Reformátusok Lapja, 1991 (35. évfolyam, 3-52. szám)
1991-01-20 / 3. szám
Tisztújítás után Idegengyűlölet Beiktató közgyűlések Emlékezés Sylvester Jánosra Pap Béla könyvéről Áprily Lajos. LASSÚ SZÁRNYON Uram, a két szányam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna, hitre gyáva. Úgy kapaszkodjam, kéz, beléd, mint kicsi koromban anyámba. Hívott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem. Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem. Viharszeles mélyed felett meredekedet bízva járjam, sziklafalon hajnalmadár, örömpiros legyen a szárnyam. És hogyha mégis hullanék sugaradban vagy sűrű hóban, sohasem látott arcodat láthassam egyszer, zuhanóban. Weöres Sándor. Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bennem fordul ellenem, örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem, se fölöttem, dög pusztít a telkemen, Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeltem én, derekam kemény, mert nem szabad súlyod alatt meghajolnom, Istenem? Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen. Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem tőrrel indul ellenem. Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell, jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson — de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem. ----------- ZSOLTÁR MŰSORNAPJA XXXV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1991 JANUÁR 20. "ig Ara: 15 Ft A BOLDOGSÁG KULCSA Péter I. levelének 2. fejezetében, a 23. versben ezt olvassuk Jézusról: „Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélő (Istenre)” Esztendő és esztendő között éppúgy nem lehet éles választóvonalat húzni, mint egy hömpölygő folyó vizében. A tegnap, a ma és a holnap ikertestvérek, gyakorlati okokból meg lehet és meg is kell különböztetni őket, egymástól, de a tegnap benne van a mában és a holnap „tartalmában” benne foglaltatik a mindenkori ma. Az új esztendő küszöbének átlépése előtt és után szinte kizárólag a Boldog új évet! jókívánsággal köszöntötték egymást az emberek. Ez nem baj, sokkal jobb, mint ha egymás torkának esnek a vitatkozók, vagy ha válogatottan trágár szavakkal szennyezik a „környezetet”. Van azonban egy nagy hátránya is ennek a köszöntésnek, nevezetesen az, hogy megerősít bennünket abban a nem is tudatosított babonás hiedelemben, miszerint valamiféle szómágia gyakorlásával változást tudunk elővarázsolni emberi magatartásformákban és jellemekben. A biblikus-református hitbeli látás szerint semmilyen év — így a nemrég kezdődött 1991-es év — sem hozhat önmagában boldogságot, mert az idő fizikai jelenség — s mint ilyen teljességgel „semleges” —, a boldogság pedig egyrészt Isten ajándéka, másrészt az emberek erkölcsi minőségének függvénye. Ha ez — legalább nagy vonalakban — igaz, akkor az előttünk lévő esztendőben is eszményietlen családi, egyházi, nemzeti és nemzetközi helyzetekben kell majd élnünk, ami mindenkitől — elsősorban tőlünk keresztyénektől — azt követeli, hogy Istentől elrendelt feladatainkat felismerjük, magunkra vállaljuk és többkevesebb testi, szellemi és hitbeli erőnk szerint bátran, állhatatosan, reménykedve és türelemmel igyekezzünk azokat megvalósítani. Summázva: az 1991-ben előre látható és előre nem látható eszményietlen — valószínűleg igen keserves és fájdalmas — helyzetekben a tőlünk telhető legjobbat, legszebbet, legnagyobbat „alkossuk” meg. Ha így cselekednénk, akkor sem erőnk, sem időnk nem marad., na a boldogtalanságra, önmagunk sajnálására és sajnáltatására, mert az „alkotás” öröme — a „sikerélmény” — tudja az embert igazán boldoggá és türelmessé tenni. R. Koch több, mint 200 sikertelen kísérlet után sem hagyta abba a tbc kórokozójának felderítésére vonatkozó munkáját. Hogy az ő tűrőképessége hányszor tízmillió beteg életét mentette meg, azt — úgy gondolom — senki emberfia nem tudja, csak az Emberfia, aki ma is azonosítja magát minden szenvedővel, s a nekik nyújtott segítséget úgy értékeli, hogy azt Vele cselekedték meg. Vigasztaljon, bátorítson és tegyen türelmesebbé bennünket Urunk Jézus életének példája. Ő nem kellett a főpapoknak, hiszen korbácsot ragadva megtisztította a templomot és megzavarta a „kegyes" üzletelést. Nem kellett a „felvilágosult” és „szabadelvű” szadduceusoknak, mert Jézus a feltámadást és a felelősségrevonást hirdette. Nem kellett a farizeusoknak, mert az ,,,Atyák rendelései” fölött visszanyúlt Isten parancsaiig. A világiani gondolkodásúnknak nem kellett Jézus, mert bűnről, újjászületésről, puritán életvitelről prédikált, azaz túlságosan kegyes volt. Nem kellett a kegyeseknek, mert túlságosan világias volt: nőtanítványokat is megtűrt maga körül és nem kárhoztatta a házasságtörésen tetten ért asszonyt. Nem kellett az ellenállás embereinek, mert nem engedte, hogy követői fegyvert fogjanak a rómaiak ellen. Nem kellett a tömegnek, amelyet kétszer is jól megvendégelt Jézus, de nem engedte, hogy királyként ültessék Dávid jeruzsálemi trónszékébe. Mindezeket betetézte, hogy még a tanítványaitól is meg kellett kérdeznie: „Várjon ti is el akartok-e menni?” Emberi megítélés szerint annyi csalódás, meg nem értés, kigúnyoltatás, lenézés, életveszély, üldöztetés után mi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy Jézus nem folytatja munkáját abban a közegben, amely minden jóakaratnak ellenállt, minden közeledését elutasította. Jézus azonban nem hagyta abba. Erről szólt a Máté 5:15 eredeti (elsődleges!) értelme szerint, a keleti képesbeszéd „műfajában”: Ti nem azért gyújtjátok meg a mécsest hogy aztán rövidesen eloltsátok, hanem azért, hogy a mécstartóba tegyétek, ahonnan fény árad (az egy szobából álló) „házban” annak lakóira. Engem nem azért küldött az Atya, hogy a nehézségek láttán végképpen elveszítsem tűrőképességemet és abbahagyjam „ezek között" a munkámat. (Tartalmilag ez ennek a versnek a fő mondanivalója!) Senkinek sem lesz boldog új éve, aki az elérhető boldogságból maga zárja ki önmagát. Hogyan? Úgy, hogy nem tudatosítja, hol él, milyen körülmények között él, és valójában miért él. Nem lesz boldog új éve annak, aki máshol, máskor szeretne élni. Ha volt valaki, aki kedvezőtlen körülmények között élt, az Jézus volt. Mégsem kívánt magának sem jobb hazát, sem jobb „szántóföldet". E tényből az az üzenet hangzik itt és most felénk: lássuk meg, hogy Isten segítségével mi jót, hasznosat, építőt, gyógyítót tudunk tenni a meglévő — letagadhatatlanul — kedvezőtlen helyzetben (e sorok írásakor, január 8-án este, még nem tudhattam, hogy nem tör-e ki az Öböl-menti háború). Tegyük ezt abban a szilárd hitben, hogy mennyei Atyánk soha nem enged olyan helyzetekbe kerülnünk, amelyekben ne látnánk meg, hogy „sorsunk sötétlő árnya közt” Jézus „szent arca rejtezik”. S az Úr jelenlétének már a megpillantása, sőt megsejtése is örömet, reményt, tűrő erőt áraszt szívünkbe, mégpedig pontosan annyit, hogy a terhek súlya alatt épek maradjunk. Jézus világosan megmondta, hogy a kősziklára épült „ház” kivételezettsége nem abban van, hogy ezt a „házat” elkerüli az eső, az árvíz és a szélvihar, hanem abban, hogy ezekben a veszélyhelyzetekben nem omlik össze, mint a fövenyre épült ház. Hogy 1991-ben milyen jellegű veszélyhelyzetek lesznek, az jórészt ismeretes. Azt is tudjuk, hogy „más fundamentumot senki nem vehet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” Ő nem erőlteti magát senkire. Őt ma is le lehet becsülni, félre lehet lökni. Aki ezt a „viszonyulást” választja, annak ugyanolyan „emelt fővel” kell majd vállalni, döntésének összes — idői és időn „kívüli” — következményét is. Bár nem kétséges, hogy jobb egy idejében megtörtént megtérés mint a késői bánat, amint jobb egy kis virág az életben, mint egy nagy koszorú a síron. A tűrő erőért, az állhatatosságért így imádkozott B. Picter genfi lelkipásztor és teológiai tanár erkölcstani munkájának magyar nyelvre fordítója: Felső-Őri Fülep Gábor sárospataki teológiai tanár és lelkipásztor két évszázaddal előttünk: „Oh Uram, mi merő alkalmatlanság és hebehurgyaság vagyunk, kik semmiben állhatatosak nem lehetünk, hanem csak a te hántásodban és a te tőled megtiltatott dolgoknak elkövetésében ... Szégyenelljük, óh Uram, ezen gyarlóságunkat, de azt te nálad nélkül éppen meg nem győzhetjük. Erősíts meg azért minket a te Lelked által, ki erőnek Lelke vagy, hogy így erősek és hívek lehessünk mind halálig. Ámen." Ez a valóságos boldogság kulcsa 1991-ben is. Bármi történjék. Sebestyén János Szánfogat. Imets László fametszete