Reformátusok Lapja, 2002 (46. évfolyam, 1-52. szám)

2002-10-27 / 43. szám

HIRDETÉS GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06-28-360-175. Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 vagy 06-209-332-522. Gombos Miklós harangöntő mester harangöntés, lengő-, állványszerkezet, villamosítás: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 121. Pf. 10. 06-309-489-575 Tel./Fax: 06 (28) 360-170. Új harangok készítése rövid határidővel! A POLGÁRI ÖSSZEFOGÁS HETILAPJA a Heti Válasz kiadójának címére: 1062 Budapest, Andrássy út 125. Telefon: 06-1-461-1407 Fax:06-1-461-1462 e-mail: megrendeles@belivalasz.hu 4 Irányítószám, helység: Utca, házszám: ........................................................................ Telefonszám:................................................................................... Megrendelem a HETI VÁLASZ című lapot........példányban. Előfizetési díj:­­ negyedévre (2058 Ft) ® fél évre (4116 Ft) ® egy évre (8232 Ft) Az előfizetési díjat a kiadó által postázott csekken fizetem. Aláírás: .................................................................................... . Reformátusok lapja MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapját NÉV­­CÍM:. (Felhívjuk megrendelőink figyelmét, hogy amennyiben nem saját részre kérik, úgy kérjük fel­tüntetni azt a nevet és címet, aki számára megrendelik a lapot. Áraink lapunk hátoldalán, az impresszumban találhatók.) 2002. október 27. Gyülekezeti élet RIHIRMITIIMIK I.ARIA 7 ----------­ KlIOKMYHS I l i i 1937 Október 27. A reformáció ünnepe alkalmából Muraközy Gyula felelős szerkesztő levélben szó­lította meg olvasóit. A társadalom gondjait sorolja, s az egyház feszültségeit, a szektásodást, a gazdasági nehézségeket, s felteszi a kérdést: „És most odafordulunk néhányan, talán százan, talán ezren ehhez a magyar református értelmiséghez. Mi hát itt az egyháznak, a lelkipásztornak az igazi szolgálata? Bezárja az abla­kát, csendes imaközösségekben formáljon lelkeket a jövő számára? Higgye, hogy Krisztusban megtért emberek majd csodálatos erővel fognak más világot teremte­ni? Vagy pedig kiálljunk, fújjuk meg a harsonát? Mondjuk azt, hogy a mi Urunk egyszer szántónkén tőlünk az «éhezőket, akiknek nem adtunk kenyeret, a szomjazó­­kat, akiket nem itattunk meg, a betegeket, foglyokat, akiket nem látogattunk meg!» Vállaljuk azt, hogy odaállunk tömegek elé és engedelmesen vállaljuk, ha kell a bün­tetést is, csak azért, hogy mielőtt a nagy ítélet és a nagy próba eljönne, ez a nem­zet felébredjen? Ma mihozzánk, akárhogy borulunk az igénk fölé, újra meg újra ezek a nyugtalan kérdések érkeznek. Ebben a kérdésben benne van az egész magyar református keresztyénség történelmi iránya. Merre menjünk? Nem azokhoz szó­lunk, akik minden szélfordulás szélkakasai. Nem azokhoz, akik minden helyen a maguk kicsi hasznát próbálják a mostoha élettől kiverekedni. Nem az élet vidám vámszedőihez. Hanem a magyar református értelmiséghez, gyötrődő fajunkért, nemzetünkért szorongó, a Szentírásból élő, Krisztusért követségben járó seregek­hez. Vagy azt mondjuk, hogy lidérces álomlátás ez? Minden gyorsan, minden a tör­ténelmi „parancsoknak megfelelőleg megy minálunk! Krisztus bennünket az ő ki­csinyeiért küldött és amikor a mérhetetlen nyomorúságoknak a tengere körülvesz bennünket, hogy tudjuk mi békésen hirdetni az Evangéliumot? Nem lehet sokszor egy terhet magunknak hordozni. Ez az újság, ennek a nagy, fájó kérdései nemcsak egy szerkesztőé, hanem ezreké. Közösen írják, láthatatlan nagy gyűlésteremben va­gyunk együtt. Magyar református férfiak, asszonyok feleljetek. Mit mond a szívetek, a lelkiismeretetek? Mire kötelez a múltunk, mit parancsol az Evangélium?” (a. t.) „Kommunikáció a Perifériára kerültek­­kel” címmel rendezett konferenciát szep­tember 23-29 között a Dunakanyar szép környezetében Verőcén, a Tiszta Forrás Alapítvány - amely elsősorban hajlékta­lanokkal, alkoholistákkal és a társadalom peremére szorultakkal foglalkozik és Zsinatunk Missziói Osztálya. Márkus Gábor verőcei lelkipásztor, a Tiszta For­rás Alapítvány elnöke a fenti címmel hir­dette meg a mentő missziók konferenci­áját, melynek fő igéje a „Mert az Ember­nek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10) A napok beosztását az előadások és beszélgetések valamint az igei alkalmak határozták meg. A témához kapcsolódva a misszió speciálisabb területére ismer­kedtek e résztvevők. „Mit is jelent peri­férián élni?” - hangzott a bevezető előadás Márkus Gábor misszióvezető részéről. „Hogyan tudjuk megszólítani a haldoklókat”­­ címmel Böszörményi Dalma szólt, a fiatalok missziójáról Ablonczy Zsolt (REFISZ) beszélt. Sebők János a szlovákiai mentő misszió vezetőjének témája „A magyar ember megszólítása idegen hazában” volt, majd Csuka Tamásné a börtönben folytatott szolgálatról számolt be. Dr. Hadházy An­tal pedig arról szólt, hogyan tudunk szol­gálni a cigányok között. A leépült embe­rek megszólításáról Dr. Sikó Zsuzsa bel­gyógyász beszélt. Ehhez a programhoz csatlakoztak a hét második felében Egyházunk missziós vezetői és munkatársai. Hosszú távú missziós tervek keretében esett szó na­gyobb ívű koncepciókról, „álmokról” is, majd megvitatták egy középtávú misszi­ós program tervezetét. A Zákeus Média Centrum által készített rövid, misszióra szánt filmek megtekintése után, a média missziós lehetőségeiről is szó esett. Fó­rum segítségével beszélgettek arról a problémakörről, hogyan kezeljük sérült testvéreinket gyülekezetünkben. Többek között arról: „Mennyire van a fogyatékos testvéreinknek helye a templomi és egyéb közösségekben?” Ezekre a kérdé­sekre választottak a vak, a siket és a mozgássérült missziók vezetői, Jankó Béláné, Járay Loránd, Csákány Istvánná. Majd a református egyházunkban szol­gáló missziók számoltak be örömeikről és gondjaikról, így hallgatták meg a résztvevők Szarka Miklós a Házasság és Családsegítő Misszió, Révész Jánosné a Telefon-lelkigondozás, Krasznai Andrea a Reptéri Lelkészség, Szénási J. Sándor a Börtönmisszió, Centgráf Károly a Vá­laszút Misszió (drog), Rozgonyiné Asztalos Piroska a Lepramisz­­szió, Márkus Gábor a Hajléktalan Misszió, Búzás Irén a Külmisz­­szió képviseletében elhangzott beszámo­lóját. Igével szolgál­tak: Sebők János, Ablonczy Zsolt, Orosz Ferenc, Csuka Tamásné, Fónagy Miklós, Bölcsföldi András, Szarka Mik­lós és Márkus Gábor lelkipásztorok. A missziós alkalom a helyi gyüleke­zetben, vasárnapi istentisztelettel és úr­vacsoraosztással ért véget. Reméljük, hogy ez a minden proto­­kolltól mentes találkozó tovább erősítette a résztvevőkben a missziói iránti elköte­lezettséget, s lehet, hogy egy-egy hason­ló konferencián megfogant gondolat lesz egy másik missziónk, vagy más jó kez­deményezésünk alapja. Emellett jó volt megélni a közösséget is mindazokkal, akik jó légkörben, a misszióén lelkesed­ve, imádkozó lelkülettel szeretetközössé­­get alkothattak. Bölcsföldi András Ünnep Tácon A Táci Református Egyházközség ünne­pi istentiszteleten adott hálát új gyüleke­zeti házáért, amely lelkészlakást, gyüle­kezeti termet, hozzátartozó kiszolgáló helyiségekkel és melléképületet foglal magában. Az ünnepi alkalmon P. Tóth István, a Mezőföldi Református Egyházmegye es­perese a 92. Zsoltárt olvasta fel, dr. Már­kus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét a 2. Mózes 20,8-11. alapján, prédi­kációjában a vasárnap megszenteléséről tanította az egybegyűlteket. Az építkezésről Barátit Julianna táci református lelkész számolt be. Az új ház felépülését évszázadok hűsége, áldozat­­vállalása tette lehetővé, hiszen az anyagi fedezetet a volt református általános is­koláért kapott kárpótlás és a régi parókia eladásából származó összeg adta. Önma­gában ez a pénz nem fedezte a költsége­ket, a berendezést és az udvar kialakítá­sát is ideértve. Sok jó szándékú ember segítsége tette lehetővé, hogy a ház ne csak megépüljön, hanem szép és ottho­nos is legyen. Tác önkormányzata és Horváth István polgármester nagy odafigyeléssel támo­gatta ezt a beruházást. A házat Polgár Ti­bor építész tervezte, aki vállalta a műszaki ellenőrzés feladatát is. A gyüle­kezet tagjai, barátai sok munkával töltött órát áldoztak azért, hogy Isten dicső­ségére a tőlük telhető legtöbbet nyújtsák. A ház berendezéséhez a Fejér megyei közgyűlés egy új pianínóval, holland testvéreink irodabútorral, az udvar ren­dezéséhez a Dunántúli Egyházkerület já­rult hozzá. Az első presbiteri határozatot a kár­pótlás mikéntjéről, az akkori önkor­mányzati testülettel is teljes egyetértés­ben, 1991 őszén hozta a presbitérium, az alapot 2000. szeptember 4-én kezdték ki­ásni. A beszámoló köszönő szavai után az ünneplő gyülekezet átvonult az új házba, ahol a szalag átvágása után ünnepélye­sen is megnyittatott a gyülekezeti terem, ahol terített asztalok várták az ünneplőket. Baráth Julianna Nagybajom első tanítójára is emlékeztek Az elmúlt években csaknem húszmillió forintot költöttek az egykor református elemi iskolaként működő gyülekezeti vendégházra Nagybajomban. Somogy legfiatalabb városában hálaadó istentisz­teletre hívogatott a harangszó szeptem­ber 22-én, amikor a kívül-belül megszé­pült épületet átadták a híveknek. Bán Csaba, Nagybajom nagy vitalitás­sal megáldott, fiatal lelkipásztora lapunk­nak elmondta: a rendszerváltást követően kapta vissza az egyház a település egyik legrégebbi épületét. A református elemi iskola az 1800-as évek elején épült, de le­égett, majd újraépítették. Az iskola Deb­recen particulája volt. Államosították, s újra a nevelés-oktatás ügyét szolgálta, később honvédelmi múzeumként működött, hiszen ebben a térségben húzó­dott a Margit-vonal. Nagybajom egyéb­ként arról is nevezetes, hogy Gyergyai Al­bert professzor, a neves író és műfordító szülőhelye, és a faluban hajdanán Pálóczi Horváth Ádám énekmondó is élt egy rö­vid ideig, s megfordult itt Csokonai Vitéz Mihály, a víg poéta is. Mint megtudtuk, folyamatosan épül­­szépült ez a gyülekezeti vendégház. Az utolsó ütemben szigetelték, kapott köz­ponti fűtést, s ekkor cserélték ki a nyílás­zárókat, rendezték be a helyiségeket. A ház kiválóan alkalmas nyári táborozásra, konferenciák megrendezésére, kiállítá­sokra, játszóházakra, mint ahogy számos alkalommal volt is erre példa az elmúlt időszakban. S hogy mindez valóra válha­tott, a sikeres Széchenyi terves pályázat­nak, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma támogatásának, a helybéli hívek felajánlásának és társadalmi mun­kájának, az önkormányzatnak, valamint az accumi német testvérgyülekezet ado­mányának köszönhető. A hálaadó istentiszteleten Balog Zol­tán, a budapesti németajkú egyházközség lelkipásztora hirdetett igét. Prédikációjá­ban egyebek mellett János evangéliumát idézte. Jézus azt mondta: azért jöttem, hogy nekik életük legyen és bővelked­jenek. A Királyok könyve alapján világí­tott rá arra, hogy a keresztyén ember szá­mára a bővelkedés nem az anyagi jólétet, a gazdagságot jelenti. Az ünnepségen Szászfalvi László refor­mátus lelkész, országgyűlési képviselő, Csurgó első embere is mondott köszöntőt. A kisiskolások szerepéről, nevelőerejéről, a pe­dagógusok példájáról értekezett: Arról, hogy ezek a kis intézmények, illetve a katedrán ál­lók milyen értékeket közvetítenek, miközben tartást és mértéket adnak a gyerekeknek. Manfred Schock, a németországi testvér­gyülekezet lelkésze - a németországi vá­lasztásokra is utalva -, arról beszélt, hogy változhatnak ugyan a különböző politikai rendszerek, de az iskolaépület az marad. A település első tanítójáról, Szalánki Pálról elnevezett gyülekezeti vendégház avatásán több mint kétszázan vettek részt. A környékbeli hívek is részesei akartak lenni Nagybajom ünnepnapjának. Lőrincz Sándor

Next