Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-04 / 1. szám

A Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség és a Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület Pógyor Istvánra, mártírhalált halt presbiterére, a KIÉ nemzeti titkárára emléke­zett, halálának 50. évfordulóján, valamint gróf Teleki Lászlóra, a KIÉ elnökére. Az emlékezés a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellá­jában kezdődött Pógyor István sírjánál. Népes közönség előtt először Kovács Bálint lelkipásztor mon­dott tájékoztató szavakat. Majd Marton Tamás, az újjáalakult KIE titkára adott hálát Istennek azért, hogy a belmisszió munká­jában ilyen elődei lehettek, mint Pógyor István és gróf Teleki László. Ők azért dolgoztak, hogy egyházunk megújuljon és az ifjakat az élő Krisztushoz vezethessék. A jelenlevők most élő kövekként róják le kegyeletüket, ahogy ezután is minden évben szeretnék letenni a mártír sírjára az emlékezés virágait. A sírnál való emlékezés Bácskai Bálint lelkipásztor imájával fejeződött be, ami a Bp., Józsefvárosi Református Egy­házközség templomában nyilvános ünnepi presbiteri gyűlés keretében folytatódott. Az ünnepi gyűlés Szabó István, a dunamelléki egyházkerület püspöke áhítatával kezdődött, aki a napi ige alapján azokról a gyermekekről szólt, akiket Jézus magához hívott és megáldott. A tanítványai előzőleg el­hessegették őket maguk mellől. Jézus azonban így szólt: „Ilyeneké az Isten országa”. Az előttünk járt mártírjaink is a gyermekek és ifjak között munkálkod­tak. Őrizzük meg az előttünk járók emlé­két, s tudjunk mi is hasonló munkatársai lenni Mesterünknek. Miután Ritoók Pál főgondnok megköszönte az igeszolgálatot, Kovács Bálint, a gyülekezet volt lel­kipásztora emlékezett Pógyor Istvánra, aki ebben a magyor gyülekezetben presbiter is volt. Történeti visszapil­lantásban szólt arról, hogy az 1850-es évek óriási változást hoz­tak Európa népei számára. Az ipari forradalom, a városiasodás átrendezte az emberek életét. Megjelent a munkásosztály. So­kan költöztek a falvakból a városokba. Több európai országban egyesületeket alakítottak főleg olyan fiatalok számára, akik a városokban talajtalannak érezték magu­kat. Hazánkban 1883-ban alakították meg a KIE-t, amelyből több belmissziós ág nőtt ki (pl. a cserkészet). Ravasz László püspök szerint az egyházat misszionálni kell, a missziót pedig egyházia­­sítani.­­ Ilyen előzmények után tűnt fel az egyház és a KIÉ éle­tében a 20-as, 30-as években Pógyor István és Gróf Teleki Lász­ló. Előbbit először Németországba küldték 3 évre KIÉ titkárképzőbe, majd 1931-32-ben Amerikába, ahol 16 nemzet 120 tanulójával került kapcsolatba. Hazatérve őt választották meg nemzeti titkárnak, amit 1932-től 1946-ig hűséggel végzett. Kapcsolatba került Gróf Teleki Lászlóval, aki a legaktívabb munkatársává vált, s később ő lett a KJE ügyvezető elnöke. A II. világháború alatt sok menekültnek adott menedéket a KIÉ, 1945 után azonban támadások indultak az egyházak és az egyesületek ellen. Az utóbbit 1950-ben „önként” megszüntet­ték. Jöttek a letartóztatások és a koncepciós perek. Pógyor Istv­vánt 12 évre, gróf Teleki Lászlót 7 évre ítélték el. Pógyor István 1953. november 7-én meghalt a börtönben. Kovács Bálint a 78. zsoltár egyik versével fejezte be monda­nivalóját: „amiket atyáink beszéltek el nekünk, a jövő nemze­déknek is elbeszéljük az Úr dicséretét.” Gróf Teleki László egyházmegyei gondnokról Hegyi Füstös Ist­ván ny. lelkipásztor emlékezett meg. Közelről ismerte a gróf életét, aki Széchenyi István dédunokája volt. Az egyházi munkába fiata­lon kapcsolódott be. Először Gyomron főgondnok, majd 30 évesen egyházmegyei gondnokká választották. Tisztéről így vallott: „...Nekünk világi elöljáróknak kell elsősorban imádkozni azért, hogy az igehirdetők valóban a lelkek pásztorai is legyenek.” 1912-ben született. Jogot tanult. Németül, angolul, franciául felsőfokon beszélt. Nyelvtudása révén külföldön is képviselte a belmisszió munkáját. Presbiterségéről és a cserkészi munkájáról így vallott: „Lehetetlen lenne megfelelni e tisztségnek, ha Jézus nem élne szívünk­ben...” ...„Nem is cserkész az, akinek nincs hite, sem egyháza.” A front új helyzetet teremtett az ő életében is. 1946-ban átvette Mógyor Istvántól a KIÉ nemzeti titkárságát. 7 évre elítélték államellenes összees­küvés vádjával. Ebből 6 évet börtön­ben töltött, igaz, dolgoztatták bányá­ban is. Rabtársainak többször tartott bibliaórát. 1962-ben tragikus vasúti szeren­csétlenség következtében halt meg fe­leségével együtt. A gyömrői családi sír­boltban temették el őket. Temetésén ez­rek vettek részt. Végül Marton Tamás, a KIE titkára emléke­zett Pógyor István és gróf Teleki László egyházi szolgálatára. Két név, két külön életút. A KIE-ben mégis talál­ István koztak mint munkatársak. Gróf Teleki Lászlót 1935- ben választották be az országos vezetőségbe. Ezenkí­vül sokféle munkát vállalt a KIÉ Világszövetség keretében is. Pógyor István egy kárpátaljai család 10. gyermekeként látta meg a napvilágot. Az egyházon belül kibontakoztathatta tehet­ségét. Szolgálatát hűséggel betöltötte. Közös volt mindkettőjük életében a Krisztusnak való alázatos szolgálat, vállalva a szen­vedés útját is. A három előadás után Szabó István püspök és Bácskai Bálint lelkipásztor a templom falán elhelyezett márványtáblát lelep­lezte, amelyen a következő felirat olvasható: „Légy hű mindhalálig...” Pógyor István 1902-1953 KIÉ titkár-presbiter Gróf Teleki László 1912-1962 KIÉ elnök, egyházmegyei gondnok Együtt szolgáltak, együtt szenvedtek. Együtt emlékezünk mártírsorsú testvéreinkre a dunamelléki egyházkerület, a jó­zsefvárosi gyülekezet, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület. A gyűlést Bácskai Bálint lelkipásztor zárta be. A résztvevőket - a jelenlevők közül sokan jöttek vidékről is - a gyülekezet szeretetvendégségen látta vendégül a gyülekezeti termében. Szombathy Gyula Út az élő Krisztushoz Emlékezés Pógyor István KIÉ titkár és Gróf Teleki László KIÉ elnök munkájára RMÁTU­SOK UPM MU 2004. január 4. R­eményik Sándor, a nagy erdélyi költő „Végrendelet” című versében így ír: „A boltom után ne keressetek, Leszek se­hol­­ és mindenütt leszek”. Mert úgy van az, hogy az élő kere­si szeretett halottját, aki pedig ott van mindig és mindenütt va­lahányszor csak emlékeznek reá, így mi is itt és most, amikor a 92. életévében eltávozott Palumby Gyuláról emlékezünk. Pataki diák volt ízig-vérig. Annak ellenére, hogy nem is itt indult, és nem is itt ért véget munkássága és élete, de haló po­rai pataki földben pihennek a nagy elődök és ősök sorában. Úgy járta végig a sok pataki diák útját, hogy vidékről jött, mint annyi más kisdiák. Itt érettségizik, azután elvégezte a teológiát, majd itt tartották széniornak; utána külföldre szóló stipendiumot kapott az is­kolától, és hazatérve történe­lem-latin szakon szerez tanári oklevelet Patak várományosa­ként. Rábízzák megválasztása ___________________ után az új Humán Internátus (diákotthon) igazgatóságát, ahol nevelői rátermettsége teljes ki­bontakoztatásának lehettünk tanúi. (Azért írhatom így, mert ak­kor már 10 éves ismeretség van mögöttünk és egyéves teoló­gus-felügyelői beosztásom internátusában.) Patakiságát erősíti házassága is a tudós Mátyás Ernő teoló­giai professzor Judit leányával. Házasságukból három gyerme­kük született. A már említett internátusának csodálatos „minta­vitelén” kívül tevékeny részt vesz az iskola és a város kultúr­­munkájában. Diákújságot alapít, meg mindent még ügyes diák­jaival. (Diák Céh, Száz farkas stb.) Majd, amikor 1944-ben Pestre szakadva az ostrom idején ott ún. „ostrom-iskolát” szervez, és - ha nem is ezért egészen - az Andrássy út 60-at is megjárja. Innen Sátoraljaújhelyre szállít­ják, s bár ott a borbély borotválás közben azt súgja fülébe, hogy másnap kivégzik,­­ felmentő ítéletet kap, és visszatérve Patak­ra, 45-52 között ott folytatja, ahol elhagyta. Partikulákat is ek­kor szervez és vezet (Cigánd, Tokaj), 48 és 50 között pedig az iskola Gazdasági Választmánya elnökeként szemével és hozzá­állásával gondoz és gyarapít. 1952-ben államosítják a pataki iskolát. Utána megint össze­fonódik életünk, mivel mindketten a miskolci - akkor Kilián, ma Diósgyőri Gimnáziumba kerültünk. Őt mindjárt igazgató­­helyettességgel bízták meg,­­ egyáltalában nem viszolygó fo­gadtatással az intézet részéről. Talán azért is, mert ez az iskola már megtapasztalta előd-mivoltában a vándor és bujdosó sor­sot. (Ungvárról 1917-ben, majd Kassára oda-vissza rövid időn belül). Új helyünkön rövidesen igazgatóváltásra került sor. A régi ment, az új pedig csak néhány hónap múlva érkezett, így Palumby Gyula ez idő alatt teljes iskolavezetői munkát végzett mindannyiunk megelégedésére. Fél évszázada múlt ennek, __________________ már több is halálakor. Ő meg a tőle megszokott lendülettel és hűséggel dolgozik itt is, mint Pa­takon tette. Korszerűsít, gyarapít, diák­klubot hoz létre, kirándulásokat szervez, összejöveteleket rendez, táborhelyet szerez az iskolának a ----- Balaton partján, technikumokat létesít esti és levelező tagozatok­­hogy volt idő, mikor többen voltak , a diákotthoni légkört se hiányolja, a­kár olyan létszámmal délelőttieknél. De hogy Petőfi Kollégiumban is felügyelő és igazgatóhelyettes, vala­mint a Városi Pedagógus Szakszervezetnek is volt megbecsült elnöke. 1969-től 74-ig igazgatója lett iskolájának tovább a 17 évig előkészített úton. Nem maradtak el életéből a méltán megérde­melt vagy kiérdemelt elismerési érdemjelek sem. De ezeket hadd ne soroljam, mert ha élne,­­ tudom, azt mondaná, mint Arany annak idején. Hogy mennyire pataki diák volt és az is maradt egy életen át, az is bizonyítja, hogy Miskolcon ő szervezi meg a Pataki Diá­kok Baráti Társaságát, és itt jelenik meg 1966-ban az általa ösz­­szehozott „Tanúim lesztek” Emlékkönyv. Benne rendíthetetlen Isten-hit, a rendületlen Haza-hűség és Ember­ szeretete. így let­tem hát tanúja én is, s akként emlékezem rá és róla, mint hűséges pataki diákra, aki Mikes Kelemen szavaival szólva úgy szerette Rodostót, hogy nem tudta feledni Zágont. Demeter Gyula Tanúim lesztek In memoriam Palumby Gyula Tisztújítás a Magyar Bibliatársulat Alapítványban M­egtartotta hatévenként esedékes tisztújító közgyűlését a Magyar Bibliatársulat Alapítvány. A közgyűlés egyszerre adott lehetőséget a leköszönő tisztségviselők beszámolóira és az elvégzett munka értékelésére, valamint a Bibliatársulat tagegyhá­zai által delegált képviselőkből álló új kuratórium felállítására.­­ Tan Kálmán, aki főtitkárként 27 éve vezette a Bibliatársulatot, jelentésében az el­múlt évek legnagyobb eredményének azt nevezte, hogy az anyagi támogatottság álla­potából a Magyar Bibliatársulat eljutott az önfenntartásig. Ez egyszersmind azt is je­lenti, hogy a magyar nyelvű protestáns Biblia-kiadás, amely korábban sokáig külföl­di támogatásra szorult, immár önálló lábakon áll. A Bibliatársulat elnöki tisztét 12 évig ellátó Harmati Béla evangélikus püspök azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Bibliatársulat kínálatában majdnem minden olyan fon­tosabb Bibliával kapcsolatos kiadvány (pl. atlasz, szinopszis, deuterokanonikus köny­vek) rendelkezésre áll, amelyekkel a magyarnál nagyobb és gazdagabb bibliatársula­tok büszkélkedhetnek. A tisztújítás eredményeként az új kuratórium református képviselője Dizseri Esz­ter, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány új elnöke D. Szebik Imre evangélikus püspök, ügyvezető elnöke Márkus Mihály református püspök, főtitkára pedig Pécsák Ottó re­formátus lelkipásztor lett. A közgyűlés díszvendége a most 80 éves Ulrich Fick, evangélikus lelkész, a Bib­liatársulatok Világszövetségének nyugalmazott főtitkára, a Budapesti Református Theológiai Akadémia díszdoktora volt, aki másnap, december 4-én előadást tartott a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán „A Biblia múltja, jelene és jövője” címmel. P. O. Ulrich Ficket, a Bibliatársulatok Világszövetségénak ny. főtitkárát, a közgyűlés díszvendégét köszöntik Református óvoda Dombóváron H­álatelt szívvel állunk meg Isten színe előtt, mikor az óvodánkra gondolunk. Kis gyülekezet lévén a dombóvári reformátusság, nem is mertünk gondolni semmi nagyot. Egészen addig, amíg a Zsinatunktól biztatást nem kaptunk afelől, hogy csak nyugodtan vágjunk bele az óvoda alapításába. Sok-sok vívódás és megbeszélés után megalakult az óvoda. Németh Péter református lelkész az óvoda kulcsait átvette Krauss Péter alpol­gármestertől és odaadta Vidus Csabáné óvodavezetőnek, előtte fogadalmat tettek a dolgozók. Óvodánk 98 gyermekkel és négy csoporttal működik. Minden dol­gozót átvettünk és folyamatosan foglalkoztatunk ezután is. Isten kegyelmében bízva várjuk a lelki ébredést is. N. P. ■y-. ' ' : -■ -a g;--A ...........................................i_____zzjt_______i___,______________ \ / AJANLO „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!... az Úr közel!” (Fi­ 4,4-5) - bíztat ez a szép Ige. És én örülök. Többszö­rösen is, és együtt örvendezésre hívom a Kedves Olvasót. Örülök, hogy engem ért az a megtisztelte­tés, hogy bemutathatom Joó Sán­dor „Krisztus a király!” című leg­újabb prédikációs kötetét. A Bp- Pasréti Gyülekezet első, áldott emlékű lelkipásztorának szellemi kincseiből merít ez a válogatás is, amely immár­­ külön nagy hála és öröm - a 12. kötete az évente megjelentetett sorozatnak. Öröm kézbe venni e szép küllemű, művészi igénnyel tervezett köny­vet. A tartalomjegyzékéből kide­rül, hogy zömmel az 1949-50-ben elhangzott igehirdetésekből kaphatunk ismét egy nagy gonddal összeváloga­tott színes csokrot. Belelapozva örvendetes, hogy a fáradtabb szeműekre való tekintettel na­gyobb a betűméret, hogy a szöveg könnyebben olvasható legyen. Már a cí­mek is beszédesek, de a textuáriumból kiderül, hogy adventtől adventig az egyházi év minden jelentősebb ünnepére találhatunk benne valami szépet, igazat, lélekemelőt. Örülhet, aki az ószövetségi sorozatokat szereti, talál ben­ne hármat is. A Tízparancsolat 1957-58-ból való sorozata mellett egy Exodus és egy Malakiás sorozat is helyet kapott e kötetben. A 41 leírva is lenyűgöző prédikációban életünk szinte minden fontosabb szituációjára találhat bátorí­tást, igei útmutatást a Kedves Olvasó. Ama nehéz időkben mondott beszédei olyanok, mintha most hangzottak vol­na el. Ma is aktuálisak, mert benne az Élő Isten tiszta Igéje hangzik a Szentlé­lek erejével, s általuk örömmel élhetjük át, hogy „az Úr közel!” Adja Isten, hogy minden Igére éhes szívű családban ott lehessen e kötet. Ára: gyülekeze­tünkben: 500 Ft. A mi Urunk gazdag áldása legyen e könyv minden olvasóján. Nagy Károly

Next