Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-07 / 1. szám

1990. január 7 „Az eddig közéleti némaságra kényszerített egyház reformja kell hogy következzék” Szabadság és felelősség Dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor nyilatkozata A forradalmi események során az első független lap, ami Ko­lozsvárott megjelent, a Szabadság c. lap volt. Ennek első számá­ban dr. Juhász Tamás teológiai professzor és Kozma Zsolt­­tett közzé cikket. Ennek kapcsán nyilatkozott dr. Juhász Tamás az egyház jelenéről és jövőjéről. — A Kolozsvárott megjelenő Sza­badság című új és a demokratikus közvélemény napil­apjának keresztelt újság első számában azért akar­tunk Kozma Zsolt barátommal együtt jelentkezni, hogy a refor­mátus egyház két k­épvis­elője meg­szólaljon ezen az első jelentős na­pon. Cikkünk, amelynek címe „Nagyheti bűnb vánat, karácsonyi szeretet”, azt a célt szolgálta a je­lentkezésen túl, hogy abban a helyzetben, amikor egy egész or­szág és városunk, egyházaink min­den tagja szánte eufórikus öröm­mel köszönti a diktatúra után a szabadságot, ne feledkezzen meg felelősségéről, emberi keresztyéni magatartásáról. Ne váltsa fel az eufória felelőtlensége a szabadság igaz élvezetét. Egyben elmondottuk azt is, hogy karácsonyra készülőd­ve egyházunk egyetlen feladatot vé­gez most is, a Jézus Krisztus evan­géliumának hirdetését, amely az egész népinek öröme. Erre az öröm­re, amely Jézus Krisztus születése által az egész világé, csak úgy le­het felkészülni, hogy ha ebbe — mint valamilyen csillag felé — mindenki odafordítja életét. Azt akartuk elmondani, hogy az evan­géliummal való azonosságunk tulaj­donképpen a mi identitásunk, amelyhez ragaszkodunk, mert Isten is ragaszkodik hozzánk. Az egyház identitása egyben kiinduló pontot jelenthet azokhoz a kérdésekhez, amelyeket meg kell fogalmaznia, ki kell­ mondania ma, legkésőbb hol­nap, egész egyházunknak: mit vár tőlünk, és mit adhatunk mi az új társadalmi berendezkedésnek és a világnak. Az egyház feladatainak sürgős megfogalmazása és ezek nyomán az egyházi életnek is olyan reformja kell hogy következzék, amely az eddigi 40 éven keresztül közéleti némaságra kényszerített református egyházat az őt megillető közéleti helyre és egyben az evan­gélium szolgálatának megfelelő irá­nyába is helyezi. Forradalom - nemzetiségek és felekezetek összefogásával (Folytatás az 1. oldalról.) meg, hogy azt egyszerűen megható­­dás nélkül nem is lehet emlegetni. A megújulásban bizonyára az egyházaknak is nagy lehetősége lesz. Te mit tartasz fontosnak e te­kintet­ben? — Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy mint annyiszor, most is kívül­ről kell az egyházunknak éltető im­pulzusokat kapnia a megújuláshoz. Mert ha valami fájt, akkor min­dig azt fájlaltam, hogy az egyház betokosodott — a mi egyházunkról beszélek — és református papsá­gunk — ne vegyék szemrehányás­nak, hanem csak ténymegállapítás­nak — nem tudott a változó idők hullámhosszára — s ne is beszél­jünk arról, hogy az élő ige hullám­hosszára — állani. Egyenesen két­­ségbeejtőnek találom, hogy milyen nagy szakadék támadt a reformá­tus papság és a református nép között. Miközben — bátran állítha­tom, hogy a református népünk százszázalékosan érzékelte mind az Írás, a Lélek és az idő kötelezteté­sét, és volt füle a hallásra, a pap­ság ezzel szemben kétségeskedett és bizalmatlan volt, sőt ellenséges ma­gatartásra is nem egy példa van ... Természetesen ennek megvan a na­gyon bonyolult társadalmi háttere, amit most nem akarok részletezni. Különösen nagy figyelmeztetése nemcsak az eseményeknek, hanem az írás tanításának is, hogy reánk bízatott a nyáj, reánk bízatott a nép és nem szakadhatunk el tőlük. És ha valami, akkor az volna a legfontosabb e megújulási, mond­hatni forradalmi folyamatban, hogy egymásra találjon a lelkipásztori­­kar és az általa pásztorolt nép. Ez emberileg elégséges biztosíték arra megítélésem szerint, hogy érzésem szerint egyházunk megújuljon. Köszönöm a beszélgetést. Nagyon örülünk annak, hogy Lélekben erő­seknek találtunk benneteket. Bizto­sítani szeretnélek arról, hogy nem­csak a magyarországi keresztyének, hanem a világon mindenki nagyon könyörög értetek imádságaiban! Is­ten áldja meg karácsonyotokat. — Köszönöm szépen. IFFORMAC­ISOK LAPJA „A szolgaság házának vége jön” Tőkés László menyei prédikációja Milliók láthatták a budapesti Hősök terén 1989. december 24-én a magyarországi egyházak és felekezetek részvételével­ megtartott ökumenikus istentiszteletet, melyet a televízió egyenes adásban köz­vetített. Mint emlékezetes, itt hangzott el dr. Tőkés István nyugalmazott kolozsvári teológiai professzor és Tőkés László lelkipásztor hangsza­lagon, ill. videón rögzített prédikációja. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Tőkés László ere­,­detileg Menyőn elhangzott, majd az ökumenikus istentisztelet alkal­mából sugárzott igehirdetését. A felvételeket Lovass Zoltán, a Fekete Doboz nevű videós csoport munkatársa, valamint Németh Zsolt készí­tették még azon a napon Kolozsvárott, illetve Menyén. Testvéreim a Jézus Krisztusban, akik most ezerszámra távol tőlünk, de mégis közel hozzánk egybegyü­lekeztetek, hallgassátok meg Isten­nek azt az Igéjét, amelyet napokon keresztül többször is, többféle ösz­­szetételű gyülekezetnek ezekben a rendkívüli napokban felolvastam és hirdettem. Ez az Ige írva található az Ézsaiás próféta könyve 14. ré­szében a következőképpen: „Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugtatja őket földjükön. És a jövevény hoz­zájuk adja magát, és a Jákób há­zához csatlakoznak­. És majd ama napon, amelyen nyugalmat ad ne­ked az Úr fáradságodtól és nyomo­rúságodtól és ama kemény szolgá­lattól, amellyel szolgálnod kellett, e gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként jön vége a nyomorgatónak, a szolgaság házá­nak vége jön! Eltörte az Úr a go­noszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét. A ki népeket vert dühé­ben szüntelen való veréssel, leigá­­zott népségeket haraggal, kergette­­tik feltartóztathatatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még­­a ciprusok is ör­vendenek rajtad, a Libanon cédru­sai ezt mondják: Mióta te megdől­tél, nem jó favágó ellenünk.” Kedves Testvéreim! Azzal kese­rítettek engem hosszú hónapok óta­­, hogy egy eldugott kicsi fa­luba jövök, ahol nem fog hallani senki, semmi, mozgás nem lesz kö­rülöttem, ahol elhal az Ige szava, eldugnak, ahol nem hallanak és nem látnak, akiknek hallaniuk és látniuk kellene. Száműzetésnek szánták ezt, azonban Istennek cso­dálatos kegyelme révén rá kell döb­bennünk, hogy nincs száműzetés, hogyha Isten kihoz a babiloni fog­ságból. Ahol szabadság van, ott semmivé válik a száműzetés. És íme itt e kis csoport, e kis sereg a Jézus Krisztusban, együtt érezheti, és az eldugott falu kitárul az egész világra, és e kis sereg együtt érez­heti magával azokat az ezreket, akik ma este összegyűltek feleke­zeti különbség nélkül Istent kereső lélekkel. Maga mellett és mögött érzi azokat is, lakik távolabb ugyan, más nyelven talán, de mind együtt vannak velünk. Mert Jézus Krisz­tus mindenütt jelenvalósága teszi azt a csodát, hogy a menyőiek, a bukarestiek, a budapestiek és nem utolsósorban a temesváriak — ez a megszenvedett nép — együtt érezheti magát. Testvéreim! Nem mondhatom el minden üzenetét ennek az igének, hiszen nem fogynánk ki a szóból. De hadd idézzem azokat a sorokat, amelyek felteszik a koronát erre a próféciára, erre a beteljesedőben lévő jövendölésre. „Nyugszik, csön­des a föld, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még a cipru­sok is örvendenek rajtad: a Liba­­ron cédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jó favágó elle­nünk.” Nyugszik a föld. Ez a nyu­­galomn a Krisztus által lecsendesí­tett tenger nyugalma. Mert igaz, még háborog a tenger, még nyug­talan a föld, de felkél Krisztus a hajóban és int, hogy megnyugodja­nak az elemek. Ennek a nyugalom­nak a talaján terem meg igazán a karácsonyi béke és szeretet, és ti földműves emberek jól tudjátok, hogy milyen fontos, hogy jó talajra hulljon a mag, hogy jó táptalaja legyen a plántáknak. Nekünk is ilyen táptalajra van szükségünk ahhoz, hogy jövő teremjen. Nyug­szik a föld. E nyugvó, békességre lelt földön megterem az ujjongó ének, amint itt halljuk, és van-e szebb ajándéka a karácsonynak, mint ez. Nagyon sok család felka­varodott ezekben a napokban. Hol is vásárolnánk angyalfiát, hova mennénk, milyen üzletekbe? Talán szegényesebb lesz a gyermekeink­nek adott ajándék, mint máskor. Talán még karácsonyfa sem jut otthonainkba. De mégis, a legna­gyobb ajándék van készülőben: a békességben megtermő szeretet, és ujjongó közös érzése mindany­­nyiunknak, mert mely által csak országhatárok voltak, és mindenkit egyesít, egy hitben, egy Lélekben. Ezt az ajándékot helyezem Isten Igéje által életökbe kedves távoli testvéreim, akikhez nem juthatok el e pillanatban, és elétek atyám­fiai, akik itt álltak, innen jöttetek össze a környező házakból, melyek félve húzódnak meg ez ősi harang­láb tövében. És elétekbe, akik ál­tal keltetek a szomszédos falu sá­ros útjain, hogy halljátok az Igét. Ez a mi legfőbb ajándékunk. És adja Isten, hogy így teljesüljön be az ő öröme bennünk. Amen. Összehangolt segítség Romániának Tekintettel a romániai forradalmat követő rendkí­vüli helyzetre, hazánkban 1989. december 23-án a minisztériumok, a pártok és az egyházak képviselői közös megbeszélésükön­­ úgy döntöttek, hogy négy szervezetet bíznak meg a Romániának történő segít­ségnyújtás összehangolására. A Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa főtitkárát, Lehel Lász­lót, a szervezet Budapest-Szabadság téri székházá­ban kerestük fel, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a segélyakció lebonyolításáról. A romániai hírek hallatán — mondta Lehel László lapunknak — az ország — magánszemélyek, vállalatok, intézmények — egy emberként tett tanúbizonyságot se­gítőkészségéről. Éppen ezért volt szükség e rendkívüli segítségnyújtás összehangolására. A december 23-i meg­beszélésen olyan döntés született, hogy a Magyar Vörös­­kereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Közlekedési, Hír­közlési és Építésügyi Minisztérium, valamint a Magyar­­országi Egyházak ökumenikus Tanácsa vállalja a se­gélyküldés lebonyolítását. Az ökumenikus Tanácstól — folytatta a főtitkár — a segélyek — általában magánfuvarozók áldozatkészsége által — legnagyobbrészt Aradra, Temesvárra és Kolozs­várra, az ottani lelkészi hivatalokba, egyházközségekbe, kórházakba kerülnek. Innen azután a helyi igények sze­rint osztják el azokat. A szétosztás feladatát részint bi­zonnyal magára tudja vállalni majd a Nemzeti Meg­mentés Tanácsa, amennyiben helyi szervezetei országo­san kialakulnak. Ez ideig — mondotta Lehel László — az Ökumenikus Tanács segítségével — egyebek mellett — 100 mázsa lisz­tet juttattunk Temesvárra, 1 tonna kenyeret Nagyvá­radra, de számos más élelmiszerfajtát, gyógyszert, köt­szert, ruhaneműt is. A főtitkár ezek után elmondta, hogy az Ökumenikus Tanács segít a külföldi egyházi segélyszervezetek külde­ményeinek Romániába juttatásában is. Az NSZK-beli Johannita protestáns segélyszervezet például felmérhe­tetlen segítséget nyújtott 7 tonna gyógyszer, komplett kórházi felszerelés, infúzió, vérplazma és két mentőko­­csi Nagyszebenbe küldésével. Ugyanakkor, — amint a főtitkártól megtudtuk —, a Holland Menekültügyi Ta­nács is az Ökumenikus Tanács közreműködésével kí­vánja segélyeit Romániába eljuttatni. A központi gyűjtések mellett — mondotta a főtitkár — természetesen az egyházközségek, lelkészi hivatalok is gyűjtik és továbbítják a segélyeket. Sokan indulnak útnak egyénileg is. Nekik tanáccsal tudunk szolgálni például abban, hogy mely területekre, milyen segítség kell. Az igény felmérését folyamatosan igyekszünk vé­gezni. A jelenlegi helyzetben leginkább gyógyszerre, an­tibiotikumra, vérkészítményekre esetleg tartós élelmi­szerre van szükség. Ruhaneműfélére például — megíté­lésünk szerint — kevésbé. A segélyakciót természetesen mindaddig folytatjuk, amíg arra romániai testvéreinknek szükségük lesz. A­­Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kora reggeltől késő estig a 1114-862-es telefonszámon ad tá­jékoztatást a segélyezéssel kapcsolatosan. De közvetle­nül fordulhatnak a Református Egyház Menekültügyi Központjához (Bp. XV., Alagi tér 13. Tel.: 189-1336) vagy az Evangélikus Egyház Menekültügyi Központjá­hoz is (Bp XV., Beller Imre utca). -y -a 3 Zsámbék, Tök és környéke lakói­nak adományaiból a helyi egyhá­zak és az MDF kezdeményezésére, az Ökumenikus Tanács szervezésé­ben Bereczky Zoltán töki reformá­tus lelkipásztor vezetésével 1989. de­cember 27-én kilenc teherautó in­dult útnak Romániába, hogy az élelmiszer és gyógyszersegélyeket eljuttassa a rászorulóknak. A se­gélyszállító konvojt, amely decem­ber 30-án visszaérkezett, elkísérte útjára Köntös László, lapunk fele­lős szerkesztőhelyettese. Következő számunkban részletes képes ripor­tot közlünk az útról. A fénykép a székelyföldi Szentpál községben ké­szült. A debreceni Teológia díszdoktorává választotta Tőkés Lászlót A Debreceni Református Teoló­giai Akadémia tanári kara decem­ber 23-án, szombaton rendkívüli ülést tartott. Ennek a tanácskozásnak a során a tanári kar egyhangúlag a Deb­receni Református Teológiai Aka­démia díszdo­ktorává választotta Tő­kés László erdélyi magyar refor­mátus lelkpásztorit. Meghívás igehirdető­ körútra A Magyarországi Református Egy­ház Zsinatának elnöksége nevében dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke magyarországi lá­togatásra és igehirdető körútra hív­ta meg Tőkés László erdélyi lelki­­pásztort. Minden reménység szerint sor kerülhet erre majd a romániai helyzet normalizálódása után. Lemondott tisztéről a két romániai református püspök Megerősített hírek szerint dr. N­agy Gyula, a Romániai Reformá­tus Egyház Kolozsvári Egyházkerü­letének püspöke lemondott tisztéről. Hírt kapott szerkesztőségünk ar­ról is — ezt azonban nem tudtuk több oldalról megerősíteni —, hogy a forradalmi események hatására a Romániai Református Egyház Nagy­váradi Egyházkerületének püspöke, Papp László is lemondott tiszté­ről. Az angol nagykövet látogatása az Ökumenikus Tanács elnökénél John Birch, az Egyesült Király­ság budapesti nagykövete 1989. de­cember 21-én felkereste hivatalában dr. Tóth Károly püspököt, a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét, hogy tájéko­zódjon a romániai helyzetről és ar­ról, hogy a magyarországi egyhá­zaknak mi az állásfoglalásuk ezzel Kapcsolatban, milyen programot ter­veznek a romániai magyar és vallá­si kisebbségeknek nyújtandó se­gélyre. Az Ökumenikus Tanács és a Bri Egyháztanács közötti együttműködés kérdéseit is érintették.

Next