Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-04 / 1. szám
2004. január 4 Hit és kultúraFORMÁTUM NAPJA 5 Csokonai Vitéz Mihály Jót kívánás A szomorú veszedelem teljes életedben Meg ne rontson, háborítson békességedben. Amely öröm benned eredett, El ne hagyjon soha tégedet. Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse, Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse. Végre ha elmégy: Ég lakosa légy. boldogító kötetek Az ószövetségi József-történet szinte kimeríthetetlenül gazdag. Különböző szemszögből vizsgálhatjuk és mindahányszor újabb és újabb üzenetet kaphatunk belőle. Ebben a sorozatban most a „család” nézőpontjából keressük az Ige hozzánk szóló üzenetét. Miért éppen egy család életét vizsgáljuk közelebbről? Azért, mert hazánkban e téren a válság jelei mutatkoznak. Házasság helyett partneri kapcsolatok létesülnek. Gyakori a válás. Sok a „válási árva”. Megdöbbentően sok az abortusz. Kevés gyermek születik. A formálisan megmaradó családi közösségben is sok a feszültség, veszekedés. Jó lenne megújulni családi közösségeinknek. Noha egészen más helyzetben és formában élünk mi, mint a bibliai történet szereplői éltek - mégis vannak olyan sarokpontok, amelyeken belül lehetséges lenne a megújulás. Mások a kísértéseink, félelmeink, bűneink, bajaink, örömeink, reményeink, mégis magunkra ismerhetünk, ha Isten tükröt tart elénk és mi abba beletekinthetünk. Mert József története nem egyszerűen egy régen élt család története. Arról szól, hogy mi módon szereti, vezeti, óvja, bünteti, formálja és teszi késszé küldetésének betöltésére Isten Józsefet és családját. Sorozatot indítunk tehát, melynek címe: Isten munkája egy család életében. Az a reménységünk, hogy közben egészen személyessé formálódik ez a cím: Isten munkája a mi családunk életében. A sorozat fejezetei címszavakban: A család. Isten ajándéka. Családi fénykép, amelyen mindenki mosolyog. Egy Istentől átvilágított család. Robbanás a családban. A robbanás sérültjei. Kiestem a fészekmelegből! Velem van az Úr? „Tisztogass bár bajjal olykor engemet”... Kísértések között. Belső szabadságban. Csalódottan. Felfelé ívelő pályán. Harminc évesen a csúcson. Meg lehet állni a hitben. „Egyikünk nincs meg”! Egy családi kupaktanács. Túl a krízisen. A nagy felismerés. Úrjá lett minden! Gazdag szegények. Megáldalak és áldás leszel. Ismét együtt a család. Az újrakezdés garanciája. A család: Isten ajándéka „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” Sok szó esik mostanában a családról. Egy egész sor kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban. Válságban van-e a család intézménye? Milyen családban nőnek fel gyermekeink? Egyáltalán: családban nőnek-e fel, vagy az utca vagy a TV „neveli fel” őket? Vannak-e még „teljes családok”, ahol apa, anya, gyermekek együtt vannak? Lakótelepi kis lakásokban lehet-e több gyermeket nevelni? Ha a hagyományos családi forma meg is van, mi a tartalom abban? Milyen indulatok törnek elő a család tagjaiból? Évekkel ezelőtt jelent meg egy antológia „Családi kör” címmel. Ebben szebbnél szebb versek, novellák, regényrészletek hirdetik a család dicséretét. Az előszóban ilyeneket olvasunk: „A családnak - a társadalom legkisebb egységének - hatása maradandó a gyermeknap mindenájunk holnapjára... Társadalmunk egészére jellemző, hogy az édesanya, az édesapa, a gyermek és a család ,Mákpak, különös varázsuk van”. Milyen nép szavak ezek! Bárcsak minél többen így iilondolkodnának, ma is. Ilyen kívánatosan szép közösségnek látszik Jákob és családja, első pillantásra. Gyönyörködjünk egy kicsit Jákob ésládjában. Ami az első látásra feltűnt, hogy milyen népes ez a család. Középütt a nagytekintélyű családfő."Jörülötte a két anyától született 12 fiúgyermek Mintha csak róluk írta volna a zsoldsróbirtelést. Úrnak öröksége a fiúk. Az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fia. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét...” (Zsolt 127). Mi szépet moshatunk erről a családról? Istentől, kiválasztott család volt. Tetszett Istennek, hogy megszólítsa Jákobot és háznépét: „Isten ezt mondta Jákobnak: készülj és menj fel Béthelbe... készíts ott oltárt és ő engedelmeskedett.” Bámulatos az a vágya és törekvése, hogy áldást örököljön. Úgy néz ki, hogy szeretetben élnek együtt a család tagjai. Különösen bensőséges kapcsolat volt az apa és két kisebb fia között. Őket mértéken felül féltette, védte, kényeztette az apa. Azt is megtudjuk, hogy milyen dolgos volt ez a család. Ridegpásztorkodással, állattenyésztéssel foglalkoztak, kemény munkát végeztek. Sokszor messzi vidékre kellett elmenniük azért, hogy a jószágnak jó legelőt találjanak. A család tagjai szántón tartották egymást. Amikor az idősebb testvérek távoli vidékeken legeltettek, Jákob szerette volna tudni, hogy nincs-e valami bajuk. Ezért küldte el Józsefet: „Menj el és nézd meg, hogy jól vannak«e testvéreid és a nyáj, aztán számolj be velem”. Ennek a családnak a tagjai összetartanak a bajban. A gondokat igykeznek közösen megoldani. Néha az áldozathozatalnak is szép példáját adaták. Miközben ezt a „családi albumot" nézegetjük, amelyben derűsen, mosolygósan egytlt tan a család, erősödjék meg benőttünk ^az üzenet: istennek terve és egyben ajándéka a család. Még ha sokan azt mondok is, hogy a család helyett^a „partneri kapisolat” a „modern”..hU tartsunk ki Isten arata mellett. Találjunk feladatot abban, Urunk szép ketsze Tamúságban teremtette az embert. Fogadjuk örömmel a gyermekáldást és vállaljunk áldozatot is, ha kell, fa gyermekekért. Legyen olyan tiszta és derűs a családi életünk, ahogy azt Várnai írta meg egyik versében: „Gyermektrtosolyban / Gyermekként feledni / Bánatot / elvetni / édeset nevetni, / Gyermekmosolyban gyermekké lenni, - Be szép!” Molnár Miklós A Sárospataki Diákok Budapesti Egyesülete és Nagy Károly elnök kezdeményezésére a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Baráti Kör irodalmi estet rendezett a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Két református lelkészfeleség és egy református lelkész könyveit ismertették a nagyszámú érdeklődőknek. Takácsné Bojtos Emese bibliaolvasása és Rákóczi Ferenc imádságának elmondása után, Újszászy Kálmán elnök köszöntötte a résztvevőket és vezette az est programját. Koncz Gábor igazgató bevezetőjében édesapjára és barátaira emlékezett, akit a Sárospataki Akadémia államosítása után Alsóvadászra irányítottak lelkipásztornak. Utódja Asztalos Zoltán lett, akinek felesége Toókos Ildikó megírta édesapja, vitéz Toókos Gyula huszártábornok életrajzát, „Azokkal időzöm, akik másszor voltak” címmel (1999). Kováts Dániel művelődéstörténész előadását Bojtor Istvánná Toókos Uzonka írásaival kezdte. „Göncruszka műemlékei” (1991), „Főnyi séta” (1997), „Fény” (2000) monográfia a történelmi múlt felé nyit kaput. Változatos tájon vezeti végig olvasóját. Bemutatja a falu eredetét, történelmét, szociográfiáját adattárral, életrajzokkal kiegészítve. Bojtor István lelkész könyvei kellemes meglepetéssel szolgálnak. „Misszió a Tiszán innen” (1996) az 1950-es évek első felének missziótörténetét és politikai, társadalmi változásait mutatja be. „Judás az Iskáriótes” (1998) című történelmi regényében az áruló szerepvállalása és bukása intő példa számunkra. Az „Erdélyi krónika” (2001) hozzásegít ahhoz, hogy múltunkat tisztább fényben láthassuk. „Az ítélet” (2003) című könyv hitelesen dokumentálja, hogy a diktatúra és szolgalelkűség eltorzíthatja legszebb törekvéseinket is. Az író-házaspár legfőbb műve saját élete, ám könyveik túlmutatnak önmagukon. Alapküldetésnek tartják a Krisztus melletti tanúságtételt és lelki ébredést. Tükröt tartanak elénk, amibe érdemes beletekinteni. Az adott történelmi helyzet akadályai között keresték és találták meg a kitörési pontokat, írásaikból az evangélium csillan elő. A Kazinczy Ferenc Társaság szívesen vállalta a könyvek gondozását és bemutatását. A Társaság kiadványainak sokasága önkéntes munkával jön létre. Az a célja, hogy Abaúj- Zemlén-Borsod-Gömör hagyományait, értékeit megőrizze. Most jelent meg Somogyi Gábor tudományos műve Boruth Andor kiváló festőművészről (2003), valamint a „Széphalom” évkönyv 13. kötete, amiben egyebek között ismét olvasható Szabó Zoltán híres sárospataki professzorról, eddig lappangó hagyatékának közreadásával - zárta előadását Kováts Dániel. A baráti hangulatú irodalmi estet Asztalos Bence furulyaszóval, Pozsgai Zoltán színművész felolvasással és szavalattal színesítette. Basky István művész szólóénekeivel Béres Ferencre is emlékezett. Zongorán kísérte Draskóczy László zeneszerző. Résztvevők a Reformátusok Lapjából egy-egy példányt vihettek magukkal. B. I. L eutóbb, amikor Avi Karemben jártunk, Zakariás és Erzsébet lakását és ezen keresztül Keresztelő János születési helyét látogattuk meg. Egy templom baloldali hajójából jutottunk le Zakariásék egykori hajlékába, ahol az Előfutárra emlékeztünk. Lukács részletesen beszámol egy másik eseményről is, amikor Mária, még János születése előtt, meglátogatja a nagynénjét, Erzsébetet. A papok házasságát szigorúan szabályozta a törvény. Csak leányt, mégpedig tiszta zsidó származásút vehettek feleségül. Az különösen dicséretes dolog volt, ha olyan leányt talált, aki szintén „Áron leányai közül való volt” (1,5), mint ahogy ez Erzsébetnél, Zakariás feleségénél volt a helyzet. Igazi papi család lehettek - „igazak voltak mindketten Isten színe előtt”. Boldogságukhoz csak egy dolog hiányzott: a gyermekáldás. A zsidó rabbik azt tanították, hogy Isten hét embert vetett el magától és ez a lista így kezdődött: „Az olyan zsidót, akinek nincs felesége, vagy azt a zsidót, akinek van ugyan felesége, de nincsen gyermek”. A gyermektelenség érvényes ok volt a válásra. De Zakariásék erre soha nem gondoltak, hanem buzgón imádkoztak, még akkor is, amikor már „előrehaladott korúak” lettek és emberileg nézve az imádságuk meghallgatása is reménytelennek látszott. Isten végül is meghallgatta a könyörgésüket, amit Zakariás nem akart elhinni, amiért az Úr angyala némaságra büntette, Erzsébet viszont szégyelte, hogy öreg korára lett terhes és öt hónapra elrejtőzött az emberek elől (1,24). Erzsébetnek azonban volt egy Mária nevű rokona (1,36) Názáretben. Az akkori szóhasználat szerint a „rokon” az egy családból való leszármazást jelenti. Hogy az asszony a vérszerinti leszármazáson kívül házassággal is belekerült a rokonságba, azt itt figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel Mária még nem volt férjnél. A hajadon lányok pedig természetszerűen az atyjuk családjához tartoztak. Mivel Erzsébetről tudjuk, hogy papi családból származott, Máriának is papi családból származónak kellett lennie. És ha a földrajzi távolság ellenére is jól ismerik egymást, szoros lehetett a rokonság is. Lukácsnak ebből a két megjegyzéséből egyesek felvetették Jézus papi családból való származása lehetőségét is. De erről a dologról sem Lukácsnál, sem más szerzőnél soha többé nem esik szó. Ami teljesen megfelel a zsidó törvény szellemének, mert ha egy papi családból való leány férjhez ment és fiút szült és férje a Dávid családjából való volt, a gyermek nem a papi nemzetséghez, hanem Dávid családjához számított. Mária fia, Jézus pedig Józsefnek, a Dávid családjából való férfinek a fiaként szerepelt a törvény előtt (2,4). Mária József jegyese volt. Az eljegyzés egy évig tartott és majdnem olyan kötöttséget jelentett, mint a házasság. Csak válással lehetett feloldani. Ha az eljegyzési idő alatt a férfi meghalt, a leányt a törvény özvegyként kezelte, így született meg az a mi fülünknek idegen kifejezés: „szűz özvegyasszony”. Régen, ha két ember eljegyezkedett, azt a kapcsolatot csak a halál szakíthatta ketté. Mózes törvénye azt az asszonyt, aki idegen férfival hált, halállal büntette. Ebből a szempontból már a jegyes is házastársnak számított és csak akkor maradt büntetlen, ha nem lehetett rábizonyítani a bűnösségét (5. Móz 22,19-29). Ha a törvényt Jézus idejében már nem is hajtották végre ilyen szó szerint, Máriának mégis elállhatott a lélegzete, amikor az angyal közli vele: „íme, fogansz méhedben és fiat szülsz” (1,31). De hát, „hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit?” - kérdi az angyalt. Az Istennél semmi sem lehetetlen! - hangzik a válasz. A te rokonod, Erzsébet és fiút fogant öregségére és már a hatodik hónapjában van, az, akit meddőnek mondanak... Mária tehát elindul rokonlátogatásra Avn Karembe. Lukács nem mondja el, hogy mi az útja sürgetőbb célja. Tanácsot szeretne-e kérni a nagynénjétől, hogy mit tegyen ebben - az emberileg szólva - kétségbeejtő helyzetében. Hiszen eljegyzett menyasszony és hogyan fogja tisztázni magát a házasságtörés gyanúja alól? - Ugyanakkor tudja, hogy nagynénje meddő is, meg előrehaladott korú is. Hogy lehet, hogy mégis hatodik hónapjában van? Lukács részletesen elmondja mindkét angyali látogatást. Zakariás hitetlenkedve fogadja az angyal híradását. Emberileg igaza is van, de mivel nem hisz Isten ígéretének, az angyal megbünteti. Mária számára is felfoghatalan minden. De ő elhiszi az angyalnak, hogy Istent nem kötik a mi határaink és ha Istennek semmi sem lehetetlen, akkor történjék vele az, amit Isten döntött felőle... (Folytatjuk) Bajusz Ferenc A kripta lejárata