Reformátusok Lapja, 2001 (45. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-28 / 4. szám

2001. január 28 REFORMATUS SZEMMEL !NORMÁHIM LAPJA 3 Jog és egyház Törvényeink változása A XI. Zsinat 2000. november 29-én tartotta tizedik ülésszakát, melyen több aktuális és érdeklődésre számot tartó ügy megvitatásra került. Csomós János áhítatát követően dr. Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnö­ke köszöntötte 70. születésnapja alkal­mából dr. Hegedűs Lóránt dunamelléki püspököt. Dr Kálmán Attila a Zsinat vi­lági elnöke megnyitó szavaiban kiemel­ten hívta fel a figyelmet a 2001. február 1-től 20-ig sorra kerülő népszámlálás fontosságára, a vallási hovatartozás kér­dését illetően (a világi elnök erről lapunk 2000. december 10-i számában bőveb­ben is írt). Bölcskei Gusztáv lelkészi elnök be­szédében hangsúlyozta a 1990. évi IV. törvény módosítását, a lelkiismereti- és vallásszabadságról (lapunk ugyanezen oldalán erről részletesen is szólunk). E törvénymódosítás beterjesztője a magyar kormány, melynek célja, hogy különbsé­get lehessen tenni a különféle vallások között. Egyebek mellett tájékoztatást adott arról is, hogy a Zsinat által elfoga­dott Hitoktatási Kerettanterv megjelent, minden hitoktató számára hozzáférhető. Örömmel emlékeztetett múltunk értékei­re, hiszen 2000-ben felavathattuk Kálvin János, Ravasz László, Tisza István, Lo­­rántffy Zsuzsanna s mások szobrát törté­nelmi nagyjaink közül. A Magyarországi Református Egyház szeretetszolgálati törvényének harmadik olvasatára dr. Kocsis Márta mb. zsinati jogtanácsos előterjesztésében került sor (a Zsinat által elfogadott törvényt e szá­munk hatodik oldalán tesszük közzé). A Zsinati Iroda két osztályára válasz­tott új osztályvezetőt a Zsinat, pályázat útján. A Közigazgatási és Jogi Osztály vezetője dr. Kis Boáz, a Missziói Osztály vezetője Bölcsföldi András lett. A Károli Gáspár Református Egyetem alapító okiratának kérdése - a Zsinat döntése alapján - február 14-én, a rend­kívüli zsinati ülésen kerül tárgyalásra. A Zsinat másnap folytatódó ülésszaka Pánczél Tivadar igehirdetésével vette kezdetét. Az MRE gazdálkodási törvé­nyének szempontjait dr. Kocsis Márta előterjesztésében vitatta meg a Zsinat, ezt követően Bellai Zoltán, a Gazdasági Bizottság elnöke adott tájékoztatást az MRE 2001. évi költségvetése elkészíté­sének alapelveiről. A Dunamelléki Egy­házkerület átvilágításról szóló előterjesz­tését a Zsinat a Jogi Bizottság feladatkö­rébe utalta, tárgyalás céljából. A továbbiakban szó volt - egyebek mellett - a Budapest-Nógrád utcában megépítendő szeretetotthon ügyéről, Bazsó Béla osztályvezető előterjesztésé­ben. Závodi Emese a Diakóniai Év Moz­galom helyzetéről számolt be; a Tanul­mányi Bizottság munkájáról dr. Horváth Barna tett jelentést, mely szerint a bizott­ság foglalkozott a Lutheránus Világszö­vetség és a Római Katolikus Egyház képviselői által 1999. október 31-én Augsburgban aláírt „Közös Nyilatkozat a megigazulásról szóló tanításról” elne­vezésű dokumentummal. Tamás Bertalan külügyi osztályvezető ismertette az MRE és a Franciaországi Református Egyház szándéknyilatkoza­tát - melyet a Zsinat megszavazott -, a párizsi református gyülekezet ügyében. A szándéknyilatkozat szerint a két egy­ház „vizsgálni fogja annak a lehetőségét, hogy magyar lelkész menjen Párizsba és vállalja a párizsi magyar református gyülekezet gondozását". A rehabilitációs ügyekről dr. Kálmán Attila világi elnök számolt be, s előter­jesztette a Rehabilitációs Bizottság hatá­rozati javaslatát - melyet a Zsinat meg­szavazott (erről a világi elnök részlete­sen írt lapunk 2001. január 7-i számá­ban). A Zsinat Elnökségének a Zsinati Tanács 2000. áprilisi ülése óta a Zsinat hatáskörébe tett intézkedéseiről Merétey Sándor tanácsos adott tájékoztatást. A Zsinat legközelebbi (rendkívüli) ülésére február 14-én, szerdán kerül sor, a hagyományos kétnapos tavaszi ülés pedig - előreláthatóan - május 9- én (szerdán) és 10-én (csütörtökön) lesz. * * * rri •• •• 1­omoren A stílus egyik lényeges jellemző vonásáról szólunk ma. Beszédünk, írásunk tömör, ha gondolatainkat, érzéseinket valóban szükséges és elégséges szavak­kal fejezzük ki. Mondanivalónk így rövid, lényegkiemelő formát ölthet. Nyelvünk rendszerénél, belső fölépítésénél, szelleménél fogva alkalmas tömör kifejezések megalkotására. Szathmári István professzor kiemeli a magyar nyelv eme tulajdonságait A magyar stilisztika útja című, immáron négy évtizede hasz­nálatos könyvben: gazdag képzőrendszerünk, igéink tárgyas ragozása, az igei személyragok egész sora, a birtokos személyjelezés egyaránt a rövid, tömör, sza­batos fogalmazást szolgálja. Nyelvünk agglutináló, „ragasztó" nyelv: összetéte­leink - a legbonyolultabb többszörös szóösszetételek is - a tömörítés eszközei, miként az erős érzelmeket kifejező magyar szavak, az igékhez kapcsolódó igekö­tők, a hiányos mondatok, a mondatokon belüli sajátos szerkezetek is . Különösen tömörek a lírai műnem műfajai közül a dalok és az epigrammák. A balladák tömörségét már az általános iskolában megismerik a gyerekek, a drámák nyelvi sajátossága a középiskola irodalmi tanulmányainak tárgya. Az irodalmi nyelv stílusát az alkotó egyéniségétől függően változó szóképek teszik tömörré. Számos irodalmi példa közül emeljük ki ezúttal Arany János egyik balladá­jának néhány sorát: „»Jöjjön az udvar­ apraja, nagyja... / Jöjjön elő Bárc, a fa­lu mind!« / Megkönnyezetten senki se hagyja, / Kedves urára szánva tekint. / Nem fakad a seb könnyre megint." A versszak végén megszemélyesítés érzékel­teti, hogy a „halva talált" Bárczi Benő sebe nem vérzik, a hiedelem szerint te­hát nem gyilkosai állnak meg vagy vonulnak el ravatala előtt. Pedig a hívásra eljött ide az egész falu! A lakosság apraja-nagyja... Mindenki, aki Bárc község­ben él, házaiban lakik. Mindezt egyetlen szó, a falu­ fejezi ki. Valahogy úgy, mint amikor „a mi időnkben" szupplikálni, adományokat gyűjteni indult késő ősszel az egész 'kollégium'. Csoportunk a Bagamér-Almosd-Vámospércs-Nyír­­acsád útvonalon... (Varga Sándort, a tiszteletes urat, az akkori ötödéves teoló­gus csoportvezetőt a múlt évben temette el Záhonyban Csiszár Ákos, a kisvár­­dai esperes.) Debrecenből a tanárokkal, teológusokkal együtt indultunk mi, gimnazista diákok a közös szolgálatra: ezt sugallja a 'kollégium' metonímiája. Vajon miféle szókép ez? Tömörségét tüstént érezhetjük. Neve görög szó, ma­gyarul 'névcsere, névátvitel' a jelentése. „Két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul." A hely, az épület, az intézmény nevét használjuk ebben a szóképben az ott élők, lakók, dolgozók nevének részletes fölsorolása helyett. Arany János versében a falu­ metonímia a község népét, lakóinak összességét jelenti. Másik példa gyanánt nézzünk meg egy hétköznapi használatú köznyelvi metonímiát: 'asztalt bont', azaz 'kiválik az asztaltársaságból'. Vörösmarty Mihály elbeszélő költeményében: „S csen­des a ház, ah de nincs nyugalma, / Fölvevé azt szerelem hatalma." Az épület, a hely az ott élőket, a benne lakókat jelenti. Időbeli metonímiával mostanában gyakran élünk: „A XX. század nagyot al­kotott." Valóban voltak kiemelkedő személyiségei, tudósai, művészei, kimagasló történelmi alakjai. Amikor Kölcsey Ferenc verssorában „ Völgyben ül a gyáva kor", a szókép a hanyatló korszak emberét idézi föl bennünk, aki „Szűk köréből Őse saslakára ! Szédeleg, ha néha felpillant." Anyagbeli érintkezésre épít Cso­konai Vitéz Mihály: „Megpendül egyszerre Izsák száraz fája", azaz a hegedűje. A metonímia egyik fajtája a szinekdoché, a nem (genus) és a fajta (species) fölcserélése: „Ömlik a vér száján és orrán a vadnak.” Arany János itt nyilván a farkas' értelmében használja a legközelebbi nem (genus) fogalmát, a 'vad' szót. A metonímiával együtt a szinekdoché nemcsak tömörré, hanem változatos­sá is teszi a stílust. (somlyódi)­­ r a Az 1990. évi IV. törvény tervezett módosításáról A közelmúltban tartott sajtótájékoztatót a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztérium helyettes államtitkára, Semjén Zsolt és Schanda Balázs főosztályveze­tő a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény tervezett módosításáról. A javaslat az egyházak nyilvántartásba vé­telénél figyelembe veendő szempontok és a nyilvántartásból való törlésnél köve­tendő eljárás új szabályozása mellett rendezi a különböző egyházi jogi személyek státuszát, megszüntetve az e területen kialakult jogbizonytalanságot, rendezi az ügyészség szerepét a törvénysértő tevékenységet folytató egyházak elleni perek­ben és tisztázza az egyházak egyenjogúságának kérdését. A módosítás okai A hatályos törvényi szabályozás tíz éve született. A törvény alapvetően hoz­zájárult a vallásszabadság érvényesülé­séhez és az egyházak szabad működésé­hez. Ugyanakkor az elmúlt évtized meg­mutatta a törvény fogyatékosságait is. A kilencvenes években Magyarországon megélénkült a vallási élet és emellett ed­dig soha nem tapasztalt vallási sokszínű­ség jelent meg. Mintegy száz új vallási közösség vetette magát egyházként nyil­vántartásba. A Távol-Keletről, Ameriká­ból Magyarországon korábban alig is­mert vallási csoportok jelentek meg és hazai talajon is több új közösség alakult. Az új kihívások a törvény kiigazítását sürgetik. A vallási sokszínűség az embe­ri jogokat tisztelő, plurális demokrácia természetes velejárója. Azonban megje­lentek olyan csoportok is, melyek visszaélnek a vallásszabadsággal, tör­vénytelen tevékenységet űznek, vagy alapvetően nem is vallási tevékenységet folytatnak. Az ilyen csoportok ellen a je­lenlegi szabályok nem biztosítják a haté­kony fellépés lehetőségét. A törvénytelen tevékenységet folytató egyházat a bíró­ságnak az ügyész keresetére törölnie kel­lene a nyilvántartásból, azonban a jelen­legi szabályok mellett az ügyészség nem juthat információhoz az egyházak műkö­désének törvényességével kapcsolatban. Egyházat „azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából” hozhatnak létre, azonban a joggyakorlat nem alakí­tott ki értelmezést arról, hogy ebben a vonatkozásban mit ért „vallás” alatt. A törvény gyakorlata néhány értelmezési visszásságra is rávilágított, elsősorban az egyházak belső szerveinek jogi szemé­lyiségével és az egyházak egyenjogúsá­gának kérdésével kapcsolatban. A vallás­­szabadság korlátozása viszont sem célja, sem eredménye nem lehet a módosítás­nak. A törvényjavaslat tartalmazza többek között, hogy: - az egyházak és az egyhá­zi jogi személyek nyilvántartásba vétele a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékes­ségébe kerül, biztosítandó a gyakorlat egységességét.­­ A nyilvántartásba véte­lét kérő egyháznak csatolnia kell legfőbb vallási tanainak összefoglalását a nyil­vántartásba vételi kérelméhez. - Egyhá­zak nyilvántartásba vétele összefüggésé-­­ben csak az tekintendő vallásnak, ami rendelkezik a valóság egészére, a termé­szetfelettire irányuló tanokkal, és az em­beri személyiség egészét átfogja (parciá­lis nézetek tehát ebben az összefüggés­ben nem minősülnek vallásnak). Nem te­kinthető vallási tevékenységnek az el­sődlegesen és meghatározóan politikai, gazdasági, oktatási, kultúraközvetítő, szociális stb. tevékenységek. Természe­tesen ilyen tevékenységet is folytathat az egyház, azonban ha egy szervezet elsőd­legesen ilyen tevékenységet folytat, ak­kor helyesebb, ha más jogi formát vá­laszt.­­ A célkitűzése vagy meghatározó gyakorlata szerint nem vallási tevékeny­séget folytató csoportok egyházként nem vehetők nyilvántartásba, illetve az ilyen csoportokat ügyészi keresetre, peres eljá­rásban a nyilvántartásból törölni kell.­­ Az ügyész jogot kapna arra, hogy az egy­házak és az egyházi jogi személyek tör­vényes működésével kapcsolatban, a ke­resetindításhoz szükséges iratokat, ada­tokat és felvilágosítást kérjen.­­ A tör­vényjavaslat tisztázná, hogy az egyház szervezeti egységeit maga az egyház alapszabálya ruházza föl jogi személyi­séggel, bírósági nyilvántartásba vételük így nem szükséges.­­ Az egyházakat a ja­vaslat szerint főszabályként azonos jo­gok illetik és azonos kötelezettségek ter­helik. Ettől eltérni csak törvényben lehet­ne és csak az egyházak társadalmi szere­péhez kapcsolódó jogok tekintetében (azaz a szabad vallásgyakorláshoz kap­csolódó jogok tekintetében nem). A mó­dosítás ezzel a törvényben rögzítené az Alkotmánybíróság által kimondott elvet, mely szerint az egyházak egyenlőkként való kezelése nem zárja ki az egyes egy­házak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét”. A javasolt módosítások tulajdonkép­pen a törvény korrekciójának tekinthe­tők. A módosított törvényjavaslat megta­lálható a minisztérium honlapján: www.nkom.hu. K.B. Szakkollégiumok szervezéséért A névadó Kölcsey Ferenc A protestáns egy­házakban immár egy évtizede visszatérő probléma: új, önazo­nosságtudattal ren­delkező értelmiségre van szükség. Ennek lehetőségeiről, a ne­velés intézményi ke­reteiről több állás­pont is megfontolás­ra érdemes. Széles körben is egyetértés van arról, hogy a si­keres értelmiségi képzés egyik legna­gyobb lehetősége az egyházak részéről felsőoktatási kollé­giumok kialakítása és támogatása. A hatékony egy­házi szakkollégiumi rendszer kialakulá­sához széleskörű értelmiségi párbeszédre van szükség. Ezt a párbe­szédet kívánta segíteni a Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium 2000. december 9-én tartott Felsőoktatási kollégiumok egyházban és világban című konferenciája. A rendezvényen elhangzott előadások azt vizsgálták, vajon mi lehet a felsőoktatási (szak)kol­­légiumok funkciója a mai magyar társadalomban és egyházban, il­letve ennek kapcsán kísérletet tettek a különböző kollégiumi kon­cepciók bemutatására. Az előadások és az ezeket követő kerekasztal-beszélgetés egyetértésen alapuló tanulsága szerint: az egyházaknak szükségük van felsőoktatási kollégiumokra, mivel jelenleg a hasonló intézmé­nyek a legsikeresebbek az önazonosságtudattal rendelkező értelmi­ség kinevelésében. Napjainkra a Katolikus és az Evangélikus Egyház is felismerte: támogatnia kell a szakkollégiumokat. Ezt mutatja a Szent Ignác Szakkollégium sikere és az egyre szaporodó katolikus kollégiu­mok, illetve a nemrégiben szakkollégiummá alakult Luther Otthon példája is. A hagyományosan központosítottabban működő Katoli­kus Egyház is felismerte, támogatnia kell az alulról jövő kezdemé­nyezéseket, felismerte, hogy az egyház tagjainak kezdeményezései az egyház gazdagítását szolgálják. A megoldási lehetőségekről folyó párbeszéd reményeink szerint egyre élénkebb lesz a közeljövőben, és sikeresen kialakulhat egy mind szélesebb alapokon nyugvó protestáns szakkollégiumi moz­galom. A Kölcsey Szakkollégium és a konferencia szervezőinek sajnálatára a meghívott protestáns értelmiségiek és egyházi veze­tők nem jöttek el a konferenciára. Ennek ellenére reméljük, így is sikerült jeleznünk, hogy az egyházban megvan az álláspontok ter­mékeny sokszínűsége, amely az igazán hatákony munka alapja le­het. A további tájékozódáshoz mindenki számára ajánljuk a konfe­rencia anyagáról rövidesen megjelenő kötetünket, abban a remény­ben, hogy rövidesen sikerül mind szélesebb nyilvánosságot bevon­ni a protestáns kollégiumokról kialakuló eszmecserébe. A Kölcsey Szakkollégium tagsága nevében: Parragh Szabolcs igazgató (Amennyiben a protestáns egyházakban bárhol felmerül a szak­kollégium-alapítás gondolata, a Kölcsey Szakkollégium ezúton is felajánlja tapasztalatait és aktív segítségét. Forduljanak hozzánk bizalommal következő elérhetőségeink valamelyikén: 1143 Buda­pest, Ilka u. 32., e-mail: protocoll@aol.hu, tel./fax: 3636-737, web: www.protestansforum.hul KITEKINTŐK Az aktív eutanázia ellen Németországban az orvosszövetségek és az egyházak a leghatá­rozottabban elutasították azt az új holland törvényt, amely legali­zálja a halálhoz való aktív, cselekvő segítségnyújtást. A holland tör­vény azt tervezi, hogy a jövőben megengedett lesz a halálba segí­tés, ha egy beteg „elviselhetetlenül” szenved és „kilátástalanul” be­teg, valamint ismételten és kifejezetten kéri azt. A halálhoz való ak­tív segítségnyújtás az orvosok számára Németországban továbbra is tabu marad - mondta Jörg-Dietrich Hoppe, a Szövetségi Orvosi Kamara elnöke. A Marburgi Szövetség nyilatkozata szerint „az or­vosoknak segíteniük kell a haldoklóknak, nem pedig megölni őket”. Az orvosi kamara elnöke hangsúlyozta: a haldoklók számá­ra segítség a fájdalmuk csökkentése, és hogy lelki támaszt nyújtva nekik, lehetővé tegyék a méltó halált. Az orvos kötelezettsége azonban, hogy a beteget életben tartsa, nem érvényes minden kö­rülmények között. Az életet meghosszabbító beavatkozásokat - a pácienssel való egyetértés alapján - szabad nem tovább folytatni, ha azok csak a halál beálltát tolják ki, de a betegség halálos végki­menetelét nem tartóztathatják fel. Ezt a gyógyító eljárást azonban nem lehet azonosnak tekinteni a kezelés célzatos megszakításával, vagy pláne a kívánságra történő öléssel. A Német Evangéliumi Egyház kifejezetten óvott a holland példa követésétől. Ennek értel­mében a haldoklónak nyújtott orvosi kíséret határát szándékos cse­lekvés által előidézett öléssel nem lehet átlépni. Az orvosnak nincs joga azt mondani: „itt befejezem az életet”. A halál pillanatát az ember nem határozhatja meg. Ezzel a felfogással minden német ke­resztyén egyház egyetért. A Német Hospit Alapítvány azt kritizál­ta, hogy „a hollandok kaput nyitnak a visszaélésnek, ahelyett hogy a haldokló helyzetét javítanák”. Ma már lehetséges, hogy a beteg emberhez méltó módon haljon meg, aktív halálba segítés nélkül is. A. Z. Szükséges a hitvallás újrafogalmazása? A Német Evangéliumi Egyházi Napok elnöke, Martin Dolde a ha­gyományos egyházi hitvallások újrafogalmazása mellett foglalt állást, aki szerint 2001-ben Frankfurtban a legközelebbi Egyházi Napokon meg kellene vitatni a keresztyén hitvallások érthetőbb megfogalma­zását. Dolde az első évszázadokban keletkezett apostoli hitvallást, mint a korai keresztyének hitének összefoglalását készségesen elis­meri, mint olyan képek és kijelentések gyűjteményét, amelyek sok lé­nyeges hitbeli mondanivalót tartalmaznak a korábbi hagyományok­ról. De olyan kijelentések, mint pl. a szűztől való születés a mai em­ber számára egyre nehezebben követhetők. Az elnök a legfontosabb hittételeknek világos, rövid formában való megfogalmazása mellett érvel. Az apostoli hitvallás elején szereplő bevezetés helyett pl. a kö­vetkező megfogalmazást javasolja: ,,Hiszünk Istenben, életünk min­denható formálójában, és Jézus Krisztusban, aki az utat készíti Isten országához.” » A. Z.

Next