Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-16 / 7. szám

1997. február 16. FORMÁIM : Dsida Jenő LEGYETEK ŐSZINTÉK Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé, az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen - és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. Olvasóink írják Még 1992 őszén a Sárospataki Öregdiákok Budapesti Egyesülete egyik estjén ismerkedtem meg Székely Tiborral, a Pax Hungarica diákszö­vetség elnökével. Baráti kapcsolatba kerültünk, s így sűrűn levelezgetünk egymással. Szívet melengető jó híre­ket újságol ez a tevékeny ember, aki római katolikus létére lelkesen segíti a kárpátaljai magyar reformátuso­kat. Összeköttetésbe léptek a nagyberegi református lelkésszel, Szántó János­sal, és tőle megtudták, hogy az ottani református gimnázium és kollégium nagy támogatásra szorul. Ezért 1994 februárjában a Pax Hungarica diák­jai segítő akciót indítottak. A máltai­akat, Kozma Imrééket is kérték a tá­mogatásra. 40 m2 rakfelületű nagy kamionnal és pótkocsival „dugig meg­­ rakodva” vittek 55 db iskolapadot, 75 db széket, 5 db tárgyalóasztalt, 36 db kollégiumi szekrényt, 55 ezer egyszer használatos injekciós tűt és fecsken­dőt, 80 zsák ruhát, 2 db számítógépet, feszültségstabilizátort, fényképezőgé­pet, televíziót (színest) és parabolaan­tennát a Duna Televízió vételéhez, vi­­deokészüléket, 8 láda gyógyszert, 90 üveg bérescseppet (a csernobili sérül­tek számára) rüh és tetű elleni kenő­csöket, 100 m2 linóleumot, több mázsa élelmiszert, író és másológépeket, hit­tan és erkölcstan könyveket, folyóira­tokat, gyógyszerkönyveket, stb. Sokfé­le tankönyv és szépirodalmi könyv mellett gyógynövényhasználati és ter­mesztési szakkönyveket azért, hogy maguk is termesszenek hatóanyago­kat. A reformáció ünnepén adják át az adományaikat. Vasárnap a temp­lomban végzett istentisztelet kereté­ben felkérte Székely Tibort a reformá­tus lelkész, hogy köszöntse a gyüleke­zetét. „Kitaláltam - írja ő nekem - egy újfajta köszöntést: Krisztus Urunk­ban és Árpád apánkban kedves test­véreim!” „És folytattam azzal, hogy a hit nem látható, de a hit ereje tette le­hetővé és láthatóvá a nagy munkát, amit Isten segítségével végezhettünk.” A templom 1493-ban épült, később ke­reszthajóval bővítették és kazettás mennyezettel látták el. Közli az elnök velem, hogy folytatni szeretnék a meg­kezdett támogatást. Ifjúsági csereak­ciót terveznek. Tíz napra vinnének oda magyarországi diákokat táboro­zásra. Ugyanakkor kérjék a kárpátal­jai fiatalokat, hogy 10 napra hozzánk jöjjenek táborozni. Az elnök javasla­tot adott be a hazai Művelődési és Közoktatási Minisztériumba is, hogy támogassa e nemes célt. Gaál Ferenc A Dunavecsei Református Kollégium felvételt hirdet a Mezőgazda­­sági Középiskolájába és a Mezőgazdasági Gazdaasszony­ képzőjébe az 1997/98-as tanévre. Középiskolánkban (4+1 év) széles körű általános műveltséggel és korszerű szakismerettel rendelkező, középfokú mező­gazdászokat kívánunk képezni. A középiskolában felvételi tárgyak: ma­gyar, matematika, biológia. A gazdaasszonyképzőben a háziasszony mindennapos tevékenysé­gének elvégzésére kívánjuk megtanítani a tanulóinkat: szabni-varrni, sütni-főzni, gyermeket és idős embert gondozni. Emellett kiemelten fog­lalkozunk az állattenyésztés, a kertészet és a falusi turizmus elsajátítta­tásával. A gazdaasszonyképzőbe jelentkezők felvételén a tanulók általá­nos felkészültségéről kívánunk csupán meggyőződni. Jelentkezési határ­idő mind a két intézménybe: 1997. február 15. Felvételi vizsga időpontja: 1997. február 22., 9 óra. Az általános iskolai jelentkezési lap mellé kérjük csatolni a tanuló gyülekezeti lelkészének ajánlását. Az érdeklődőknek részletes felvilágo­sítást munkanapokon 8 órától fél 4-ig, az alábbi telefonszámon adunk: 78/437-163. A középiskolában felvételi tárgyak: magyar, matematika, biológia. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: Dunavecsei Református Kol­légium, 6087 Dunavecse, Zrínyi u. 12. Telefon/fax: 78/437-163. M­­űelok­ k­irályat illőn . Egy cserkész gondolatai Szép élet a cserkész élet, Legszebb tán a világon. Nyáron a virágos rétet, S a zöld erdőt bejárom. Szeretem a madár dalát, A mókuskák játékát... A sudár szép nagy fenyőknek Élvezem az árnyékát. Örülök én minden jónak, mely részünkről vállalás... A balkezes kézfogásnak és egy jótett ajánlás. Szeretem a cserkész­tábort, önállóságra tanít, Szeretem a pajtásaim és azt a sok valakit. Jó munkát! a köszönésünk, Légy résen! a felelet. Nyújtsd felém baráti kezed, Kívánja a szeretet. De szeretek cserkész lenni, Utca zaját elfeledni, Kirándulni és jót tenni, Kis rajunkkal menetelni. Tanítsatok szépre, jóra, Legyen boldog minden óra. Isten mellett hitet tenni, A gonoszát elfeledni. Legyek talán mindig szegény, De éljen bennem a remény, Hogy szerethetem az anyámat, Istenemet és Hazámat. Fülöp László Ma már országszerte láthatunk, hallhatunk vagy olvashatunk a cser­készmozgalomról. Közel ötven év után újra elismerik a fiatalokra gya­korolt hatását, hogy testileg és szel­lemileg kiegészíti nevelésüket. Az emberré nevelés mellé segíti a moz­galom, hogy a természet szeretetét is magukévá tegyék és így a környezet­védelem segítői legyenek. Gyomron is van már szépen műkö­dő cserkészcsapat, amely a Teleki László nevet vette fel. Még élő öreg cserkészektől tudtam meg, hogy a ré­gi gyömrői csapat Teleki gróf köré szerveződött, aki maga is spártai ne­velésben részesült. A csapatban he­lyet kaptak a szegény fiúk is, és aki­nek nem tellett az egyenruhára, an­nak azt ajándékkal adták. Én a szüleimmel Győrött laktam, a Jamboree idején és az iskolánkban is kitört a cserkészet iránti láz. Meg is alakult a farkaskölyökcsapat. Én és sok fiú kimaradtunk, mert mi csak olyan „proletárkölykök” voltunk. Ugyanis akkor a városban sok gyárat és üzemet bezártak. Apám is munka­­nélküli lett és családunk kiszorult a város peremére. A város határát ké­pező Rábca folyótól csak a gát válasz­tott el bennünket, melyen túl csak az erdők zöldelltek. A folyó sokat enyhí­tett nincstelenségünkön. Anyámmal sokat jártuk a partját. Gyűjtöget­tünk. A vízrejáró libák és kacsák sok tollat elhullattak, amit anyám meg­fosztott, párnát és takarót készített belőle. Az áradás levonulása után sok nádgyökér és száraz faág törmeléket hagyott a parton. De a hirtelen visszahúzódó folyó a hullámtér gödre­iben jócskán hagyott halat is, hogy ne kelljen mindig a tilosban horgász­nunk. A nyári szünetben mi, mezítlába­sok, mindig a folyónál jöttünk össze és játék közben elhatároztuk, hogy csa­pattá alakulunk. Csábított bennünket az a kis sziget, amely csaknem a túlsó part közelében volt, de azt már a halá­szok kisajátították. Mi átúszva a fo­lyót, becserkésztük a hullámtérben lé­vő kiserdőt és elhatároztuk, hogy ott lesz a tanyánk. Sátrunk nem volt, lombkunyhót sem akartunk, így hát a földalatti kunyhó mellett döntöttünk. Amikor elkészült a törzshelyünk, gon­dosan álcáztuk gyeptéglákkal és hogy ne kelljen mindig úszva átjutnunk, új elhatározásra jutottunk:­­ Csónakot, vagyis ladikot kell szereznünk! Mivel pénzt nem tudtunk gyűjteni, pénzzé tettünk minden hulladékot: vasat, fémet, csontot, rongyot. A pati­kus meg pénzt adott a nyárfarügyért, az ezerjófűért, a kőrisbogárért, a pió­cáért, de még a lenyúzott fűzfahéját is megvette, persze a csupasz vesszőt a kosárfonónak adtuk, mert az így többet adott érte. Az ibolyát és a ha­rangvirágot a piaci árus vette meg, a fagyöngyöt pedig a galambászok vá­sárolták szívesen lépvessző készíté­séhez. Lassan összejött a harminc pengőnk, amiért kaptunk egy vízijár­művet, ami a ladik és a csónak keve­réke volt, mert a teste és a fara ladik volt, az orra pedig hegyes mint a csó­nakoké, de nekünk öszvér volta el­lenére óriási örömöt szerzett. Az egyenruhánk a legegyszerűbb volt: fekete előtt gatya és kék trikó. A felszerelésünk is egyre gyarapodott. Kirándulásaink során feltérképeztük az erdőket, hogy hol van vadalma, vadkörte, galagonya vagy kökény, de a szederfákat is számbavettük. Nagy vízitúrákat tettünk a Rábcán és a mo­soni Duna-ágban. Gyalogtúráink so­rán dombosabb vidékre is eljutottunk. Felfedeztünk egy árvalányhaj mezőt. Attól kezdve mi lettünk a cserkészek szállítói. A fehér árvalányhajat híg ol­­tott mészben megsárgítottuk és elad­tuk vagy valamiért elcseréltük. így hoztunk össze egy detektoros rádiót, melyet naponta le- és felszereltünk, mert az orvhallgatásért büntetés járt. Cserkészek voltunk mi is, város­széli mezítlábas gyerekek. Nem pará­déztunk, de minden nyári szünet tá­borozás volt játékkal, sporttal, tanu­lással a természet szerető élén; a ma­gunk módján próbáltunk valamit azért, hogy „emberibb emberré és magyarabb magyarrá” váljunk... 7 Az első csurgói szalagavató margójára Négy évvel ezelőtt Hegedűs Lóránt püspök kedvelt szójátéka hívta fel új­ra a figyelmet iskolánkra (Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium) a hazai reformátusság „Csurgótól Csengésig” tapasztalt hit­életi megújulását közvetítő örömteli üzenetében. Ebbe az alliterációba ná­lunk Csokonai neve is belecseng. Bo­­ross Dezső teológiát is végzett egykori tanárunk még 1967-ben, a 175. évfor­dulón ezzel kezdte előadását: „Csur­gót iskolája, iskoláját Csokonai tette híressé.” 1799-ben, hét évvel az alapí­tás után, “Jövendölés az első oskolá­ról a Somogyban” című versével jött Csurgóra. Ódájával iskolánkat a ma­gyar kultúra kitüntetett, irányt kijelö­lő magasságára emelte. A „Debrecen és Patak messze estenek ide” ténysze­rű közlés a Festetics György által megfogalmazott alapítólevél ismereté­ről is árulkodik. A nemes lelkű, egyéb­ként katolikus gróf azért alapított a birtokán gimnáziumot, „hogy protes­táns gyermekeiknek a haza távol vi­dékein fekvő iskolákban való tanítta­tása költségeitől megkíméltessenek, sőt a környékbeli nemes ifjúság okta­tására is kész alkalom nyújtassék.” 1993-ban a 45 évi kényszerszünet után új alapítólevéllel, az igazolt és bi­zonyított elveket és gyakorlatot szem előtt tartva indította az egyház újra iskoláját. ,A Somogyi Református Egyházmegye közössége az egykori alapító szándékát tiszteletben tartva, az iskoláért oly sokat fáradozók emlé­két kegyelettel őrizve, az ősi iskola szellemiségét újra felélesztve kívánja szolgálni Istent, a magyar hazát, Krisztus egyházát az újra alapított és kapuit 1993 szeptemberében ismét megnyitó Csurgói Csokonai Vitéz Mi­hály Református Gimnáziumban.” Az első évfolyam lassan kifelé bal­lag. Az idén, február 15-én az ő ruhá­jukra kerül fel a Maturandus-szalag, megkülönböztető jeléül annak, hogy érett emberként akarnak kilépni az életbe. Ők voltak az iskola első diák­jai. .Talán csak később tudatosodik bennük, milyen sorsfordító idők része­sei lehettek. Több kamionnyi bútort cipeltek fel a második emeletre, hogy aztán egy-egy negyedet birtokba véve az ősztől már az egyházé lehetett az egész iskola. Komolyan készülnek az érettségire, a felvételire. Útravalóul magukkal viszik az iskolai nagyterem falán négy évig olvasott Igét: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédnek, a magaviseletben, a szeretetben, a lé­lekben, a tisztaságban.” Dr. Horváth József

Next