Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-05 / 1. szám
Átvásutsi A’m sudsw deafoe J-O&aáért&Hzd/ véd- i fötéz alá Atisz Jíz/' Veres Péter * Én nem mehetek el innen Én nem mehetek el innen soha-sehova, nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai szteppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot”. Én megtaláltam ezt a pontot, legalábbis önmagam számára. Ez a föld az, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a zöldellő dombok földje Magyarország, s a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem, hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk, mindegy ma már egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csiráinkat is felébreszti, a felhők elszállnak felettünk, de esőjüktől a mi füveink is nőnek, a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigyelem. Lábammal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény, gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, nincs más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes. Kezünket összekulcsolva Az 1997. esztendőben e világ 43 országába szétszóródott drága magyar református népünk fokozottabb mértékben hadd legyen Isten hálaadó népe, hogy a mi „kezünk munkája”, hogy a mi kezünk munkájának gyümölcse áldott legyen családunk és anyaszentegyházunk körében. Egy szívvel és egy lélekkel azért imádkozzunk, hogy hivatásunk területén megőrizhessük munkakedvünket, hogy kenyérkereső munkánk közben megőrizhessük kezünk tisztaságát, hogy fáradozásunkat siker és eredmények sokasága koronázza. Szorgalmasan és becsületesen végzett munkánk során, nagyfokú öntudattal és magasfokú szakképzettséggel folytatott hivatásunk közben adjuk jó bizonyságát annak, hogy a magyar református ember a munka és az imádság embere, aki családja, egyháza és nemzete fenntartása érdekében messzemenő áldozatokra képes. Dolgos két kezünket összekulcsolva e világ bármely pontján, az 1997. esztendő minden napján, hadd könyörögjünk így mennyei Édesatyánkhoz: „És a mi kezünk munkáját tedd állandóvá nékünk. jén A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk ezt az új év kezdetén időszerű Igét, biztatást: „Menjünk új és élő úton, amelyet Jézus Krisztus nyitott meg előttünk” (10:20). Mit mond ez az Ige nekünk, amikor nem csak egy új évet, de - talán nagy-nagy elhatározással - ismét új életet is akarunk kezdeni. Életünkben már nem egyszer elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, de aztán újra meg újra rádöbbentünk, hogy nem sikerült, minden maradt a régiben. Dehát miért? választott nép, miután kivonult Egyiptomból, sokáig vándorolt. Tábort ütöttek többek között Márában, Élimben, a Hór hegyénél. Azután a Móáb síksága következett, majd Situimben táboroztak. Amikor azonban átkeltek a Jordánon, és Jerikó síkságára értek, az nem egyszerűen csak a következő táborhelyük volt, hanem megérkeztek új hazájukba. Amikor Manassé király és Ámón uralkodása után Jósiás került Júda országának trónjára, akkor ő nem egyszerűen a következő király volt a sorban. Hanem olyan új király, aki megújította az istentiszteletet, helyreállította Jahve igaz imádását. A napkeleti bölcsek gondos figyelemmel kísérték a csillagok állását, a bolygók keringését, a csillagképek helyváltoztatását. Mikor feltűnt az az új, fényes csillag az égen, akkor ez nem a következő megfigyelni és lejegyezni való égitestet jelentette számukra, hanem cselekvésre indította őket. Elindultak megnézni, mit jelent be a világnak az új csillag feltűnése. Simon Péter halászatból élt. Kivetette a hálóját, aztán bevonta és megnézte, fogott-e valamit. Amikor a názáreti Jézus parancsára a Genezáret taván beevezett a mélyre, és hálóját a vízbe vetette, ez nem egyszerűen a következő halászat volt. Mert ezzel az engedelmességét tanúsító - csodálatos halfogással új élet is kezdődött számára. Mikor Saul elindult Damaszkuszba, azt hitte, a keresztyéneket megy üldözni. De Damaszkusz nem a következő város lett, hanem az a hely, ahol új ember vált belőle: Pál apostol. Az „új” tehát többet jelent, mint a „következő”. Ne úgy induljunk neki az Úr 1997. esztendejének, hogy: „már megint egy január”. Hanem kezdjünk új évet. Kezdjük úgy ezt az évet, ahogy minden újat kezdünk, nem csak nagy elhatározással, hanem tisztán, megtisztulva, lelkileg is felkészítve magunkat, hogy az új megszülethessen bennünk. Régi módszereinkkel nem érhetjük el az újat. Helyezzük új alapokra életünket. Ha kevés volt az elcsendesedés, az Isten előtt való megállás eddig az életünkben, szenteljünk több időt arra, hogy megálljunk Isten előtt, és hallgassuk az ő üzenetét. S ha eddig nagy volt bennünk az „elszánás”, legyünk engedelmesebbek a mi Urunk iránt, s akkor bizonyosan új lehetőségek nyílnak meg előttünk, és új erők hatnak át bennünket. Régen a karácsony ünnepe és az Újév egybeesett. Ma már nem így van, de a hivatalos időszámításon felülemelkedve jó lenne, ha Isten szeretetétől átmelegedett új érzések töltenék el szívünket az egész új évre.lkezdhetjük úgy az új életet az év kezdetén - átérezve az újrakezdés örömét, lehetőségét és felelmelő voltát - , ha figyelmünket a fentebb már idézett s hozzá hasonló, megújulásról szóló igehelyekre fordítjuk, s azokból merítünk bátorságot, fogadunk el tanácsot: „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen” (Zsoltár 51:14). „Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat” (Hóseás 10:12). „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efézus 4:23). Öltözzük fel „az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kolossé 3:10). Legyünk készségesek, keressük az Urat, újuljunk meg, egyre jobban megismerve a mi Urunkat, Istenünket! Ezt valóban mindig újra kell kezdenünk, s ebben mindig meg is kell újulnunk. Kövessük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki az út, igazság és élet! Brouwerné Kardos Eszter ÚJÉVI ÜZENETEK és a mi kezünk munkáját tedd állandóvá nékünk.” Szabó István főgondnok, az MRETZS világi elnöke Testvérek! Magyarok! Reformátusok! Az itthoni tájakon most a tél hermelinpalástja borítja a megdermedt földeket, de a rögök alatt él az elvetett búzamag. Él, és a megzsendülő tavaszt várja, hogy üde zölden a mindennapi kenyér új reménységével, fennkölten hirdesse közöttünk mennyei Édesatyánk gondviselő szeretetét. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata a hó alatt élő búzamagként csendben munkálkodik egyházunk és népünk ígéretes tavaszán, békességet és egységet arató nyarán, hogy Isten szántóföldjeként a Lélek gyümölcseiből sokszoros termést hozzunk mennyei Édesatyánk egyre nagyobb dicsőségére. Adja a mindenható Isten, hogy az 1997. esztendőben Isten ígéretes tavasza és gazadg áldást adó nyara érlelje az örök élet gyümölcseit gyülekezeteinkben és mindnyájunk szívében nemzedékről nemzedékre. Boldog új esztendőt a világ összes népeinek! D. Dr. Csiha Kálmán püspök Szabó István főgondnok, lelkészi elnök világi elnök D. Dr. Hegedűs Lóránt püspök Nagy László professzor ügyvezető elnök a Sajtóügyi Bizottság elnöke Megújulva az egységben Az év fordulóján, szeretettel köszöntelek Benneteket, a világ öt földrészén élő magyar református testvéreinket. Köszöntöm a gyülekezeteket, melyek az itthoni földön őrzik az ősi templomokat, és azokat a testvéreinket, akik a Kárpát-medencében és tengereken túl templomokat építettek, otthont teremtettek és jövendőt őriznek. Istennek köszönjük, hogy százfelé szakadva is egyek vagyunk, s a magyar református lelkiség drága örökségét hordozzuk mindenütt. Mennyei Atyánknak köszönjük az eltelő esztendő minden ajándékát: az egyháztörténelmünkben először megalkotott közös énekeskönyvünket és istentiszteleti rendünket, a közös zsinatunk első két beérett gyümölcsét. Reméljük, hogy minden magyar református egyház élni fog e két régen várt ajándék áldásaival, s használatba vételük a Szentlélek Isten egységében megújítja gyülekezeteink életét. Zsinati bizottságaink tovább dolgoznak, s a jövőben is együtt keressük egységünk, megmaradásunk és lelki megújulásunk érdekében Isten akaratát. Most új év jöttén Istenre nézünk, s a hegyek, a határok és óceánok fölött egymás felé nyújtjuk kezünket. Még a csillagok sem ugyanazok mindenütt felettünk, de az Úr Krisztus mindenütt ugyanaz. Kívánok mindnyájatok számára áldott, szép új esztendőt és benne népünknek, egyházunknak mindenütt szabadságot, békességet és megtartatást. Az a Jézus Krisztus, aki a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig Igéje és Szentlelke által magának az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget gyűjt (Heidelbergi Káté 54.), oltalmazzon és tartson meg Benneteket, és cselekedje meg, hogy ennek a seregnek az új esztendőben is élő tagjai legyünk és mindörökké azok is maradjunk. D. dr. Csiha Kálmán püspök az MRETZS lelkészi elnöke fORMÁI(/) TANÁCSKOZÓ ZSINATA i kötetes példányra: 56 Ft „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!” (Zsoltárok 67.2)