Reformátusok Lapja, 2001 (45. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-29 / 17. szám

RMÁTI ISDIK NAPJA HIT ÉS KULTÚRA 2001. április 29. Egyházművészetünk virágai A Debreceni Kollégium kiállítása A reformáció és a művészetek kapcso­latának megítélése a legutóbbi nemzedé­kekig olyan ellentmondásos volt, hogy még a harmincas években is jelent meg „Van-e református egyházművészet?” cí­mű írás a hazai sajtóban. Erre a kérdésre a szakmai közönség az 1934-es Országos Református Kiállításon igen elismerő vá­laszt adott, ez a mostani kiállítás pedig alkalom lehet rá, hogy a legszélesebb kö­zönség a saját szemével győződjön meg arról, gyülekezeteink felbecsülhetetlen értékeket őriznek. így vezette be mon­dandóját Gáborjáni Szabó Botond gyűj­teményi igazgató abból az alkalomból, hogy megnyílt a Debreceni Református Kollégium Múzeumának új egyházmű­vészeti kiállítása. A megnyitót szokatlanul nagy érdek­lődés kísérte - megtelt a Kollégium Ora­tóriuma -, ami egyrészt az egyedi tár­gyak jellegzetes szépségének szólt, ugyanakkor a sokszínűségüket felmutató és méltó keretet adó kiállítás létrejötté­nek. A megújult múzeum ünnepélyes megnyitóján a Kántus énekét követően dr. Bölcskei Gusztáv püspök arra utalt, hogy az a harmónia, amellyel ez a kiállí­tás körülveszi látogatóit, üdítő ellent­mondásban van napjaink szomorú jelen­ségeivel. Amint köszöntésében megfo­galmazta: „Ezen a kiállításon ... le is le­het ülni, így szemlélhetjük, miként sugá­roznak felénk a megharcolt hitnek, a megőrzött tisztességnek, szépségnek em­lékei.” Balog Zoltán miniszterelnöki fő­tanácsadó a szent és a profán sajátos re­formátus értelmezésére, a református dogmatika egyházművészeti összefüggé­seire, örökségünk gazdagságára és rejtett értékeire hívta fel a figyelmet. G. Szabó Botond, a kiállítás rendező­je a sajtótájékoztatójában arról beszélt, hogy a korábbi kiállítás harminc éven keresztül látogatók tízezreit fogadta, de évek hosszú sora alatt az ötvös tárgyak, textíliák restaurálására, felújítására megérett az idő. Az épületben a salétro­­mos falfelület veszélyeztette a kiállított tárgyakat, ezért a kiállítást bezárták, a termeket felújították, a falakat korszerű, úgynevezett „lélegző” vakolattal látták el. Teljes felújítás történt, az elektromos rendszert, a padlóburkolatot is rendbe kellett hozatni. Ez azt eredményezte, hogy a kiállítás kialakítását újra, teljes egészében át lehetett gondolni és egy egységes, színvonalas külső kialakításé­ra nyílt lehetőség, így m­eg tudták oldani a termek fényvédelmét, a vitrinek rend­betételét és olyan speciális világítás ké­szült el, mely múzeumi igényeket is kielégít és általa a kiállított tárgyak jel­legzetességeit is szépen ki lehet emelni. A restaurálási munkálatok egy éve kez­dődtek, melyre az egyházi műemlékek felújítására felhasználható kulturális alapból 7,6 millió forintot kapott a mú­zeum. Kiemelte, hogy a látvány tervezésé­ben Hapák József fotóművész és Rácz Zoltán építész volt segítségére. Vélemé­nye szerint „a kihívást” egy műemléki templom felújításához lehet hasonlítani, összhangba kellett hozni a helyiséget, a tárlókat, a burkolatot és az egyéni figyel­met igénylő, egyenként restauráltatott tárgyakat. A történeti alapozás érdekében a belépőt néhány egyháztörténeti utalás készíti föl, míg a tárgyak a kronológia rendje mellett a látvány logikája, előállí­tásuk helye és az anyagfajták, stílusok rendje szerint csoportosulnak. Az új tárgyak között szerepel egy Kispaládról származó szószékkorona és egy igen ritka darab, egy „talpas temp­lom” pompásan festett szószéke, továb­bá négy festmény, melyek között olyan remekművek láthatóak, mint a Nemzeti Galéria állandó kiállításából több évre letétbe helyezett két Csók István mű, a keresztelő" és az „Úrvacsora", ame­lyek a két sakramentum kiszolgáltatását ábrázolják. A különleges értékek közé tartozik Méliusz sírköve, Kölcsey halot­ti leple és a hajdúböszörményi festett gyermekkoporsók, amelyek a „virágos reneszánsz” kései hatását mutatják. Mindazt a szépséget, gondosságot - ami tükröződik a tárgyakból, azok együt­tes harmóniájából - nem lehet részletesen felsorolni. Ezt érdemes megnézni, végig­gondolni és engedni, hogy a tárgyak né­mán hassanak. Ezt megteheti mindenki, aki felkeresi a Debreceni Református Kollégium kiállítását keddtől szombatig 9-17 óra, vasárnap pedig 9 és 13 óra kö­zött. Telepóczki Márta A megnyitó vendégserege Bölcskei Gusztáv püspök a szószékkorona alatt Művész-lelkész távozott közülünk Ebben az évben, január 19-én a Debreceni Irodalmi Mú­zeumban volt Komáromi Csipkés György Bibliája hasonmás kiadásának bemutatója, ahol soron kívül szót kért egy nyugdí­jas lelkipásztor. Lelkesen beszélt a magyar nyelvű Biblia törté­netéről, és méltatta az említett Magyar Biblia egyházi, nyelvé­szeti és irodalmi jelentőségét. Szavainak azzal adott nyomaté­­kot, hogy a hóna alatt odahozott régi Bibliát felmutatta és el­mondta, hogy a Mester­ utcai Cserkész Múzeumban - ahová már több becses emléket ajándékozott - szeretné elhelyezni a Szentírást. Lelkes és ihlető szavait hallgatva senki nem gondolt arra, hogy néhány hét múlva eltávozik innen az Ura által elkészített mennyei otthonba. Reá emlékezünk most kegyelettel. Nagy Jó­zsef nyugalmazott levéltári főmunkatárs, művész-lelkész Kö­­rösladányban született 1913. február 20-án. Békésen érettségi­zett 1931-ben, a teológiát Debrecenben 1931 és 1935 között, majd az 1935-36-os tanévben a Halle-Wittenbergi egyetemen végezte. Debrecenben tette lelkészképesítő vizsgáit; az elsőt 1935-ben, a másodikat 1937-ben, ott szentelték lelkésszé 1941. november 26-án. Segédlelkész Békésen 1936. július 15-től, Haj­­dúhadházon 1936. augusztus 15-től, Kálvineum­i felügyelő ta­nár Hajdúböszörményben 1938. október 1-jétől, Debrecenben 1939. október 1-jétől, segédlelkész Hajdúhadházon. 1939. októ­ber 31-től­­ a következő évtől vallástanári teendőket lát el, és részt vett a nemzetmentő szabadművelődési munkában. Török­­­szentmiklóson 1950. április 1-jétől, a debreceni Nagykönyvtár­ban 1961. augusztus 1-jétől, megbízott lelkész Bánkon 1971. március 15-től, rendes lelkész Kerekes-telepen 1970. szeptem­ber 19-től nyugalomba vonulásig, 1987. március 1-jéig. Igehirdetői, pedagógiai szolgálatai mellett néprajzkutatást folytatott. Az e tárgykörben elért eredményeiről többször pub­likált is. Lelkészi szolgálatai mellett­­ évtizedeken át - a Kol­légiumi Levéltár munkatársa volt. Szerény, ugyanakkor lelkiis­meretes munkája a levéltár anyagának rendezésébe beépült. Művészi-kisplasztikai tevékenysége jelentős, ezeket a munkáit több kiállításon mutatta be. Csokonai Vitéz Mihályról, Kiss Fe­rencről, Simándi Pálról, Varga Zsigmondról és más egyházi és irodalmi hírességekről készített plakettet, önálló kiállítása is több volt. Nyugdíjasként Debrecenben élt és alkotott ez év február­jában bekövetkezett haláláig. Halála előtti tevékenységéből kiemelhetjük, hogy a Népi Írók Baráti Társasága Czine Mihály Kelet-magyarországi Műhelye létrehozásában közreműkött, lelkipásztori, művészi, néprajzi munkássága ezzel az irodalmi tevékenységével kiteljesedett. Dr. Ötvös László szen végighurcolja."Kn­ohmyu­s Ilii 1936 ................ * Április 25. Amibe ma jutottunk az amerikai fogyasztó szellemiség által, annak filmipari első veszélyeire hívta fel a figyelmet Szabó Imre esperes, egy Kálvin téren rendezett összejövete­len: „Az amerikai társadalom leg­jobbjai aggódva és remegve nézik azt a munkát, amit a film az Egyesült Ál­lamokban és azon kívül végez. Az óriási filmérdekeltségek nem engedik a fimszínháznak sem azt meg, hogy morális szempontokat vigyen bele a képek kiválogatásába, mert egyszer­re köttetnek le vele 30-40-50 filmet, amit válogatás nélkül köteles elfo­gadni. A film Amerikát külpolitikai­lag is legrosszabbul képviseli. Az amerikai életnek a sötétségét, nyo­morúságait, hitványságait öt világra­Bornemisza Péter imádságának egy részletét is idézi az újság: „N­ris­ten, mi mennyei szerelmes szent Atyánk! Megszabadítottál minket, mindnyájunkat, kik Tebenned bízunk, a Te Igéd és a keresztség által a bűn­nek iszonyúságos poklosságától a Te szent Fiadért, a Krisztus Jézusért. Mostan is a Te kegyelmes segítsége­det minden szükségünkben naponkint jelented hozzánk, kérünk azért Tége­det, gerjeszd fel a Te Szentlelked ál­tal a mi szívünket, hogy mi a Te ilyen nagy jótételidről el ne feledkezzünk, hanem igaz félelemben és a Te irgal­masságodban való hívadalomban él­jünk. Te néked mindenkoron vigaszsá­­gos szívből hálákat adjunk és Tége­det magasztaljunk, szolgáljunk. Amen.” (a. 1.) A kecskeméti orgona A református templom, amelynek nemes hangszere az orgona, 1680-83 között épült, a török hódoltság idején. Hatalmas oszlopaival osztott terű épü­let. 1770-ben a templomot megmagasították és ekkor alakult ki a nyugati kar­zaton az orgona helye. A korábbi (vagy első) orgonát az 1880-as évek végén a brassói egyházközségnek ajándékozták, és új építését határozták el. A pécsi Angster orgonagyárban az opus 144. szám alatt egy 19 sípsoros két manuál­­pedálos orgonát építettek. Az 1911-es kecskeméti földrengésben megsérült a templom és az orgona is. 1912-ben ismét a pécsi Angster cégtől rendelték meg az új orgonát, mely a korábbinak a bővítését és a mechanikus traktúra (működtető szerkezet) pneumatikus átépítését jelentette. Ezt az új, 22 válto­zatú hangszert (opus 815) 1912-ben adta át a gyár. Ez a hangszer megőrizte az első orgona bő méretezésű sípjait, mely a szép Angster-hangzást adta. Az akkor műszaki csodának hitt táskaládás pneumatikáról hamar kiderült, hogy a nagy szélnyomás ellenére a megszólalás késik, legfeljebb 2-3 évtizedet bír ki a bőrözése. Ám orgonánk csak 2000 első napjaiban került lebontásra, sok­szorosan túlélve önmagát. Az új hangszer mechanikus, 3 manuálos, pedálos, 36 sípsoros orgona. A régiből restauráltattunk 19 sípsort és további 16-ot a korábbiakkal megegye­ző modorban készíttettünk. Ebben már 5 nyelvjáték is van (ezek nem ajaksí­pok, hanem nyelvsípok), mely az orgona sajátos hangzásvilágát adja. A kevert (aliquot) játékok, mixtúrák a szép, fényes barokkos hangzást biztosítják. Az orgonát Sepsy Károly orgonaművész-lelkész (Debrecen-Nagytemp­­lom) tervezte és Dávid István orgonaművésszel (Nagykőrös) a folyamatos szakmai felügyeletet is ellátták. A kivitelező vállalat a pécsi Orgonaépítő Ma­nufaktúra volt. Két kiváló vezetője: Budavári Attila és Végh Antal. A cég nagyszerű munkát végzett. Az új sípokat saját üzemükben állították elő. Két újdonságot valósítottak meg az építés során: a levegőellátás teljes zajtalansá­­gát, amit a műszaki átadáskor a szakértők hazánkban egyedülállónak mondot­tak. A felső vagy redőnymű zárható-nyitható szekrényben van. Ennek célja, hogy a zárással-nyitással, amit az orgonista szabályoz, a hangerő szabályozá­sával érjen el különös hanghatást. Ezt olyan újszerűen oldották meg, egy új találmányt felhasználva, ami a negyedik a világon (Németország, Brüsszel, Tokió és Kecskemét). Az orgonistát 256 memóriás Setzer kombináció segíti. Pár adat: az orgona átépítése 15000 munkaórát vett igénybe. A felhasz­nált anyagok: ón, ólom, lucfenyő, tölgyfa, ébenfa és csont, szilvafa és porce­lán és több éve szárított csomómentes lucfenyő. Az orgona szekrénye is megújult. Flóderozását (faerezet utánzó festés) és aranyozását Tornyi László kecskeméti mester végezte. A korábbi orgona műemléki megjelenése megkö­vetelte, hogy a szekrény mérete ne változzon. A 22 helyre a 36 változatot úgy lehetett beépíteni, hogy a karzat mellvédjében lévő maszk helyére egy 8 síp­sort magába foglaló, úgynevezett pozitív orgona került. A levegőt az 1910- ben készült Meidinger gyártmányú futtatómotor termeli, amely a mai napig kifogástalanul működik. A templom folyamatosan fűtött, így a napi istentiszteletek mellett hang­versenyek tartására is kiválóan alkalmassá vált e hangszerrel templomunk. Orgonánk felszentelésére a korábbi orgonánk 111., és a Református Kollé­gium újra­indításának 11. évfordulóján, 2001. március 25-én került sor. Az orgona szakmai napja - amikor a szakma, az építők és építtetők és minden érdeklődő megtekintheti, a tervezőtől és az építőktől közvetlenül nyerhet kérdéseire felvilágosítást­ 2001. május 5-én, szombaton 10 órától. Legyen Istené a dicsőség! Minden lélek dicsérje az Urat! Szabó Gábor

Next