Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-05 / 1. szám

Átvásutsi A’­m sudsw deafoe J-­O&aáért&Hzd/ v­éd- i fötéz alá Atisz Jíz/' Veres Péter * Én nem mehetek el innen Én nem mehetek el innen soha-sehova, nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai szteppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot”. Én megtaláltam ezt a pontot, legalábbis önmagam számára. Ez a föld az, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a zöldellő dombok földje­­ Magyarország, s a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem, hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk, mindegy ma már­­ egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csiráinkat is felébreszti, a felhők elszállnak felettünk, de esőjüktől a mi füveink is nőnek, a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigyelem. Lábammal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény, gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, nincs más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes. Kezünket összekulcsolva Az 1997. esztendőben e világ 43 országába szétszóródott drága magyar református népünk foko­zottabb mértékben hadd legyen Isten hálaadó népe, hogy a mi „ke­zünk munkája”, hogy a mi kezünk munkájának gyümölcse áldott le­gyen családunk és anyaszentegy­­házunk körében. Egy szívvel és egy lélekkel azért imádkozzunk, hogy hivatásunk területén meg­őrizhessük munkakedvünket, hogy kenyérkereső munkánk köz­ben megőrizhessük kezünk tiszta­ságát, hogy fáradozásunkat siker és eredmények sokasága koronáz­za. Szorgalmasan és becsületesen végzett munkánk során, nagyfokú öntudattal és magasfokú szakkép­zettséggel folytatott hivatásunk közben adjuk jó bizonyságát an­nak, hogy a magyar református ember a munka és az imádság em­bere, aki családja, egyháza és nemzete fenntartása érdekében messzemenő áldozatokra képes. Dolgos két kezünket összekul­csolva e világ bármely pontján, az 1997. esztendő minden napján, hadd könyörögjünk így mennyei Édesatyánkhoz: „És a mi kezünk munkáját tedd állandóvá nékünk. j­­én A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk ezt az­­ új év kezdetén­­ időszerű Igét, biztatást: „Menjünk új és élő úton, amelyet Jézus Krisztus nyitott meg előttünk” (10:20). Mit mond ez az Ige nekünk, amikor nem csak egy új évet, de - talán nagy-nagy elhatározással - is­mét új életet is akarunk kezdeni. Életünkben már nem egyszer elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, de aztán újra meg újra rádöbbentünk, hogy nem sikerült, min­den maradt a régiben. Dehát miért? választott nép, miután kivonult Egyiptom­ból, sokáig vándorolt. Tábort ütöttek töb­bek között Márában, Élimben, a Hór he­gyénél. Azután a Móáb síksága követke­zett, majd Situimben táboroztak. Amikor azonban átkeltek a Jordánon, és Jerikó síkságára értek, az nem egyszerűen csak a következő táborhelyük volt, hanem megérkeztek új hazájukba. Amikor Manassé király és Ámón uralkodása után Jósiás került Júda országának trónjára, akkor ő nem egyszerűen a következő király volt a sorban. Hanem olyan új király, aki megújította az istentiszteletet, helyreállította Jahve igaz imádását. A napkeleti bölcsek gondos figyelemmel kísérték a csillagok állását, a bolygók keringését, a csillagképek helyváltoztatását. Mikor feltűnt az az új, fényes csillag az égen, akkor ez nem a következő megfigyelni és leje­gyezni való égitestet jelentette számukra, hanem cse­lekvésre indította őket. Elindultak megnézni, mit je­lent be a világnak az új csillag feltűnése. Simon Péter halászatból élt. Kivetette a hálóját, az­tán bevonta és megnézte, fogott-e valamit. Amikor a názáreti Jézus parancsára a Genezáret taván beevezett a mélyre, és hálóját a vízbe vetette, ez nem egyszerűen a következő halászat volt. Mert ezzel az­­ engedelmes­ségét tanúsító - csodálatos halfogással új élet is kez­dődött számára. Mikor Saul elindult Damaszkuszba, azt hitte, a ke­resztyéneket megy üldözni. De Damaszkusz nem a kö­vetkező város lett, hanem az a hely, ahol új ember vált belőle: Pál apostol. Az „új” tehát többet jelent, mint a „következő”. Ne úgy induljunk neki az Úr 1997. esztendejének, hogy: „már megint egy január”. Hanem kezdjünk új évet. Kezdjük úgy ezt az évet, ahogy minden újat kez­dünk, nem csak nagy elhatározással, hanem tisztán, megtisztulva, lelkileg is felkészítve magunkat, hogy az új megszülethessen bennünk. Régi módszereink­kel nem érhetjük el az újat. Helyezzük új ala­pokra életünket. Ha kevés volt az elcsendesedés, az Isten előtt való megállás eddig az életünkben, szen­teljünk több időt arra, hogy megálljunk Isten előtt, és hallgassuk az ő üzenetét. S ha eddig nagy volt bennünk az „elszánás”, legyünk engedelmesebbek a mi Urunk iránt, s akkor bizonyosan új lehetőségek nyílnak meg előttünk, és új erők hatnak át bennün­ket. Régen a karácsony ünnepe és az Újév egybe­esett. Ma már nem így van, de a hivatalos időszámí­táson felülemelkedve jó lenne, ha Isten szeretetétől átmelegedett új érzések töltenék el szívünket az egész új évre.­lkezdhetjük úgy az új életet az év kezde­tén - átérezve az újrakezdés örömét, le­hetőségét és felelmelő voltát - , ha figyel­münket a fentebb már idézett s hozzá ha­sonló, megújulásról szóló igehelyekre for­dítjuk, s azokból merítünk bátorságot, fo­gadunk el tanácsot: „Vidámíts meg újra szabadítá­­soddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen” (Zsoltár 51:14). „Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat” (Hóseás 10:12). „Újul­jatok meg lelketekben és elmétekben” (Efézus 4:23). Öltözzük fel „az új embert, aki Teremtőjének képmá­sára állandóan megújul, hogy egyre jobban megis­merje őt” (Kolossé 3:10). Legyünk készségesek, ke­ressük az Urat, újuljunk meg, egyre jobban megis­merve a mi Urunkat, Istenünket! Ezt valóban mindig újra kell kezdenünk, s ebben mindig meg is kell újul­nunk. Kövessük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki az út, igazság és élet! Brouwerné Kardos Eszter ÚJÉVI ÜZENETEK és a mi kezünk munkáját tedd ál­landóvá nékünk.” Szabó István főgondnok, az MRETZS világi elnöke Testvérek! Magyarok! Reformátusok! Az itthoni tájakon most a tél hermelinpalástja borítja a meg­dermedt földeket, de a rögök alatt él az elvetett búzamag. Él, és a megzsendülő tavaszt várja, hogy üde zölden a mindennapi kenyér új reménységével, fennkölten hir­desse közöttünk mennyei Édes­atyánk gondviselő szeretetét. A Magyar Református Egyhá­zak Tanácskozó Zsinata a hó alatt élő búzamagként csendben mun­kálkodik egyházunk és népünk ígéretes tavaszán, békességet és egységet arató nyarán, hogy Isten szántóföldjeként a Lélek gyümöl­cseiből sokszoros termést hozzunk mennyei Édesatyánk egyre na­gyobb dicsőségére. Adja a mindenható Isten, hogy az 1997. esztendőben Isten ígére­tes tavasza és gazadg áldást adó nyara érlelje az örök élet gyümöl­cseit gyülekezeteinkben és mind­nyájunk szívében nemzedékről nemzedékre. Boldog új esztendőt a világ összes népeinek! D. Dr. Csiha Kálmán püspök Szabó István főgondnok, lelkészi elnök világi elnök D. Dr. Hegedűs Lóránt püspök Nagy László professzor ügyvezető elnök a Sajtóügyi Bizottság elnöke Megújulva az egységben Az év fordulóján, szeretettel kö­szöntelek Benneteket, a világ öt földrészén élő magyar református testvéreinket. Köszöntöm a gyülekezeteket, melyek az itthoni földön őrzik az ősi templomokat, és azokat a test­véreinket, akik a Kárpát-meden­cében és tengereken túl templo­mokat építettek, otthont teremtet­tek és jövendőt őriznek. Istennek köszönjük, hogy száz­felé szakadva is egyek vagyunk, s a magyar református lelkiség drá­ga örökségét hordozzuk min­denütt. Mennyei Atyánknak köszönjük az eltelő esztendő minden ajándé­kát: az egyháztörténelmünkben először megalkotott közös énekes­könyvünket és istentiszteleti ren­dünket, a közös zsinatunk első két beérett gyümölcsét. Reméljük, hogy minden magyar református egyház élni fog e két régen várt ajándék áldásaival, s használatba vételük a Szentlélek Isten egysé­gében megújítja gyülekezeteink életét. Zsinati bizottságaink tovább dolgoznak, s a jövőben is együtt keressük egységünk, megmaradá­sunk és lelki megújulásunk érde­kében Isten akaratát. Most új év jöttén Istenre né­zünk, s a hegyek, a határok és óce­ánok fölött egymás felé nyújtjuk kezünket. Még a csillagok sem ugyanazok mindenütt felettünk, de az Úr Krisztus mindenütt ugyanaz. Kívánok mindnyájatok számá­ra áldott, szép új esztendőt és benne népünknek, egyházunk­nak mindenütt szabadságot, bé­kességet és megtartatást. Az a Jézus Krisztus, aki a világ kezde­tétől fogva a világ végezetéig Igé­je és Szentlelke által magának az igaz hitben megegyező, örök élet­re elválasztott sereget gyűjt (Hei­­delbergi Káté 54.), oltalmazzon és tartson meg Benneteket, és cselekedje meg, hogy ennek a se­regnek az új esztendőben is élő tagjai legyünk és mindörökké azok is maradjunk. D. dr. Csiha Kálmán püspök az MRETZS lelkészi elnöke fORMÁI(/) TANÁCSKOZÓ ZSINATA i kötetes példán­yra: 56 Ft „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennün­ket, és ragyogtassa ránk orcáját!” (Zsoltárok 67.­2)

Next