Reformátusok Lapja, 2002 (46. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-13 / 2. szám
Gyülekezeti élet 2002. január 13 .FORMÁTUM N.APJA Kórházlelkészek országos találkozója Budapesten a református egyház Bethesda Gyermekkórháza adott otthont a kórházlelkészek Szakmai Napja rendezvénynek, mely egyben a Kórházmissziói Szolgálat lelkészeinek 3. országos találkozója is volt. Az elmúlt évtizedben egyházunk e szolgálati területének kialakulása, helykeresése - mind az egészségügyi intézetekben, mind a gyülekezetekben élő egyházi gondolkodásban - lassú, de előre mutató irányban halad. Ennek a folyamatnak fontos része az évenkénti találkozó. A kórházmissziós szolgálat célja: a betegség idején megpróbált, szenvedést hordozó ember melletti segítő jelenlét. Ennek eszköze a látogatás, a lelkigondozás, az intézményekben tartott áhítatok, istentiszteletek. Míg korábban - s ma is még sok helyen - a gyülekezetből bejáró lelkész, gyülekezeti tag végezte a kórházi betegek lelki támogatását, egyre nő az igény önálló kórházlelkészek szolgálatba állításához. Éppen ezért nagy örömöt jelentett, hogy a találkozón, a jelenlegi közel 20 református kórházlelkész mellett az evangélikus egyház kórházlelkészei is és gyülekezeti lelkészek is jelen voltak, hogy együtt gondolkodjanak a továbblépés lehetőségéről. Bölcsföldi András, a Missziós Osztály vezetője bevezető áhítatát követően Dr. Eörsi Csaba államtitkár köszöntötte a konferencia és ezen szolgálat résztvevőit. Kiemelte milyen fontos a beteg emberek és az egészségügyi dolgozók spirituális támogatása abban a mai magyar egészségügyben, amely olyan sok problémával küzd. Ezután hangoztak el az előadások, mely a nap fő témája a „Lelkész az egészségügy rendszerében” cím köré csoportosultak. Elsőként Dr. Dizseri Tamás, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója ismertette, hogyan is épül be egy kórház életébe a lelkészi szolgálat. A hétköznapok gyakorlata után Dr. Hézser Gábor (Bethel) a „Kórházlelkész, mint az intézmény spirituálisa” címmel a történeti fejlődést rajzolta fel, a résztvevők elé tárva annak a szükségességét és lehetőségét, hogy egy egészségügyi intézetben hogyan válhat a spiritualitás a gyógyító folyamatok szerves részévé. Egészen új szálat pendített meg Dr. Nagy Ferenc betegjogi képviselő előadása, aki a betegek képviseletének történeti alakulásáról beszélt párhuzamot keresve a lelkigondozás és ezen új szakterület között. Hangsúlyozta, hogy beteg emberek segítése mindig „csoportmunka.” Az előadások sorát Bodó Sára adjunktusnő beszámolója zárta, aki a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen 2000. szeptemberében elindult pasztorálpszichológusi lelkigondozó képzést ismertette, mint ami az intézményekben szolgáló lelkészek számára - jelenleg - egyedüli szakirányú továbbképzés. Az elhangzottak után számos kérdés, javaslat vetődött fel, jelezve a szakmai találkozók szükségességét, az együtt gondolkodásban rejlő lehetőségeket. A napot a résztvevők hálaadással zárták, megerősödve annak tudatában, hogy a kórházmissziós szolgálat épül. Gál Judit Zenés áhítatok Zuglóban Az elmúlt egyházi év zenés alkalmainak kedvező fogadtatásán felbuzdulva több zenei esemény színhelye volt a zuglói református templom. Meghívtuk a Budahegyvidéki Református Egyházközség Máté János kórusát. Az első őszi zenés áhítaton a Hídvégi Csongor vezette énekkar ízelítőt adott széles repertoárjából, bizonyítva, hogy nem hiábavaló a kóruspróbákon való részvétel, hogy a kellő fegyelemmel és kitartással párosuló énekszeretet megtermi a maga jó gyümölcsét. Örömmel hallgattuk Toldi Csaba szép énekszólóját, Kalocsay Márta orgonaművész a Gárdonyi Zoltán által komponált orgonaműben megmutatta, hogy nemcsak ihletett kísérője az énekkarnak, hanem művészi megszólaltatója a hangszerek királynőjének, az orgonának is. Ezt követő alkalommal biztosítottunk egy Németországból jött evangélikus ifjúsági rézfúvós együttesnek, hogy templomunkban is szolgáljanak. Kedves gesztus volt tőlük, hogy néhány, a mi református énekeskönyvünkben lévő éneket is felvettek műsorukba. Öröm volt az ismert dallamokat (Urunk Jézus fordulj hozzánk, Jöjj, mondjunk hálaszót vagy Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát) az együttes hangszeres kíséretével énekelni. Példájuk nyomán valósággá lett a zsoltáros felszólítása: Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt! (Zsolt 98,6). Újabb találkozásunkon a felvidéki Martos református gyülekezetének Goudimen kórusa szolgált Mórocz Ildikó vezetésével. Az alig 800 lelkes magyar település 16 tagú kórusa felejthetetlen élményt nyújtott a sajnálatosan kis létszámú gyülekezetnek. Az igényesen összeállított műsorban elsősorban gyülekezeti énekeskönyvünk énekeinek négyszólamú feldolgozásai szólaltak meg, ám az a capella művek mellett orgona és cselló kíséretével is hangzottak fel darabok. Az énekkar tagjaiból álló duett és kvartett megmutatta, hogy egyénileg is képzett énekesekből áll a kórus. Külön érdekesség volt, hogy a templom mindkét orgonája - a sípos, felújításra szoruló Rieger és az elektronikus Johannis - megszólalt az áhítaton. Az utóbbin Mórocz Ildikó szép és változatos regisztrálással szólaltatta meg Bruhns orgonaművét. A zenés áhitatok sorát szeretnénk folytatni, s megszerettetni gyülekezeti tagjainkkal, hogy minél többeknek szerezzen örömöt a zene, az Istent dicsőítő ének. Balogh Lajos Hálaadás Szalonnán Bensőséges templomfelújító hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a szalonnai és környékbeli gyülekezetek tagjai. A zsúfolásig megtelt templomban a helybeli lelkész igei köszöntésével (Zsoltárok 57,6) kezdődött az istentisztelet, majd a Szózat eléneklésével folytatódott, melyet Szegedi Csaba szóló éneke vezetett, orgonán kísérte Deme Dávid. Ezután idegenvezetést tartott az ünneplő gyülekezetnek Deme József helybeli lelkipásztor, ismertetve az Árpádkori templom rövid történetét és a reformáció elterjedését a vidéken. Az istentiszteleten emlékeztünk meg a szalonnai gyülekezet 200 éves, 1801-ben készült kézi faragású és barokk stílusú szószékéről és annak koronájáról, melynek felirata a következő: „A szalonnai Helvécz vallástételt tartó Ekklésia ezen koronát és katedrát maga közönséges költségén készítette. 1801" A szószék koronájára a következő ige van felírva: „Tartsd meg azt ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat" (Jel 3,11). Ezt követően a 264. dicséret és a 105. zsoltár első verse csendült fel, amelyek Dr. Mészáros István püspök igehirdetése követett az Efézusi levél 2,14-22-ből válogatott versek alapján. A püspök úr arról beszélt, amit egyik hittanos gyermekünk a hittanórán egy mondatban így foglalt össze: „Istennel kell előbb megbékülnünk ahhoz, hogy a felebarátainkkal békességben tudjunk élni!” Az Igére ráfelelve a 165. dicséret 5. versét énekelte a gyülekezet. Ezt követte a lelkipásztor beszámolója a műemlék templom restaurálásának a lefolyásáról. A kivitelezést az edelényi Neptun Bau Rt. végezte, a fedezetet az akkor még Országos Műemlékvédelmi Hivatal fedezte 10,7 millió forint összegben. A renoválási munkálatokhoz hozzájárultak még a lengyel kisebbségi önkormányzat, cégek, magánszemélyek és a helybeli gyülekezet tagjai is. A beszámoló közben újból szóló éneket, a 397. dicséret 1. és 5. versét hallgatta meg a gyülekezet, majd Hankó Júlia 8. osztályos tanuló Dsida Jenő: Templomablak című versét szavalta el. Ezután ismét szólóének következett, a 426. dicséret 1. és 4. versei. Ezt követően először Csomós József abaúji esperes köszöntötte az ünneplőket, majd Szarvas Péter szendrői esperes-plébános „Szent ez a hely!” gondolatban szólt az egybegyűltekhez. A hálaadó istentisztelet a 278. dicséret 7. és 8. versei után a Himnusz eléneklésével ért véget. Deme József 99 Három testvér a vérzivatarban Ritka felvételnek lehetnek szemlélői ezúttal a kedves Olvasók. Három férfitestvér áll a mintegy 120 főt számláló kis gyülekezet temploma előtt a vasárnapi istentisztelet után Nagyhódoson. Krakkó György 88 éves, Béla 83 éves és Zoltán 80 éves. Nincsen ebben semmi különös, hiszen majdnem minden vasárnap lehetne róluk ilyen felvételt készíteni. Ők ugyanis a zsoltáríróval együtt vallják: „Uram szeretem a te házadban való lakozást”. Ha pedig valamelyikük hiányzik az istentiszteletről, annak komoly oka van. De ami most náluk természetes, az nem volt mindenkor így. Volt ugyanis egy 4-5 éves időszak az életükben, amikor távolmaradásuknak komoly oka volt. A II. világháború idejére esett ez az időszak, amikor határainkon innen vagy túl katonai szolgálatot teljesítettek. Egyik unokahúguk meghatódva meséli el, hogy a már azóta elhunyt édesanyával együtt ők ketten készítették el pl. egy-egy karácsonyra a megengedett 1 kg-os csomagot. Milyen nehéz volt ezt a 3 kicsiny csomagot úgy elkészíteni, hogy lehetőleg mindenből jusson beléjük egy kevés. Nagy öröm volt, amikor sok próbálkozás után a kis csomagok útra indultak. Ennél nagyobb csak az volt, amikor a tábori posta egy-egy kis csomag megérkezéséről értesítette az otthoniakat. Megkaptuk, köszönjük, elfogyasztottuk és legalább annyira ízlett, mint annak idején a költőnek a „fekete kenyér”. A legnagyobb öröm pedig akkor volt, amit az édesanya még megért, hogy a 3 katonafiú kalandos úton, csodálatos módon sorjában, épségben (sebesülésektől eltekintve) hazaérkezett. Bejárták a Kárpát-medence nagyon sok táját és városát, sőt a határainkon kívül is voltak - természetesen nem jókedvükből. Ahogy elbeszélik életüknek ezt a 4-5 éves szakaszát, szinte mindegyikről egy regényt lehetne írni. Harcok, sebesülés, menekülés, fogság, majd csodálatos hazatérés. Gondolták-e ott a sok életveszély között, hogy épségben hazatérhetnek mindhárman, és megérik a m. évezredet és megérik vagy túlhaladják az ígért 80 esztendőt. Talán amiatt igen, hogy olvasták és ismerték a zsoltáríró hitvallását: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az... Elesnek mellőled ezeren és jobb kezed felől tízezeren, és hozzád nem is közelít... Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban” (Zsolt, 91.). A középső testvér Béla bácsi, - ahogy mindhárman életüknek ezt az eseményekben, veszélyben és szabadításban bővelkedő szakaszát elbeszélték, szavait ezzel a hitvallásszerű mondattal fejezte be: „Istenbe vetett bizodalomban és hitben éltünk”. Dr. Szűcs József Misszió a távlatokban Ötödik alkalommal tartott csendes napot a Nagykőrösi Presbiteri Műhely a közelmúltban, melyen az alapító tagok mellett részt vettek a „Keresztyének az egészségügyben” Lelkigondozói és Diakóniai Műhely, valamint gyülekezeti szeretetszolgálati és szociális munkások is. Bana Gábor, a Presbiteri Szövetség Baranyai Református Egyházmegye Területi Szervezetének elnöke nyitó áhítatában az Isten iránti igazi alázatról és engedelmességről szólt, mely egyedül a Krisztusban van. Dr Szilágyi Sándor, a budapest-déli egyházmegye gondnoka a közép- és hosszútávú missziós tervekről, a külmisszió, a belmisszió és a gyülekezeti misszió területeiről tartott előadást. A több évre tervezhető missziós programok közül beszélt a konfirmációs oktatásról, a körzeti gondozói szolgálat fejlesztésének lehetőségeiről, az ifjúsági munkáról és az iratterjesztés missziójának lehetőségeiről. Kiemelte a presbiteri oktatás és továbbképzés lehetőségeit, mellyel több egyházmegye már aktívan foglalkozik, többéves bibliaiskolákat tartanak. A gyülekezet lelki épüléséhez szorosan hozzátartozik a fizikai fejlődés is — mondotta a gondnok -, s az építkezések, felújítások szintén a hosszútávú tervek közé tartoznak. Dr Kolosváry Bálint kitekintésében a határon túli magyar reformátusok életéről számolt be, elsősorban a Délvidék vonatkozásában, de érintve számos egyéb területet is. Ezt követően Rohonczy Márta, a „Keresztyének az Egészségügyben” Lelkigondozói és Diakóniai Műhely tagja a súlyos betegek és a haldoklók között végzett személyes szolgálatáról tett bizonyságot, melyben hangsúlyozta, hogy a kitartó imádság és a Jézus Krisztusban való erős hit segítheti hathatósan ezen szolgálat végzőit. Rohonczy Márta szolgálatát több, hasonló bizonyságtétel, majd imaközösség követte. A nap zárásaként a jelenlévők esti istentiszteleten vettek részt a nagykőrösi református templomban. A csendesnapok vasárnap, Bana Gábor reggeli áhítata után a délelőtti istentisztelettel fejeződtek be, melyen dr Fodor Ferenc lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. A következő presbiteri csendesnapokra gondolva hálát adunk Istennek e néhány napért, s köszönetet mondunk a nagykőrösi presbitereknek a szervezésért és a vendéglátásért. K. B. Barangolás Debrecenben, a Mester utcai Egyházközség Presbitériuma kirándulást szervezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyházi nevezetességeinek megtekintésére. Látogatásukról így számol be a gyülekezet egyik tagja, Széles Lajos: Utunk első állomása Nyírbátor volt, ahol a Zenei Napok rendezvényeinek is helyet adó, késő gótikus, hálóboltozatos református templomot tekintettük meg. Ezután Szamosújlakra utaztunk. Gyülekezetük büszkeségének, az 1470 körül épült, a közelmúltban felújított templomuknak történetét Varga Árpád lelkész mondta el. A belső gerendázat helyreállítása, a szószék, a padok és minden apró részlet szépítése olyan jól sikerült, hogy ezzel elnyerték az Európa-Nosztra díjat. Az épület mellett álló kedves kis harangláb faszerkezetén át mutatja harangját. Különleges élmény volt az Isten háza Nagyszekeresen, amely zsindelyes tornyával a Gögő-patak mesterséges szigetére épült a XVIII. században. Csűri Lajos lelkész nagy szakértelemmel és lelkesedéssel ismertette a templom történetét, melynek értékét emeli a szépen gondozott templomkert és park. Nagyot dobbant a szívünk, amikor a Holt-Szamos partja mellett megpillantottuk azt a helyet, ahol a Petőfi Sándor által is megörökített „kurta kocsma” állt. Olyan volt ez, mint a mese. Érdekes, történelmi tárgyakból álló kiállítást láthattunk a sonkádi műemlék templom falai között. Aki Szatmárban barangol, bizonyára útba ejti a nagy költő, Kölcsey Ferenc faluját. Az Európában egyedülálló, műemlékké nyilvánított szatmárcsekei temető csónak alakú fejfáiról híres. Kölcsey sírjánál a Himnusz eléneklésével adóztunk a költőfejedelem emlékének. Utunk következő állomása Milota volt, ahol Bethlen Gábor egykori udvari főpapja, Milotai Nyilas István született. Szalai Kont lelkipásztor mutatta be a főtér díszéül szolgáló református templomot. Örömmel láttuk, hogy felújítása és a gyülekezeti ház felépítése is folyamatban van. A Kistúron lévő 32 vízimalom egyikét Túristvándon - tiszteletünkre beindítva - működés közben láthattuk. Időnk rövidsége miatt sajnos csak kívülről nézhettük meg Tiszacsécsén a Móricz Zsigmond Emlékházat. Felidéztük az író vallomását: „Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére.” Látogatásunk során azt is megtapasztalhattuk, hogy az árvíz sújtotta területeken szépen halad a károsultak házainak helyreállítása. 99