Reformátusok Lapja, 1995 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-01 / 1. szám
4 Advent Erdélyben (II.) Jövőbeni reménysugarak A holtak városából lesétáltunk az élő faluba. Az egyetlen holton román nyelvű a felirat, magyar jelentése: „családi vállalkozás”. Bekopogunk, hogy vigyünk valamit a két gyermeknek (a tiszteletes úr leánykája Kolozsvárott tanul, az Apáczai Csere János Gimnáziumban, a kisebbik fiú szakközépiskolás, a nagyobbik V. éves teológus, már Nagyszebenben is szolgált, német nyelven, s a református naptárba kitűnő tanulmányt írt, az egyre fogyatkozó erdélyi szászokról.) A boltban örömmel fogadnak, a tulajdonos a körösfői lelkész apósa, mutatja is büszkén a leánya, veje, az unokái fényképét, s bejön a két másik, itteni unoka is: lesz azért utánpótlás a templomban és a gyülekezetben! Mert ami beárnyékolja a falu életét, az a fogyás: a népesség az utóbbi évtizedekben egyharmadával csökkent, elsősorban a jobb, biztosabb megélhetést kereső elvándorlás folytán; ma csak nyolc-tíz iskolás gyerek van az öt-hatszáz lelkes Bika- son (1939-ben még 941-en éltek itt!), s ennyiért szinte nem is érdemes iskolát fenntartani. (A 14 óvodás azonban, akivel a tiszteletes asszony foglalkozik, már némi reménysugár a jövőbe.) Meg kell kóstolnunk a faluban termett szőlőt, aztán a szőlő levét is. Itt is tudják venni a Duna Televíziót, s nagy áldás ez, nem győzik dicsérni Erdély-szerte. Míg végigmegyünk a faluban, gumikerekű traktor dübörög el mellettünk. - Holland Miklós szerezte a falunak - mondja barátom. Tavasszal több tucat holland járt itt: a padláson, a gyülekezeti házban, a csűrben haltak. (Másnap Kolozsvárt az ottani tévé magyar adásában látom, hallom, hogy egy székely falu lelkésze tolmácsolja a holland vendéget, aki új üzemet adott át a lakosságnak.) A holland testvéregyházak itt is nagyon sokat segítenek. Az emberi melegségű faluban, az ősi templom szépséges, tiszta csendjében megkísértett megint a régi álom - amely először, talán akkor, mikor még mint bölcsészhallgató a Múzeum körútról a Köztelek utcai Protestáns Menzára jártam át, de-benéztem a Ráday Kollégium gesztenyefás udvarára, s elfogott a vágy, ahogy annyi magyar írót Tompától Adyn át, Móriczig, Szabó Dezsőig és a gödöllői templomban prédikálgató Németh Lászlóig -, hogy a világi, egyre hangosabb és egyre istentelenebb lármából az Isten csendjébe vonuljak én is. De ahogy legtöbbjük, magam is a tágabb templomot, a nagyobb hangvetejű szószéket választottam, hogy mint író, mint Illyés Gyula Számadója palásttalanul osszam a kenyeret, s az Igét, így legalább az a gyanú, s vád sem érhet, hogy azért hirdetem a hitet, teszek vallást mellette életemmel, mivel ez a kenyerem. Maradtam hát juhászszámadónak, a kezemre bízott, öt országra szertebitangolt, jégverés csepülte nyájjal, amelynek egy kerek közös égbolt a templomkupolája, s farkasai fenyegetésében élve is egy biztos, oltalmazó gazdája van, akinek magam is felelek minden órán. Gondoktól sem mentes, de adventi reménykedéssel indultunk vissza ebéd után az erdőn át Bánffyhunyadra (éppen akkor futott be lelkész barátunk is szolgáló körútjáról). S az adventi reménység és várakozás nem hagyott el Kolozsvárott sem, s különösen mellém szegődött Bethlen Gábor városában, Nagyenyeden, ahol a kollégium tudományos könyvtárában kutattam egy hétig. Csak ott tudtam meg, kinyitva az Enyedi Ifjúság ottani KIÉ lapját, hogy szülőhelyem, a Békés megyei Gyoma testvérvárosában járok, s hogy ebben az évben református osztály is indult a gimnáziumban. De mindez a jó hír már egy másik, későbbi beszámolóra tartozik. Dr. Szilágyi Ferenc Tavaszy Noémi grafikája (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt esztendő mely eseményeit tartja fontos ökumenikus mozzanatnak? - Két tagegyházunk kapcsolatainak révén II. Alexis orosz pátriárka és Teoctis román ortodox pátriárka látogatott el hozzánk. A látogatás kapcsán nemcsak egyházi kapcsolatfelvétel, hanem állami-politikai területen is találkozássorozat jött létre. Mindkét esetben sikerült az ökumenikus találkozás révén a népek közti megértést és közeledést is elősegíteni. A megszokott ökumené kereteiről eltérő nagy keresztyén-zsidó találkozóra került sor Jeruzsálemben. Ezen széles magyar ökumenikus delegáció volt jelen, katolikus részvétellel. A „Vallásos vezetés a szekuláris társadalomban” téma sok európai, de ázsiai és afrikai egyházi képviselőt is érdekelt az amerikaiak mellett. Az évek óta működő hazai Keresztyén-Zsidó Társaság és a Keresztyén-Zsidó Tanács munkája előkészítette az ökumenikus közeledést ezen a területen is, és megemlítem, hogy a holocaust ötvenedik évfordulóihoz kapcsolódva több ökumenikus megemlékezésre, együttes emlékművek avatására került sor, és az Ökumenikus Tanács és a Katolikus Püspökkari Konferencia néhány nappal ezelőtt közös nyilatkozatot jelentetett meg. Ausztriában december 1-jén a katolikus egyház belépett az ottani Ökumenikus Tanács tagegyházai sorába. Van-e hazai viszonylatban üzenete ennek a ténynek? - Elképzelhető hasonló fejlődés nálunk is. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a magyar katolikus egyház is kérni fogja, esetleg már a közeljövőben is, az Ökumenikus Tanácsba történő felvételét. Egy ilyen belépésnek óriási jelentősége lenne az együttes misszió, társadalomban végzett munka, a társadalmi és politikai kérdésekben történő állásfoglalások esetében. A Helsinki Egyezmény EBEÉ Konferenciájának budapesti ülésén miként jutottak szóhoz az egyházak? - Az egyházi világszervezetek és az EEK, az Európai Egyházak Konferenciája megfigyelőcsoporttal képviseltette magát az amerikai és kanadai egyházakkal együtt. A nem-kormányszervezetek csoportjában Ökumenikus Tanácsunk delegációja is ott volt a rendezvényen. A delegátusok részére istentiszteletet és fogadást rendeztünk és sor került egyházainkkal való ismerkedésre. Bizonyos, hogy a következő egy évben, amikor az EBEÉ magyar elnökség Balassi után szabadon alatt működik, lehetőségünk lesz máskor és más programban is belekapcsolódni abba a tisztázási folyamatba, amelyik az emberi jogok vagy a kisebbségi kérdések problémáival foglalkozik. Sajnos, hogy a nagy várakozással előkészített csúcstalálkozó december 5-6-án csalódást okozott a világ közvéleményének Bosznia kérdésében, hiszen még csak kísérletet sem tettek a kérdések tárgyszerű megbeszélésére. Milyen tervek foglalkoztatják a MEÖT-et? - Kétségkívül marad számunkra feladatként az egységkeresés, a szeretetben munkálkodó hit megélése, a krisztusi küldetésnek történő engedelmesség. Az ökumenikus imahét vagy a Protestáns Hetek rendezvénysorozatai, delegációk fogadása és küldése, tanulmányi, ifjúsági és női programok szervezése az 1995. évi naptár összeállításakor lesz teljesen ismert. Ki kell emelnem azonban néhány fontos tervet, mert ezekkel itt is külön foglalkozni szeretnék. Az 1996-os expo lemondása érzékenyen érintette Ökumenikus Tanácsunkat, hiszen készültünk arra a programra, ami közelről érinti az egyházak tevékenységét is „Kommunikáció egy jobb világért” címen. Magam nagyon sajnálatosnak tartom, hogy nem volt elegendő víziója hazánk kormányának, hogy megrendeztük volna ezt a - szerintem - mindnyájunk javát szolgáló rendezvényt. Milyen elképzelések váltak kérdésessé? - Az expo területén kapott az Ökumenikus Tanács egy telket és erre a korábbi tervek szerint 1996-ra egy későbbi, az egyetemi negyed tőszomszédságában majd megépülő egyetemi kollégium első részépületeként olyan létesítmény születne, amelyik kiállítási célra lenne használható, később pedig otthont adna az Ökumenikus Tanács központjának, irodáinak is. Ezt a tervet most a közgyűlésen részletesen is megbeszéljük és szükséges a közgyűlés döntése az ügyben. Az egyházak együttműködése terén milyen fejleményekre számít? - Azt reméljük, hogy a Katolikus Püspökkari Konferencia által kiküldött új ökumenikus vegyes bizottsági tagok 1995-ben folytathatják a kölcsönösen fontosnak tartott kérdések megbeszélését: vegyes házasságok, ökumenikus istentiszteletek, együttes avatások és szentelések liturgiája, ökumenikus magyar bibliafordítás, a liturgikus szövegek egyeztetése a közös bibliafordítás megjelenéséig is (zsoltárok, áldások stb.), az énekeskönyvek dallami és szövegi egyeztetése, hitoktatási anyagok vizsgálata abból a szempontból, hogy mit tanítanak a másik egyházról. Hasznos lesz protestáns körökben az új katolikus katekizmus tanulmányozása is. Megemlítem azt is, hogy Új Áldás néven ökumenikus lap jelenik meg kéthetenként, alapítványi támogatással. Kiemelem azt az evangelizációs munkát, amit ökumenikus összefogással évente megrendeztünk és 1995-ben is tervezünk. A program minden „amerikai ízű” felvezetése mellett is támogatjuk ökumenikusan az 1995 márciusára tervezett Billy Graham-féle Global Mission tévéprogramot. A társadalmi és nemzetközi kérdések vizsgálatára is több ökumenikus kisebb-nagyobb konferenciára kerül sor hazánkban a következő évben. A nemzetközi egyházi és felekezeti világszervezetek eleven kapcsolatot tartanak egyházainkkal és Ökumenikus Tanácsunkkal. K. A. %FIRMÁM(1K HIHI 1995. január 1. Zsákutcák és kerülőutak után A magára találó Ökumenikus Tanács Huszonkét egyház és szervezet együttműködése Az elmúlt év december 9-én tartotta évi rendes közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa - amint arról lapunk előző számában is hírt adtunk. Az alábbiakban dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkárának a közgyűlésen elhangzott beszámolóját adjuk közre. Amikor a közelmúltban az Ökumenikus Tanács 50 évéről kellett számot adnom a Kálvin téri templomban - az utóbbi évek változásait és jellemzőit a következőképpen fogalmaztam meg: „...Az Ökumenikus Tanács szolgálatában a hangsúly a nemzetközi-politikai kérdések felől a hazai egyházi-társadalmi kérdések felé fordult. Legyen szabad ezt a folyamatot, és ennek a már elért eredményeit a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa magára találásának neveznem.” AZ ELMÚLT HÁROM ÉVRE visszatekintve ezt a megállapítást érvényesnek tartom, nem feledve az előtte lévő időszakot, nem is annak ítéleteképpen, hanem az 50 esztendő eredményeit elismerve, igyekezetét méltányolva, kényszerpályáit tudomásul véve, ugyanakkor az új polgári demokrácia intézmény- és értékrendjének elvárásait és lehetőségeit megértve, továbbra is a Lélek vezetését kérve igyekeztem a rám bízott feladatot betölteni. Sok minden történhetett volna másként, jobban, eredményesebben és látványosabban. Visszafelé tekintve világos, hogy zsákutcákat és kerülő utakat is megjártunk, és nyilvánvalóan jó alkalmakat is elmulasztottunk. Ugyanakkor Isten iránti hálával szeretnék számot adni az elmúlt három esztendő eredményeiről. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS abban az időben, amikor általában mindent a decentralizáció és dezintegráció jellemzett, odafordult azokhoz az egyházakhoz és társadalmi szervezetekhez, amelyek hitükben, elhivatottságukban, programjaikban, tagságukban, értékrendjükben és célkitűzéseikben az evangéliumhoz kötődnek, de mégsem lehetnek az Ökumenikus Tanács rendes tagjai. Jobb híján megfigyelő státusnak nevezzük azt a kapcsolatot, amelyben az elmúlt időszakban 14 egyház és szervezet csatlakozott hozzánk. A valóságban nem passzív megfigyelésről van szó, hanem, bár nem egyforma módon, de általános érvénnyel testvéri együttműködési készségről, és az együttműködés számos megvalósulásáról. Ki merem mondani a talán fellengzősnek tűnő mondatot: ma a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 22 egyház és szervezet testvéri együttműködését segíti elő. A TANULMÁNYI MUNKA területén a Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága és a Theológiai Szemle szerkesztőbizottsága együtt végzi azt a munkát, amellyel segíteni kívánja a tagegyházak és tagszervezetek mindennapi gyakorlatát. A teológiai bizottság ilyen megfontolásból foglalkozott a misszió és evangelizáció kérdéseivel, valamint azokkal a szociológiai jelenségekkel, melyek ismerete szükséges az evangélium hatékony hirdetéséhez. Ennél a pontnál kell utalni kiadványainkra is, mely egy diakóniai tematikából álló EVT füzet fordításában és kiadásában, valamint az 50 éves évfordulóra kiadott reprezentatív könyv szerkesztésében és kiadásában valósult meg. Ez utóbbi többek között tartalmazza azt az elveszettnek hitt anyagot, amely az Egyházak Világtanácsa alakuló üléséről ad számot. Az Egyházak Világtanácsa 50 éves évfordulójához közeledve nem kell hangsúlyoznom ennek jelentőségét. Hivatalom megkezdésével kapta újra feladatául az Ökumenikus Tanács a Theológiai Szemle szerkesztését. A teológiai irodalommal „gazdátan telített piaci körülmények között” felvetődött a Theológiai Szemle megszüntetésének gondolata is. Öröm számomra, hogy ez nem következett be, s egyetlen egy szám sem maradt ki. A tartalmi megítélést pedig bizalommal bízom az olvasókra. Hiszem azt, hogy a Theológiai Szemle akár a szűkebb értelemben vett teológiai tanulmányaival, akár pedig a kitekintő, szemléző és hírközlő rovataival egyházaink tudományos, spirituális és közösségteremtő munkáját szolgálja. A MISSZIÓ ÉS EVANGELIZÁCIÓ terén szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az ökumenét egyrészt nyilvánvaló, másrészt bonyolult kapcsolat fűzi a misszióhoz és evangelizációhoz. Nyilvánvaló, hiszen a Világmissziói Konferenciából fejlődött ki. Ugyanakkor bonyolult, mert minden felekezet félti a maga nominális és potenciális tagságát is, s azt szeretné, hogy minél többen az ő közösségeikben élnék át az evangélium örömét, és élnék meg az evangélium szolgálatát. Ez utóbbi problémakörön igyekszik felülemelkedni a Weöres Sándor: ZSOLTÁR Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bennem fordul ellenem. Örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem, se fölöttem, dög pusztít a telkemen. Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeljen én, derekam kemény, mert nem szabad súlyod alatt meghajolnom, Istenem? Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen. Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem tőrrel indul ellenem. Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell, jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson -de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem.