Reformátusok Lapja, 2003 (47. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-14 / 50. szám
N ekifut majd ennek a poétasorsnak később Szabó Magda is (Macskák szerdája), Páskándi is (Diákbolydító), egyik a Kollégium szerepét kutatjavizsgálja, másik a zseni természetrajzát, s nincs vége a sornak, természetesen. Csokonai örök téma az írók az irodalomban témakörben is. Aforizmaszerű vélekedések sorozatát idézhetnénk, (Csokonai pompás, írja Halász Gábor, Csokonai rügybontó, eprésző örömű, mondja Lesznai Anna), meg persze alapos, gazdag elemzéseket is, garmadával. Kosztolányi Dezső (Magyar rapshodiák, Nyugat, 1920) azt írja róla: „Csokonai Vitéz Mihály legtöbb verse például kiáltóan magyar, pedig nem is emlegeti magyar voltát.” S a megjelent, háromkötetes Csokonai-összes kapcsán (1922): „Csokonait nem lehet felfedezni. Egyszerűen azért, mert huszonöt évenként újra fel kell fedezze minden leendő nemzedék... Nevéhez azonban hozzátapadt az újítás dicsősége, a forradalmár, az ártatlanul szenvedő igazság mártíromsága is. Különösen hangsúlyozták a kolegyombeli kalandját. Petőfivel mérték össze. Később mind gyakrabban találkoztam olyanokkal, különösen fiatalemberekkel, kik nyilván e regényes beállítás alapján azt állították, hogy Petőfit és Aranyt is túlszárnyalja . Csokonai Vitéz Mihály a legnagyobb magyar költő. Miért? Erre alig tudtak felelni a rajongók. Többnyire a Lilla-dalokat idézték, melyeknek ódon szavait még megértették, vagy «A reményhez» egy-egy sorát, vagy semmit sem, de lázadó lelkére, kemény dacára, történelmi mozdulataira hivatkoztak. Ma éjjel, mikor a nekem nagyon kedves, ismert könyveket újra forgattam, a tiltakozóknak és lelkesülőknek akartam új érveket keresni, de be kell vallanom, nem találtam. Az előbbi összehasonlítást Csokonai Vitéz Mihály nem bírja ki. Igaztalan és igazságtalan, mint Kölcsey igaztalansága és Kazinczy igazságtalansága. Ez a csodálatos egyéniség, ez a bájos, nemes lélek nem élhette ki magát környezetében, ösztönössége elsorvadt, kezdeményező ereje megbénult és sokszor merő formalizmusban rekedt.” Babits Mihály (Tanulmány Adyról, 1920) Ady írására utalva mondja: „Ez a magyar Pimodan teóriája: a Csokonai elmélet: magyar próféta nem lehet bor nélkül. De kétszeresen nem lehet Ady, aki elsősorban a maga mámoros életének prófétája, melyet minden módon a lélek és test minden boraival kiél és gazdagít. Ez a mámorkeresés nem élettagadás, hanem a legnagyobb fokú életigenlés”, miképpen Csokonainál is az volt. Szép Ernő szerint a nyelv óriás hangásza volt Csokonai, Móricz, többek között így elmélkedik: „Biztos, hogy a Csokonai életében senki egy hangot nem tudott a dalaiból. Csak azt tudták, hogy a kollégiumból kicsapták, hogy Csurgón nem kapott állást, hogy a komáromi hajósgazda lányát nem adták hozzá. De hogy az utcán azt lehetett volna hallani, hogy: „ Óh csak Lillát adtad volna, Csak magát nekem. Most panaszra nem hajolna. Gyászos énekem?", vagyis Csokonai a kora által még nem értett, legalábbis a kora előtt jószerivel ismeretlen költőnk. A legendák világában, Kosztolányi utal erre, azonban a nép dalolta Csokonai dalait... Illyés Gyula azt mondja: „Csokonai feltétlenül mutat rokokó vonást, de mutat annyi klasszikust is. A próba- vagy tanulásképp fölvett modorok mögött markánsan látható a XVIII. századi sajátosan magyar költő”, Kölcsey viszont nem kedvelte, s még finoman fogalmazunk. Kárpáthy Aurél írja erre az ellenszenvre utalva (Nyugat, 1933, Toll és álarc): „Milyen elgondolkoztató írás ez az emlékezetes Csokonai-bírálat, amelynek szinte minden megállapítása végzetes tévedés. A legelső s talán legmélyebb, de mindenesetre legfinomabb magyar kritikusi elme mennyire nem értette meg azt a nagy poétát, akit korának pallérozatlan olvasói sokkal igazabban méltányoltak. .. A Dorottyában csak a műveletlenség bántó megnyilatkozását látja. Lilláról egyenesen kimondja, hogy úgy nem éri föl Himfy-t, akár a messziről villámló tűzijáték fénye a vulkánét. Őszintén megbotránkozik a Karnyóné Hanswurst-ízetlenségén. «Pórias» verseit titokban megpróbálja illedelmesebbre csiszolni, szalonképessé «nemesíteni». Csokonait egyszerű Bürger-utánzónak tartja. Ha avatatlan téved akkorát, senkit sem lep meg. De Kölcsey... egy Vörösmarty, egy Kisfaludy Károly megértő kritikusa... ez - ha nem is érthetetlen - megdöbbentő és lehangoló. Berzsenyi fölött csupán szokatlanul kemény kritikát gyakorolt s később ezt is expiálta. Ám Csokonaival szemben egész az igazságtalanságig elfogult. Nem látja, nem érti és nem érzi sem újságát, sem értékét, sem jelentőségét...” Babits Mihály azonban érti (Nyugat, 1934): „Csokonai nem azért lett a legnagyobb debreceni költő, mintha az exotikus debreceni zamatot legjobban ő tudta volna megadni verseinek, hanem épen azért, mert túl tudott menni Debrecenen, az exotikus kínrímelésből magyar versművészetet teremtett, sőt nemcsak hogy nem szűkítette a magyarságot debreceniséggé, hanem ki tudta tágítani európaisággá. Csokonai is tanult és tudatos költő volt, akár Gulyás Pál, de ő tanultságát arra fordította, hogy mennél európaibb legyen, s nem hogy mennél debrecenibb”. Schöpflin Aladár is: „Csokonai, tudva vagy tudatlanul megtalálta a kapcsolatokat a magyar földből kinőtt, népi költészettel". Móricz: „De Csokonai józan ember volt, komoly, okos szemű, házasodó, „valóságos értékeket" termő magyar, csak persze olykor-olykor mámorra vágyó”. Kéri Pál (1909): „Csokonai ma sincs azon a helyen, amit megérdemel, és sohasem is leszLaczkó Géza (1919): „Csokonai, Petőfinek első inkarnációja a magyar ugaron, ily ideális forradalmár volt, akinek dereka megcsuklott a küzdelemben: debreceni kis házába vonult s egy ócska láda lett írószobája". S egy igazán különös mozzanat: Ortutay Gyula Fedics Mihály mesemondótól hall egy mesét Csokonairól. Ebben a költő , a protestáns debreceni poéta, a pápához megy, s beáll hozzá inasnak. Ott jótetteket hajt végbe, s kap egy könyvet, amely „minden titkot magába”foglal. Mintha Csokonai élete volna az a könyv: lapjait soha nem lankadó izgalommal vizsgálja, kutatja az utókor. A „jövő század”, meg az azt követő, s immár a huszonegyedik is: ez az igazi irodalomtörténeti halhatatlanság. Cs.Nagy Ibolya Csokonai Költői év Debrecenben és a Kollégiumban November 17-én Csokonai-év kezdődött Debrecenben: a költő születésének 230. évfordulóján induló városi, református kollégiumi programsorozat 2005-ben január 28-ig. Csokonai Vitéz Mihály halálnapjának fordulójáig tart. (Folytatás az előző számunkból) Jófi Csokonai a lakodalomban (1869) - A Déri Múzeumban őrzött olajkép Hit és kultúra 2003. december 14 FORMÁTUM ZÁRIÁ ■ Történelmi visszatekintés A Habsburg-ház és Magyarország történelmi, politikai, gazdasági, családi (bár korántsem mindig felhőtlen) kapcsolatai mintegy évezredes múltra, folyamatra tekintenek vissza, s a mohácsi csatavesztés (1526) utáni kettős királyválasztás következtében - 1921. november 6-ig, a Habsburg- Lotharingiai-ház (végleges) trónfosztását kimondó 1921. évi XLVII. törvénycikk meghozataláig - csaknem négy évszázados küzdelem Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való betagolása ellen, a nemzeti függetlenségért, az ország szabadságáért, valamint a Habsburg-katolicizmus restaurációs (ellenreformációs) törekvése ellen a „lelki és testi szabadságért” számos esetben véres-fegyveres küzdelem, harc folyt. F .Línnek megfelelően igen gazdag az e témakört, vagy ennek egy-egy részletét feldolgozó irodalom is. E számszerűti - nagy tömegű írásművek azonban igen sokrétűek mind színvonalukat, mind „szemléletüket” tekintve. A ma már „bevettnek” számító, de igen leegyszerűsített kategorizálás, a „kuruc” vagy „labanc” történetírás besorolás nem fedi le az idevágó művek teljes skáláját, így pl. dr. Sára János „A Habsburgok és Magyarország” című munkája sem sorolható ezen „skatulyák” egyikébe sem. A szerző nem történész, hanem alapos történelmi ismeretekkel, tájékozottsággal és érdeklődéssel rendelkező közgazdász. Ennek megfelelően művében nem pusztán a politikatörténeti, hadtörténeti, esetleg a gazdaságtörténeti szempontok érvényesítésére szorítkozik, hanem igyekszik komplex szempontokat érvényesíteni. Hangvétele inkább ironikus: sem nem habsburgpárti, sem nem „nemzetieskedő” (igaz, így nem kap kellő hangsúlyt a már említett négy évszázados nemzeti, rendi függetlenségi és a vallásgyakorlat szabadságáért, a „lelki és testi szabadságért” folytatott küzdelem). Úgy tűnik, inkább a nemzeti és állami függetlenséget feladó, az Európai Unióhoz való csatlakozás szellemi előkészítésének lett - akaratlanul is - előkészítője, előfutára, vagyis mintha ebbe az irányba sugallaná a közgondolkodást - úgy vélem azonban, minden előre megfontolt szándék nélkül, inkább csak 2003-ban mindezeket „beleolvasva” gondolhatjuk. s Klára János vaskos (65,78 A/5 ív terjedelmű) kötete hatalmas mennyiségű szakirodalomra támaszkodik. Igaz, önálló levéltári kutatásokat e témakörben nem folytatott, új eredményeket sem mutat fel, de szemléletmódja megfontolásra méltó, sokoldalú, értékes, érdekes ismeretanyagot közöl. S mivel a kéziratot szakmai szempontból Niederhauser Emil történész, egyetemi tanár, akadémikus, a téma kiváló ismerője, több idevágó munka szerzője szakmai szempontból ellenőrizte, garancia a kötetben közöltek felől. 11 szerző könyvét négy nagy részre osztja, amelyhez kapcsolódik még a több, mint száz oldalas Függelék. Az első fejezet a Habsburg-ház, a Habsburg uralkodók eredetét tárgyalja a 10. századtól a 16. század legelejéig, a világhatalom megszerzéséig, az ahhoz vezető út, lépcsők bemutatását, kitérve - természetesen a magyar vagy magyarországi vonatkozásokra, a családi kapcsolatokra, stb. A második fejezet már a német-római császári koronát viselő V. Károllyal indít. Itt érinti a németországi és a magyarországi reformáció kérdését is. Ez a fejezet a Habsburgok „spanyol ágá”-nak alakulását mutatja be, kitérve a házassági-családi kérdésekre, azok politikai és birodalmi vonatkozására is. A harmadik résznek már a magyarországi események is szerves részét alkotják, hiszen 1526-ban a magyar koronát I. Ferdinánd megszerzi és a Habsburg-ház (ha kisebbnagyobb „zökkenőkkel”, nehézségek árán is, de lényegében 1921-ig birtokolja. Ez a fejezet végig megy „közös történelmünk” négy évszázadán, egészen a trónfosztásig. Szempontunkból mindenképpen ez a része a legfontosabb, legizgalmasabb. Itt is fontos szerepet kap az egyes uralkodók családi kapcsolata, élete is. A negyedik rész a Habsburg-ház „mellékágainak” történetét tárgyalja, már - természetesen - lényegesen rövidebben. A Függelék pedig igen értékes, fontos statisztikai s egyéb adatokat tartalmaz a Habsburgokkal kapcsolatban. F reizen rövid ismertetésnek inkább a bemutatás és figyelemfelkeltés, valamint a szerző iránti tisztelet kifejezése a célja, nem lehetett feladata a részletekbe menő kritikai elemzés és értékelés. (Atheneum Kiadó, Budapest) Ladányi Sándor Köszönet az 1 %-ért A miskolci Lorántffy Zsuzsanna Református Kismamaház, a nyíregyházi „Magdaléneum”, a sajósenyei Református Otthon, az erdőbényei Szeretetotthon, az őri Református Egyházközség köszönetet mond az Adományozók 2002. évi 1%-nak felajánlásáért. További kedves adományukat köszönettel várjuk. Adószámunk: 18418718-1-05. A Kelenföldi Református Gyülekezeti Alapítvány kuratóriuma ezúton is hálásan köszöni az adakozók segítségét, hogy a 2002. évi 1%-os adófelajánlásuk útján 1 008 415 Ft-al gyarapították bevételeinket. Az adományt nagy részben az egyházközösség altemplomának a felújítására kívánjuk fordítani. A Mártírok Hangja Alapítvány megköszöni a támogatóitól befolyt 2002. évi 1%-os adófelajánlást, melynek összege: 31 116 Ft. Ezen összeget kárpátaljaiak segélyezésére kívánjuk fordítani. A Szegletkő Alapítvány (Balmazújváros, Kossuth u. 48, adószám: 18549562-1-09) ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik a személyi jövedelemadójuk 1%-ával, öszszesen 83 698 Ft-al támogatták alapítványunkat a 2002. évben. Az Alapítvány a befolyt összeget az alapító okiratban megjelölt célra fordítja. Verses hazaszeretet Könyvbemutató volt a közelmúltban a veszprémi egyházközség gyülekezeti termében. Szűcs Dániel verseit Molnár Jánosné helytörténeti kutató gyűjtötte össze. A verseskötetet a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém megyei Tagozata adta ki. Szűcs Dániel veszprémi lelkész volt 1850 és 84 között. Pályájának kezdetén és végén volt aktívabb a versírásban. Műfordításai miatt választották be a Kisfaludy Társaságba, amelynek Arany Jánossal együtt lett tagja 1848. február 1-én. A könyvben Molnár Jánosné kutatásaiból megismerjük életútját is, ami 1813. január 2-án Bodajkon kezdődött. A Pápai Református Kollégium elvégzése után tanítóskodott Balatonfüreden és Díszeiben, majd Kövesden, Balatonhenyén és Öcsön volt segédlelkész. 1848-49-ben Sólyon lelkész. A veszprémi gyülekezet 1850-ben választja meg lelkipásztorának. Szűcs Dániel verseit áthatja a hazaszeretet. Néhol szárnyaló örömmel ír a hon szépségéről, máskor keserűen ostorozza az erkölcsi romlást, amit népe körében tapasztal. Versei egy kor tanúi és mégis az örök emberi kérdésekről szólnak. A kötetben olvashatunk elemzést is a versekről, illetve egy beszámolót 2002. évi emléktábla avatásról. A könyvbemutató hangulatos ünnepség keretén belül történt, amit Niederhoffer Zoltánná beosztott lelkész vezetett. Borbás László elnök szólt az Irodalomtörténeti Társaság munkájáról. Ezután Molnár Jánosné a kötet szerkesztője mondta el, hogyan akadt a versek nyomára és hogyan került sor a könyv elkészítésére. Niederhoffer Zoltán lelkipásztor végezte a könyv bemutatását és ajánlotta azt olvasásra, felhíva a figyelmet a versek értékeire. Az ünnepségen szép számmal jelentek meg Szűcs Dániel leszármazottai, akik hálás szívvel mondtak köszönetet a könyv elkészültéért. Énekkel közreműködött Veresné Petrőcz Mária, csellón játszott ifj. Dóczi Péter. Énekeltek a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola református hittanosai. A közös kezdő és záró éneket Török Gyula a gyülekezet kántora kísérte. Az ünnepség a szózat eléneklésével ért véget. N. Molnár Jánosnét, a könyv szerkesztőjét köszönti Niederhoffer Zoltán lelkipásztor Felvételi — A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet a 2004/2005-ös tanévre négyosztályos általános gimnáziumi tagozatra, valamint angol és német emelt szintű tagozatra, emelt szintű angol nyelvi előkészítő évfolyamra (0. évfolyam), hatosztályos matematika és informatika irányultságú tagozatra. Nyílt nap: 2004. január 24. (szombat) 10 óra. Jelentkezési határidő: 2004. február 13. Érdeklődni lehet: 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9., telefon: 06-82-471-108. Honlap: www.csokonai-csurgo.sulinet.hu