Reformátusok Lapja, 2000 (44. évfolyam, 1-53. szám)

2000-01-09 / 1-2. szám

A segítő szándék tiszta vizet fakasztott A november 18-i vízműátadáson Mezőváriban dr. Hegedűs Lóránt mellett részt vett Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Horkay László, a Kárpátaljai Egyházkerület püspöke, Takaró Tamás esperes. Szabó Tibor HTMH-elnök szavait idézve: „Egy évvel ezelőtt nehezen lehe­tett volna elképzelni, hogy a reformátusok összefogása ilyen eredményt, a szó szoros értelmében tiszta vizet fakaszt.” ___________________(A víztorony átadási ünnepségéről szóló beszámoló a 3. oldalon.) Egyházkerületi tanulmányi nap Miskolcon A tiszáninneni lelkipásztorok teológiai továbbképzését kerületi szinten hagyományosan két tanul­mányi fórum szolgálta. A nyári, mátraházai lelkésztovábbképző tanfolyamok mellett az évközi rend­szeres üléseket tartó teológiai szakcsoportokban folyó munka adott lehetőséget a szolgálatot érintő tudományos és gyakorlati jellegű kérdések megvitatására, az új teológiai felismerésekkel kapcsola­tos tájékozódásra. Az utóbbi esztendőkben a lelkésztovábbképző tanfolyamokon csökkent a résztve­vők száma. Egy ideje a kerületi teológiai szakcsoportokban való munka is szünetel. Ezért született meg az a kezdeményezés, mely az egyházkerületi tanulmányi program megvalósításának új formá­ját keresve „teológiai nap”-ra hívta össze november 13-án a lelkészeket. _______________________(A tanulmányi napról részletesen a 4. oldalon olvashatunk.) Szeminárium az új vallási mozgalmakról ! Napjaink magyar társadalma sok új problémával, kérdéssel szembesül. Köztük két egymásnak fel­l szülő ellentét sokakat foglalkoztat. Az egyik oldalon ott van a pluralizmus igénye, amely „a teljes lel- s kiismereti és vallásszabadságot követeli”; a másik oldalon a szülők, családok segélykiáltása a plura- I lista társadalomban megjelenő vallási piac átláthatatlansága és káros jelenségei miatt. Mindez nem­­ hagyhatja érintetlenül az egyházakat sem. Ezekre és más ehhez kapcsolódó erőkre és indulatokra­­ tekintettel - segítséget nyújtani - az Ökumenikus Tanulmányi Központ november 26-án az 1997-es­­ dobogókői nemzetközi konferencia folytatásaként Budapesten szemináriumot szervezett. A szeminá- I rium témája, ,A szekták illegális tevékenysége" volt. I_____________________________________(A konferenciáról tudósítás a 6. oldalon.) József Attila ISTEN Láttam, Uram, a hegyeidet s olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet, de apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában elvész az ő gyönge dadogása, mert nem tudom hát sokkal szebben, mint a hegyek és mint a füvek, s ágyam alatt hal meg a bánat: szívükben szép zöld tüzek égnek, hogy a elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik, s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban ott állsz az útjuk végén - meg nem zavarlak, én Uram, elnézel kis virágaink fölött. ________________________________________| Az Ökumenikus Imahét országos megnyitó istentisztelete január 16-án, vasárnap 18.30 órakor lesz a budapesti Szent István Bazilikában. A meditációt dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek tartja, az igehirdetés szolgálatát pedig dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végzi. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a Magyar Katolikus Egyház és az Ökumenikus Ta­nács tagegyházainak vezetői szolgálnak. Az országos megnyitó istentiszteletre mindenkit szeretettel vár és hív a Ma­gyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa. Pályázat református fiataloknak A Reformátusok Lapja pályázatot hirdet református fiataloknak. Pályázni az alábbi témakörökben lehet: 1. Magyar református ifjak az ezredfordulón. 2. Református ünnepköreink (egy egyházi ünnep feldolgozása néprajzi szem­pontból). 3. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hi­szem.” (Illyés Gyula) Mit adott a magyarságnak a reformáció? 4. Rajzpályázat kisebbeknek­­ egy bibliai történet vagy egy egyházi ünnep alapján. A pályázatok beküldésének határideje: 2000. március 1. A géppel írt pályaműveket a Reformátusok Lapja szerkesztőségének címére kérjük küldeni: 1462 Budapest, Postafiók 775. Mind a négy témakörben az első három helyezettet jutalmazzuk. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, támogatóinkat külön díjak felajánlására. Ára: 56 Ft Nemzedékről nemzedékre való az Isten hűsége A 2000. esztendő beköszöntését kö­vető percekben a húsz évnél valami­vel idősebb tv-riporter örömmel nyug­tázta a nézők számára, hogy mégsem jött el a világ vége. Valójában lehetett érezni a hangján azt a bizonytalansá­got, ami ezt megelőzően őt és még so­kakat megérintett. Az ezredfordulón sokak számára fokozott feszültséget jelentett a számítógép rendszer is, mint veszélyforrás. Ez időben szíve­sen kapcsoltunk volna egy keresztyén tv-állomásra, amely azonban nálunk még nem létezik. Valószínű, az eset­ben a fenti bejelentés másképp hang­zott volna. Oly módon, miként azt megtapasztalta az emberiség évezre­deken keresztül, megtapasztal a je­lenben és reményt ad a jövőre: „Mert jó az Úr, örökké való az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hű­sége.” (100. Zsoltár.T­ermészetesen nem volt hiábavaló mindaz a ké­szülődés, amely adott esetben az embert saját kelepcéjétől megmen­tette volna. Isten adta azt a tudás­anyagot, amellyel a számítógéprend­szer meghibásodása esetén a javítást elvégezhettük volna. Kitűzhet az em­ber nagy célokat, de azok megvalósu­lása tőlünk függetlenül történik. Gondoljunk csak bele, hogy például mennyi életáldozatot követelt az űr­kutatás jelenlegi eredménye. Hány ember vesztette életét, hány kísérlet mondott csődöt, hány rakéta veszett örökre a semmibe. Mégis, amikor az elmúlt ezredév legnagyobb eredmé­nyeivel számot vetünk, jó kimondani a 100. Zsoltár szavait. Az események nem véletelenül történnek és nem vé­letlenül maradnak el. Írta: Nagy Lenke Ha a fent idézett fiatal riporter be­jelentésében a világ vége Krisztus visszajövetelére is vonatkozik, akkor bizony annak bekövetkeztével bármi­kor számolni kell. Nemcsak esztendő fordultakor, hanem azt követően is. Mindez egyesek számára a világ vé­gét jelentheti, míg számunkra, ke­resztyén hívő emberek számára a mennyei Atyához való megérkezés té­nyét. Nem erről szól-e a világtörténe­lem? Nem erről szól-e magyarságunk története? És végül nem erről szól-e személyes, törékeny életünk történe­te is e­bben az esztendőben foko­zottan készülünk meg­ünnepelni államalapítá­sunk évfordulóját. A Magyar Reformátusok Világszövetsége is ebben az eszten­dőben rendezi IV. találkozóját. Jelen­tős a 2000. év minden magyar refor­mátus számára is, szerte e világon. Jelentős, hiszen ebben az évben - bi­zonyos értelemben - szétszórattatá­­sunk felcserélődhet eggyé válásunk­kal is. Erőt és példát adhatunk mi magyar reformátusok a más hitben élők számára arról a felelősségről is, ami már évekkel ezelőtt ott feszült szívünkben és gondolatunkban. Nem a magunk erejéből, hanem a nemze­dékről nemzedékre hűséges Isten bennünket átölelő szeretetéből. Szí­vünk kapuit már évekkel ezelőtt is ezért tártuk ki és nyitottuk meg a ta­lálkozás és az egybesereglés örömé­re. Terveink és céljaink azonban csak akkor válnak valóra, ha azokat Isten áldása kíséri. Ehhez pedig ebben az esztendőben is mindannyiunknak el kell végezni a ránk bízott feladato­kat. Kire mi bízatott? Egy biztos, mindnyájunkra az imádkozás fele­lőssége. Kérjük el újra és újra Isten­nek azt a hűségét, amely nemzedék­ről nemzedékre megmarad. És ad­junk hálát mindazért a kegyelemért, amelyet eddig is megtapasztalhat­tunk. Mondjuk a költővel az új esz­tendő elején: „Adjon az Isten fénye­ket, / Temetők helyett életet!” (Nagy László) Az olykor magunk által előidézett veszedelmek között is Isten megmu­tatja számunkra a kiutat jelentő élet­­folyásót. Másfajta élet­folyosó ez, mint amelyet a szakemberek az év­fordulóra építettek ki, a számítógép­­rendszer meghibásodása esetén elté­vedő repülőgépek számára. Amikor a kisgyermek szülei kezét fogva megteszi első lépéseit, örömé­ben azt gondolja, hogy már önállóan tud menni. S mikor erre valójában sor kerül, rádöbben egyedüllétére, gyengeségére, erőtlenségére. Ekkor kap a szülői kéz után, mert érzi, hogy veszélyben van. Ebben az esztendő­ben is csak akkor tudunk biztosan előre haladni, ha engedjük, hogy az atyai kéz elérjen bennünket. Az em­ber akkor építheti ki igazán az „Y2K” programot, akkor készíthet tökéletes katasztrófa megelőző tervet, ha nem feledkezik meg teremtő Istenéről. világ vége a fent emlí­tett értelemben nem jön el soha, de egészen biz­tos, hogy Krisztus visz­­szajön. Új esztendő első napjaiban is fohászkodjunk egy aka­rattal hozzá, akit várunk, a nemze­dékről nemzedékre hűséges Istenhez, akinek kegyelme örökkévaló. ✓ Evangéliummal a hajléktalanokért Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor éle­tét adja a juhaiért. (Jn. 10.11.) Istennek adunk hálát, hogy a „Tiszta Forrás” alapítványban, ahol református egyházunkban a hajléktalanokat misszionáló szolgála­tunkat végezzük újabb egy esztendő telt el, és a téli felké­szülésünk is eredményes immáron. Naponta 90-110 haj­léktalan személyt fogadunk az Üllői úti alapítványi ottho­nunkban, fűtött helyiségben a meleget biztosítjuk szá­mukra, tea és szendviccsel az éterzésükhöz járulunk hoz­zá. Fürdési lehetőségükhöz a törülközőt és a tisztálkodá­si szert biztosítjuk a mosási lehetőséghez a mosószert és a mosógépet, csomagmegőrző szolgálatot biztosítunk, ahová a legszükségesebb értékeiket elhelyezhetik, postai címet, munkahelyi elhelyezkedést, alkalmi munkát kíná­lunk azoknak, akik ezt igénylik. Második hónapja, hogy bejelentett fő­állásban 3 fő hajléktalant foglalkoztatunk. Éjszakánként pedig 22 fő részére éven át, a téli időszak­ban pedig plusz 10 fő részére biztosítunk szállást az arra rászorulóknak, akik szerény körülmények között, de az emberi szükségletüket elfogadható mértékben tudják megkapni a nehéz körülményeik között. Főzni, vasalni és mosni a maguk számára szintén lehetőségük van. Túl a konkrét segítségen a legfontosabb számunkra a lelki se­gítség, az evangélium tolmácsolása, hiszen a hajléktalan­ság legfontosabb oka az Istentől, Jézus evangéliumától való sokszor már gyermekkorban való eltávolodás, esete­ként pedig már a szülők és nagyszülők hitetlen életmód­jára vezethető vissza a hajléktalanság lelki oka. Naponta szól reggelenként Isten Igéje a hajléktalan szállónkon, hetente szerdánként evangéliumi közösségi összejövetelek vannak évek óta, ahová egyre többen jár­nak. Évente­­ egy hetes gyógyító konferenciánk is van az evangélikus lelkisegélyszolgálat munkatársaival közö­sen. A tél folyamán a nappali melegedőnk nyitva tart minden hozzánk forduló rászoruló részére, így szombaton és vasárnap is. Karácsonykor is fogadjuk a gondozott­jainkat. Karácsonyi ruha és élelmiszer csomagot osztunk mindazok számára, akik a közösségünkbe rendszeresen eljárnak, hiszen egyedül az Ige fog olyan belső lelki vál­tozást eredményezi, aminek következtében a hajlékta­lan, sokszor súlyos alkoholfüggő és perifériára szorult ember szívében valódi változás indul el. Ebben az évben is több olyan gondozott került el az otthonunkból, akik­nek a munkahely, lakás gondjuk mellett az alkohol gond­ja is megoldódott Jézus Krisztus szabadítása nyomán, és odatalált Jézushoz, így az élete is az egyedüli helyes me­derbe ért. A mellékelt fényképen sok hajléktalan is van, de alapítványunkban a média által szenzációként közölt elhanyagolt és ápolatlan külsejű ember általában csak egy-két óráig van, amíg nem fürdik meg és nem kap ren­des ruhát, és nem vágják le a haját, és nem borotválko­zik meg. Karácsony idején az ember örömeit próbálja számba venni, és közösségünknek azért is hálát kell adni, mivel ebben az évben egyre több református gyülekezet vette igénybe a szerdai napon működő telefonos diszpécser szol­gálatunkat, továbbá szaktanácsadásunkat. A kapacitá­sunk erőnkön és a működési engedélyben rögzítetten felül is lekötött, így az itt dolgozó 6 főállású személy részére az Isten erőt adó szeretete naponként létkérdés az ő dicsősé­gére végzett szolgálatban. A legnagyobb karácsonyi örö­münk az, ha egy otthontalan társunknál azt látjuk, hogy valódi örömmel tud örülni Jézus Krisztus megszületésé­nek. Egyre többen vannak, akik így éreznek nálunk is. Külön örömünk, hogy Siklós József Pohárcsere című könyve 3 kötetben, bővítve eredeti meg kiadatlan anya­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next