Reformátusok Lapja, 1995 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-01 / 1. szám

4 Advent Erdélyben (II.) Jövőbeni reménysugarak A holtak városából lesétáltunk az élő faluba. Az egyetlen holton román nyelvű a felirat, magyar jelentése: „családi vállalkozás”. Bekopogunk, hogy vigyünk valamit a két gyermek­nek (a tiszteletes úr leánykája Ko­lozsvárott tanul, az Apáczai Csere János Gimnáziumban, a kisebbik fiú szakközépiskolás, a nagyobbik V. éves teológus, már Nagyszebenben is szolgált, német nyelven, s a refor­mátus naptárba kitűnő tanulmányt írt, az egyre fogyatkozó erdélyi szá­szokról.) A boltban örömmel fogadnak, a tulajdonos a körösfői lelkész apósa, mutatja is büszkén a leánya, veje, az unokái fényképét, s bejön a két má­sik, itteni unoka is: lesz azért után­pótlás a templomban és a gyülekezet­ben! Mert ami beárnyékolja a falu életét, az a fogyás: a népesség az utóbbi évtizedekben egyharmadával csökkent, elsősorban a jobb, bizto­sabb megélhetést kereső elvándorlás folytán; ma csak nyolc-tíz iskolás gyerek van az öt-hatszáz lelkes Bika- son (1939-ben még 941-en éltek itt!), s ennyiért szinte nem is érdemes is­kolát fenntartani. (A 14 óvodás azon­ban, akivel a tiszteletes asszony fog­lalkozik, már némi reménysugár a jö­vőbe.) Meg kell kóstolnunk a faluban ter­mett szőlőt, aztán a szőlő levét is. Itt is tudják venni a Duna Televíziót, s nagy áldás ez, nem győzik dicsérni Erdély-szerte. Míg végigmegyünk a faluban, gu­mikerekű traktor dübörög el mellet­tünk. - Holland­ Miklós szerezte a falunak - mondja barátom. Tavasszal több tucat holland járt itt: a padláson, a gyülekezeti házban, a csűrben hal­tak. (Másnap Kolozsvárt az ottani té­vé magyar adásában látom, hallom, hogy egy székely falu lelkésze tol­mácsolja a holland vendéget, aki új üzemet adott át a lakosságnak.) A holland testvéregyházak itt is nagyon sokat segítenek. Az emberi melegségű faluban, az ősi templom szépséges, tiszta csend­jében megkísértett megint a régi álom - amely először, talán akkor, mikor még mint bölcsészhallgató a Múzeum körútról a Köztelek utcai Protestáns Menzára jártam át, de-be­­néztem a Ráday Kollégium geszte­nyefás udvarára, s elfogott a vágy, ahogy annyi magyar írót Tompától Adyn át, Móriczig, Szabó Dezsőig és a gödöllői templomban prédikálgató Németh Lászlóig -, hogy a világi, egyre hangosabb és egyre istentele­nebb lármából az Isten csendjébe vo­nuljak én is. De ahogy legtöbbjük, magam is a tágabb templomot, a na­gyobb hangvetejű szószéket válasz­tottam, hogy mint író, mint Illyés Gyula Számadója palásttalanul osszam a kenyeret, s az Igét, így leg­alább az a gyanú, s vád sem érhet, hogy azért hirdetem a hitet, teszek vallást mellette életemmel, mivel ez a kenyerem. Maradtam hát juhász­számadónak, a kezemre bízott, öt or­szágra szertebitangolt, jégverés cse­­pülte nyájjal, amelynek egy kerek közös égbolt a templomkupolája, s farkasai fenyegetésében élve is egy biztos, oltalmazó gazdája van, aki­nek magam is felelek minden órán. Gondoktól sem mentes, de adventi reménykedéssel indultunk vissza ebéd után az erdőn át Bánffyhunyad­­ra (éppen akkor futott be lelkész ba­rátunk is szolgáló körútjáról). S az adventi reménység és várako­zás nem hagyott el Kolozsvárott sem, s különösen mellém szegődött Beth­len Gábor városában, Nagyenyeden, ahol a kollégium tudományos könyv­tárában kutattam egy hétig. Csak ott tudtam meg, kinyitva az Enyedi Ifjú­ság ottani KIÉ lapját, hogy szülőhe­lyem, a Békés megyei Gyoma test­vérvárosában járok, s hogy ebben az évben református osztály is indult a gimnáziumban. De mindez a jó hír már egy másik, későbbi beszámolóra tartozik. Dr. Szilágyi Ferenc Tavaszy Noémi grafikája (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt esztendő mely esemé­nyeit tartja fontos ökumenikus mozzanatnak? - Két tagegyházunk kapcsolatai­nak révén II. Alexis orosz pátriárka és Teoctis román ortodox pátriárka látogatott el hozzánk. A látogatás kapcsán nemcsak egyházi kapcsolat­­felvétel, hanem állami-politikai te­rületen is találkozássorozat jött lét­re. Mindkét esetben sikerült az öku­menikus találkozás révén a népek közti megértést és közeledést is elő­segíteni.­­ A megszokott ökumené keretei­ről eltérő nagy keresztyén-zsidó ta­lálkozóra került sor Jeruzsálemben. Ezen széles magyar ökumenikus de­legáció volt jelen, katolikus részvé­tellel. A „Vallásos vezetés a szekulá­­ris társadalomban” téma sok európai, de ázsiai és afrikai egyházi képvise­lőt is érdekelt az amerikaiak mellett. Az évek óta működő hazai Keresz­tyén-Zsidó Társaság és a Keresz­tyén-Zsidó Tanács munkája előké­szítette az ökumenikus közeledést ezen a területen is, és megemlítem, hogy a holocaust ötvenedik évfordu­lóihoz kapcsolódva több ökumenikus megemlékezésre, együttes emlékmű­vek avatására került sor, és az Öku­menikus Tanács és a Katolikus Püs­pökkari Konferencia néhány nappal ezelőtt közös nyilatkozatot jelentetett meg. Ausztriában december 1-jén a katolikus egyház belépett az ottani Ökumenikus Tanács tagegyházai so­rába. Van-e hazai viszonylatban üze­nete ennek a ténynek? - Elképzelhető hasonló fejlődés nálunk is. Nem tartom valószínűtlen­nek, hogy a magyar katolikus egyház is kérni fogja, esetleg már a közeljö­vőben is, az Ökumenikus Tanácsba történő felvételét. Egy ilyen belépés­nek óriási jelentősége lenne az együttes misszió, társadalomban végzett munka, a társadalmi és poli­tikai kérdésekben történő állásfogla­lások esetében. A Helsinki Egyezmény EBEÉ Konferenciájának budapesti ülé­sén miként jutottak szóhoz az egy­házak? - Az egyházi világszervezetek és az EEK, az Európai Egyházak Kon­ferenciája megfigyelőcsoporttal kép­viseltette magát az amerikai és kana­dai egyházakkal együtt. A nem-kor­­mányszervezetek csoportjában Öku­menikus Tanácsunk delegációja is ott volt a rendezvényen. A delegátu­sok részére istentiszteletet és foga­dást rendeztünk és sor került egyhá­zainkkal való ismerkedésre. Bizo­nyos, hogy a következő egy évben, amikor az EBEÉ magyar elnökség Balassi után szabadon alatt működik, lehetőségünk lesz máskor és más programban is bele­kapcsolódni abba a tisztázási folya­matba, amelyik az emberi jogok vagy a kisebbségi kérdések problé­máival foglalkozik. Sajnos, hogy a nagy várakozással előkészített csúcs­­találkozó december 5-6-án csalódást okozott a világ közvéleményének Bosznia kérdésében, hiszen még csak kísérletet sem tettek a kérdések tárgyszerű megbeszélésére. Milyen tervek foglalkoztatják a MEÖT-et? - Kétségkívül marad számunkra feladatként az egységkeresés, a sze­­retetben munkálkodó hit megélése, a krisztusi küldetésnek történő en­gedelmesség. Az ökumenikus ima­hét vagy a Protestáns Hetek rendez­vénysorozatai, delegációk fogadása és küldése, tanulmányi, ifjúsági és női programok szervezése az 1995. évi naptár összeállításakor lesz tel­jesen ismert. Ki kell emelnem azonban néhány fontos tervet, mert ezekkel itt is külön foglalkozni sze­retnék.­­ Az 1996-os expo lemondása ér­zékenyen érintette Ökumenikus Ta­nácsunkat, hiszen készültünk arra a programra, ami közelről érinti az egyházak tevékenységét is „Kommu­nikáció egy jobb világért” címen. Magam nagyon sajnálatosnak tar­tom, hogy nem volt elegendő víziója hazánk kormányának, hogy megren­deztük volna ezt a - szerintem - mindnyájunk javát szolgáló rendez­vényt. Milyen elképzelések váltak kér­désessé? - Az expo területén kapott az Öku­menikus Tanács egy telket és erre a korábbi tervek szerint 1996-ra egy későbbi, az egyetemi negyed tő­­szomszédságában majd megépülő egyetemi kollégium első részépülete­ként olyan létesítmény születne, amelyik kiállítási célra lenne hasz­nálható, később pedig otthont adna az Ökumenikus Tanács központjá­nak, irodáinak is. Ezt a tervet most a közgyűlésen részletesen is megbe­széljük és szükséges a közgyűlés döntése az ügyben. Az egyházak együttműködése terén milyen fejleményekre szá­mít? - Azt reméljük, hogy a Katolikus Püspökkari Konferencia által kikül­dött új ökumenikus vegyes bizottsági tagok 1995-ben folytathatják a köl­csönösen fontosnak tartott kérdések megbeszélését: vegyes házasságok, ökumenikus istentiszteletek, együttes avatások és szentelések liturgiája, ökumenikus magyar bibliafordítás, a liturgikus szövegek egyeztetése a kö­zös bibliafordítás megjelenéséig is (zsoltárok, áldások stb.), az énekes­könyvek dallami és szövegi egyezte­tése, hitoktatási anyagok vizsgálata abból a szempontból, hogy mit taní­tanak a másik egyházról. Hasznos lesz protestáns körökben az új kato­likus katekizmus tanulmányozása is. Megemlítem azt is, hogy Új Ál­dás néven ökumenikus lap jelenik meg kéthetenként, alapítványi támo­gatással.­­ Kiemelem azt az evangelizációs munkát, amit ökumenikus összefo­gással évente megrendeztünk és 1995-ben is tervezünk. A program minden „amerikai­ ízű” felvezetése mellett is támogatjuk ökumenikusan az 1995 márciusára tervezett Billy Graham-féle Global Mission tévé­programot. A társadalmi és nemzet­közi kérdések vizsgálatára is több ökumenikus kisebb-nagyobb konfe­renciára kerül sor hazánkban a követ­kező évben. A nemzetközi egyházi és felekezeti világszervezetek eleven kapcsolatot tartanak egyházainkkal és Ökumenikus Tanácsunkkal. K. A. %FI­RMÁM(1K HIHI 1995. január 1. Zsákutcák és kerülőutak után A magára találó Ökumenikus Tanács Huszonkét egyház és szervezet együttműködése Az elmúlt év december 9-én tartotta évi rendes közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa - amint arról la­punk előző számában is hírt adtunk. Az alábbiakban dr. Bóna Zol­tán, a MEÖT főtitkárának a közgyűlésen elhangzott beszámolóját adjuk közre. Amikor a közelmúltban az Öku­menikus Tanács 50 évéről kellett számot adnom a Kálvin téri temp­lomban - az utóbbi évek változásait és jellemzőit a következőképpen fo­galmaztam meg: „...Az Ökumenikus Tanács szolgálatában a hangsúly a nemzetközi-politikai kérdések felől a hazai egyházi-társadalmi kérdések felé fordult. Legyen szabad ezt a fo­lyamatot, és ennek a már elért ered­ményeit a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa magára találá­­sának neveznem.” AZ ELMÚLT HÁROM ÉVRE visszatekintve ezt a megállapítást ér­vényesnek tartom, nem feledve az előtte lévő időszakot, nem is annak ítéleteképpen, hanem az 50 esztendő eredményeit elismerve, igyekezetét méltányolva, kényszerpályáit tudo­másul véve, ugyanakkor az új polgá­ri demokrácia intézmény- és érték­rendjének elvárásait és lehetőségeit megértve, továbbra is a Lélek veze­tését kérve igyekeztem a rám bízott feladatot betölteni. Sok minden történhetett volna másként, jobban, eredményesebben és látványosabban. Visszafelé tekint­ve világos, hogy zsákutcákat és kerü­lő utakat is megjártunk, és nyilván­valóan jó alkalmakat is elmulasztot­tunk. Ugyanakkor Isten iránti hálával szeretnék számot adni az elmúlt há­rom esztendő eredményeiről. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS abban az időben, amikor általában mindent a decentralizáció és dezin­tegráció jellemzett, odafordult azok­hoz az egyházakhoz és társadalmi szervezetekhez, amelyek hitükben, elhivatottságukban, programjaikban, tagságukban, értékrendjükben és célkitűzéseikben az evangéliumhoz kötődnek, de mégsem lehetnek az Ökumenikus Tanács rendes tagjai. Jobb híján megfigyelő státusnak ne­vezzük azt a kapcsolatot, amelyben az elmúlt időszakban 14 egyház és szervezet csatlakozott hozzánk. A valóságban nem passzív megfigye­lésről van szó, hanem, bár nem egy­forma módon, de általános érvénnyel testvéri együttműködési készségről, és az együttműködés számos megva­lósulásáról. Ki merem mondani a ta­lán fellengzősnek tűnő mondatot: ma a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa 22 egyház és szervezet testvéri együttműködését segíti elő. A TANULMÁNYI MUNKA te­rületén a Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága és a Theológiai Szemle szerkesztőbizottsága együtt végzi azt a munkát, amellyel segíteni kívánja a tagegyházak és tagszerve­zetek mindennapi gyakorlatát. A teo­lógiai bizottság ilyen megfontolásból foglalkozott a misszió és evangelizá­­ció kérdéseivel, valamint azokkal a szociológiai jelenségekkel, melyek ismerete szükséges az evangélium hatékony hirdetéséhez. Ennél a pont­nál kell utalni kiadványainkra is, mely egy diakóniai tematikából álló EVT füzet fordításában és kiadásá­ban, valamint az 50 éves évfordulóra kiadott reprezentatív könyv szer­kesztésében és kiadásában valósult meg. Ez utóbbi többek között tartal­mazza azt az elveszettnek hitt anya­got, amely az Egyházak Világtanácsa alakuló üléséről ad számot. Az Egy­házak Világtanácsa 50 éves évfordu­lójához közeledve nem kell hangsú­lyoznom ennek jelentőségét. Hivatalom megkezdésével kapta újra feladatául az Ökumenikus Ta­nács a Theológiai Szemle szerkeszté­sét. A teológiai irodalommal „gazdá­tan telített piaci körülmények kö­zött” felvetődött a Theológiai Szemle megszüntetésének gondolata is. Öröm számomra, hogy ez nem kö­vetkezett be, s egyetlen egy szám sem maradt ki. A tartalmi megítélést pedig bizalommal bízom az olvasók­ra. Hiszem azt, hogy a Theológiai Szemle akár a szűkebb értelemben vett teológiai tanulmányaival, akár pedig a kitekintő, szemléző és hír­közlő rovataival egyházaink tudomá­nyos, spirituális és közösségteremtő munkáját szolgálja. A MISSZIÓ ÉS EVANGELI­­ZÁCIÓ terén szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az ökumenét egyrészt nyilvánvaló, másrészt bonyolult kap­csolat fűzi a misszióhoz és evangeli­­zációhoz. Nyilvánvaló, hiszen a Vi­lágmissziói Konferenciából fejlődött ki. Ugyanakkor bonyolult, mert min­den felekezet félti a maga nominális és potenciális tagságát is, s azt sze­retné, hogy minél többen az ő közös­ségeikben élnék át az evangélium örömét, és élnék meg az evangélium szolgálatát. Ez utóbbi problémakö­rön igyekszik felülemelkedni a Weöres Sándor: ZSOLTÁR Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bennem fordul ellenem. Örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem, se fölöttem, dög pusztít a telkemen. Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeljen én, derekam kemény, mert nem szabad súlyod alatt meghajolnom, Istenem? Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen. Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem tőrrel indul ellenem. Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell, jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson -de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem.

Next