Reformátusok Lapja, 1995 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1995-02-19 / 8. szám

v Testvéri együttérzéssel A Föld elemi erőivel szemben szinte tehetetlen az ember. Földrengések, tűzvészek és árvizek az emberiség történelme során sokszor korszakokat választottak el egymástól, s olykor mélyen befolyásolták az emberiség gondolkodását is. S legtöbb esetben felébresztették mindenkiben az elemi erők sújtotta embertársak iránt az együttérzést, amelyet rendszerint segítségnyújtás követett. Így volt ez Magyarország esetében az elmúlt évszázadok során is sokszor, amikor az elemi csapásokkal is vetekedő társadalmi-politikai-vallási földindulások nyomán nemzetünk az idegen, a gondolkodást, a vallást korlátozni akaró hatalmi önkény áldozata lett vagy éppen valós elemi csapás érte, mint például legutóbb az 1970-es tiszai árvíz... Azt hiszem, valamennyi olvasónk felfigyelt a hollandiai árvízről szóló hírekre és annak egész Hollandiát sújtó következményeire. Bárhol történjék is ilyesmi a Földön, megnehezül az ember szíve. Különösen ha a hollandokról van szó. Vajon elfelejthetjük-e azt a gondoskodó szeretetet, amivel ez a nép majd egy fél évezreden át, mind a mai napig körülvett bennünket. Gyűjtött gályarabjaink kiszabadítására, s valóságos politikai konfliktusba keveredett miattunk. Gyűjtött diákjaink ösztöndíjára évszázadokon át. S gyűjtött háborús lelki sérelmeiket gyógyítandó, gyermekeink üdültetésére, támogatására. Gyűjtött bibliakiadásunkra, templomaink, gyülekezeti házaink építésére, orgonáink felállítására. Szolidáris volt velünk 1945 és 1956 után. S elsők között volt, amikor a nagy 1970-es tiszai árvíz templomainkat, parókiáinkat tette tönkre azon a vidéken. Most ők vannak bajban. Gondoljunk rájuk imádságainkban, kérvén a Teremtőt, adjon számukra vigasztalást. Azoknak, akiknek mintagazdaságait, kertészetét, állatait elsodorta és házukat, templomukat alámosta az áradat. Akiknek életét - ha ideiglenesen is - szétzilálta a természeti katasztrófa. E fegyelmezett, szorgalmas nép minden bizonnyal gyorsan rendezni fogja körülményeit. De a legfegyelmezettebb embernek is szüksége van nehéz élethelyzetében az együttérzésre, támogatásra. Különösen a testvéri együttérzésre. S mi, akik Európában talán a legtöbbet köszönhetünk nekik, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt e testvériség kifejezésére. Bizonyos vagyok benne, hogy ki-ki megtalálja ennek módját. Személyes, egyházközségi és közegyházi szinten egyaránt. Mint ahogy Sárospatakon máris megtalálták... „Alulról jövő” kezdeményezésüket lapunk a legnagyobb örömmel támogatja. Komlós Attila Bp. kerm. Bp. 7ORMÁTUSOK LAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1995. FEBRUÁR 19. Ára: 29 Ft Az RVSZ nagygyűlés elé Anyanyelvünkről Ökumenikus nőszövetségi találkozó Felújítás alatt a Bethesda Kórház Jelentkezés a KGRE jogi karára Korea-Tajvan-Japán A Zsinat lelkészi elnökének távol-keleti útja A Koreai Köztársaságban lévő Prezsbiteriánus Egyház és a Tajvani Prezsbiteriánus Egyház hivatalos látogatásra hívta meg dr. Hegedűs Lórántot, a Zsinat lelkészi elnökét február 14-23. között, az egyházak közötti kapcsolatok felvételére. Az út során, amelyre a Zsinat lelkészi elnökét elkíséri Tamás Bertalan külügyi osztályvezető, dr. Hideo Ohki professzor, a Tokyoi Teológiai Szeminárium dékánjának meghívására ellátogatnak a japán fővárosba is. A vendéglátók gazdag programot szerveznek egyházi életük bemutatására. In oprechte verbondenheid denken wij in onze gebeden aan Nederland met deze tekst uit der berijmde Psalm: „Geweldiger dan water en dan wind is in de hoogte God die overwint. Geweldig is de HERE die zijn voet plant op de nek van deze watervloed” (Psalm 93:3). Őszinte együttérzésünket kifejezve, imádságunkban gondolunk a holland népre Isten Igéjével, a 93. genfi zsoltár harmadik versével: „Hatalmasabb, mint a víz és a szél a magasságos Isten, aki győz, hatalmasabb az Úr, aki lábát ennek az árvíznek a nyakára helyezi.” Helyszíni jelentés Hollandiából A katasztrófa szélén... 250 ezer embernek kellett elhagynia otthonát A tél közepén váratlanul megnyíltak az ég csatornái, s Franciaország északi részén és a belga Ardennákban napokig tartó felhőszakadás következtében csordultig telt meg a Maas folyó, s „mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott” az ár Belgiumon át pusztítva Hollandia felé, immár másodszor veszélyeztette egy esztendőn belül olyannyira Limburg megye lakosságát, hogy több tízezer embernek el kellett hagynia hajlékát. Amit csak tudtak, azt az emberek a lakás felső részébe helyezték el, s hagyták oda lakhelyüket, ahová utánuk hamarosan beköltözött a másfél-kétméteres szennyes ár. Az idei veszélyt nemcsak a Maas folyó több mint két méterrel megnövekedett szintje hozta, hanem a Rajna is. A felhőszakadás elérte az Alpokot, no meg a hirtelen beállt olvadás gyorsan megnövelte a csatornásított Rajna szintjét, ami gyorsított ütemben nyomta az árt Hollandia felé. A nagy folyók - Rajna, Lek, Waal, Maas gátjaira az ár olyan nyomást gyakorolt, hogy sok helyen a víz átcsurgott a gát fölött, s annak gyengébb részeit kikezdte. A katonaság éjt nappallá téve dolgozott a gátak megerősítésén, sok esetben a búvárok segítségét is igénybe véve, akik a gát alján, a több méteres víz alatt erősítették meg a gátra feszített műanyag takarót, mert a víztelítette gát annyira átázott, hogy megcsuszamlása minden pillanatban bekövetkezhetett volna. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy a nagy folyók közötti polderek (tulajdonképpen a víztől „elrabolt” területek) négy-öt méteres vízoszlop alá kerültek volna... E reálisan fennálló veszélyt, s annak kárát megelőzendő, a kormány elhatározta a veszélyeztetett területek kiürítését. A lakosságot felszólították a terület elhagyására. Mintegy exodusként vonultak el az emberek megrakott kocsikkal a polderekből. Tiel városának a kórházát is evakuálni kellett, amelyik Utrechtben talált otthonra. Továbbá mind a testi, mind a szellemi fogyatékosok otthonait is. De az állatokat sem lehetett otthagyni. A mezőgazdasági szervezetek odaadóan, nagy erőfeszítéssel dolgoztak, hogy a sok veszélyeztetett állatot megmentsék. Az ország sok parasztgazdája ajánlotta fel istállójában az üres helyet az evakuált állatok elhelyezésére. S hogy ez a heroikus munka - mind a gátak megerősítésében, mind az emberek és az állatok evakuálásában - gyakorlatilag mit jelentett, az most derült ki, a veszély elmúlta után. 250 ezer ember volt kénytelen elhagyni az otthonát! Több mint 70 ezer szarvasmarhát - tehenet, borjút, üszőt -,111 ezer disznót, 20 ezer juhot, s 1 millió 350 ezer szárnyast kellett biztonságos helyre szállítani. A televízió egyik csatornája egész napos adásban, a rádió pedig állandóan jelentette a helyzet állását. Kampen városát, ahol több magyarajkú református lelkész is tanult, csak egy hirtelen emelt újabb gát mentette meg az ár pusztításától. A várostól nem messze fekvő parasztgazdaság éppen száraz maradt, de a környéke vízben állt. A tejet katonák szállították el csónakon. Ezekben a napokban kis hazánkban egynek éreztük magunkat. A meteorológiai jelentés északnyugati vihar érkezését jelezte. Ez olyan erő, ami csak katasztrófát jelentett eddig a holland történelemben. (1953-ban ilyen vihar okozta Zeeland megyében a szökőárt, amikor 1800 ember, s több tízezer állat a vízbe fulladt.) Ezekben a napokban a 93. Zsoltár sokszor eszünkben, s főleg szívünkben forgott: „A folyóvizek erősen zúgnak, a magas habok igen harsognak” . S azért imádkoztunk, hogy az Örökkévaló legyen irgalmas hozzánk, s térítse el partjainkról, meg hazánkról az északnyugati vihart. S tettük mindezt abban a hitben és reményben, hogy: „És bár a tenger zúgjon erősen, és a habok hánykolódjanak fennen, de ők mind semmik az Isten ellen, mert ő hatalmasabb a magas mennyben.” S az Úr meghallgatta imádságunkat, és nem jött a beharangozott északnyugati vihar, hála legyen szent Nevének. Mert ha jön, többméteres víz alá kerül a nagy folyók közötti polder, ami több milliárd guldenes kárt okozott volna. A kár így is nagy. Annak enyhítésére az elmúlt héten nemzeti megsegítési akcióra került sor, aminek eredményeként eddig több mint negyvenmillió guldent adtunk össze az árvízkárosultak megsegítésére. Közben a kitelepítettek hazatértek. Mielőtt nekifogtak volna az iszap és a szenny eltakarításának lakásukból, hálás szívvel körülnéztek. A hagyományos holland kávét elfogyasztva, feltűrték ingujjukat, hogy lakhatóvá tegyék az ármarcangolta otthont. Február 5-én, a hó első vasárnapján, egyházaink hagyományos világ-szeretetszolgálati vasárnapján, boldog szívvel magasztaltuk Istenünket azért, hogy az átázott gátakat nem sikerült az árnak elmosnia. Hála érte nagy Nevének. Soli Deo Gloria, Rijnsburg, 1995. február 8. Czira János Beatrix holland királynő gumicsizmában áll a homokzsákokból készített gáton az áradó Maas folyó partján február 1-jén, amikor megtekintette az áradás okozta károkat a Limburg megyében található településen. Az elmúlt fél évszázad legnagyobb természeti katasztrófája nyomán több mint 250 ezer embert evakuáltak. (MTI külföldi képszolgálat). Felhívás Sárospatakról A Sárospataki Református Egyházközség tagjai - látván a televízióban a Hollandiában pusztító árvizet - február 5-én az istentiszteleten a károsultakért imádkoztak, és a javukra ajánlották fel a perselyadományt. A gyülekezet tagjai úgy érezték, hogy az a holland nép, amely több évszázados kitartással segíti egyházunk ügyeit a legszélesebb palettán, most rászorul a testvéri együttérzésre, imádságra, valamint a terheikben - méreteihez képest még ha szimbolikus is, de - szív szerint való osztozásra. Akik ezzel egyetértenek, csatlakozzanak felajánlásunkhoz, és a Reformátusok Lapja számlaszámára: OTP Bp. VI. ker. Köröndi Körzeti Fiókja (MNB 218-98-299) 510-047826-1 küldjék el adományaikat, HOLLANDIAI ÁRVÍZ megjelöléssel. Urunk mondta: „Jobb adni, mint venni.” Javasoljuk, hogy a húsvétig, április 17-ig gyűjtendő adományokat egy, a Magyarországi Református Egyház által kijelölt bizottság - a kapcsolatot ez ügyben felvéve velük - juttassa el hollandiai testvéreinkhez. A Sárospataki Református Egyházközség nevében: Virágh Sándor lelkipásztor, Fekésházy Károly, Áros János és Nagy Sándor kurátorok.