Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-08 / 27. szám

1990. július 8. Hálaadás Keszthelyen Jeremiás próféta könyvének 7. részéből a 3—7. verseket választotta­­igehirdetése textusának Császár Attila esperes május 6-án Keszthe­lyen. A hálaadás sajátos oka az volt, hogy a gyülekezeti terem felújítása megtörtént. A földszint alatti terem padlózatát a talaj nedvessége elkor­­hasztotta. Új aljazat és falszigete­lés, valamint parketta lerakása, meszelés, konyhaátrakás, konvekto­­ros gázfűtés, függönyök és sorol­hatnám a­­munkálatokat, melyeknek összértéke a templompadok felújí­tásával meghaladta a 100 000 Ft-ot. Az együtt való örvendezésre, hála­adásra a nagykanizsai szomszéd gyülekezet presbitereinek egy cso­portja Balogh Tibor lelkész veze­tésével eljött. Keszthely a század első évtizedében Nagykanizsához tartozott filiaként, 1926-ban anya­egyházzá történt szervezéséig. Szór­ványvidéken élünk, az egymáshoz tartozás kötelékét ápolni kell, még akkor is, ha egyházmegyei határok elválasztanak egymástól. Az isten­tiszteletet gyermekek szolgálata is gazdagította: Kovács Nárcisz I. osz­tályos és Kuti Judit V. osztályos hittanosok hegedültek, Kuti Attila IV. o. pedig a gyülekezeti éneklés kíséretén túl orgona játékkal szolgált. Kuti Géza Harangszentelés Abonyban Nagy ünnep volt Abonyban má­jus 27-én, vasárnap. A református egyház 45 éve hiányzó harangját avatták fel. A vendégeket Fábián Zoltán helybeli lelkész köszöntötte és szólt a harang történetéről. Az új harangot a jelenlévő palás­­tos lelkészek és katolikus papok egy-egy igével áldották meg, vé­gül a házigazda indította el a to­ronyba vezető „útjára”, amely alatt egy alkalmi kis énekegyüttes éne­kelt. Villányi Péter esperes szolgált igehirdetéssel, amíg a kis harangot készítője az új helyére szerelte. Nagy csend várta a harangszót. Először a két régi „öreg” szólalt meg, köszöntve és szeretettel fo­gadva fiatal társukat. Azután az új harang szólalt meg. Végül a há­rom harang együtt szólt összhang­ban. A templomban rövid műsorral várták a vendégeket. Majd a Gyulai Gaál Miklós iskola aulájá­ban vacsora várta a meghívottakat. Itt került sor a köszöntésekre. Gombos Miklós, a harang készítője köszönettel fogadta a házigazda és a gyülekezet szerény ajándékát, az erre az alkalomra készült emlék­plakettet Fehér János gondnok Szárszói baráti kör Isten iránt mély hála tölti el mindannyiunk szívét azért a nagy jó­téteményért, hogy visszaadatta egy­házunknak az egykori híres szár­szói konferencia (missziós) telepet, annak majdnem felét. Reménysé­günk van arra, hogy kapunk visz­­sza még területet, vagy a többiért kártérítést. A Reformátusok Lapja pünkösdi számában részletes beszámoló je­lent meg „A Szárszói Soli Deo Gloria Konferenciatelep Kuratóriu­ma” május 7-i második üléséről. Amikor Szárszón megindult a konferenciai élet, az egyik első kon­ferenciai meghívón — 1930-ban vagy 1931-ben — áldott emlékű Töltéssy Zoltán így fogalmazott: „Fiúk! Leányok! Vagy­tok-e még? Éltek-e már?!” Akik még élünk az idősebb nemzedékből, és ha csak egyszer is részt vehetett valaki egy szárszói konferencián, akinek pedig kiváltsága lehetett többször is, és szolgálhatott a Soli Deo Gloria Re­formátus Diákszövetség munkájá­ban, egész életére szóló áldásokat nyert és az ott nyert áldások is segítettek átélni a mögöttünk levő nehéz évtizedeket. Ezért egykori „Fiúk, lányok”, akik éltek még, legyetek „A Szárszói S.D.G. Konferenciatelep Baráti Kö­rének" tagjai. Kérem Testvéreimet, csatlakozza­nak Baráti Körünkhöz, és ezt jelez­zék akár egy levelezőlapon a Bala­tonszárszói Kuratórium, Budapest XIV., Abonyi u. 21. szám, 1146 címre, vagy alulírottnak, Debrecen, Széchenyi u. 80. szám, 4031 címére. Kérem minden Testvéremet, kö­zölte volt S.D.G.-s ismerőseinek a címét is — és azokét is, akikről tudja, hogy voltak Szárszón —, hogy minél teljesebb névsort tudjunk összeállítani és felvenni velük is a kapcsolatot. Hálásak leszünk minden jó el­gondolásért, gondolatért. Mihelyt lehetőség lesz rá, találko­zót készítünk Szárszón a Baráti Kör részére is. És Budapesten is időnként találkozzunk! A 25. Zsoltár 10. versével kérem Isten áldását Testvéreim életére! Szabó Dániel TELEFON­LELKIGON­DOZÁS: 12/ pénteken és szombaton 17—21 óráig HÍVHATÓ: lelki válság esetén, emberi, családi, lelkiismereti, hitbeli kérdések megbeszélésére a Budapest 118-7187 • telefonszámon. EMÉNYSÉG HANGJA éjszaka 20- tól 07- ig LELKI S.O.S. szolgálat 117-2555 IJOR MÁHII APJA Kerepestarcsa Lélekemelő ünnepségben volt részünk, akik június 17-én, vasár­nap megjelentünk a kis, 120 ülő­helyes kerepestarcsai (kistarcsai) református templomban Koczó Pál (egyébként már fél éve ott pász­­torkodó) lelkész beiktatásán. Kö­zel ötszázan szorongtunk­­ a helyieken és a mogyoródi testvér­község hívein kívül — nagy szám­ban veresegyháziak és perőcsé­­nyiek. A fiatal lelkész ugyanis Pe­­rőcsényben nevelkedett, ahol édes­apja ott, majd Veresegyházon volt és lett lelkipásztor.­­Az istentiszteleten Berzétei László esperes hirdette az Igét. Beszélt az odaáldozott életről, a szolgálatról, amit a hitnek ere­je táplál. Ugyanaz a hit, ami ezt a Mit tehetünk közösen öregjeinkért? A budapesti Schweitzer Albert református öregotthon meghívásá­ra június 14-én tartotta ülését a Nyugdíjas klubok és Idősek „Életet az éveknek" országos szövetsége és barátai, a különböző hazai fe­lekezetek képviselői. A Római Ka­tolikus Szeretetszolgálat vezetője, Virányi Ottó kanonok, a Reformá­tus Szeretetszolgálat képviselői — úgy is mint házigazdák —, az iz­raelita közösséget képviselő Ko­vács Zsuzsa egyaránt nagyra érté­kelte azt a tényt, hogy a szövet­ségnek már 348 klub a tagja or­szágszerte. Külön is hangsúlyoz­ták, hogy az idősek környezeté­ben még inkább szükség van türe­lemre és kitartásra és nem utolsó­sorban vallási toleranciára. Érté­kelve az idősek otthonaiban tartott istentiszteletek jó hatását, további közösségi programok megbeszélésé­re is sor került. Így Sipos József, a szövetség alelnöke ismertette a gyógyüdülési lehetőségeket. Ezek az önköltségi áron kalkulált gyógyüdülési programok — kb. 180 Ft naponta — biztosan nagy érdeklődést keltenek. (Részletes tájékoztatást a Szövetség ad. Bu­dapest V., Belgrád rakpart 24. 1056.) Knoll István filmrendező, a Szö­vetség elnöke ismertette azokat a segédanyagokat, amelyek az idő­sek tájékoztatását szolgálják. Így a közlekedésről, egészségmegőrzés­ről stb., szívesen átadják az egy­házi szeretetotthonok részére is teljesen ingyen. Szintén kedvező ajánlat az idősek otthonai lakói részére az a félnapos, nagyon ked­vező árú autóbusz-kirándulás, amely a hosszabb sétára már nem vállalkozó idősek számára kelle­mes kikapcsolódást jelentene. Kovács Zsuzsa felajánlotta, hogy dr. Hatvani István szemésztanár közreműködésével, valamint a ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat köz­reműködésével glaukómát szűrő or­vosi vizsgálatot szervezne, illetve segítene a Tonométer (a szűrés or­vosi eszköze) beszerzésében. A Református Sajtóosztály ki­adásában megjelent lélektannal foglalkozó és az idősebbekrőlk szó­ló könyvek igen jó visszhangra ta­láltak ebben a körben. A klubhá­lózat kiskönyvtárai számára ha­marosan beszereznek e kiadvá­nyokból, és ahol azt igénylik és még nem volna, a Bibliából is. A baráti-testvéri légkörű eszme­cserét a részvevők azzal zárták, hogy megtekintették a Schweitzer Otthon néhány szobáját és közös­ségi termeit. Bazsó Béla, az intéz­mény igazgatója további hatékony munkát kívánt a Szövetség min­den tagjának és az országos szer­vezés szolgálatát fáradhatatlanul végző jelenlévőknek. Dusicza Ferenc Tanévzáró csendesnap Szekszárdon A Tolna megyei református gye­rekek hittanévzáróját Szek­­szárdon tartottuk május 26-án. A nap témája az ökumené volt. Ezzel volt kapcsolatos a nyitó áhítat és az előadás is. Napközben megte­kintettük az evangélikus és a ró­mai katolikus­­templomokat, vala­mint a volt zsinagógát. A záró áhí­tat a magvető példázata alapján szólt a gyermekekhez. A­ tanévzárón elhangzott egy fontos hirdetés is: Kölesden, augusztus 10-én a Tolna megyei református gyermekek számára egy „Ki­­mit tud?”-ot (kulturális szem­lét) rendezünk. Mint a plakátok és szórólapok hirdetik, nevezni bármi­lyen műsorszámmal lehet (vers, pró­za, ének, színjátszás stb.). Várjuk tehát minél több gyermek, hit­­tanos csoport jelentkezését a kö­lesei református lelkészi hivatalba (7050 Kölese, Kossuth tér 6.). Böttger Antal Szavakkal szolgálni A ceglédi református egyház gyülekezeti házában nem először tartottak irodalmi estet. Nemrégi­ben Varga Vilmos — a Nagyvára­di Állami Színház Szigligeti Tár­sulatának művésze — mutatta be Ady-műsorát. Most, június 4-én, ismét egy nagyváradi előadót, Kiss Török Ildikót köszönthette a nagy­számú közönség, aki Kocsis Ist­ván „Árva Bethlen Kata” című monodrámáját adta elő. Kiss Török Ildikó bársonyosan melegfényű hangja keltette életre a nagyasszonyt. A boldogságtól ra­gyogó fiatal lány a szemünk előtt vált érett nővé, anyává. Boldogsá­ga azonban nem tartott sokáig. A kegyetlen sorscsapások súlya alatt megroppant az erdélyi nagyasz­­szony, de a lelkében kavargó és könnyekbe fúló kétségbeesését mégis sikerült legyőznie, mélyről fakadó hitének erejével. Árva Bethlen Katának mindig maradt ereje az újrakezdéshez. Ez a ke­mény, önmagát vállaló, szabad akaratú asszony új értelmet tudott találni az életének. A veretes szépségű szöveget hallgatva teljesen belefeledkezhet­tünk Árva Bethlen Kata küzdel­mekkel teli sorsába. A művésznő először 1978-ban adta elő a darabot és többször ka­pott lehetőséget az eljátszására 1983-ig. Most újra játszhatta és úgy érzi, hogy megtalálta az er­délyi nagyasszony szelleméhez leg­méltóbb előadói környezetet: templomokban mutatja be műso­rát, így szolgálva az ottani (romá­niai) magyarságnak. Kiss Török Ildikó művésznő Ár­va Bethlen Kata szavaival vallja: „Maradék erőmmel folytatom is, amit oly nagy akarással elkezdet­tem. Míg még lehet, míg még hallhatóak a szavaim.’’ Lebilincselően szép előadás ta­núi lehettünk. Borsos Hedvig 5 Lelkészbeiktatások Vámosoroszi és Kisnamény Május 20-án iktatta be lelki­pásztori tisztébe a vámosoroszi és kisnaményi gyülekezetekben Ba­logh Tihamér szatmári esperes Nagy Sándor lelkipásztort, aki le­velező tagozaton elvégezte a teoló­giát és 5 éve szolgál ezekben a gyülekezetekben. Az ünnepség délelőtt 10 órakor Vámosorosziban kezdődött, ahol az esperes igehirdetése Dániel 2:22, majd a beiktatott lelkipásztor bi­zonyságtétele Kf. 6:6 alapján hang­zott el. A vendégek közül sokan egy-egy igével köszöntötték Nagy Sándort. A szülőfalu (Pátroha) kö­szöntését Szabó Zoltán lelkipász­tor hozta el, híveivel együtt, majd a debrecen-Széchenyi kerti gyü­lekezet nevében dr. Németh József gondnok köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. Az ünnepség után a gyülekezet az imaházba vonult, ahol felavatták az új úrasztalát és szószéket, melyet Páli Sándor gondnok és neje Szilágyi Ilona Is­ten dicsőségére hálából készíttet­tek. A népes gyülekezetet a 100 éves diófa árnyékában szeretet­­vendégség várta. Délután 2 órára a­ szomszédos Kisnaményban történt meg Nagy Sándor beiktatása. Az esperes ige­hirdetése a Filippi 4:5, a beikta­tott lelkipásztor bizonyságtétele a Galata 6:14 alapján hangzott el, majd a szolgatársak és a vendé­gek igei köszöntése gazdagította a testvéri együttlétet, mely a kis­­naményiak által gazdagon terített asztalok melletti szeretetvendég­­séggel végződött. N. S. 200 éves templomot újjávarázsol­ta. A 18 éven át itt szolgált Fó­nagy Miklós számára is a csodák helye volt ez a templom, ahol 1926-ban a boldog emlékezetű ifj. dr. Szabó Aladár gödöllői lelkész szervezett gyülekezetet, mely 1930 óta, tehát éppen 60 éve önálló egy­házközség. Az istentiszteleten megjelent lelkészek igei áldást mondtak. Az ünnepi presbiteri gyűlésen Orosz Ferenc péceli lelkész ige­olvasása után felszólaltak: Békési János gyülekezeti gondnok, az egyházmegyei gondnok a gödöllői gyülekezet nevében, Hazafi István és Együ­d László a perőcsényi gyü­lekezet nevében, Nagy Lajos Kosdról, Molnár András józsefvá­rosi lelkész, Végh Tamás fóti, és a csömöri-kistarcsai evangélikus lelkipásztor. A mogyoródi testvér-egyházköz­­ség az egy héttel előbb lezajlott beiktatáson palástot tett az új lel­kész vállára. Jókívánság hangzott el a Nagy­községi Tanács részéről és sok írásbeli üdvözlet érkezett, köztük a helyi r.kath. lelkésztől is. Dúm­a Gyöngyvér tanuló sza­valt, Ács Mihály a nyugdíjasok nevében szólt. Az ünnepi presbiteri gyűlés után szeretetvendégségen voltak együtt a résztvevők. I. M.

Next