Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-21 / 3. szám

1990. január 21. Egyházkerületi tanácsülés Veszprémben A dunántúli egyházkerület ta­nácsa 1989. december 14-én tartot­ta ülését Kovách Attila püspök és Somogyi József főgondnok elnök­letével. Megnyitójában a főgondnok em­lékeztetett bibliai alapozású gon­dolkodásunk és cselekvésünk el­­engedhetetlenségére és elsődleges­ségére, mivel a Biblia örökérvé­nyű üzenetére mindig lehet épí­teni, az a legnehezebb időkben is tud a mának szólni. A főgondnok kérte a tanács tagjait, hogy kül­­­detésüket átérezve, jó döntéseik­kel gazdagítsák a kerület életét, mert a gyümölcstelen életre ítélet vár. Eddigi, következetes állás­pontját így fogalmazta meg: „Ahol úgy érezzük, hogy kifosztott, el­árult, megcsonkított a hatalom, vagy az egyes ember, ott szerezzük vissza jogainkat. Az igazság ne­vében tegyük ezt, nem kegyet kér­ve. A tisztes igazság bevallja hi­báit és ettől nem lesz kevesebb Előterjesztésében Kovách Attila püspök tájékoztatott a közelmúlt Zsinat döntéseiről: rehabilitációs nyilatkozat, egyházi törvény, az el­múlt 40 év egyházi életének szak­mai feldolgozása, Tőkés László melletti szolidaritás, egyházi em­berek politikai tevékenysége stb. Örömmel számolt be a püspök a balatonfüredi konferenciatelep el­készült új épületéről (konyha és ebédlő), ami 4,5 millió Ft-ba ke­rült. Hálával vette tudomásul a kerületi tanács, hogy az építés esz­tendejében is zavartalan volt a konferenciák tartása, 14 héten át folytak hetes alkalmak. Az ifjúsági munka intenzívebbé vált. Két vezetőképző konferenciát tartottunk és nagy részvétellel ren­dezte meg a kerület első ifjúsági találkozóját. Üdvözölte a püspök a megalakult lelkészegyesületünket. Tájékoztatta a tanács tagjait az iskolával és az egyháztagsággal kapcsolatos beadványokról. A tanács támogatta a Zsinat Tő­kés László lelkésztestvérünk meg­segítésére tett intézkedéseit és fá­radozásait. Hitet tett a tanács ar­ról, hogy az elmúl évtizedekre nézve bűnbánó önvizsgálatra van szükség. Ugyanakkor szigorúan tartózkodni kell általánosító íté­letektől és nem szabad hűséges gyülekezetek és egyházi szolgák hitelét rontani. Az iskolaüggyel a püspök elő­terjesztésében foglalkozott a ke­rületi tanács. Örömmel vette tu­domásul, hogy a legutóbbi közgyű­lés óta reményteljes előrehaladás történt az Egyezményben rögzített református iskolák egyházi mű­ködésének újra­indítása ügyében. (Baár-Madas és a Pataki Kollé­gium 1990. évi indítása, az iskolák kerületi tulajdonjoga, azok elvi lé­tezése és jogfolytonossága, kedve­ző, anyagiakra is vonatkozó álla­mi nyilatkozatok stb.) A kerületi tanács minden tőle telhetőt meg kíván tenni azért, hogy a Pápai Kollégium, elsőként annak gimnáziuma, a kerület isko­lájaként, amilyen hamar a felté­telek megengedik, újrakezdhesse működését. Ennek érdekében a ta­nács megbízta elnökségét — a Zsi­nat ide vonatkozó határozatait is szem előtt tartva —, hogy tárgya­lásokat folytasson, előkészítő in­tézkedéseket tegyen és nyilatkoza­tokat adjon ki iskolaügyben. Létrehozta a tanács az iskola­ügyi bizottságot, amelynek tagjai az egyházmegyék képviselői, a Mándi Márton Alapítvány, az öregdiákok, a Lelkészegyesület képviselői, a kerületi jogtanácsos, állandó és felkért egyházi és vi­lági szakértők. A bizottság elnöke: Tislér Géza. Ez a bizottság a kerü­leti elnökség munkáját hivatott tá­mogatni és az iskolaügyben eddig érkezett beadványokkal is foglal­kozik. Létrehívta a tanács az Egyház­kerületi Iskolai Alapot. Köszöne­tet mondott a­­Mándi Márton Ist­ván Alapítvány vezetőinek, kura­tóriumának és tagjainak az iskola ügyében végzett minden fáradozá­sukért. Tájékoztatót hallgatott meg a kerületi tanács a tótvázsonyi paró­kián létesítendő missziói, ifjúsági és diakóniai konferenciatelep léte­sítésének előkészítő munkáiról; jogi, gazdasági teendőkre adott megbízást és személyi kérdésben döntött. T. G. Egyházmegyei közgyűlés A BIHARI egyházmegye 1989. december 13-án Berettyóújfaluban tartotta közgyű­lését. Dr. Csatári Bálint egyházme­gyei gondnok megnyitó szavait kö­vetően Csikós János esperes ter­jesztette elő jelentését. Egyházunk megújulásának folyamatával kap­csolatban arra mutatott rá, hogy az csak az Ige fegyelme alatt, a Krisztus indulatával történhet, az Isten előtti őszinte alázat és bűn­bánat útján, az ő kegyelméből. A közgyűlés egyhangú határozat­ban fejezte ki bizalmát dr. Kocsis Elemér, az egyházkerület püspöke iránt, és­­kinyilvánította, hogy fele­lősségteljes szolgálatában imádsá­­gos szeretettel áll mellette. A püs­pök áldást kívánó táviratban kö­szöntötte a tanácskozást. Az esperesi és a missziói je­lentést követően széles körű és mély­reható megbeszélés alakult ki az ifjúság keresztyén nevelésével kapcsolatban. Ennek eredményeként a közgyűlés külön határozatot ho­zott, amelyben leszögezi, hogy a keresztséget, mint soknamentumot és a" kiszolgáltatásakor elhangzó szülői-keresztszülői ígéretet szent felelősséggel kell kezelni, s ebből következően minden megkeresztelt gyermeket vallásoktatásra elkötele­zettnek tekint. E határozatot nem csak a gyülekezetek közösségének és felelős vezetőinek hozza tudo­mására, hanem az egyházmegye te­rületén lévő iskolák igazgatóinak is, egyúttal köszönetét is kifejezve közülük azoknak, akik a vallások­tatás ügyét eddig is megértéssel és támogató szellemben mozdították elő. A közgyűlés színe előtt ünnepé­lyesen tették le a hivatali esküt az újonnan megválasztott tanácsbírák: F­órizs László magyarhomorogi és K. Szabó Gyuláné bihartordai lel­kipásztorok. Köszöntötte a közgyű­lés az új szolga­társakat: Nagy Zsoltné Kiss Katalin berettyóúj­falui és Fegyver Tünde böjti segéd­lelkészt, valamint Nagy Zsolt ex­­mittált teológust. Szabó Csaba Csokonai-díj a főorvosnak Nemrég ünnepséggel emlékezett meg Debrecen a költő, Csokonai Vitéz Mihály születésének 216. év­fordulójáról. Ezen az ünnepségen vette át dr. Ferenczy Miklós, a Ko­márom—Esztergom megyei Almás­­neszmély községben élő körzeti fő­orvos. Csokonai-kutató a Debrecen városa által alapított Csokonai-dí­­jat. Az almásneszmélyi Csokonai- Lilla-kultusz életrekeltőjét, Feren­czy doktort sokfelé ismerik az or­szágban. Ebben az évben jelent meg az „Emlékek a szabadságharc­ról” című könyve, amely irodalmi —helytörténeti munkái közül a tizedik. Neki köszönhető, hogy Cso­konai Lillájáról számos fontos részletet tudott meg az irodalom­­történet. Munkásságát nagyfokú tenniakarás, a lelkesedés és a szol­gálat jellemzi. Vámosi László 6 1 *V • . -H. - , I EZEN AZ OSZEUNDUSON ALLOHAZ ES AZ­­ ' EGYKORI ISI­D1A 50 ÉVE ÉPÜLT ES OTTHONT ADOTT A ' : BAKONY-BALATON VIDÉKI , '7\A , ‘ J REFORMÁTUS NÉPFŐISKOLÁNAK 15 1 1940-1545 BODA JÓZSEF LELKIPÁSZTOR • -.V .-H*. 'C. ’ ' ES dDJ.CSERESNYES JÓZSEF FOGONDNOK €V-^ SZOLGALAT­ IDEJÉN. SOLI DEO GLÓRIÁI - aM 19­5­9. % ■V-t. %FORMtÍM()K­LARIA Hitet és szeretetet építő találkozók A mindjobban kibontakozó népfőiskolai mozgalom­nak ma még szerény része az a néhány egyházi népfőiskola, amely már hallat magáról. A Népfőiskolai Társaság keretében mintegy 100 működő népfőiskola van már az ország különböző pontjain. A katolikusok­nak külön II. Rákóczi Ferenc Népfőiskolai Szövetségük is van. A mi köreinkben az 1940-es évek népfőisko­lásai igyekeznek találkozóikat úgy megtartani, hogy támogassák az új intézményeket is. Egyidejűleg al­kalmat találnak a továbbtanulásra. Az utóbbi hetek­ben, ezen az őszön két ilyen találkozó volt, éspedig Veszprémben és Kecskeméten. VESZPRÉMBEN október 29-én Kovách Attila püs­pök a Jelenések 1­ 1­6. versei alapján tartott ige­hirdetésében is utalt arra, hogy ennek a találkozó­nak egyik fontos eseménye az 50 évvel ezelőtt alakult népfőiskolára és annak szervezőire való emlékezés egy emléktábla leleplezésével. Istentisztelet után a gyülekezeti terem falán elhelyezett emléktábla előtt előbb Szabó József medinai gondnok, volt népfőiskolás emlékezett arra, hogy mit jelentett a népfőiskola és benne Boda József szolgálata. Kovács Bálint a Magyar Népfőiskolai Társaság nevében kifejezte örömét a fe­lett, hogy Sztehlo Gábor nagytarcsai emléktáblájá­­­nak leleplezése után most sor kerül Boda József em­­­lékének ilyen megbecsülésére is. Vajna Lajos lelk­­­pásztor ismertette az emléktábla elhelyezésére megín­­­dított gyülekezeti és népfőiskolai mozgalmat. Hivatko­zott az eredményekre és a népi írók méltató írásain Végül Komjáthy Aladár budapesti lelkipásztor, vo­t népfőiskolái nevelő imádsággal fejezte be a népes gyü­­­lekezet előtt lezajló alkalmat és leleplezte az emlék­­­táblát. A gyülekezeti teremben szeretetvendégség kereté­­­ben hangzottak el a beszámolók, itt mondta el Bőd­i János a család köszönetét az egész népért. Itt volt szó arról, hogy január első hetében a Népművelési Köz­­­pont rendezésében a népfőiskola 50 éves alapítási év­­­fordulója alkalmából emlékülés lesz, és ezzel egyidejű­­­leg megnyitják a Protestáns Népfőiskolák nevű kiállí­tást is. Ebben a kiállításban fő helyet kap a veszprém­­i népfőiskola megmaradt sok értékes dokumentuma­­ . KECSKEMÉTEN november 5-én volt az évi szo­­­kásos találkozó. Az istentiszteleten Kovács Bálint n. lelkipásztor hirdette az Igét. Ezt követően Szabó Gá­­­bor esperes, a Népfőiskolai Baráti Kör elnöke nyi­totta meg a találkozót azzal, hogy a legközelebbi ter­é­veket is bejelentette. Ez év őszén újra megnyílik a helvéciai tanyai és szentkirályi népfőiskola. 1990. ta­­­vaszán és nyarán Nagy­harsányban és Fonyódon lesz­nek­­találkozók. A találkozó továbbtanulási vonalát most Denke Ger­gely lelkipásztor, volt kecskeméti diák előadása szol­gálta a kárpátaljai, a felvidéki, a jugoszláviai és a­z­ erdélyi irodalomról. Előadásában bőven idézett a szom­széd népek olyan költeményeiből és prózai írásaiba, amelyek ma is időszerűek minden magyar számára. 1. délutáni alkalommal Barkó Antal sellyei lelkipásztor, volt népfőiskolai vezető irányította azokat a beszá­mólókat, amelyek nemcsak a személyes életre, de gyülekezeti életre is vonatkoztak. Mind Veszprémben mind itt a volt népfőiskolások élő és építő tagja gyülekezeteiknek, s ezzel igazolták és igazolják, hog az ilyen munka egyéni és közösségi életet építő vol és az ma is. k. b. (Folytatás az 1. oldalról.) tavaly decemberi ülésének határozata, amely végre egy­értelműen kimondja: minden történelmi iskolánkat jog­folytonosan egyházunk iskolájának tekintjük (eredeti épületeivel), és nem ismerjük el a korabeli igazságta­lan államosítási intézkedéseket. Ehhez csak annyi kí­vánkozik ide, hogy Zsinatunknak ezt a döntést nem most, hanem már az iskola­ügy felvetődésének kezde­tekor így kellett volna kimondania, mintegy másfél esztendővel ezelőtt, az erről szóló általános politikai döntés megszületése hajnalán, amit az akkori minisz­terelnök több ízben, több helyen hangoztatott. Az eddig történtek alapján úgy tűnik: az egyházak­nak, egyházunknak hozzászokva a szabadság friss leve­gőjéhez, a napfényhez, határozottabb lépésekkel kel továbbhaladnia küldetésének betöltése felé. Ehhez , hitbeli építkezéshez, magyar népünk erkölcsi felmer­kedését, megerősödését szolgáló munkájához az egyéb­ként is jogos feltételeinket meg kell teremtenünk.­­ igazunk tudatában a hiányzó feltételeket — legyene azok tárgyiak vagy anyagiak — a mindenkori hatal­mat képviselő országgyűléstől és kormánytól nem csa­k élni, hanem adott esetben követelni is kell. Mindeh­hez pedig — akár az egyház vezetősége érzi ennek szükségességét, vagy esetleg közvéleményünk látja úgy hogy a vezetésnek bátorításra megerősítésre van szük­sége, egyházunk közvéleményének ezt a hangját hatá­rozottabban kell tudni megszólaltatni. Komlós Attila Vízválasztó előtt *14­­1 Ifjúsági és hitoktató lelkész Kecskeméten A kecskeméti gyülekezet példamutató gyorsasággal reagált a hitoktatás és az ifjúsági munka előtt meg­nyíló lehetőségekre. Ablonczy Margit személyében if­júsági lelkészt hívott rendkívül fontos szolgálatra. Beiktatása december 10-én volt, önálló ifjúsági lelkész szolgálatára azért is égetően szükség van Kecskeméten, mert mint megtudtuk, hu­szonhárom iskolából jelentkeztek hitoktatásra tanulók. 1988-ban nyolcvan gyermek járt hittanra, míg 1989- ben már több, mint háromszáz. Az ifjakkal­­három csoportban foglalkoznak, s a két konfirmandus cso­portnak pedig több, mint hetven-hetven tagja van. A beiktatási istentiszteleten Szabó Gábor esperes hirdette az Igét az V. Mózes 31:12—13. versei alap­ján. Nagy hangsúllyal szólt arról, hogy míg a múltban egyházunk nem teljesíthette ki a gyermekek, ifjak kö­zötti szolgálatát, addig ma Isten tág kapukat nyitott az ifjúság közötti küldetésünk betöltésére. Teszi ezt az egyház azon­­hitbeli meggyőződésből, hogy a gyer­mek, az ifjú is Isten tulajdona. A jelenlevő lelkipásztorok egy-egy igével kértek áldást Ablonczy Margit életére és szolgálatára, majd a kecskeméti Végh Mihály énekkar szép szolgálata gazdagította az ünnepi istentiszteletet. Az új ifjúsági lelkész Ap. csel. 20:24 alapján tett bizonyságot elhivatottságáról. Élvezetes, közvetlen stí­lusban vallott arról, hogy számára mindennél fon­tosabb Istentől rendelt feladatának elvégzése, s a kijelölt pályát örömmel szeretné végigfutni. „Sokat szeretnék mosolyogni köztetek” — mondotta megnyerő őszinteséggel. A gyülekezeti közgyűlést Székely Tibor egyházmegyei gondnok nyitotta meg, rámutatva a negyvenévi szünet után újrainduló ifjúsági lelkészi munka ki­emelkedő fontosságára. Ezt követően kisgyermekek egy-egy igével köszöntötték Ablonczy Margitot, az if­júság nevében Csősz Győző tolmácsolta a jókívánsá­gokat. A Kecskeméti Ifjúsági Egyesület képviseletében Varga Edit kérte Isten áldását. A kecskeméti lelk­pásztorok közössége nevében Varga László lelkipászto­r köszöntötte az ifjúsági és hitoktató lelkészt. Hangsú­lyozta: utoljára 1949-ben volt a kecskeméti gyüleke­­­zetnek Mező Gábor személyében ilyen feladattal meg­bízott­­lelkipásztora. Az egyházmegye lelkész-közössé­gének nevében Nagy István szólt. Szép és megható pillanata volt az egy­üttlétnek, amikor a köztiszteletben álló Ablonczy-család feje­, Ablonczy Dániel nyugalmazott lelkipásztor köszöntötte leányát. A testvérek nevében Ablonczy Zsolt gyömrői lelkipásztor kérte Isten áldását húga életére. Az állami-társadalmi szervek nevében Széki Bálint­­né tanácselnök helyettes tolmácsolta nemcsak a város vezetőinek, hanem Kecskemét egész pedagógus társa­dalmának jókívánságait, s örömét fejezte ki a pe­dagógusok nevében is, hogy a gyülekezet nagy részt vállal az ifjúság nevelésében. A budapesti teológiai akadémia nevében Szűcs Ferenc professzor köszöntötte az új lelkipásztort, pél­daértékűnek nevezve a kecskeméti kezdeményezést. Az elbocsátó — gerjeni — gyülekezet nevében Hatva­ni István lelkipásztor mondott köszöntő szavakat. A budapest-Kispest-Rózsa téri gyülekezet részéről Füle Lajos gondnok és a gyülekezet ifjúsága kérte Isten áldását Ablonczy Margitra. Egyházunk hajdani ifjúsági munkájának nagy tanúja, Kovács Bálint nyugalmazott, egykori kecskeméti lel­kipásztor megszívlelendő szavakkal szólt arról, hogy e szolgálatnak egyházunk történetében vértanúi is vannak, s ez nem akármilyen felelősséget ró az if­júsági munka mai folytatóira. A gyülekezet köszöntését dr. Mészáros Ottó gönc­­­nek adta át. Az ünnepi istentiszteletet, a közgyűlést gazdagí­totta a gyermekek, fiatalok közreműködése énekszóval, hangszeres játékkal. K. L.

Next