Reformátusok Lapja, 2002 (46. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-27 / 43. szám
HIRDETÉS GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06-28-360-175. Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 vagy 06-209-332-522. Gombos Miklós harangöntő mester harangöntés, lengő-, állványszerkezet, villamosítás: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 121. Pf. 10. 06-309-489-575 Tel./Fax: 06 (28) 360-170. Új harangok készítése rövid határidővel! A POLGÁRI ÖSSZEFOGÁS HETILAPJA a Heti Válasz kiadójának címére: 1062 Budapest, Andrássy út 125. Telefon: 06-1-461-1407 Fax:06-1-461-1462 e-mail: megrendeles@belivalasz.hu 4 Irányítószám, helység: Utca, házszám: ........................................................................ Telefonszám:................................................................................... Megrendelem a HETI VÁLASZ című lapot........példányban. Előfizetési díj: negyedévre (2058 Ft) ® fél évre (4116 Ft) ® egy évre (8232 Ft) Az előfizetési díjat a kiadó által postázott csekken fizetem. Aláírás: .................................................................................... . Reformátusok lapja MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapját NÉVCÍM:. (Felhívjuk megrendelőink figyelmét, hogy amennyiben nem saját részre kérik, úgy kérjük feltüntetni azt a nevet és címet, aki számára megrendelik a lapot. Áraink lapunk hátoldalán, az impresszumban találhatók.) 2002. október 27. Gyülekezeti élet RIHIRMITIIMIK I.ARIA 7 ---------- KlIOKMYHS I l i i 1937 Október 27. A reformáció ünnepe alkalmából Muraközy Gyula felelős szerkesztő levélben szólította meg olvasóit. A társadalom gondjait sorolja, s az egyház feszültségeit, a szektásodást, a gazdasági nehézségeket, s felteszi a kérdést: „És most odafordulunk néhányan, talán százan, talán ezren ehhez a magyar református értelmiséghez. Mi hát itt az egyháznak, a lelkipásztornak az igazi szolgálata? Bezárja az ablakát, csendes imaközösségekben formáljon lelkeket a jövő számára? Higgye, hogy Krisztusban megtért emberek majd csodálatos erővel fognak más világot teremteni? Vagy pedig kiálljunk, fújjuk meg a harsonát? Mondjuk azt, hogy a mi Urunk egyszer szántónkén tőlünk az «éhezőket, akiknek nem adtunk kenyeret, a szomjazókat, akiket nem itattunk meg, a betegeket, foglyokat, akiket nem látogattunk meg!» Vállaljuk azt, hogy odaállunk tömegek elé és engedelmesen vállaljuk, ha kell a büntetést is, csak azért, hogy mielőtt a nagy ítélet és a nagy próba eljönne, ez a nemzet felébredjen? Ma mihozzánk, akárhogy borulunk az igénk fölé, újra meg újra ezek a nyugtalan kérdések érkeznek. Ebben a kérdésben benne van az egész magyar református keresztyénség történelmi iránya. Merre menjünk? Nem azokhoz szólunk, akik minden szélfordulás szélkakasai. Nem azokhoz, akik minden helyen a maguk kicsi hasznát próbálják a mostoha élettől kiverekedni. Nem az élet vidám vámszedőihez. Hanem a magyar református értelmiséghez, gyötrődő fajunkért, nemzetünkért szorongó, a Szentírásból élő, Krisztusért követségben járó seregekhez. Vagy azt mondjuk, hogy lidérces álomlátás ez? Minden gyorsan, minden a történelmi „parancsoknak megfelelőleg megy minálunk! Krisztus bennünket az ő kicsinyeiért küldött és amikor a mérhetetlen nyomorúságoknak a tengere körülvesz bennünket, hogy tudjuk mi békésen hirdetni az Evangéliumot? Nem lehet sokszor egy terhet magunknak hordozni. Ez az újság, ennek a nagy, fájó kérdései nemcsak egy szerkesztőé, hanem ezreké. Közösen írják, láthatatlan nagy gyűlésteremben vagyunk együtt. Magyar református férfiak, asszonyok feleljetek. Mit mond a szívetek, a lelkiismeretetek? Mire kötelez a múltunk, mit parancsol az Evangélium?” (a. t.) „Kommunikáció a Perifériára kerültekkel” címmel rendezett konferenciát szeptember 23-29 között a Dunakanyar szép környezetében Verőcén, a Tiszta Forrás Alapítvány - amely elsősorban hajléktalanokkal, alkoholistákkal és a társadalom peremére szorultakkal foglalkozik és Zsinatunk Missziói Osztálya. Márkus Gábor verőcei lelkipásztor, a Tiszta Forrás Alapítvány elnöke a fenti címmel hirdette meg a mentő missziók konferenciáját, melynek fő igéje a „Mert az Embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10) A napok beosztását az előadások és beszélgetések valamint az igei alkalmak határozták meg. A témához kapcsolódva a misszió speciálisabb területére ismerkedtek e résztvevők. „Mit is jelent periférián élni?” - hangzott a bevezető előadás Márkus Gábor misszióvezető részéről. „Hogyan tudjuk megszólítani a haldoklókat” címmel Böszörményi Dalma szólt, a fiatalok missziójáról Ablonczy Zsolt (REFISZ) beszélt. Sebők János a szlovákiai mentő misszió vezetőjének témája „A magyar ember megszólítása idegen hazában” volt, majd Csuka Tamásné a börtönben folytatott szolgálatról számolt be. Dr. Hadházy Antal pedig arról szólt, hogyan tudunk szolgálni a cigányok között. A leépült emberek megszólításáról Dr. Sikó Zsuzsa belgyógyász beszélt. Ehhez a programhoz csatlakoztak a hét második felében Egyházunk missziós vezetői és munkatársai. Hosszú távú missziós tervek keretében esett szó nagyobb ívű koncepciókról, „álmokról” is, majd megvitatták egy középtávú missziós program tervezetét. A Zákeus Média Centrum által készített rövid, misszióra szánt filmek megtekintése után, a média missziós lehetőségeiről is szó esett. Fórum segítségével beszélgettek arról a problémakörről, hogyan kezeljük sérült testvéreinket gyülekezetünkben. Többek között arról: „Mennyire van a fogyatékos testvéreinknek helye a templomi és egyéb közösségekben?” Ezekre a kérdésekre választottak a vak, a siket és a mozgássérült missziók vezetői, Jankó Béláné, Járay Loránd, Csákány Istvánná. Majd a református egyházunkban szolgáló missziók számoltak be örömeikről és gondjaikról, így hallgatták meg a résztvevők Szarka Miklós a Házasság és Családsegítő Misszió, Révész Jánosné a Telefon-lelkigondozás, Krasznai Andrea a Reptéri Lelkészség, Szénási J. Sándor a Börtönmisszió, Centgráf Károly a Válaszút Misszió (drog), Rozgonyiné Asztalos Piroska a Lepramiszszió, Márkus Gábor a Hajléktalan Misszió, Búzás Irén a Külmiszszió képviseletében elhangzott beszámolóját. Igével szolgáltak: Sebők János, Ablonczy Zsolt, Orosz Ferenc, Csuka Tamásné, Fónagy Miklós, Bölcsföldi András, Szarka Miklós és Márkus Gábor lelkipásztorok. A missziós alkalom a helyi gyülekezetben, vasárnapi istentisztelettel és úrvacsoraosztással ért véget. Reméljük, hogy ez a minden protokolltól mentes találkozó tovább erősítette a résztvevőkben a missziói iránti elkötelezettséget, s lehet, hogy egy-egy hasonló konferencián megfogant gondolat lesz egy másik missziónk, vagy más jó kezdeményezésünk alapja. Emellett jó volt megélni a közösséget is mindazokkal, akik jó légkörben, a misszióén lelkesedve, imádkozó lelkülettel szeretetközösséget alkothattak. Bölcsföldi András Ünnep Tácon A Táci Református Egyházközség ünnepi istentiszteleten adott hálát új gyülekezeti házáért, amely lelkészlakást, gyülekezeti termet, hozzátartozó kiszolgáló helyiségekkel és melléképületet foglal magában. Az ünnepi alkalmon P. Tóth István, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese a 92. Zsoltárt olvasta fel, dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét a 2. Mózes 20,8-11. alapján, prédikációjában a vasárnap megszenteléséről tanította az egybegyűlteket. Az építkezésről Barátit Julianna táci református lelkész számolt be. Az új ház felépülését évszázadok hűsége, áldozatvállalása tette lehetővé, hiszen az anyagi fedezetet a volt református általános iskoláért kapott kárpótlás és a régi parókia eladásából származó összeg adta. Önmagában ez a pénz nem fedezte a költségeket, a berendezést és az udvar kialakítását is ideértve. Sok jó szándékú ember segítsége tette lehetővé, hogy a ház ne csak megépüljön, hanem szép és otthonos is legyen. Tác önkormányzata és Horváth István polgármester nagy odafigyeléssel támogatta ezt a beruházást. A házat Polgár Tibor építész tervezte, aki vállalta a műszaki ellenőrzés feladatát is. A gyülekezet tagjai, barátai sok munkával töltött órát áldoztak azért, hogy Isten dicsőségére a tőlük telhető legtöbbet nyújtsák. A ház berendezéséhez a Fejér megyei közgyűlés egy új pianínóval, holland testvéreink irodabútorral, az udvar rendezéséhez a Dunántúli Egyházkerület járult hozzá. Az első presbiteri határozatot a kárpótlás mikéntjéről, az akkori önkormányzati testülettel is teljes egyetértésben, 1991 őszén hozta a presbitérium, az alapot 2000. szeptember 4-én kezdték kiásni. A beszámoló köszönő szavai után az ünneplő gyülekezet átvonult az új házba, ahol a szalag átvágása után ünnepélyesen is megnyittatott a gyülekezeti terem, ahol terített asztalok várták az ünneplőket. Baráth Julianna Nagybajom első tanítójára is emlékeztek Az elmúlt években csaknem húszmillió forintot költöttek az egykor református elemi iskolaként működő gyülekezeti vendégházra Nagybajomban. Somogy legfiatalabb városában hálaadó istentiszteletre hívogatott a harangszó szeptember 22-én, amikor a kívül-belül megszépült épületet átadták a híveknek. Bán Csaba, Nagybajom nagy vitalitással megáldott, fiatal lelkipásztora lapunknak elmondta: a rendszerváltást követően kapta vissza az egyház a település egyik legrégebbi épületét. A református elemi iskola az 1800-as évek elején épült, de leégett, majd újraépítették. Az iskola Debrecen particulája volt. Államosították, s újra a nevelés-oktatás ügyét szolgálta, később honvédelmi múzeumként működött, hiszen ebben a térségben húzódott a Margit-vonal. Nagybajom egyébként arról is nevezetes, hogy Gyergyai Albert professzor, a neves író és műfordító szülőhelye, és a faluban hajdanán Pálóczi Horváth Ádám énekmondó is élt egy rövid ideig, s megfordult itt Csokonai Vitéz Mihály, a víg poéta is. Mint megtudtuk, folyamatosan épülszépült ez a gyülekezeti vendégház. Az utolsó ütemben szigetelték, kapott központi fűtést, s ekkor cserélték ki a nyílászárókat, rendezték be a helyiségeket. A ház kiválóan alkalmas nyári táborozásra, konferenciák megrendezésére, kiállításokra, játszóházakra, mint ahogy számos alkalommal volt is erre példa az elmúlt időszakban. S hogy mindez valóra válhatott, a sikeres Széchenyi terves pályázatnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásának, a helybéli hívek felajánlásának és társadalmi munkájának, az önkormányzatnak, valamint az accumi német testvérgyülekezet adományának köszönhető. A hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán, a budapesti németajkú egyházközség lelkipásztora hirdetett igét. Prédikációjában egyebek mellett János evangéliumát idézte. Jézus azt mondta: azért jöttem, hogy nekik életük legyen és bővelkedjenek. A Királyok könyve alapján világított rá arra, hogy a keresztyén ember számára a bővelkedés nem az anyagi jólétet, a gazdagságot jelenti. Az ünnepségen Szászfalvi László református lelkész, országgyűlési képviselő, Csurgó első embere is mondott köszöntőt. A kisiskolások szerepéről, nevelőerejéről, a pedagógusok példájáról értekezett: Arról, hogy ezek a kis intézmények, illetve a katedrán állók milyen értékeket közvetítenek, miközben tartást és mértéket adnak a gyerekeknek. Manfred Schock, a németországi testvérgyülekezet lelkésze - a németországi választásokra is utalva -, arról beszélt, hogy változhatnak ugyan a különböző politikai rendszerek, de az iskolaépület az marad. A település első tanítójáról, Szalánki Pálról elnevezett gyülekezeti vendégház avatásán több mint kétszázan vettek részt. A környékbeli hívek is részesei akartak lenni Nagybajom ünnepnapjának. Lőrincz Sándor