Reformátusok Lapja, 2003 (47. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-14 / 50. szám

N­ ekifut majd ennek a poéta­sorsnak később Szabó Magda is (Macskák szerdája), Páskándi is (Diákbolydító), egyik a Kollégium szerepét kutatja­­vizsgálja, másik a zseni természetraj­zát, s nincs vége a sornak, természetesen. Csokonai örök téma az írók az irodalomban témakörben is. Aforizmaszerű vélekedések sorozatát idézhetnénk, (Csokonai pompás, írja Halász Gábor, Csokonai rügybontó, eprésző örömű, mondja Lesznai Anna), meg persze alapos, gazdag elemzéseket is, garmadá­val. Kosztolányi Dezső (Magyar rapshodiák, Nyu­gat, 1920) azt írja róla: „Csokonai Vitéz Mihály leg­több verse például kiáltóan magyar, pedig nem is emlegeti magyar voltát.” S a megjelent, háromköte­tes Csokonai-összes kapcsán (1922): „Csokonait nem lehet felfedezni. Egyszerűen azért, mert huszon­öt évenként újra fel kell fedezze minden leendő nemzedék... Nevéhez azonban hozzátapadt az újítás dicsősége, a forradalmár, az ártatlanul szenvedő igazság mártíromsága is. Különösen hangsúlyozták a kolegyombeli kalandját. Petőfivel mérték össze. Később mind gyakrabban találkoztam olyanokkal, különösen fiatalemberekkel, kik nyilván e regényes beállítás alapján azt állították, hogy Petőfit és Aranyt is túlszárnyalja . Csokonai Vitéz Mihály a legnagyobb magyar költő. Miért? Erre alig tudtak felelni a rajongók. Többnyire a Lilla-dalokat idéz­ték, melyeknek ódon szavait még megértették, vagy «A reményhez» egy-egy sorát, vagy semmit sem, de lázadó lelkére, kemény dacára, történelmi mozdula­taira hivatkoztak. Ma éjjel, mikor a nekem nagyon kedves, ismert könyveket újra forgattam, a tiltako­zóknak és lelkesülőknek akartam új érveket keresni, de be kell vallanom, nem találtam. Az előbbi össze­hasonlítást Csokonai Vitéz Mihály nem bírja ki. Igaztalan és igazságtalan, mint Kölcsey igaztalan­­sága és Kazinczy igazságtalansága. Ez a csodálatos egyéniség, ez a bájos, nemes lélek nem élhette ki magát környezetében, ösztönössége elsorvadt, kezdeményező ereje megbénult és sokszor merő for­malizmusban rekedt.” Babits Mihály (Tanulmány Adyról, 1920) Ady írására utalva mondja: „Ez a ma­gyar Pimodan teóriája:­­ a Csokonai elmélet:­­ ma­gyar próféta nem lehet bor nélkül. De kétszeresen nem lehet Ady, aki elsősorban a maga mámoros éle­tének prófétája, melyet minden módon a lélek és test minden boraival kiél és gazdagít. Ez a mámorkere­sés nem élettagadás, hanem a legnagyobb fokú élet­igenlés”, miképpen Csokonainál is az volt. Szép Ernő szerint a nyelv óriás hangásza volt Csokonai, Móricz, többek között így elmélkedik: „Biztos, hogy a Csokonai életében senki egy hangot nem tu­dott a dalaiból. Csak azt tudták, hogy a kollégium­ból kicsapták, hogy Csurgón nem kapott állást, hogy a komáromi hajósgazda lányát nem adták hozzá. De hogy az utcán azt lehetett volna hallani, hogy: „ Óh csak Lillát adtad volna, Csak magát nekem. Most panaszra nem hajolna. Gyászos énekem?", vagyis Csokonai a kora által még nem értett, legalábbis a kora előtt jószerivel ismeretlen költőnk. A legendák világában, Kosztolányi utal erre, azonban a nép da­lolta Csokonai dalait... Illyés Gyula azt mondja: „Csokonai feltétlenül mutat rokokó vonást, de mutat annyi klasszikust is. A próba- vagy tanulásképp föl­vett modorok mögött markánsan látható a XVIII. századi sajátosan magyar költő”­, Kölcsey viszont nem kedvelte, s még finoman fogalmazunk. Kárpáthy Aurél írja erre az ellenszenvre utalva (Nyugat, 1933, Toll és álarc): „Milyen elgondolkoz­tató írás ez az emlékezetes Csokonai-bírálat, amely­nek szinte minden megállapítása­­ végzetes tévedés. A legelső s talán legmélyebb, de mindenesetre legfinomabb magyar kritikusi elme mennyire nem értette meg azt a nagy poétát, akit korának palléro­­zatlan olvasói sokkal igazabban méltányoltak. .. A Dorottyá­ban csak a műveletlenség bántó megnyi­latkozását látja. Lillá­ról egyenesen kimondja, hogy úgy nem éri föl Himfy-t, akár a messziről villámló tűzijáték fénye a vulkánét. Őszintén megbotránkozik a Karnyóné Hanswurst-ízetlenségén. «Pórias» ver­seit titokban megpróbálja illedelmesebbre csiszolni, szalonképessé «nemesíteni». Csokonait egyszerű Bürger-utánzónak tartja. Ha avatatlan téved akko­rát, senkit sem lep meg. De Kölcsey... egy Vörös­marty, egy Kisfaludy Károly megértő kritikusa... ez - ha nem is érthetetlen - megdöbbentő és lehango­ló. Berzsenyi fölött csupán szokatlanul kemény kriti­kát gyakorolt s később ezt is expiálta. Ám Csokona­ival szemben egész az igazságtalanságig elfogult. Nem látja, nem érti és nem érzi sem újságát, sem ér­tékét, sem jelentőségét...” Babits Mihály azonban érti (Nyugat, 1934): „Csokonai nem azért lett a legnagyobb debreceni költő, mintha az exotikus debreceni zamatot legjob­ban ő tudta volna megadni verseinek, hanem épen azért, mert túl tudott menni Debrecenen, az exotikus kínrímelésből magyar versművészetet teremtett, sőt nemcsak hogy nem szűkítette a magyarságot debre­­ceniséggé, hanem ki tudta tágítani európaisággá. Csokonai is tanult és tudatos költő volt, akár Gulyás Pál, de ő tanultságát arra fordította, hogy mennél európaibb legyen, s nem hogy mennél debrecenibb”. Schöpflin Aladár is: „Csokonai, tudva vagy tudatla­nul megtalálta a kapcsolatokat a magyar földből kinőtt, népi költészettel". Móricz: „De Csokonai jó­zan ember volt, komoly, okos szemű, házasodó, „va­lóságos értékeket" termő magyar, csak persze oly­kor-olykor mámorra vágyó”. Kéri Pál (1909): „Csokonai ma sincs azon a helyen, amit megérde­mel, és sohasem is leszLaczkó Géza (1919): „Csokonai, Petőfinek első inkarnációja a magyar ugaron, ily ideális forradalmár volt, akinek dereka megcsuklott a küzdelemben: debreceni kis házába vonult s egy ócska láda lett írószobája". S egy igazán különös mozzanat: Ortutay Gyula Fedics Mihály mesemondótól hall egy mesét Cso­konairól. Ebben a költő , a protestáns debreceni po­éta, a pápához megy, s beáll hozzá­­ inasnak. Ott jó­tetteket hajt végbe, s kap egy könyvet, amely „min­den titkot magába”foglal. Mintha Csokonai élete volna az a könyv: lapjait soha nem lankadó izgalommal vizsgálja, kutatja az utókor. A „jövő század”, meg az azt követő, s immár a huszonegyedik is: ez az igazi irodalomtörténeti halhatatlanság. Cs.Nagy Ibolya Csokonai Költői év Debrecenben és a Kollégiumban November 17-én Cso­­konai-év kezdődött Debrecenben: a költő születésének 230. év­fordulóján induló vá­rosi, református kol­légiumi programsoro­zat 2005-ben január 28-ig. Csokonai Vitéz Mihály halálnapjának fordulójáig tart. (Folytatás az előző számunkból) J­ó­­fi Csokonai a lakodalomban (1869) - A Déri Múzeumban őrzött olajkép Hit és kultúra 2003. december 14 FORMÁTUM ZÁRIÁ ■ Történelmi visszatekintés A Habsburg-ház és Magyarország történelmi, politikai, gazdasági, családi (bár korántsem mindig felhőtlen) kapcsolatai mintegy évezredes múltra, folyamatra tekintenek vissza, s a mohácsi csatavesztés (1526) utáni ket­tős királyválasztás következtében - 1921. november 6-ig, a Habsburg- Lotharingiai-ház (végleges) trónfosztását kimondó 1921. évi XLVII. tör­vénycikk meghozataláig - csaknem négy évszázados küzdelem Magya­rországnak a Habsburg-birodalomba való betagolása ellen, a nemzeti füg­getlenségért, az ország szabadságáért, valamint a Habsburg-katolicizmus restaurációs (ellenreformációs) törekvése ellen a „lelki és testi szabadsá­gért” számos esetben véres-fegyveres küzdelem, harc folyt. F .Línnek megfelelően igen gazdag az e té­makört, vagy ennek egy-egy részletét fel­dolgozó irodalom is. E­­ számszerűti - nagy tömegű írásművek azonban igen sokrétűek mind színvonalukat, mind „szemléletüket” tekintve. A ma már „be­­vettnek” számító, de igen leegyszerűsített kategorizálás, a „kuruc” vagy „labanc” történetírás besorolás nem fedi le az ide­vágó művek teljes skáláját, így pl. dr. Sá­ra János „A Habsburgok és Magyaror­szág” című munkája sem sorolható ezen „skatulyák” egyikébe sem. A szerző nem történész, hanem alapos történelmi isme­retekkel, tájékozottsággal és érdeklődés­sel rendelkező közgazdász. Ennek megfelelően művében nem pusztán a po­litikatörténeti, hadtörténeti, esetleg a gaz­daságtörténeti szempontok érvényesíté­sére szorítkozik, hanem igyekszik komp­lex szempontokat érvényesíteni. Hangvéte­le inkább ironikus: sem nem habsburgpárti, sem nem „nemzetieskedő” (igaz, így nem kap kellő hangsúlyt a már említett négy év­százados nemzeti, rendi függetlenségi és a vallásgyakorlat szabadságáért, a „lelki és testi szabadságért” folytatott küzdelem). Úgy tűnik, inkább a nemzeti és állami füg­getlenséget feladó, az Európai Unióhoz va­ló csatlakozás szellemi előkészítésének lett - akaratlanul is - előkészítője, előfutára, va­gyis mintha ebbe az irányba sugallaná a közgondolkodást - úgy vélem azonban, minden előre megfontolt szándék nélkül, in­kább csak 2003-ban mindezeket „beleolvas­va” gondolhatjuk. s Kl­ára János vaskos (65,78 A/5 ív ter­jedelmű) kötete hatalmas mennyiségű szakirodalomra támaszkodik. Igaz, önálló levéltári kutatásokat e témakörben nem folytatott, új eredményeket sem mutat fel, de szemléletmódja megfontolásra méltó, sokoldalú, értékes, érdekes ismeretanyagot közöl. S mivel a kéziratot szakmai szem­pontból Niederhauser Emil történész, egyetemi tanár, akadémikus, a téma kiváló ismerője, több idevágó munka szerzője szakmai szempontból ellenőrizte, garancia a kötetben közöltek felől. 11 szerző könyvét négy nagy részre osztja, amelyhez kapcsolódik még a több, mint száz oldalas Függelék.­­ Az első fejezet a Habsburg-ház, a Habsburg uralkodók eredetét tárgyalja a 10. szá­zadtól a 16. század legelejéig, a világha­talom megszerzéséig, az ahhoz vezető út, lépcsők bemutatását, kitérve - természe­tesen a magyar vagy magyarországi vo­natkozásokra, a családi kapcsolatokra, stb.­­ A második fejezet már a német-ró­mai császári koronát viselő V. Károllyal indít. Itt érinti a németországi és a ma­gyarországi reformáció kérdését is. Ez a fejezet a Habsburgok „spanyol ágá”-nak alakulását mutatja be, kitérve a házassá­gi-családi kérdésekre, azok politikai és birodalmi vonatkozására is.­­ A harma­dik résznek már a magyarországi esemé­nyek is szerves részét alkotják, hiszen 1526-ban a magyar koronát I. Ferdinánd megszerzi és a Habsburg-ház (ha kisebb­­nagyobb „zökkenőkkel”, nehézségek árán is, de­ lényegében 1921-ig birtokol­ja. Ez a fejezet végig megy „közös törté­nelmünk” négy évszázadán, egészen a trónfosztásig. Szempontunkból minden­képpen ez a része a legfontosabb, legiz­galmasabb. Itt is fontos szerepet kap az egyes uralkodók családi kapcsolata, éle­te is.­­ A negyedik rész a Habsburg-ház „mellékágainak” történetét tárgyalja, már - természetesen - lényegesen rövi­debben.­­ A Függelék pedig igen értékes, fontos statisztikai s egyéb adatokat tar­talmaz a Habsburgokkal kapcsolatban. F­ reizen rövid ismertetésnek inkább a be­mutatás és figyelemfelkeltés, valamint a szerző iránti tisztelet kifejezése a célja, nem lehetett feladata a részletekbe menő kritikai elemzés és értékelés. (Atheneum Kiadó, Budapest) Ladányi Sándor Köszönet az 1 %-ért A miskolci Lorántffy Zsuzsanna Református Kismama­ház, a nyíregyházi „Magdaléneum”, a sajósenyei Refor­mátus Otthon, az erdőbényei Szeretetotthon, az őri Refor­mátus Egyházközség köszönetet mond az Adományozók 2002. évi 1%-nak felajánlásáért. További kedves adomá­nyukat köszönettel várjuk. Adószámunk: 18418718-1-05. A Kelenföldi Református Gyülekezeti Alapítvány kuratóri­uma ezúton is hálásan köszöni az adakozók segítségét, hogy a 2002. évi 1%-os adófelajánlásuk útján 1 008 415 Ft-al gyarapították bevételeinket. Az adományt nagy rész­ben az egyházközösség altemplomának a felújítására kí­vánjuk fordítani. A Mártírok Hangja Alapítvány megköszöni a támogatóitól be­folyt 2002. évi 1%-os adófelajánlást, melynek összege: 31 116 Ft. Ezen összeget kárpátaljaiak segélyezésére kívánjuk fordítani. A Szegletkő Alapítvány (Balmazújváros, Kossuth u. 48, adószám: 18549562-1-09) ezúton mond köszönetet mind­azoknak, akik a személyi jövedelemadójuk 1%-ával, ösz­­szesen 83 698 Ft-al támogatták alapítványunkat a 2002. évben. Az Alapítvány a befolyt összeget az alapító okirat­ban megjelölt célra fordítja. Verses hazaszeretet Könyvbemutató volt a közelmúlt­ban a veszprémi egyházközség gyülekezeti termében. Szűcs Dáni­el verseit Molnár Jánosné helytör­téneti kutató gyűjtötte össze. A verseskötetet a Magyar Irodalom­történeti Társaság Veszprém me­gyei Tagozata adta ki. Szűcs Dániel veszprémi lelkész volt 1850 és 84 között. Pályájának kezdetén és végén volt aktívabb a versírásban. Műfordításai miatt választották be a Kisfa­ludy Társaságba, amelynek Arany Jánossal együtt lett tagja 1848. február 1-én. A könyvben Molnár Jánosné kutatásaiból megismerjük életútját is, ami 1813. január 2-án Bodajkon kezdődött. A Pápai Refor­mátus Kollégium elvégzése után tanítós­­kodott Balatonfüreden és Díszeiben, majd Kövesden, Balatonhenyén és Öcsön volt segédlelkész. 1848-49-ben Sólyon lelkész. A veszprémi gyülekezet 1850-ben választ­ja meg lelkipásztorának. Szűcs Dániel verseit áthatja a haza­­szeretet. Néhol szárnyaló örömmel ír a hon szépségéről, máskor keserűen osto­rozza az erkölcsi romlást, amit népe kö­rében tapasztal. Versei egy kor tanúi és mégis az örök emberi kérdésekről szól­nak. A kötetben olvashatunk elemzést is a versekről, illetve egy beszámolót 2002. évi emléktábla avatásról. A könyvbemutató hangulatos ünnep­ség keretén belül történt, amit Nieder­hoffer Zoltánná beosztott lelkész veze­tett. Borbás László elnök szólt az Iroda­lomtörténeti Társaság munkájáról. Ez­után Molnár Jánosné a kötet szerkesz­tője mondta el, hogyan akadt a versek nyomára és hogyan került sor a könyv el­készítésére. Niederhoffer Zoltán lelki­­pásztor végezte a könyv bemutatását és ajánlotta azt olvasásra, felhíva a figyelmet a versek értékeire. Az ünnepségen szép számmal jelentek meg Szűcs Dániel le­származottai, akik hálás szívvel mondtak köszönetet a könyv elkészültéért. Énekkel közreműködött Veresné Petrőcz Mária, csellón játszott ifj. Dóczi Péter. Énekeltek a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola református hittanosai. A közös kezdő és záró éneket Török Gyula a gyü­lekezet kántora kísérte. Az ünnepség a szózat eléneklésével ért véget. N. Molnár Jánosnét, a könyv szerkesztőjét köszönti Niederhoffer Zoltán lelkipásztor Felvételi — A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet a 2004/2005-ös tanévre négyosztályos általános gimnáziumi tagozatra, valamint angol és német emelt szintű tagozatra, emelt szin­tű angol nyelvi előkészítő évfolyamra (0. évfolyam), hatosztályos matematika és informatika irányultságú tagozatra. Nyílt nap: 2004. január 24. (szombat) 10 óra. Jelentkezési határidő: 2004. február 13. Érdeklődni lehet: 8840 Csurgó, Széche­nyi tér 9., telefon: 06-82-471-108. Honlap: www.csokonai-csurgo.sulinet.hu

Next