Reformátusok Lapja, 1999 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-03 / 1. szám
1999. január 35 REFORMÁTUS SZEMMEL Tanítóképzősök siralomjátéka A közelmúltban ifjúsági találkozót tartottak a Mezőföldi Református Egyházmegye szervezésében, a táci gyülekezetben. A nap dr. Nagy Istvánnak, a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Kara igazgatójának vezetésével áhítattal kezdődött. Majd bemutatkozási lehetőséget kapott a csurgói és a pápai gimnázium, azzal a nem titkolt szándékkal - tudtuk meg egyebek közt Baráth Júliától, a táci reformátusok lelkészétől -, hogy a fiatalság kedvet kapjon ezekben az intézményekben a továbbtanuláshoz. A találkozón mutatták be a nagykőrösi képzősök a Tiszaladányi jeremiád című dokumentumjátékot. A jeremiád - siralomjáték a II. világháború időszakából ismert „málenkij robot”-ról szól. Dobozi Eszter: Csak a napnyugtát néztük... avagy Elhurcolt magyar nők a Donyecben című könyve alapján készült, Debreczeni Tibor feldolgozásában és színpadra állításában. Egyébként a Debreczeni név jól cseng a pódiumjátékokat ismerő közönség fülében, s a táci „tájoláson” a rendező is jelen volt, mint a főiskola drámapedagógia tanára. A főiskola Karácsony Sándor Színpadának a jeremiádon kívül több „kész” műsora is van; ilyen például a Kiválasztott, a bibliai Noé története vagy éppen a XX. századi vallásos irodalom feldolgozása. Sajtos Lajos 1934-ben ... Példát és erőt szeretnénk meríteni. A Reformátusok Lapjának elődje a Református Élet című hetilap 1934. január 1-én indult. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, az idő mély kútjába és a lap történetébe tekintünk, s folyamatosan felidézzük azokat az írásokat, eseményeket, amelyeket a Református Élet is fontosnak tartott - s nemcsak a gyülekezetek életével, hanem a magyarság sorsával és a világ dolgaival kapcsolatban is. Január 1. A Református Élet fejlécén ez áll: Főszerkesztő: Dr. Ravasz László; Felelős szerkesztő: Muraközy Gyula; Szerkesztőség: IX., Kálvin tér 7.; Megjelenik minden szombaton; Kiadóhivatal: VI. Hermina út 37.; Előfizetési ára egy évre 8 pengő. Negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A Református Sajtótársaság adta ki a lapot, melynek első oldalán, a szarvas és a fölötte a Soli Deo Gloria felirat embléma-rajzolat mellett, minden számban két idézet is olvasható. Az 1934. január 1-i lap indító gondolata Mereskowszkitól:„Mit tegyenek a koporsómba ? Az Evangéliumot. Mivel fogok fölkelni síromból? Ezzel a könyvvel. Mit tettem a földön? Ezt a könyvet olvastam. Ez borzasztó sok az embernek és talán az egész emberiségnek, de magának a könyvnek rettenetes kevés.” 1633-ból valók Alvinczi Péter szép sorai: „Veszedelmes annak a gályának a sorsa, melyben tudatlan kormányos tanulgat. Csak baromnyájadat sem bízod tudatlan pásztorra, hát e szép respublikát, ebben az Istennek Anyaszentegyházát, feleségünket, gyermekünket és minden jószágunknak megmaradását akárkire bízzuk-e? A fedőlapon belül olvasható az Egyháztársadalmi, Építő Egyházpolitikai Hetilap szerkesztőbizottságának névsora: Bereczky Albert, dr. Enyedi Andor, Győry Elemér, Kiss Sándor, dr. Kováts J. István, dr. Révész Imre, Szabó Imre, dr. Szentpétery Kun Béla, dr. Victor János. A főmunkatársak: Áprily Lajos, ifj. Biberauer Richárd, ifj. Czeglédy Sándor, dr. Fónyad Dezső, dr. Hetessy Kálmán, Kiss Géza, Máthé Elek, Papp Béla, dr. Patay Pál, Sebestyén Andor, Varga Sándor, dr. Vass Vince. Még ezen a második oldalon a Szemle rovatban My jelzéssel egy franciaországi vasúti katasztrófához fűzött gondolatokat olvashatjuk. Az első olvasó aláírással a Milliók imádsága jegyzet végső kérdése: é És azok, akik imádkozni tudnak ezer gondjuk, bajuk bilincseiből kiszabadítva magukat, értékelni fogják-e azt a közösséget, amit milliók imádságának misztikus összeforrása jelent? Lelki magyarság, igényt tartasz-e arra az erőre és áldásra, mely túláradva politikai országhatárok gyűlölet építette égbenyúló kerítésein ebben a szent alkalomban a tiéd is lehet? A harmadik oldalon található Figyelő című rovat címei is beszédesek: Politika és világnézet; Állástalan diplomások; Öregek és fiatalok; az Új esztendő, vagy fejelés? c. jegyzet egy Arany János-i sorra utal: ,Az új esztendő valóban csak akkor jelent új világot, ha új lelket jelent.” Dr. Ravasz László főszerkesztő A Református élet címmel a lap programját határozza meg: „ ... nemcsak arra törekszünk, hogy a református életelv minden következményét levonjuk és alkalmazzuk a magyar életre, hanem arra is törekszünk, hogy a református életelv minden előfeltételét minél teljesebben kidolgozzuk és feltündököltessük. Ezért ez az újság szolgálja a magyar református egyházat, tanítja és hirdeti igazságait, kutatja nagy emlékeit, feltárja életműködését s vallja anyai méltósága előtt boldog fiúi hódolatunkat. De eközben úgy tekinti ezt az egyházat, mint amely magát szakadatlanul reformálni köteles s ebben a reformátori munkában segítségére kíván lenni az egyháznak az állal, hogy a külsővel szemben a belsőt, a testtel szemben a lelket, a parancs felett az ihletést, a szervezet felett Isten élő lelkét hirdeti és javallja.” A következő lapokon dr. Kováts J. István A Református ébredés útja c. cikke található: dr. Révész Imre A német protestáns válság végső értelméről értekezett, Szőllőssy István Háromkirályok útján címmel megjelent verseskötetéből a Lecke c. verset közli. A Memento c. rovatban Szabó Imre azt kifogásolja, hogy Budapest kis idegenvezetője címmel az Athenaeum által kiadott könyvecskében „Hiába keresi a kis református gyermek legalább a Kálvin-téri templomot vagy a Baár Madast, vagy a Bethesda- vagy Lorántffy-kórházat, vagy a Deák-téri templomot, vagy az evangélikus gimnáziumot. Protestáns templom, iskola, kórház - ezen a gyermektérképen nincsen sem Pesten, sem Budán.” Hétköznapi prédikációk címmel olvashatunk tűnődést; a Lélek és betű c. rovatban Egy ősi kéziratos Biblia regényé-t ismerteti Máthé Elek. A 7-8. lapon a Híradó rovatban változatos hírek szerepelnek: Debrecenben Papp Imre lelkészi választását szabálytalanságok miatt megsemmisítették; a kormányzó Csorba Györgynek, a miskolci református reálgimnázium igazgatójának a tankerületi királyi főigazgatói címet ajándékozta; Kecskeméten a Szülők iskolája címmel előadássorozatot indítottak.” A román trónörökös, Mihály nagyvajda játszótársaiul 3 erdélyi gyermeket, egy reformátust, egy róm. katholikust és egy unitáriust választott.“ A kommunizmus sikeres hírrel pedig az oroszországi éhínségről számol be és, ,A japán belügyminiszter tervet dolgozott ki, amelynek végrehajtása mellett Japán területéről a kommunizmust három év alatt kiirtja. A javíthatatlan kommunistákat egy lakatlan szigetre száműzik. ” S mint ma is, lapunk minden héten, úgy a Református Élet is közli az „Istentiszteletek sorrendjét Budapesten”. A 10. oldal reklám, melyben Rieger Ottó orgonagyárát ajánlják az olvasó figyelmébe, s kéretik vitéz Siposs Sándor hittestvér pártfogása, aki belvárosi vegytisztító üzemében szépen és olcsón fest, tisztít. (a. 1.) 'iKiroBMÍTIS IKi Irodalmi díj és ami mögötte van Csokonai-díjban részesült Szilágyi Ferenc irodalomtörténész, lapunk egyik nagyra becsült szerzője. Szeretettel gratulálunk, kérve életére, munkájára Isten áldását. Beszélgetésünk alfája és ómegája a kálvinista azonosságtudat, a református hit, a predestinációs meggyőződés. Hogyan juthatunk el innen a felvilágosodás költőjének vonzáskörébe? - Nevezhetném utam akár kényszerpályának is, ha ahhoz mérem, hogy a mezőtúri református gimnáziumban tett érettségi után - amikor megnyertem a Magyar Keleti Társaság országos pályázatának I. díját, s megjelent első, ma is vállalt versem egy fővárosi református diáklapban - verseimmel bekopogtattam Szabó Lőrinchez, s ő közölni is akart belőlük a Válaszban, ez a folyóirat azonban hamarosan megszűnt a többivel együtt. Soha kevesebb gyönyörűséget adó kényszerpályát! Nem utolsó élmény lángelmével egy fedél alatt élni. Sorsszerűnek érzem, hiszen minden eleve el van rendelve. Életre szóló ez az élmény, megoldása szellemi pályámnak. Gondoljuk meg: voltak, akik a száműzetés idején műfordításokba menekültek... Nekem megadatott az, hogy egy lángelme költői életművét adhassam közre öt kötetben. A filológiai, textológiai munka közben igazolva éreztem, amit Németh László úgy fogalmazott meg, hogy „gályapadból is lehet laboratóriumot csinálni”. Csokonait azért is érzem egészen közel magamhoz, mert szépirodalmi ösztönzéseket adott, 1794 utáni pályája pedig nagyon hasonlít a mi nemzedékünk szellemi hányattatásaihoz. Szeretnénk valamit hallani erről az inspirációról! - Esszéregényt készülök írni Csokonairól. Illyés Gyula Petőfijéhez hasonló műfajút - bocsánat a ''párhuzamért, ami inkább igényt jelent -, hiszen ő is tervezett ilyet Vitéz Mihályról, de ezt a tervét már nem tudta megvalósítani. Úgy fogom fel, hogy adóssága ez az irodalomtörténetnek, az élő irodalomnak egyaránt, elsősorban nekem, akinek talán legközelebbi ismerősöm Csokonai. A „XX-XXI. század költőjéről” szólhat ez az esszéregényem, aki büszke öntudattal vállalta európai - ha tetszik, eurázsiai - magyarságát. Ezt vallván „írok a XX. vagy XXI. századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem”. A mostoha sorsú költő jól ismerte Baróti Szabó Dávid szólásgyűjteményéből a mondást: „Megnő az, akinek meg kell nőni, ha ágy alá dugják is”. Hol adták át Önnek a Csokonaidíjat? A hévízi irodalmi tanácskozáson a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság adományozta nekem a Csokonai-díjat. Kevesen tudják, hogy ez az egyetlen irodalmi fórum, amely a költő nevét viseli. Érdekes az is, hogy egy ellenzéki asztaltársaságból nőtt ki. A Hévízi Könyvtár sorozatban már egy tucat könyv jelent meg, köztük több éppen Csokonairól. Értékmentés volt ez a javából! Az idei tanácskozáson - örömömre - képviseltette magát a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium is. A tanácskozás tárgya kérdőjelesen ez volt: „Kortársunk /?/ Csokonai”. Előadásomban én ezt a kérdőjelet próbáltam felkiáltójellé kiegyenesíteni. Csokonai születésének 220. évfordulóján - 1993-ban - a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium dísztermében vehettem át irodalomtörténeti munkásságomért a Toldy Ferenc-díjat a Magyar Irodalomtörténeti Társaságtól, idén pedig a 225. évfordulón a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság Keszthelyen - ahol a költő is megfordult - a Festetics-kastély gobleintermében, szép, zenés műsor keretében adta át s éppen novemberben - a költő s magam is ebben a hónapban születtem - a Csokonai-díjat. Mit tudhatunk meg alkotói műhelymunkájáról? - Szívügyem a XVIII-XIX. századi protestáns magyar kultúra. Úgy vagyok ezzel, mint Németh László volt a maga alkotómunkájával: a Bibliával és a zsoltárokkal körülbástyázott közösségben érezte igazán otthon magát. A dékáni gondoktól megszabadulva dolgozhattam a Károli Gáspár Református Egyetemen annak a protestáns szöveggyűjteménynek az összeállításán, amely a XVIII. század irodalmát - fő kutatási területemet - tekinti át a fontosabb szellemi áramlatok és az uralkodó műfajok szerint. Saját írásaim, előadásaim bibliográfiája készül az idei kerek évfordulóra, ugyanis ötven éve foglalkozom Csokonaival. Lapunk , „Anyanyelvünk őrhelyei” rovatában kéthetenként rendszeresen jelennek meg nyelvészeti jegyzetei. Nemzeti nyelvünk, a nyelvápolás, a nyelvművelés ügye mélypontra jutott napjainkban, pedig létkérdés az anyanyelv védelme, ha azt akarjuk, hogy Csokonai fölidézett jóslatából ne a „semmi”, hanem az „igazán magyar” valósulhasson meg, hiszen az egyik legkedvesebb íróm, a nyelvművelőnek is kiváló Kosztolányi kötetének is ez a címe: Erős várunk a nyelv. Az én figyelmemet annak idején Pais Dezső tudós személyisége, emberségének varázsa irányította Csokonaira is, a nyelvtudományra is. Érdeklődésemet ő fordította a nyelvészet felé: megértettem, hogy nyelvészeti alapképzettség nélkül nem lehet kritikai kiadást eredményesen elvégezni. Csokonai példát adott arra is, hogy úgy lehet európai a magyar, ha a nemzeti hagyományokat, az anyanyelvét hűségesen őrzi, ápolja. Úgy lehet „világpolgár” is - miként ő mondta... Természetes, hogy Pais Dezső tanítványaként szófejtéssel is foglalkoztam. A magyar szókincs regénye három kiadást ért meg. Régóta készül egy nagyobb szófejtő munkám - néhány tanulmány már megjelent belőle -, ez több tucat ismeretlen eredetű /vagy annak tartott/ szó keletkezését tisztázza. Készülő bibliográfiám szerint a napi nyelvművelő jegyzeteken kívül éveken át több mint másfél száz rádióelőadásban - A magyar nyelv századai címmel - mutattam be anyanyelvünk történetét a kezdetektől a XIX. századig. Mit hozott Önnek munkában, művekben 1998? - Termékeny esztendő van mögöttem: kilencévi várakozás után megjelent végre tanulmánykötetem, Az Ész világa mellett. Címe ugyancsak Csokonaitól származik... Ez a második irodalomtörténeti kötetem az 1981-ben megjelent „Csokonai nyomában” után, s ez már nemcsak a költőről, hanem költőbarátairól, elsősorban a felvilágosodás debreceni íróiról szól. Még többet várt kiadásra Hét szűk esztendő című verseskötetem: ez az 1963 és 1970 között írt kiadatlan, ill. kiadhatatlan verseimet tartalmazza, kiegészítve néhány újabb költeményemmel. Megjelent „Hűséged megálljon! A kálvinista magyarság kiskátéja” című kötetem is, amelynek összeállítására Békésen kértek föl 1997-ben, a Református Gimnáziumok I. Világtalálkozóján. Az első kétszáz példány eljuthatott idén júliusban a II. világtalálkozóra, Nagyváradra, amikor még alig száradt meg rajta a nyomdafesték. Kedves meglepetésként olvashattam a Keresztyén Nevelés 1998/7. számának első oldalán „In memoriam a Protestáció emlékünnepén” című, 1984. október 31-én született versemet, amelyben kettős protestációt fejeztem ki. A verset névtelenül küldte be valaki. Magam is kíváncsi vagyok rá, ki és hol fedezte fel. Terveit már érintette a korábbiakban: milyen kész könyveinek kiadása várható a közeljövőben? -A Szenes Molnár Társaság Kiadójának gondozásában kiszedve várja megjelenését a Magyar Athenas, irodalmi és nyelvi epigrammáim gyűjteménye. A Mundus Magyar Egyetemi Kiadónál ugyancsak kiszedve vár megjelenésre fél évszázad verseiből válogatott kötetem Mindhalálig /A griff hátán/ címmel. E kiszedett kötetek mellett több nyelvművelő, művelődés- és irodalomtörténeti, szépirodalmi munkám van kiadásra készen, egy részük azért, amit a kéziratait a Sárospataki Református Kollégiumra hagyományozó Bessenyei György vallott: „Inkább vagyok igazság írásban /kéziratban/, mint hazugság nyomtatásban.” Somlyódi János Dr. Szilágyi Ferenc irodalomtörténész (Kunkovács László fotóművész felvétele) Csak „cum laude” Az utóbbi kifejezés - és ezt a nem tanult olvasók kedvéért mondom el - azt jelenti, csak dicsérettel. Ezt többek között akkor szokták használni, amikor egy tudományos munkát, pl. doktorálást minősítenek. Amikor velem ez megtörtént, az egyik kollégánkat így szólították meg a barátai: - Te mióta készülsz erre a dologra, lám, Sz. J. már le is doktorált. A nagyon elmés válasz erre ez volt: - Igen, de csak cum laude! Tehát csak szerény eredménnyel. Nyelvünk gazdagságát jelenti az, hogy ezt többféleképpen is lehet értelmezni, lehet ez dicsérő, bántó vagy szerénységre utaló. Én az utóbbi módon értettem. Mert a szerénység és alázat Isten gyermekeinek a tulajdonsága. Ezt várja tőlük és ezért szereti őket. A fenti zsoltár Dávid királytól származik és milyen alázat csendül ki belőle. „Nem hivalkodik fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra” (l.v.). Ha belegondolunk, mennyi király és uralkodó volt, aki nem így gondolkodott. A Biblia meg az élet nagyon sok ilyenről tud. Vagy éppen „kiskirályok” hányszor próbáltak meg hatalmaskodni és Isten megalázta őket. Sajnos sokszor magával ragad bennünket a világos lelkűlét, a versengés és túlságosan sokat akarunk, nagyon bízunk önmagunkban és végül keservesen csalódunk. Pedig munkánkat csak egyszerűen, lecsendesített és elnémított lélekkel „csak cum laude”, de végeznünk kell. Mert az áldás úgyis csak „onnét felülről” jön. Úgy, ahogy az énekvers is mondja: „Mert az Úr megáldja minden munkádat”. Dr. Szűcs József