Reformátusok Lapja, 1994 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-02 / 1. szám
Erőket gerjesztenek a gondolatok (Igék, imádságok). Éspedig mindkét irányban: a tiszta gondolatok jó gyümölcsöket teremnek: világosságot, békességet, örömöt. A rossz gondolatok megbénítanak, keserűséget, depreszsziót munkálnak bennünk. Nem véletlenül mondja Pál apostol: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírítek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok" (Filippi 4:8). Ma már tudjuk: ha valóban ilyenekről gondolkodunk, meditálunk, imádkozunk, akkor ezek megjelennek bennünk, valósággal megteremtjük ezeket magunkban. Viszont, ha e pozitívumok helyett negatív gondolatokkal foglalkozunk, alaposan megfizetünk érte. Több embert ismertem, aki idő előtt halt meg azért, mert attól félt, hogy idő előtt meg fog halni. Ma már statisztikák bizonyítják, hogy aki fél a rákbetegségtől, az nagy valószínűség szerint rákbetegségben fog meghalni. A szakemberek így nevezik ezt: „önmagukat beteljesítő próféciák". Félelmemben vagy reménységemben kigondolok valamit és az valóra válik. Isten Igéje, gondolata nemcsak egyszer lett testté. Minden gondolatban, minden igében, kívánságban, vagy félelemben működik ez a rejtett dinamika: ami kezdetben csak szellemi valóság volt, az meg akar testesülni, bele akar öltözni az anyagba. A Biblia világosan tanítja, hogy a démoni világ is keresi a testbe öltözés örömét. A tisztátalan szellemek szívesen beköltöznek az üres emberéletekbe (megszállottság). Ne könnyelműsködjünk tehát a szavakkal, a gondolatokkal. Az újévi jókívánságok még csak hagyják („bort, búzát, békességet”), mert ezeket nem vesszük komolyan, ezért nem is hatnak. De vannak újévi aggodalmaskodások, amik hatnak, mert azokat komolyan gondoljuk. Sorsunk eseményei nem kivédhetetlenül zúdulnak reánk. Mi is teremtjük, formáljuk a sorsunkat. Legalábbis, az igazi, a belső sorsunkat. Fogalmazzuk meg tehát pontosan, átgondoltan az újévi jókívánságainkat. Ha komolyan vesszük ezeket, erőket gerjesztenek bennünk, belénk és belőlünk. Azt is meg kell gondolnunk, hogy nincsenek mindenütt érvényes (varázs)igék. Mindenkinek személyesen kell megtalálnia az új évre érvényes „vezérigéjét”. Segítséget nyújthat ebben az igehirdetés, az imaközösség, a lelki gondozás, de ez is csak akkor, ha az elhangzó „objektív” gondolatok tudatos vállalásokká lesznek. Egy kis csoportban kerestünk olyan súlyos szavakat, amelyek erőket gerjesztenek, amelyeknek „önbeteljesülésére” számíthatunk. Félreértés ne essék: az „önbeteljesülés” a mi köreinkben azt jelenti, hogy nem az én lázas erőlködésem valósítja meg a gondolatot, hanem „magától megnyílik az ég...” (Reményik Sándor). Fölöttes erők lépnek működésbe. Vita támadt e két szó felett: önismeret, illetve: lelki gondozás. (Mindkettőre nagy szükségünk lesz az egész esztendőben!) A vitából az derült ki, hogy nincs mélyreható, valóságos önismeret lelki gondozás nélkül. A másik oldalon pedig: nem jó az a lelki gondozás, amelynek során nem mélyül el az önismeret. De ezeknél is fontosabb volt az a fölismerés, hogy mindezeket meg kell előzze az az egész életre szóló döntés, hogy én ezeket a növekedésemet és üdvösségemet szolgáló jókat akarom! Jó reménységgel tekinthetünk arra az emberre, aki ezzel a gondolattal, „programmal” indul az új esztendőbe. Elég volt a sodródásból, a gyáva alkalmazkodásokból. Arra kértem Isten segítségét, hogy találjam meg igazi magamat. A magam életét akarom élni. Nem magamnak akarok élni, de az igazi, a teljes „magamat” akarom beleadni a „közösbe” ! fi FORMITIIM VARIA 1994. január 2. AZ IGE AMELLETT JANUÁR 9., VASÁRNAP „Ha pedig a mezőnek füvet... sokkal inkább titeket, kishitűek”. (Máté 6:25—34). Valljuk meg őszintén, hogy amikor egy társaságban a mai élet nehézségeiről beszélgetve, megszólalnak az aggodalmaskodás hangjai, bizony nem nagyon lehet megállapítani, hogy ki jár templomba, mint hívő és ki nem. Az aggodalmaskodásban egyformák vagyunk. S ez nincs jól. De úgy látszik, Jézus Krisztus korában is így volt ez, hiszen Urunk szükségesnek látta, hogy az érette a hegyre is felfáradt hűséges hallgatóinak is szóljon az aggodalmaskodás ellen. E hűségeseknek is szükségük volt rá. A mezőnek füvére, liliomaira és az ég madaraira mutat Jézus. Ők a teremtettségben társaink. Teljességgel Isten táplálja őket. Mennyivel inkább a teremtés koronáját, az embert, akinek testét hordozza a Megváltó ... IV. Mózes 28. 474. Dicséret. JANUÁR 10., HÉTFŐ „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”. (Máté 7:1 — 11). Urunk nem mondja azt, hogy nem szabad őszintén elszomorodni a bűn felett. Nem mondja azt, hogy nem kell elhatárolni magunkat a bűntől és nem kell a bűnbánatra nem hajlandó bűnöst meginteni, és ha nem hagyja el bűnét, nem kell elszakítani magunkat tőle. Nem mondja, hogy észre se vegyük a bűnt, hunyjunk szemet felette vagy tagadjuk le. Nem mondja, hogy ne imádkozzunk a bűn elmaradásáért. Csak azt mondja, hogy ne ítélkezzünk. Az ítélet ugyanis Isten felségjoga. A bűn végső megítélése, az örök életre való kihatása a megítéltetés által az Úrra tartozik. Isten számon tartja az ítélgetést és számon kéri a megítélőn. IV. Mózes 29: 169. Dicséret. JANUÁR 11., KEDD „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. (Máté 7:12—20). Olyan nehéz felismerni, hogy ki a bárány és ki a farkas. A bárányok farkasbőrbe bújva ordítoznak néha, s megesik, hogy a farkasok a bárány leégetésével közelednek. Lombos, szép fák nem teremnek, csalódást okoznak. Jézus tanácsa rendkívül egyszerű. A gyümölcsöket kell figyelni. Az életformát, a cselekvést kell nézni. Mindenki lelepleződik azáltal, hogy él. Nem szabad bármely „próféta” első szép szavára „felülni”. Jól megfogalmazott, a régi kritizáló, tetszetős tanításaira elindulni. Van lelki demagógia is, nemcsak politikai. Mit hoz elő a szíve kincsestárából, mivel és hogyan szolgál, sőt egyáltalán szolgál-e és nem uralkodni akar inkább? A fát a gyümölcse minősíti, méri meg és teszi helyére. IV. Mózes 30. 36. Zsoltár. JANUÁR 12., SZERDA „Aki tehát hallja tőlem e beszédeket...” (Máté 7:21—29). Az igehallgató sincs tehát teljes „biztonságban” afelől, hogy minden rendben van és Ura tetszését elnyerte. Aki hallja Jézus beszédeit, az egy csodálatos lehetőség birtokába jutott, de élnie kell vele. Alapot, mégpedig sziklaalapot kapott az élete folytatásához. Az igehallgatón áll, hogy ráépít-e, vagy csak megelégszik a Jézust hallgatás emlékével. Az élet próbálja meg az ünnepi perceket, a hétköznapok mérlegén dől el vasárnapjaink és ünnepnapjaink értéke. A kősziklára épült ház nem kikerüli a viharokat, hanem túléli. IV. Mózes 31. 392. Dicséret. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK „Akarom. Tisztulj meg”. (Máté 8:1 — 13). Jézus akarta, hogy tisztuljon a poklosság, távozzon a vakság és halljon a süket. Akarta, hogy takarodjon a Sátán és gyógyuljon a bűn rontása. De szinte mindig elvárta, hogy az útjába kerülő nyomorult is akarja. Vagyis, kérje, vallja meg nyomorúságát és akarjon meggyógyulni. Mai határozott válasza is az Isten irgalma előtt lebomlásra, s a belé vetett hit megvallására adott válasz. Először ez hangzott el: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. Erre a világos, félreérthetetlen vallomásra adta Jézus a választ: „Akarom!” Sokszor várnánk ma is, hogy bevallott tehetetlenség, megvallott bűn, alázatos kérés nélkül minden áradjon, vágy és gondolat teljesüljön. Isten tegyen mindent, de nekünk ne kelljen semmit mondani és tenni. IV. Mózes 32. 157. Dicséret. JANUÁR 14., PÉNTEK „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta”. (Máté 8:14—22). Ézsaiás csodálatos jövendölése ragyog fel Urunk minden gyógyítása fölött. Az erőtlenségek és betegségek hordozója lépésről lépésre szorítja vissza a rontás, a békétlenség, a fájdalom, a betegség, a bűn és a halál erőit. Minden gyógyítása a testen és minden szabadítása a lelkeken egy győztes csata egy nagy háborúban. De az ézsaiási jövendölés teljes megvalósulásának akkor leszünk tanúi, ha a keresztre nézünk. Ott lett egészen nyilvánvalóvá, hogy „erőtlenségeinket Ő vette le és betegségeinket Ő hordozta”. Az „ősbetegség”, a bűn rontása teljes gyógyulása is megtörtént ott, ahol „királyi zászlók lobognak és fénylik titka keresztfának”. IV. Mózes 33. 414. Dicséret. JANUÁR 15., SZOMBAT „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Máté 8:23—27). Miért engedelmeskedtek a szelek és a tenger Jézus szavának? Azért, mert ott volt, amikor teremtetett a szél és a tenger. Ő volt Isten teremtő igéje. A teremtés és Jézus a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. Ezért nem lehet elszakítani a hitvallás első felét, a teremtésről és gondviselésről szólót a hitvallás második felétől, a megváltásról szólótól. Mi se válaszszuk el a tengert lecsendesítőt a kereszten szenvedőtől. A kettő ugyanaz. Isten szent fia ő, az egész élet, a test és lélek, a természet és az emberi szív Ura és Királya. IV. Mózes 34. 441. Dicséret. Dr. Fekete Károly Az igazi felüdülés Nagy Sándor, a világbíró hadvezér, nagy tisztelője volt kora öreg bölcsének, az igénytelenség hirdetőjének, Diogenésznek. A Filozófus tudvalévően egy hordóban lakott, s igen szerényen táplálkozott. Amikor a világ ura meglátogatta, azt mondta neki: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, teljesítem kívánságodat!” Diogenész kérése ez volt: „Állj el előlem, mert eltakarod a Napot!” Mit kívánunk újévkor? Szép, alliterációs szólással: bort, búzát, békességet. Kívánunk jó egészséget és hosszú életet, karriert. És így tovább. Mi lenne, ha 1994 újévén végeláthatatlan kívánságainknak élére helyeznénk a pogány filozófus kérését. Ne legyen az új esztendőben semmi, de semmi, ami eltakarhatná előlünk Krisztust, Aki „Nap és világ”. Eltakarhatjuk ezt a Napot aggodalmaskodásunkkal. Ha ott folytatjuk, ahol az óévben abbahagytuk: ha jött a nehézség, próba, betegség, rögvest kétségbe estünk. Lám, Pál és Silás a kalodában is dicséretet énekelt. Dániel az oroszlánok vermében is Istenre hagyatkozott. Jézus a kínhalál percében is bizalommal az Atyára tudott hagyatkozni (Lukács 23:46). 1994-ben mi is vizsgázunk Isten iránti bizalomból szeretteink, a gyülekezet, a világ előtt. „Akik bíznak az Úristenben . .. mint a Sión hegye, megállnak, nem ingadoznak” (125. zsoltár). Laxness, izlandi író regényében a lelkész Isten hatalmát a parányi hósármánnyal illusztrálja. Ez a kicsinyke madár olyan könnyű, mint egy levélbélyeg, és mégsem tudja elsodorni a sziklákon végigsöprő tengeri szélvihar... Ki tudná megmondani, melyik az erősebb: a jeges orkán vagy a kis hósármány? Milyen vigasztaló: a leggyöngébb a legerősebb lehet. „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsidók 10:35). Eltakarhatja ezt a Napot időhiányunk, rengeteg programunk, amelyek révén éppen az „egy szükséges dolog” marad el. Elgondolható-e zeneművész gyakorlás nélkül, sportoló edzések nélkül, író jegyzetelés nélkül, szakmunkás szakmai érdeklődés nélkül? Épp egy hívő ember igeolvasás és imádság nélkül? Az új esztendőben is megtapasztalhatjuk: Isten Igéje megelevenít (Zsoltárok 119:50), boldogságot szerez (Lukács 11:28), felüdít, bölccsé tesz, a szívet megörvendezteti, a szemet ragyogóvá teszi (Zsoltárok 19:8-9). A letűnt rendszer jellegzetes, komikusnak tűnő termékei voltak a hamisított térképek. Ezekkel meg akarták téveszteni a használóit: ne igazodjanak el, ne tudják, hol járnak, hadd zavarodjanak meg. Mennyivel más az Isten Igéje! Ahogyan elmondható: „Igaz az Úr, Kősziklám ő, Akiben nincs álnokság” (Zsoltárok 92:16). Eltakarhatja ezt a Napot restségünk, kényelemszeretetünk, engedetlenségünk. Amikor a hitünk pihentető nyugággyá, ringató hintaszékké válik. Más képpel: ha a dús lombú fügefa a példánk. Ez esztendőnk nem lehet unalmas, és mi nem lehetünk tétlenek. A feladatokat megláthatjuk, a tálentumainkat forgathatjuk, s az ígéretet megtapasztalhatjuk: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Szénási Sándor IMÁDKOZZUNK! Ez új esztendőnek első napján háládatos szívvel kereslek meg Téged, mennyei Atyám! Te tartottad meg a lefolyt évben életemet, a jövőben is várom gondviselésedet. Téged illet hála a múltért és könyörgés a jövendőért, hallgass meg engem, Istenem! Kérlek, legyen velem ez új esztendőben is kegyelmes gondviselésed. Tartsd meg erőmet, egészségemet, adj áldást tisztességes munkáimra, hogy azok után illendően élhessek, másoknak is szolgálhassak. Áldd meg földünket bő terméssel, ne legyen hiábavaló a munkánk. Távoztass el tőlünk minden csapást, éhséget, pusztulást, háborút. Akik az esztendőben Hozzád folyamodnak, hallgasd meg őket kegyelmesen. A szegényeket, öregeket, betegeket, szenvedőket fogadd szárnyaid alá. Engem is tarts meg gondviselésedben menynyei Atyám, és ha ez esztendőben lenne halálom, örvendeztess meg színed látásával, szent Fiadért, a Jézus Krisztusért. Amen. (Fördős Lajos: Buzgóság szárnyai. Budapest, 1984.) A heti bibliai részhez A „tüzes kígyók” Ahogy megindul a türelmét vesztett, zúgolódó nép a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé, egyszer csak olyan területre érkeztek, ahol sok kígyó tanyázott (IV. Mózes 21:4- 6). Miután ezek megmarták a népet, úgy, hogy sok izraeli meghalt, a megriadt nép úgy érezte, hogy a zúgolódásuk miatt érte utol őket Isten büntetése, tehát az Úr küldte a mérgeskígyókat. A Szentírásban a bűnnek és a büntetésnek egyaránt a kígyó a jelképe. Az első emberpárt is azzal átkozza meg Isten, hogy a kígyó a sarkadat mardossa (I. Mózes 3:15). Melyikünk nem ismeri ezt a kígyót? Ki nem érezte, hogy testi vágyaiban, szenvedélyeiben hogyan mardos a kígyó? Mikor elfogy a türelmünk — megmart a türelmetlenség kígyója. Mikor gorombán visszaszólunk — megmart a gorombaság kígyója. Mikor nekünk kellene kimondani az első békülő szót, de nem tudjuk megtenni , mert megmart a hiúság kígyója. Azon a vidéken, az akabai tengeröböl mellékén ma is rendkívül sok a kígyó. A halászok annyira félnek tőlük, hogy este, mielőtt elalszanak, kioltják a tüzeiket, mert a fény odacsalogatja őket. Palesztinában egyébként 33 kígyófaj él, és közülük több is igen veszedelmes. Ilyen például az I. Mózes 49:17- ben említett „szarvaskígyó”, vagy „Dán-kígyó”, amely az utak mélyedéseiben leselkedik áldozatára. Marása feltétlenül halálos. Az „áspiskígyó” (Zsoltárok 140:4) voltaképpen vipera. Ennek is több faja él Palesztinában. Az Ámos 9:3-ban egy tengerben élő kígyóról van szó. Ez talán az ősi keleti Tiamat-monda maradványa. Babilóniában azt tanították, hogy a világot Marduk isten teremtette azzal, hogy Tiamatot, a tengeri szörnyet kettévágta és egyik fejéből lett az ég, a másikból a föld. Az Ézsaiás 1429-ben említett „szárnyas sárkányok” az eredeti szöveg szerint repülő szeráfok, azaz olyan kígyófaj, amely a gyors mozgása miatt szinte repülni látszik. Szövegünk a kígyókat „hasseraphim”-nak nevezi. Értelmezése még vitatott. Az araboknál a dzsinek — a rossz szellemek — ma is kígyóként jelennek meg. Talán az a jó magyarázat, hogy a nevük a héber „sáraph” (égni) szóval függ öszsze, és a kígyónak a lánggal való összehasonlítására céloz. Így születhetett meg a „tüzes kígyó” kifejezés, talán abból a fájdalmas, égető érzésből, ami a marásuk nyomán támadt. A Zsoltárok 58:6 szerint Izrael ismerte a kígyóbűvölést is. Babonás imádásuk Palesztinában is el volt terjedve. Gezerben találtak egy 15 cm hosszú érckígyót, Petránál, a Holt-tengertől délre, tehát azon a vidéken, ahol a rézkígyó története lejátszódott, hatalmas kígyóalakot fedeztek fel a sziklába vésve. Dr. Bajusz Ferenc