Reformátusok Lapja, 1992 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

Tudományos gyűjtemények Erdélyben Az egyházi biztosításról Bucer Mártonra emlékezünk Az ökumenikus imahét programja /Aprily Lajos: LASSÚ SZÁRNYON Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna, hitre gyáva. Úgy kapaszkodtam, kéz, beléd, mint kicsi koromban anyámba. Hívott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem. Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem. Viharszeles mélyed felett meredekedet bízva jártam, sziklafalon hajnalmadár, körömpiros legyen a szárnyam. És hogyha mégis hullanék , sugaradban vagy sűrű hóban, sohasem látott arcodat láthassam egyszer zuhanóban. i Ára: 19 Ft XXXVI. ÉVFOLYAM, 1. szám A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1992. JANUÁR 5. Az élet fényei Egy kérdéssel bocsátott útra bennün­ket az elmúlt 1991. évi Bibliaolvasó Kalauz. ..Hát olyan kevés az Úr ereje?” (4 Móz. 11:23). A jól ismert evangéliumi vers válaszával léphettük át az új esz­tendő küszöbét, hogy egész esztendőre elegendő fény világítsa meg egyéni sorsunk apró lépéseit is, a nagyvilág áradó-kavargó forgatagát is. ..Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága, aki en­gem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!” (János 8:12). Az első jó hír, amely beragyoghatja egész esztendőnket : Jézus ismét megszó­lalt. A Bibliát ismerők hallják azt a fel­emelő csendet - a végtelen szeretet bűn­­bocsánatának csendjét -, ami után ismét megszólalt Jézus. A „tetten ért" házasságtörő asszony állt előtte a középen. (Senki nem kérdez­te, hogy a tettenéréshez szükséges másik hová lett?) Kőszívek állták körül az Isten Fiát, a Szentet­­ és vele szemben a bű­nöst. Lélegzetüket is visszafojtva várták az ítéletet. A kezük görcsösen markolta a követ. A megerősítő biccentést várták, az engedélyt arra, hogy elszabaduljanak az indulatok, és tombolva győzzön „az igazság” - a farizeusok igazsága. - Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. - Ez volt a válasz, ennyi az engedély. Hosszú idő múltán a követ­kező kérdés így hangzott: - Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Az asszony válaszára hangzottak el Jézusnak talán a leginkább megbotránkoztató szavai: - Én sem ítéllek el téged. Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz. Ezután halljuk a Mester ajkáról: Én vagyok a világ világossága, Ó, vak világ, mikor ny­ílik­ meg a szemed erre a fényes­ségre? A Teremtő első parancsa hangzott így: Legyen világosság! És szavára ak­kor fény támadt, jó fényesség. Az Úr dicsőségének fénye ragyogta be a betle­hemi éjszakát. A fényes felhőben szólalt meg az Atya a megdicsőülés hegyén: „Ímé, az én szeretett Fiam!” Ez a vilá­gosság kezdettől fogva a sötétségben fénylik (Ján. 1,5), de a sötétség nem fogadta be. Mert a világosság természete éppen az, hogy fénylik­­ és a sötétség termé­szete éppen az, hogy a világosságot nem fogadja be. Ellenállni nem tud neki: a fény áthatol rajta. Ahol a fény felragyog, eltűnik a sötétség. De ha a fény megszű­nik, a sötétség újra győztesnek véli ön­magát. A suhanó jármű reflektorkévéjéből halálra váltan menekülne a fény bűvkörébe került állat - s az életével fizet, mert engedett a fénynek. Az állólámpa körül bogarak, lepkék ezrei, milliói keringenek - és vagy bele­repülve pusztulnak el, vagy a szűnni nem tudó szüntelen keringés áldozatává lesz­nek. A világ világossága nem követelt áldozatot. Önmagát áldozta fel, hogy fénye az élet világossága legyen. Ahol minden tiszta és áttetsző lesz. Ahol minden világos: érthető és átlátható. Minden a helyére kerül. Értelmet nyer minden: a puszta létből valóságos élet fakad. Célok és eszközök többé nem lesznek összetéveszthetők. A lelki és anyagi értékek sorrendje többé nem vitás: a „földnek pora” és az „életnek lehel­­lete” megújuló küzdelméből az utóbbi emelkedik ismét magasra. A halál sö­tétsége nem feketíti be a születés ra­gyogását. A megfogant magzat életét nem gyilkos szerszámok lesik, hanem az élet világossága sugárzik rá, és sugárzik róla. A megszületett gyermek nem alig elviselhető anyagi nyűg lesz a családjá­nak, hanem maga is új fényforrássá válik: övé (is) lesz az életnek vilá­gossága! Ahogyan az „élet vize" a tanít­ványok életében „örök életre buzgó forrássá” válik, a fény az örök életre vezető fénynek forrásává,­­ és az igazak fényleni fognak, mint a csillagok, örökké (Dán. 12:3). Lehet, hogy sötétséget látunk magunk körül. Lehet, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövendőt - egyéni életet, nem­zetnek holnapját, az egész világ sorsát - sötétnek ítéljük. De érjük tetten magunkat: aki a sötét­séget - aki csak a sötétséget - látja, az Jézust nem látja. Hiszen aki őt követi, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. A világ világossága - a karácsonykor megszületett, nagypénteken meghalt és húsvétkor feltámadott Jézus - vezesse fényével életünket az új esztendő minden napján! Ez a fény ragyogjon ránk, amikor naponta a Biblia fölé hajlunk amikor imádságra kulcsolódik a kezünk. Amikor ,vasárnaponként­­ családunk tagjaival együtt Isten házába, a gyülekezet közös­ségébe indulunk. Ez a világosság vezesse adakozó kezünket, szolgáló szívünket. Az élet fényei sugározzanak rólunk, hogy tova­tűnjön a sötét, szeretet szülessen a gyűlö­let helyén, s a Lélek teremje meg gyü­mölcsét gazdagon! (Gál. 5:22-23). Dr. Márkus Mihály Menekülés Egyiptomba. Rembrandt festménye. Cikkünk a 4. oldalon Irgalmasság, hűség, békesség Püspökök újévi körlevele „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást, hűség sarjad a földhel, és igazság tekint alá az égből...” (Zsolt, 85.11-12) Krisztusban szeretett Testvéreink! Isten Igéjének szavával köszöntjük a gyülekezetét az új esztendő első istentiszteletén. A zsoltáros szava végtelen távlatot zár ki előttünk. Mert jaj annak az embernek, és százszorosán jaj annak az egyháznak, amelynek az életében irgalmasság helyett irgalmatlanság, hűség helyett hűtlenség, igazság helyett igazságtalanság, békesség helyett békétlenség uralkodik. Isten azonban - aki munkálja mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből - „kétség nélkül békességet szól az ő népének, hogy vissza ne térjenek a bolondságra” (Zsolt, 85,9), és „most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki, mindenütt térjen meg” (Ap. csel. 17,30). A hazatérő (a régi szóhasználat szerint: megtérő) tékozló fiú fogadására, ölelésre tárta karját az atyja. A megtérő bűnösre Istennek az Úr Jézust e földre leküldő igazsága tekint. Az égből alátekintő igazságra egyetlen méltó válaszként a földből hűség sarjad. A mennyei irgalom földi hűséget támaszt, és egyedül az égből alászálló igazság teremt békességet. Szent meggyőződésünk, hogy ennek a hűségnek és ennek a békességnek a munkálására hozta fel ránk kegy­elmének új esztendejét menny­ei Aty­ánk. Imádkozunk - és együtt imádkozzunk - azért, hogy Isten kegyelmének ez új esztendejében találkozzék össze az egyes emberek, a családok, a gy­ülekezetek; egész magyar népünk életében az irgalmasság és a hűség, az igazság és a békesség csókolgassa egymást! Ebben a hitben megáldott, békés, boldog új esztendőt kívánunk szeretett Testvéreinknek, református anyaszentegyházunk minden tagjának. Dr. Kocsis Elemér s. k. a Tiszántúli Egyházkerület püspöke Dr. Mészáros István s. k. a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke Dr. Hegedűs Lóránt s. k. a Dunam­elléki Egyházkerület püspöke Dr. Márkus Mihály s. k. a Dunántúli Egyházkerület püspöke

Next