Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-05 / 1. szám
trORNMI« UPM 1997. január 5. A sérültek világában Néhány héttel ezelőtt hetilapunk olvasói értesülhettek arról, hogy Balatonkenesén ökumenikus konferencia keretében találkozhattak egymással az egyházi szeretetintézmények gondozottai, szülők és az intézmények munkatársai. Valójában a Kézenfogva Alapítvány hívta egybe a magyarországi egyházak és civil szervezetek értelmi fogyatékosokat gondozó intézeteinek küldöttségeit konferenciára. A mintegy 300 fős rendezvénynek első nap a Balatonkenessei Honvéd Üdülő, a második nap pedig a Pannonhalmi Apátság adott otthont. Az összejövetelen őrbottyáni, ceglédi és sajósenyei gondozottak, szüleik és munkatársaik ismerhették meg az alapítvány munkáját, s szerezhettek tudomást a nem egyházi intézmények életéről. A Kézenfogva Alapítvány elnöke, Göncz Árpádné november 14-én adott tájékoztatót az értelmi fogyatékos embertársainkat támogató szolgálat feladatairól. Hitből fakadó kötelességének tartja, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segítse a társadalom e legkiszolgáltatottabb tagjainak életét. Most már harmadik éve annak, hogy az alapítvány fórumot teremt az egyházi és civil szervezetek intézményes szolgálata számára, hogy szakemberek, szülők, valamint értelmi fogyatékos, halmozottan sérült emberek együtt szólítsák meg az “egészségesek” társadalmát. Munkatársaival együtt konferenciákat szerveznek, forrásokat kutatnak fel, vállalatokat mozgósítanak ennek érdekében. Az elnök kiemelt jelentőséget tulajdonít a hívő emberek által kifejtett erőfeszítéseknek. Különös felelőssége van az egyházi szeretetotthonok szolgálatának: a hit erejével kell felmutatni azt a keresztyén többletet, amely feloldhatja a legkiszolgáltatottabb embertársaink elszigeteltségét. A már említett konferencia résztvevői felhívással fordultak valamennyi felekezeti iskolához, mondván: a nevelésben és oktatásban kapjon súlyának megfelelő helyet a hátrányos helyzetűek érdekében végzett szolgálat. Ifjúságunk mielőbb ismerkedjék meg azokkal, akik testi-lelki sérülés terheit hordozzák. Tanuljanak meg szolidárisak lenni a kiszolgáltatottakkal egy olyan világban, ahol gyakran az elemi együttérzés és segítőkészség is hiánycikk. Tanuljuk meg valamennyien azt, hogy “a fogyatékosok közötti szolgálat nem csupán egyirányú erőfeszítés, kölcsönösen megerősítő folyamat” - mondotta Göncz Árpádné. Örömmel számolhatunk be arról, hogy valamennyi református iskola ismeri egyházunk szeretetintézményeinek munkáját és készen állnak arra, hogy az eddigieknél szorosabb és élettelibb kapcsolat alakuljon ki. Göncz Árpádné megemlékezett az Őrbottyáni Református Egészségügyi Gyermekotthon elhunyt igazgató-lelkészeiről (Juhász Zsófia és Fekete Péter) is. Istené legyen a dicsőség azért, hogy ők és a hozzájuk hasonló szolgáló életek mindenki számára érthetően mutatják fel a Krisztusról szóló bizonyságtételt: a cselekedetek nyelvén, a legelesettebbekért fáradozók. ✓ Nádasdi Éva: Újfajta vendégség (részlet) .A szeretet nem szól. Majdben néma: túr. A szeretet vár, nem ígér, nem csalogat, szelíden, halkan befogad. A szeretet ellen nincsen semmiféle fegyver. 5 MEGSZÓLÍTÁS - Dániel 9:4-19, Galata 4:6 -Nemegyszer megesik, hogy a posta visszakézbesíti a levelet, mert a „címzett ismeretlen”. A feladó vagy még nem tudja, vagy már elfelejtette annak nevét, akivel közölni akart valamit. Épp így vagyunk a telefonálással is. Dobálhatjuk az érméket az automatába, csengethetjük - csak úgy vaktában - a találomra hívott számot, nem érjük el célunkat. De jó, ha a címnyomozó segít, s közli a pontos címet! Év elején mindennél fontosabb, hogy élő, beszédes kapcsolatba kerüljünk a legerősebb, legbölcsebb, legjobb, leggazdagabb Valakivel, Aki egész évben segítségünkre lehet. A Szentírás eligazítja azokat a „tudakozódókat”, akik e „különleges” ügyben kívánnak tájékozódni. Az Ige felvilágosít bennünket. Ez a csodálatos Személy, bár láthatatlan, mégis elérhető, s a hit szemével éppúgy nézhetünk Reá, mint testi szemünkkel a tündöklő égboltra, vagy szeretteinkre. Szól is hozzánk: a prédikációban; írott üzenete, tájékoztatója, nevünkre szóló táviratai, napi parancsai a Bibliában olvashatók. Most két „bizalmi embere” - Dániel és Pál apostol - révén megtudhatjuk, hogy is szólítsuk meg Őt? A régi szövetség férfia (akit oroszlánok verméből, zsarnok hatalmából mentett meg) - Úrnak ismerte meg Istent. (I. parancsolat!) - Az új szövetség tagja pedig, akivel a damaszkuszi úton sugárzó fenségben találkozott Isten Fia, akit szintén csodálatosan megmentett többször is Atyának. Az első örömhír tehát az új esztendőben: tudjuk Isten címét! Urunknak, Atyánknak szólíthatjuk Őt! Mi lehet a mi válaszunk a hatalmas és szerető Istennek? - A magasztalás! Nevének dicsérete már akkor megkezdődött, amikor megszólítására a legünnepibb szavainkat szenteltük. S folytatódik tiszteletünk az ujjongó hódolatban. " A pásztorfiúból lett királynak, Dávidnak nem volt nehéz ez a jó mondása. Csak végig kellett gondolnia életén, s máris csak úgy áradt szívéből s aj- okáról az áldásmondás. - Te miben tapasz-taltad már Isten erejét és jóságát? (Ne legyen ez „szónoki kérés”, amelyikre nem várunk választ. Visszhangozzék csak minél több felelet, vallástétel, hálás szép bizonyság a Szabadítóról!) Jézusunk dicséretmondása arra tanít: a nehéz órákban se szűnjék meg buzgó imádságunk. Különösen nagy erőforrás az ének. Megváltónk arra is int: kegyességünk ne merüljön ki csupán szavakban. Nem elég hajtogatni ezt - Uram, Uram! Cselekednünk is kell a Mennyei Atya akaratát. Ő naponként sugallja a tennivalót Igéjében Szentlelke által, s lelkiismeretünk „előrejelző szolgálatában”. Ne legyünk restek az engedelmességben. (Az énekben, s igében többször is előforduló „Alleluja” szót fordítsuk le: jó tudni róla mit jelent - szép magasztalást: „Dicsőség Istennek”.) KÖNYÖRGÉS -1. Mózes 18:22-33. I. Timótheus 2:1-3 -Részletezzük s méltassuk Ábrahám viaskodó könyörgését azért a városért, ahol szeretett hozzátartozói éltek. Több volt ez, mint alku, esedezés, tusakodás, a hit erőfeszítése tetszik meg benne, így fáradoznak a békességet munkáló parlamenterek. Ámde legtöbbször nem másokért, hanem magunkért kell követségben járnunk Istennel. Ha Vele megismerkedtünk, s Igéje tükrébe néztünk, menten előbukkannak hibáink. Gonosz tetteink, amelyekkel nemcsak az embereket bosszantjuk - Őt is keserítjük. Rossz gondolataink, amelyekkel - mint szénnel a tüzet - tápláljuk rossz cselekedeteinket. Igen ám, de a bűnnek zsoldja - halál (Róma 6:23). Minden kellemetlen, örömrontó, életmérgező eset gyökere, indítója valamiféle vétek. Népek közötti háború, családi perpatvar, iskolai viszály - mind-mind bűnből ered. De nemcsak a másokéból, az enyémből is. Kicsoda szabadít meg bennünket ebből a veszedelemből? - Jézus Krisztus! (I. Korinthus 15:55-57). - Van tehát menekülési lehetőség: „Vészkijárat” az ítéletből magunknak is, másoknak is. „Tartassanak tehát könyörgések, imádságok, esedezések... minden emberért... Mert ez jó és kedves dolog, ami megtartó Istenünk előtt.” HÁLAADÁS -Lukács 17:11-19.1. Thesszalonika 3:9-Az egyszeri ifjú panaszkodott, milyen szegény. Öreg mestere sorra kérdezte: ideadnád-e száz aranyért a szemed, kezed, füled, nyelved stb.? - Semmi pénzért! - szólt a fiatalember. Kiderült milyen gazdag. Nos, a bibliai leprások bizony szegények voltak e mérték alatt. Sorsuk a számkivetettség, reménytelenség mélysége. Ebből húzta ki őket a szabadító Messiás. Milyen gazdagok lettek egyszeriben - s csak egy köszönte meg közülük a jótéteményt! Jézusunk elszomorodott a többiek hálátlanságán. Szeretteink méltán szégyenkeznek, ha nem tudjuk kedvesen mondani például vendégségben: „köszönöm!” (Mit kell mondani? - unszolták egyszer ilyen alkalommal a kisfiút. Gondolták, majd csak eszébe jut a köszönő szó. De a gyermek így ejtette kétségbe az udvariasságot váró szülőket: „Aggyon meg!”) A hálaadatosságra legtöbb okot az embernek Isten szerint rendezett viszonya adja. Mindenekelőtt Urunknak tartozunk köszönettel a kapott jókért. (Jakab 1:17). Szüleink, gondviselőink, munkáltatóink is Tőle kapják a módot, a lehetőséget arra, hogy nekünk és rajtunk segíthessenek. Keressünk énekeskönyvünkből hálazsoltárokat és új énekeket! Ha nincs magunknak könyvünk, írjuk le máséból, s tanuljuk meg, hogy méltóképpen tudjuk megköszönni Urunknak - az egyébként megköszönhetetlen - áldását. FELAJÁNLÁS -I. Sámuel 1. Apostolok Cselekedetei 18:18. 21-23 -Az áldozatot nem parancsolta Isten az embernek. Önkéntes, saját jószántából való szeretettel ez. Ámde nagy bűnt követ el az a könnyelmű lélek, aki nem teljesíti az Úrnak tett fogadását (I. Sámuel 15). Nemcsak maga: környezete, a közössége is megsínyli ezt a hányavetiséget. (Józsué 7). Mert a fogadás is: áldozat. Valamilyen értékes javunknak közvetlenül és feltétlenül Isten céljaira történő rendelése. Éppen nagy fontossága miatt - külső emlékeztető jelül - a felajánló- fogadalmat tevő megnyilatkozott, s kemény böjtre szánta magát. (Názir lett.) Az Újtestamentum hívei nem vetették el, nem tekintették elévültnek ezt az ótestamentumi gyakorlatot. Az enchében, a hála áldozatban megtartoták ezt a nagy nevelő értéket, amelyet a szent célra való odaszánás a keresztyén hívő akaratára életére áraszt (Jakab 5:15) - orvosságul. A fogadalmi áldozat újszövetségi hitelesítő fémjele: Máté 6:12. A gyönge hitű ne kockáztassa a fogadalmat - a hívő pedig ne mulassza el! KÉRELEM - 23 Zsoltár, Efezus 6:18-19 - Imádságainkban jut hely nemcsak a magasztos, ünnepi kéréseknek, hanem a köznapi dolgoknak is (Máté 6:11). Pál apostol olyasmiért is könyörög: vajha egyszer jó út adódnék neki arra, hogy szeretteit meglátogassa. Semmi akadálya sincs tehát annak, hogy mindennapi életünk apró-cseprő ügyeit is Isten színe előtt, jelenléte tudatában végezzük. Nem lehet olyan apróság, amit ő lekicsinyelne, hiszen: Atyánk! Lehetnek olyan gondjaink-bajaink, amelyeket röstellünk elmondani még a meghitt barátoknak, még a bizalmas szülőknek is. Ezeket is Isten elé vihetjük. Sőt, legokosabb csakis Ő elé tárni. ZÁRADÉK - II. Korinthus 1:20 - Sokan azt vélik: az imák végén az „Ámen” (ez a fordítatlanul hagyott furcsa idegen szó) csupán annyi, mint a filmeket berekesztő „vége” - felirat. Vajon a Miatyánk, Pál apostol levelei, az apostoli atyák iratai miért az „Ámen”-be csúcsosodnak ki?! Mit jelent ez a záradék? Az Ámen - héber szó. Az Ótestamentumban a különösen fontos és emlékezetes kihirdetéseket a nép ez ünnepélyes szó hangoztatásával tette magáévá. Az ebálhegyi átok kikiáltásakor például 12-szer dübörgött a nép lenyűgöző szavalókórusa Áment az Úr szavára. (V. Mózes 27:11-26). Az első keresztyének gyülekezete a lélekkel mondott és értelemmel fegyelmezett bizonyságtételre szintén ünnepélyesen mondta a nyomósító és beleegyező Áment (I. Korinthus 14:16). Az evangéliumok tanúsága szerint Jézusnak kedves szavajárása volt e szó. Beszédei elején hangoztatta. Magyar fordításunk így adja vissza: „bizony-bizony” A II. Korinthus 1:20 azt az igazságot hirdeti: Istennek valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné és Ámenné. Ha tehát a keresztyén imádság Ámennel zárul, ez arra emlékeztet, hogy Krisztusunk nevében és érdeméért merjük a mennyei Atya elé vinni imádságunk áldozatát. S áhítatunk nem hiábavaló, hiszen maga a Megváltó kezeskedik a jó eredményről! Id. H. F. I. DICSŐÍTÉS -103. Zsoltár, Márk 14:26 % "