Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-07 / 1. szám
1990. január 7 „Az eddig közéleti némaságra kényszerített egyház reformja kell hogy következzék” Szabadság és felelősség Dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor nyilatkozata A forradalmi események során az első független lap, ami Kolozsvárott megjelent, a Szabadság c. lap volt. Ennek első számában dr. Juhász Tamás teológiai professzor és Kozma Zsolttett közzé cikket. Ennek kapcsán nyilatkozott dr. Juhász Tamás az egyház jelenéről és jövőjéről. — A Kolozsvárott megjelenő Szabadság című új és a demokratikus közvélemény napilapjának keresztelt újság első számában azért akartunk Kozma Zsolt barátommal együtt jelentkezni, hogy a református egyház két képviselője megszólaljon ezen az első jelentős napon. Cikkünk, amelynek címe „Nagyheti bűnb vánat, karácsonyi szeretet”, azt a célt szolgálta a jelentkezésen túl, hogy abban a helyzetben, amikor egy egész ország és városunk, egyházaink minden tagja szánte eufórikus örömmel köszönti a diktatúra után a szabadságot, ne feledkezzen meg felelősségéről, emberi keresztyéni magatartásáról. Ne váltsa fel az eufória felelőtlensége a szabadság igaz élvezetét. Egyben elmondottuk azt is, hogy karácsonyra készülődve egyházunk egyetlen feladatot végez most is, a Jézus Krisztus evangéliumának hirdetését, amely az egész népinek öröme. Erre az örömre, amely Jézus Krisztus születése által az egész világé, csak úgy lehet felkészülni, hogy ha ebbe — mint valamilyen csillag felé — mindenki odafordítja életét. Azt akartuk elmondani, hogy az evangéliummal való azonosságunk tulajdonképpen a mi identitásunk, amelyhez ragaszkodunk, mert Isten is ragaszkodik hozzánk. Az egyház identitása egyben kiinduló pontot jelenthet azokhoz a kérdésekhez, amelyeket meg kell fogalmaznia, ki kell mondania ma, legkésőbb holnap, egész egyházunknak: mit vár tőlünk, és mit adhatunk mi az új társadalmi berendezkedésnek és a világnak. Az egyház feladatainak sürgős megfogalmazása és ezek nyomán az egyházi életnek is olyan reformja kell hogy következzék, amely az eddigi 40 éven keresztül közéleti némaságra kényszerített református egyházat az őt megillető közéleti helyre és egyben az evangélium szolgálatának megfelelő irányába is helyezi. Forradalom - nemzetiségek és felekezetek összefogásával (Folytatás az 1. oldalról.) meg, hogy azt egyszerűen meghatódás nélkül nem is lehet emlegetni. A megújulásban bizonyára az egyházaknak is nagy lehetősége lesz. Te mit tartasz fontosnak e tekintetben? — Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy mint annyiszor, most is kívülről kell az egyházunknak éltető impulzusokat kapnia a megújuláshoz. Mert ha valami fájt, akkor mindig azt fájlaltam, hogy az egyház betokosodott — a mi egyházunkról beszélek — és református papságunk — ne vegyék szemrehányásnak, hanem csak ténymegállapításnak — nem tudott a változó idők hullámhosszára — s ne is beszéljünk arról, hogy az élő ige hullámhosszára — állani. Egyenesen kétségbeejtőnek találom, hogy milyen nagy szakadék támadt a református papság és a református nép között. Miközben — bátran állíthatom, hogy a református népünk százszázalékosan érzékelte mind az Írás, a Lélek és az idő köteleztetését, és volt füle a hallásra, a papság ezzel szemben kétségeskedett és bizalmatlan volt, sőt ellenséges magatartásra is nem egy példa van ... Természetesen ennek megvan a nagyon bonyolult társadalmi háttere, amit most nem akarok részletezni. Különösen nagy figyelmeztetése nemcsak az eseményeknek, hanem az írás tanításának is, hogy reánk bízatott a nyáj, reánk bízatott a nép és nem szakadhatunk el tőlük. És ha valami, akkor az volna a legfontosabb e megújulási, mondhatni forradalmi folyamatban, hogy egymásra találjon a lelkipásztorikar és az általa pásztorolt nép. Ez emberileg elégséges biztosíték arra megítélésem szerint, hogy érzésem szerint egyházunk megújuljon. Köszönöm a beszélgetést. Nagyon örülünk annak, hogy Lélekben erőseknek találtunk benneteket. Biztosítani szeretnélek arról, hogy nemcsak a magyarországi keresztyének, hanem a világon mindenki nagyon könyörög értetek imádságaiban! Isten áldja meg karácsonyotokat. — Köszönöm szépen. IFFORMACISOK LAPJA „A szolgaság házának vége jön” Tőkés László menyei prédikációja Milliók láthatták a budapesti Hősök terén 1989. december 24-én a magyarországi egyházak és felekezetek részvételével megtartott ökumenikus istentiszteletet, melyet a televízió egyenes adásban közvetített. Mint emlékezetes, itt hangzott el dr. Tőkés István nyugalmazott kolozsvári teológiai professzor és Tőkés László lelkipásztor hangszalagon, ill. videón rögzített prédikációja. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Tőkés László ere,detileg Menyőn elhangzott, majd az ökumenikus istentisztelet alkalmából sugárzott igehirdetését. A felvételeket Lovass Zoltán, a Fekete Doboz nevű videós csoport munkatársa, valamint Németh Zsolt készítették még azon a napon Kolozsvárott, illetve Menyén. Testvéreim a Jézus Krisztusban, akik most ezerszámra távol tőlünk, de mégis közel hozzánk egybegyülekeztetek, hallgassátok meg Istennek azt az Igéjét, amelyet napokon keresztül többször is, többféle öszszetételű gyülekezetnek ezekben a rendkívüli napokban felolvastam és hirdettem. Ez az Ige írva található az Ézsaiás próféta könyve 14. részében a következőképpen: „Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugtatja őket földjükön. És a jövevény hozzájuk adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak. És majd ama napon, amelyen nyugalmat ad neked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett, e gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként jön vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége jön! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartóztathatatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Méga ciprusok is örvendenek rajtad, a Libanon cédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jó favágó ellenünk.” Kedves Testvéreim! Azzal keserítettek engem hosszú hónapok óta, hogy egy eldugott kicsi faluba jövök, ahol nem fog hallani senki, semmi, mozgás nem lesz körülöttem, ahol elhal az Ige szava, eldugnak, ahol nem hallanak és nem látnak, akiknek hallaniuk és látniuk kellene. Száműzetésnek szánták ezt, azonban Istennek csodálatos kegyelme révén rá kell döbbennünk, hogy nincs száműzetés, hogyha Isten kihoz a babiloni fogságból. Ahol szabadság van, ott semmivé válik a száműzetés. És íme itt e kis csoport, e kis sereg a Jézus Krisztusban, együtt érezheti, és az eldugott falu kitárul az egész világra, és e kis sereg együtt érezheti magával azokat az ezreket, akik ma este összegyűltek felekezeti különbség nélkül Istent kereső lélekkel. Maga mellett és mögött érzi azokat is, lakik távolabb ugyan, más nyelven talán, de mind együtt vannak velünk. Mert Jézus Krisztus mindenütt jelenvalósága teszi azt a csodát, hogy a menyőiek, a bukarestiek, a budapestiek és nem utolsósorban a temesváriak — ez a megszenvedett nép — együtt érezheti magát. Testvéreim! Nem mondhatom el minden üzenetét ennek az igének, hiszen nem fogynánk ki a szóból. De hadd idézzem azokat a sorokat, amelyek felteszik a koronát erre a próféciára, erre a beteljesedőben lévő jövendölésre. „Nyugszik, csöndes a föld, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még a ciprusok is örvendenek rajtad: a Libaron cédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jó favágó ellenünk.” Nyugszik a föld. Ez a nyugalomn a Krisztus által lecsendesített tenger nyugalma. Mert igaz, még háborog a tenger, még nyugtalan a föld, de felkél Krisztus a hajóban és int, hogy megnyugodjanak az elemek. Ennek a nyugalomnak a talaján terem meg igazán a karácsonyi béke és szeretet, és ti földműves emberek jól tudjátok, hogy milyen fontos, hogy jó talajra hulljon a mag, hogy jó táptalaja legyen a plántáknak. Nekünk is ilyen táptalajra van szükségünk ahhoz, hogy jövő teremjen. Nyugszik a föld. E nyugvó, békességre lelt földön megterem az ujjongó ének, amint itt halljuk, és van-e szebb ajándéka a karácsonynak, mint ez. Nagyon sok család felkavarodott ezekben a napokban. Hol is vásárolnánk angyalfiát, hova mennénk, milyen üzletekbe? Talán szegényesebb lesz a gyermekeinknek adott ajándék, mint máskor. Talán még karácsonyfa sem jut otthonainkba. De mégis, a legnagyobb ajándék van készülőben: a békességben megtermő szeretet, és ujjongó közös érzése mindanynyiunknak, mert mely által csak országhatárok voltak, és mindenkit egyesít, egy hitben, egy Lélekben. Ezt az ajándékot helyezem Isten Igéje által életökbe kedves távoli testvéreim, akikhez nem juthatok el e pillanatban, és elétek atyámfiai, akik itt álltak, innen jöttetek össze a környező házakból, melyek félve húzódnak meg ez ősi harangláb tövében. És elétekbe, akik által keltetek a szomszédos falu sáros útjain, hogy halljátok az Igét. Ez a mi legfőbb ajándékunk. És adja Isten, hogy így teljesüljön be az ő öröme bennünk. Amen. Összehangolt segítség Romániának Tekintettel a romániai forradalmat követő rendkívüli helyzetre, hazánkban 1989. december 23-án a minisztériumok, a pártok és az egyházak képviselői közös megbeszélésükön úgy döntöttek, hogy négy szervezetet bíznak meg a Romániának történő segítségnyújtás összehangolására. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárát, Lehel Lászlót, a szervezet Budapest-Szabadság téri székházában kerestük fel, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a segélyakció lebonyolításáról. A romániai hírek hallatán — mondta Lehel László lapunknak — az ország — magánszemélyek, vállalatok, intézmények — egy emberként tett tanúbizonyságot segítőkészségéről. Éppen ezért volt szükség e rendkívüli segítségnyújtás összehangolására. A december 23-i megbeszélésen olyan döntés született, hogy a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, valamint a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa vállalja a segélyküldés lebonyolítását. Az ökumenikus Tanácstól — folytatta a főtitkár — a segélyek — általában magánfuvarozók áldozatkészsége által — legnagyobbrészt Aradra, Temesvárra és Kolozsvárra, az ottani lelkészi hivatalokba, egyházközségekbe, kórházakba kerülnek. Innen azután a helyi igények szerint osztják el azokat. A szétosztás feladatát részint bizonnyal magára tudja vállalni majd a Nemzeti Megmentés Tanácsa, amennyiben helyi szervezetei országosan kialakulnak. Ez ideig — mondotta Lehel László — az Ökumenikus Tanács segítségével — egyebek mellett — 100 mázsa lisztet juttattunk Temesvárra, 1 tonna kenyeret Nagyváradra, de számos más élelmiszerfajtát, gyógyszert, kötszert, ruhaneműt is. A főtitkár ezek után elmondta, hogy az Ökumenikus Tanács segít a külföldi egyházi segélyszervezetek küldeményeinek Romániába juttatásában is. Az NSZK-beli Johannita protestáns segélyszervezet például felmérhetetlen segítséget nyújtott 7 tonna gyógyszer, komplett kórházi felszerelés, infúzió, vérplazma és két mentőkocsi Nagyszebenbe küldésével. Ugyanakkor, — amint a főtitkártól megtudtuk —, a Holland Menekültügyi Tanács is az Ökumenikus Tanács közreműködésével kívánja segélyeit Romániába eljuttatni. A központi gyűjtések mellett — mondotta a főtitkár — természetesen az egyházközségek, lelkészi hivatalok is gyűjtik és továbbítják a segélyeket. Sokan indulnak útnak egyénileg is. Nekik tanáccsal tudunk szolgálni például abban, hogy mely területekre, milyen segítség kell. Az igény felmérését folyamatosan igyekszünk végezni. A jelenlegi helyzetben leginkább gyógyszerre, antibiotikumra, vérkészítményekre esetleg tartós élelmiszerre van szükség. Ruhaneműfélére például — megítélésünk szerint — kevésbé. A segélyakciót természetesen mindaddig folytatjuk, amíg arra romániai testvéreinknek szükségük lesz. AMagyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kora reggeltől késő estig a 1114-862-es telefonszámon ad tájékoztatást a segélyezéssel kapcsolatosan. De közvetlenül fordulhatnak a Református Egyház Menekültügyi Központjához (Bp. XV., Alagi tér 13. Tel.: 189-1336) vagy az Evangélikus Egyház Menekültügyi Központjához is (Bp XV., Beller Imre utca). -y -a 3 Zsámbék, Tök és környéke lakóinak adományaiból a helyi egyházak és az MDF kezdeményezésére, az Ökumenikus Tanács szervezésében Bereczky Zoltán töki református lelkipásztor vezetésével 1989. december 27-én kilenc teherautó indult útnak Romániába, hogy az élelmiszer és gyógyszersegélyeket eljuttassa a rászorulóknak. A segélyszállító konvojt, amely december 30-án visszaérkezett, elkísérte útjára Köntös László, lapunk felelős szerkesztőhelyettese. Következő számunkban részletes képes riportot közlünk az útról. A fénykép a székelyföldi Szentpál községben készült. A debreceni Teológia díszdoktorává választotta Tőkés Lászlót A Debreceni Református Teológiai Akadémia tanári kara december 23-án, szombaton rendkívüli ülést tartott. Ennek a tanácskozásnak a során a tanári kar egyhangúlag a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává választotta Tőkés László erdélyi magyar református lelkpásztorit. Meghívás igehirdető körútra A Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége nevében dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke magyarországi látogatásra és igehirdető körútra hívta meg Tőkés László erdélyi lelkipásztort. Minden reménység szerint sor kerülhet erre majd a romániai helyzet normalizálódása után. Lemondott tisztéről a két romániai református püspök Megerősített hírek szerint dr. Nagy Gyula, a Romániai Református Egyház Kolozsvári Egyházkerületének püspöke lemondott tisztéről. Hírt kapott szerkesztőségünk arról is — ezt azonban nem tudtuk több oldalról megerősíteni —, hogy a forradalmi események hatására a Romániai Református Egyház Nagyváradi Egyházkerületének püspöke, Papp László is lemondott tisztéről. Az angol nagykövet látogatása az Ökumenikus Tanács elnökénél John Birch, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete 1989. december 21-én felkereste hivatalában dr. Tóth Károly püspököt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét, hogy tájékozódjon a romániai helyzetről és arról, hogy a magyarországi egyházaknak mi az állásfoglalásuk ezzel Kapcsolatban, milyen programot terveznek a romániai magyar és vallási kisebbségeknek nyújtandó segélyre. Az Ökumenikus Tanács és a Bri Egyháztanács közötti együttműködés kérdéseit is érintették.