Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-02-16 / 7. szám
1997. február 16. FORMÁIM : Dsida Jenő LEGYETEK ŐSZINTÉK Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé, az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen - és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. Olvasóink írják Még 1992 őszén a Sárospataki Öregdiákok Budapesti Egyesülete egyik estjén ismerkedtem meg Székely Tiborral, a Pax Hungarica diákszövetség elnökével. Baráti kapcsolatba kerültünk, s így sűrűn levelezgetünk egymással. Szívet melengető jó híreket újságol ez a tevékeny ember, aki római katolikus létére lelkesen segíti a kárpátaljai magyar reformátusokat. Összeköttetésbe léptek a nagyberegi református lelkésszel, Szántó Jánossal, és tőle megtudták, hogy az ottani református gimnázium és kollégium nagy támogatásra szorul. Ezért 1994 februárjában a Pax Hungarica diákjai segítő akciót indítottak. A máltaiakat, Kozma Imrééket is kérték a támogatásra. 40 m2 rakfelületű nagy kamionnal és pótkocsival „dugig meg rakodva” vittek 55 db iskolapadot, 75 db széket, 5 db tárgyalóasztalt, 36 db kollégiumi szekrényt, 55 ezer egyszer használatos injekciós tűt és fecskendőt, 80 zsák ruhát, 2 db számítógépet, feszültségstabilizátort, fényképezőgépet, televíziót (színest) és parabolaantennát a Duna Televízió vételéhez, videokészüléket, 8 láda gyógyszert, 90 üveg bérescseppet (a csernobili sérültek számára) rüh és tetű elleni kenőcsöket, 100 m2 linóleumot, több mázsa élelmiszert, író és másológépeket, hittan és erkölcstan könyveket, folyóiratokat, gyógyszerkönyveket, stb. Sokféle tankönyv és szépirodalmi könyv mellett gyógynövényhasználati és termesztési szakkönyveket azért, hogy maguk is termesszenek hatóanyagokat. A reformáció ünnepén adják át az adományaikat. Vasárnap a templomban végzett istentisztelet keretében felkérte Székely Tibort a református lelkész, hogy köszöntse a gyülekezetét. „Kitaláltam - írja ő nekem - egy újfajta köszöntést: Krisztus Urunkban és Árpád apánkban kedves testvéreim!” „És folytattam azzal, hogy a hit nem látható, de a hit ereje tette lehetővé és láthatóvá a nagy munkát, amit Isten segítségével végezhettünk.” A templom 1493-ban épült, később kereszthajóval bővítették és kazettás mennyezettel látták el. Közli az elnök velem, hogy folytatni szeretnék a megkezdett támogatást. Ifjúsági csereakciót terveznek. Tíz napra vinnének oda magyarországi diákokat táborozásra. Ugyanakkor kérjék a kárpátaljai fiatalokat, hogy 10 napra hozzánk jöjjenek táborozni. Az elnök javaslatot adott be a hazai Művelődési és Közoktatási Minisztériumba is, hogy támogassa e nemes célt. Gaál Ferenc A Dunavecsei Református Kollégium felvételt hirdet a Mezőgazdasági Középiskolájába és a Mezőgazdasági Gazdaasszony képzőjébe az 1997/98-as tanévre. Középiskolánkban (4+1 év) széles körű általános műveltséggel és korszerű szakismerettel rendelkező, középfokú mezőgazdászokat kívánunk képezni. A középiskolában felvételi tárgyak: magyar, matematika, biológia. A gazdaasszonyképzőben a háziasszony mindennapos tevékenységének elvégzésére kívánjuk megtanítani a tanulóinkat: szabni-varrni, sütni-főzni, gyermeket és idős embert gondozni. Emellett kiemelten foglalkozunk az állattenyésztés, a kertészet és a falusi turizmus elsajátíttatásával. A gazdaasszonyképzőbe jelentkezők felvételén a tanulók általános felkészültségéről kívánunk csupán meggyőződni. Jelentkezési határidő mind a két intézménybe: 1997. február 15. Felvételi vizsga időpontja: 1997. február 22., 9 óra. Az általános iskolai jelentkezési lap mellé kérjük csatolni a tanuló gyülekezeti lelkészének ajánlását. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást munkanapokon 8 órától fél 4-ig, az alábbi telefonszámon adunk: 78/437-163. A középiskolában felvételi tárgyak: magyar, matematika, biológia. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: Dunavecsei Református Kollégium, 6087 Dunavecse, Zrínyi u. 12. Telefon/fax: 78/437-163. Műelok királyat illőn . Egy cserkész gondolatai Szép élet a cserkész élet, Legszebb tán a világon. Nyáron a virágos rétet, S a zöld erdőt bejárom. Szeretem a madár dalát, A mókuskák játékát... A sudár szép nagy fenyőknek Élvezem az árnyékát. Örülök én minden jónak, mely részünkről vállalás... A balkezes kézfogásnak és egy jótett ajánlás. Szeretem a cserkésztábort, önállóságra tanít, Szeretem a pajtásaim és azt a sok valakit. Jó munkát! a köszönésünk, Légy résen! a felelet. Nyújtsd felém baráti kezed, Kívánja a szeretet. De szeretek cserkész lenni, Utca zaját elfeledni, Kirándulni és jót tenni, Kis rajunkkal menetelni. Tanítsatok szépre, jóra, Legyen boldog minden óra. Isten mellett hitet tenni, A gonoszát elfeledni. Legyek talán mindig szegény, De éljen bennem a remény, Hogy szerethetem az anyámat, Istenemet és Hazámat. Fülöp László Ma már országszerte láthatunk, hallhatunk vagy olvashatunk a cserkészmozgalomról. Közel ötven év után újra elismerik a fiatalokra gyakorolt hatását, hogy testileg és szellemileg kiegészíti nevelésüket. Az emberré nevelés mellé segíti a mozgalom, hogy a természet szeretetét is magukévá tegyék és így a környezetvédelem segítői legyenek. Gyomron is van már szépen működő cserkészcsapat, amely a Teleki László nevet vette fel. Még élő öreg cserkészektől tudtam meg, hogy a régi gyömrői csapat Teleki gróf köré szerveződött, aki maga is spártai nevelésben részesült. A csapatban helyet kaptak a szegény fiúk is, és akinek nem tellett az egyenruhára, annak azt ajándékkal adták. Én a szüleimmel Győrött laktam, a Jamboree idején és az iskolánkban is kitört a cserkészet iránti láz. Meg is alakult a farkaskölyökcsapat. Én és sok fiú kimaradtunk, mert mi csak olyan „proletárkölykök” voltunk. Ugyanis akkor a városban sok gyárat és üzemet bezártak. Apám is munkanélküli lett és családunk kiszorult a város peremére. A város határát képező Rábca folyótól csak a gát választott el bennünket, melyen túl csak az erdők zöldelltek. A folyó sokat enyhített nincstelenségünkön. Anyámmal sokat jártuk a partját. Gyűjtögettünk. A vízrejáró libák és kacsák sok tollat elhullattak, amit anyám megfosztott, párnát és takarót készített belőle. Az áradás levonulása után sok nádgyökér és száraz faág törmeléket hagyott a parton. De a hirtelen visszahúzódó folyó a hullámtér gödreiben jócskán hagyott halat is, hogy ne kelljen mindig a tilosban horgásznunk. A nyári szünetben mi, mezítlábasok, mindig a folyónál jöttünk össze és játék közben elhatároztuk, hogy csapattá alakulunk. Csábított bennünket az a kis sziget, amely csaknem a túlsó part közelében volt, de azt már a halászok kisajátították. Mi átúszva a folyót, becserkésztük a hullámtérben lévő kiserdőt és elhatároztuk, hogy ott lesz a tanyánk. Sátrunk nem volt, lombkunyhót sem akartunk, így hát a földalatti kunyhó mellett döntöttünk. Amikor elkészült a törzshelyünk, gondosan álcáztuk gyeptéglákkal és hogy ne kelljen mindig úszva átjutnunk, új elhatározásra jutottunk: Csónakot, vagyis ladikot kell szereznünk! Mivel pénzt nem tudtunk gyűjteni, pénzzé tettünk minden hulladékot: vasat, fémet, csontot, rongyot. A patikus meg pénzt adott a nyárfarügyért, az ezerjófűért, a kőrisbogárért, a piócáért, de még a lenyúzott fűzfahéját is megvette, persze a csupasz vesszőt a kosárfonónak adtuk, mert az így többet adott érte. Az ibolyát és a harangvirágot a piaci árus vette meg, a fagyöngyöt pedig a galambászok vásárolták szívesen lépvessző készítéséhez. Lassan összejött a harminc pengőnk, amiért kaptunk egy vízijárművet, ami a ladik és a csónak keveréke volt, mert a teste és a fara ladik volt, az orra pedig hegyes mint a csónakoké, de nekünk öszvér volta ellenére óriási örömöt szerzett. Az egyenruhánk a legegyszerűbb volt: fekete előtt gatya és kék trikó. A felszerelésünk is egyre gyarapodott. Kirándulásaink során feltérképeztük az erdőket, hogy hol van vadalma, vadkörte, galagonya vagy kökény, de a szederfákat is számbavettük. Nagy vízitúrákat tettünk a Rábcán és a mosoni Duna-ágban. Gyalogtúráink során dombosabb vidékre is eljutottunk. Felfedeztünk egy árvalányhaj mezőt. Attól kezdve mi lettünk a cserkészek szállítói. A fehér árvalányhajat híg oltott mészben megsárgítottuk és eladtuk vagy valamiért elcseréltük. így hoztunk össze egy detektoros rádiót, melyet naponta le- és felszereltünk, mert az orvhallgatásért büntetés járt. Cserkészek voltunk mi is, városszéli mezítlábas gyerekek. Nem parádéztunk, de minden nyári szünet táborozás volt játékkal, sporttal, tanulással a természet szerető élén; a magunk módján próbáltunk valamit azért, hogy „emberibb emberré és magyarabb magyarrá” váljunk... 7 Az első csurgói szalagavató margójára Négy évvel ezelőtt Hegedűs Lóránt püspök kedvelt szójátéka hívta fel újra a figyelmet iskolánkra (Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium) a hazai reformátusság „Csurgótól Csengésig” tapasztalt hitéleti megújulását közvetítő örömteli üzenetében. Ebbe az alliterációba nálunk Csokonai neve is belecseng. Boross Dezső teológiát is végzett egykori tanárunk még 1967-ben, a 175. évfordulón ezzel kezdte előadását: „Csurgót iskolája, iskoláját Csokonai tette híressé.” 1799-ben, hét évvel az alapítás után, “Jövendölés az első oskoláról a Somogyban” című versével jött Csurgóra. Ódájával iskolánkat a magyar kultúra kitüntetett, irányt kijelölő magasságára emelte. A „Debrecen és Patak messze estenek ide” tényszerű közlés a Festetics György által megfogalmazott alapítólevél ismeretéről is árulkodik. A nemes lelkű, egyébként katolikus gróf azért alapított a birtokán gimnáziumot, „hogy protestáns gyermekeiknek a haza távol vidékein fekvő iskolákban való taníttatása költségeitől megkíméltessenek, sőt a környékbeli nemes ifjúság oktatására is kész alkalom nyújtassék.” 1993-ban a 45 évi kényszerszünet után új alapítólevéllel, az igazolt és bizonyított elveket és gyakorlatot szem előtt tartva indította az egyház újra iskoláját. ,A Somogyi Református Egyházmegye közössége az egykori alapító szándékát tiszteletben tartva, az iskoláért oly sokat fáradozók emlékét kegyelettel őrizve, az ősi iskola szellemiségét újra felélesztve kívánja szolgálni Istent, a magyar hazát, Krisztus egyházát az újra alapított és kapuit 1993 szeptemberében ismét megnyitó Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban.” Az első évfolyam lassan kifelé ballag. Az idén, február 15-én az ő ruhájukra kerül fel a Maturandus-szalag, megkülönböztető jeléül annak, hogy érett emberként akarnak kilépni az életbe. Ők voltak az iskola első diákjai. .Talán csak később tudatosodik bennük, milyen sorsfordító idők részesei lehettek. Több kamionnyi bútort cipeltek fel a második emeletre, hogy aztán egy-egy negyedet birtokba véve az ősztől már az egyházé lehetett az egész iskola. Komolyan készülnek az érettségire, a felvételire. Útravalóul magukkal viszik az iskolai nagyterem falán négy évig olvasott Igét: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédnek, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a tisztaságban.” Dr. Horváth József