Határozottan szembe kell fordulni a gazdasági nehézségek mindenkori velejárójával, a korrupcióval, és azzal a felelőtlenséggel, amelynek lényegét a magyar nyelv a ,,Csáky szalmája” emlegetésével fejezi ki. Nemikívánság-lajstromot kívánok benyújtani. Sokkal inkább szeretném egyházam és a hazai vallásos közösségek becsületes szándékát kifejezni, mely szerint "társadalmunk erkölcsi tartását, a nemzet összefogását e nehéz időszakiban erősíteni szeretnék a magunk tagjainak életvitelével,"a munkahelyen való helytállásával és politikai lojalitásával. A REMÉNYSÉG JEGYEIBEN E nehéz időszakban az összefogásnak adjon erőt a bizonyos reménység: századunk korszakfordulót hozott a planétánkon élő ember történeteiben. Átléptük az atomkor küszöbét. Sokáig úgy tűnt, az emberiség egyaránt közel áll a teljes pusztuláshoz és egy soha nem látott felvirágzáshoz. A hívők Istenkijelentéseiből tudják: nem az apokalipszis borzalmait hozzák a jövendő emberöltők és -évszázadok. Sokan, nem vallásos emberek, így a marxisták is a humánum erkölcsi erejében bízva reménykednek az emberiség jövőjében. íme! Napjainkban vált nyilvánvalóvá, hogy ez a reménység jogosult reménység! Mind a hívők, mind a marxisták reménysége. A meghasonlott, megosztott világ törvényes képviselői a közelmúlt napokban egybegyülekeztek és törvényt hoztak. Törvényt csak az hozhat, akinek van hatalma a kimondott, meghirdetett törvény betartatásához. A törvény, amit együtt meghirdettek, az atomkorszak 1. számú parancsolata és ez így szól: Nincs többé háború! Nem önmagától született meg ez a törvény: a béke biztosításáért harcoló erők több évtizedes erőfeszítése fejeződik ki ebben a törvényben. Továbbá: ez a törvény nem automatikusan érvényesül. Érvényesítése kemény erőfeszítéseket igényel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a törvény érvényes,hogy az atomkorszakban a fegyverek erejével nem lehet nézeteltéréseket eldönteni. Ebből világosan következik a második számú parancsolat is: Nincs szükség több fegyverre! Ez a törvény sem fog automatikusan érvényesülni. Bizonyára időbe kerül a fegyvergyártásban érdekelt nagytőke kiváltságos köreinek meggyőzése: nincs értelme a fegyverkezési verseny folytatásának! De egyszer majd meg fogják érteni. Máris nem fegyvergyártás, hanem „anti-fegyvergyártás” (védelem-biztosítás) címén akarják megforgatni a pénzüket. Amely pillanatban elérkezik a történelmi óra, amelyben az emberiség megszabadul a fegyverkezési hajsza őrületétől, az emberiség felszabadul a fegyverkezés iszonyú terhétől. Ez idő szerint az emberiség munkájának, szellemi és fizikai alkotó képességének több mint 50%-át olyan termékek előállítására használja fel, amelyek nemalkalmasak az élet fenntartására. Ez nem lesz így örökké. A marxistáknak igazuk van, amikor bíznak a „homo humánus” erkölcsi erejében, és az Isten-hívőknek igazuk van, amikor hisznek Isten ígéreteiben. Közeleg a karácsony ünnepe. „Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánt havat hoznak.” Áradjon szét a világom a szeretet melegsége. A mennyei seregek üzenete: a magasságokban, a mennyekben uralkodó Isten akarata és végzése, hogy legyen a Földön békesség és az emberekhez jóakarat.