Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-04 / 1. szám

2004. január 4 Hit és kultúra­­FORMÁTUM NAPJA 5 Csokonai Vitéz Mihály Jót kívánás A szomorú veszedelem teljes életedben Meg ne rontson, háborítson békességedben. Amely öröm benned eredett, El ne hagyjon soha tégedet. Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse, Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse. Végre ha elmégy: Ég lakosa légy. boldogító kötetek Az ószövetségi József-történet szinte kimeríthetetlenül gazdag. Különböző szemszögből vizsgálhatjuk és mindahányszor újabb és újabb üzenetet kapha­tunk belőle. Ebben a sorozatban most a „család” nézőpontjából keressük az Ige hozzánk szóló üzenetét. Miért éppen egy család életét vizsgáljuk közelebb­ről? Azért, mert hazánkban e téren a válság jelei mutatkoznak. Házasság he­lyett partneri kapcsolatok létesülnek. Gyakori a válás. Sok a „válási árva”. Megdöbbentően sok az abortusz. Kevés gyermek születik. A formálisan meg­maradó családi közösségben is sok a feszültség, veszekedés. Jó lenne meg­újulni családi közösségeinknek. Noha egészen más helyzetben és formában élünk mi, mint a bibliai történet szereplői éltek - mégis vannak olyan sarokpontok, amelyeken belül lehetséges lenne a megújulás. Mások a kísértéseink, félelmeink, bűneink, bajaink, öröme­ink, reményeink,­­ mégis magunkra ismerhetünk, ha Isten tükröt tart elénk és mi abba beletekinthetünk. Mert József története nem egyszerűen egy régen élt család története. Arról szól, hogy mi módon szereti, vezeti, óvja, bünteti, formál­ja és teszi késszé küldetésének betöltésére Isten Józsefet és családját. Sorozatot indítunk tehát, melynek címe: Isten munkája egy család életé­ben. Az a reménységünk, hogy közben egészen személyessé formálódik ez a cím: Isten munkája a mi családunk életében. A sorozat fejezetei címszavakban: A család. Isten ajándéka. Családi fénykép,­­ amelyen mindenki mosolyog. Egy Istentől átvilágított család. Robbanás a családban. A robbanás sérültjei. Kiestem a fészekmelegből! Velem van az Úr? „Tisztogass bár bajjal olykor engemet”... Kísértések között. Belső szabadságban. Csalódottan. Felfelé ívelő pályán. Harminc évesen a csúcson. Meg lehet állni a hitben. „Egyikünk nincs meg”! Egy családi kupaktanács. Túl a krízisen. A nagy felismerés. Úrjá lett minden! Gazdag szegények. Megáldalak és áldás leszel. Ismét együtt a család. Az újrakezdés garanciája. A család: Isten ajándéka „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” S­ok szó esik mostanában a családról. Egy egész sor kérdés vetődik fel ez­zel kapcsolatban. Válságban van-e a csa­lád intézménye? Milyen családban nőnek fel gyermekeink? Egyáltalán: csa­ládban nőnek-e fel, vagy az utca vagy a TV „neveli fel” őket? Vannak-e még „teljes családok”, ahol apa, anya, gyer­mekek együtt vannak? Lakótelepi kis la­kásokban lehet-e több gyermeket nevel­ni? Ha a hagyományos családi forma meg is van, mi a tartalom abban? Milyen indulatok törnek elő a család tagjaiból? Évekkel ezelőtt jelent meg egy antológia „Családi kör” címmel. Ebben szebbnél szebb versek, novellák, regényrészletek hirdetik a család dicséretét. Az előszóban ilyeneket olvasunk: „A családnak - a tár­sadalom legkisebb egységének - hatása maradandó a gyermeknap m­indenájunk holnapjára... Társadalmunk egészére jellemző, hogy az édesanya, az édesapa, a gyermek és a család ,Mákpak,­ különös varázsuk van”. Milyen nép szavak ezek! Bárcsak minél többen így iilond­olkodnának­, ma is. Ilyen kívánatosan szép közösségnek látszik Jákob és családja, első pillantásra. Gyönyörködjünk egy kicsit Jákob és­ládjában. Ami az első látásra feltűnt, hogy milyen népes ez a család. Középütt a nagytekintélyű családfő."J­örülötte a két anyától született 12 fiúgyermek Mintha csak róluk írta volna a zsoldsróbirtelést. Úrnak öröksége a fiúk. Az anyaméh gyü­­mölcse jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fia. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét...” (Zsolt 127). Mi szépet mos­hatunk erről a családról? Istentől, kivá­lasztott család volt. Tetszett Istennek, hogy megszólítsa Jákobot és háznépét: „Isten ezt mondta Jákobnak: készülj és menj fel Béthelbe... készíts ott oltárt és ő engedelmeskedett.” Bámulatos az a vágya és törekvése, hogy áldást örököljön. Úgy néz ki, hogy szeretetben élnek együtt a család tagjai. Különösen bensőséges kapcsolat volt az apa és két kisebb fia között. Őket mérté­ken felül féltette, védte, kényeztette az apa. Azt is megtudjuk, hogy milyen dol­gos volt ez a család. Ridegpásztorkodás­­sal, állattenyésztéssel foglalkoztak, ke­mény munkát végeztek. Sokszor messzi vidékre kellett elmenniük azért, hogy a jó­szágnak jó legelőt találjanak. A család tagjai szántón tartották egymást. Amikor az idősebb testvérek távoli vidékeken le­geltettek, Jákob szerette volna tudni, hogy nincs-e valami bajuk. Ezért küldte el Jó­zsefet: „Menj el és nézd meg, hogy jól vannak«e testvéreid és a nyáj, aztán szá­molj be velem”. Ennek a családnak a tag­jai összetartanak a bajban. A gondokat igykeznek közösen megoldani. Néha az áldozathozatalnak is szép példáját adaták. Miközben ezt a „családi albumot" néze­getjük, amelyben derűsen, mosolygósan egytlt tan a család, erősödjék meg ben­őttünk ^az üzenet: istennek terve és egyben ajándéka a család. Még­ ha sokan azt mond­ok is, hogy a család helyett^a „partneri kap­­isolat” a „modern”­­..h­U tartsunk ki Isten arata mellett. Találjunk feladatot abban, Urunk szép ketsze Tamúságban terem­tette az embert. Fogadjuk örömmel a gyer­mekáldást és vállaljunk áldozatot is, ha kell, fa gyermekekért. Legyen olyan tiszta és derűs a családi életünk, ahogy azt Várnai írta meg egyik versében: „Gyermek­­trtosolyban / Gyermekként feledni / Bánatot / elvetni / édeset nevetni, / Gyermekmosoly­­ban g­yermekké lenni, - Be szép!” Molnár Miklós A Sárospataki Diákok Budapesti Egyesülete és Nagy Károly elnök kezdeményezésére a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Baráti Kör irodalmi estet rendezett a Magyar Kultúra Ala­pítvány székházában. Két református lelkészfeleség és egy református lel­kész könyveit ismertették a nagyszámú érdeklődőknek. Takácsné Bojtos Eme­se bibliaolvasása és Rákóczi Ferenc imádságának elmondása után, Újszászy Kálmán elnök köszöntötte a résztve­vőket és vezette az est programját. Koncz Gábor igazgató bevezetőjében édesapjára és barátaira emlékezett, akit a Sárospataki Akadémia államosítása után Alsóvadászra irányítottak lelki­pásztornak. Utódja Asztalos Zoltán lett, akinek felesége Toókos Ildikó megírta édesapja, vitéz Toókos Gyula huszártábornok életrajzát, „Azok­kal időzöm, akik másszor voltak” címmel (1999). Kováts Dániel művelődéstörténész előadását Bojtor Istvánná Toókos Uzonka írásaival kezdte. „Göncruszka műem­lékei” (1991), „Főnyi séta” (1997), „Fény” (2000) monográfia a történelmi múlt felé nyit kaput. Változatos tájon vezeti végig olvasóját. Bemutatja a falu eredetét, történelmét, szociográfiá­ját adattárral, életrajzokkal kiegészítve. Bojtor István lelkész könyvei kellemes meglepetéssel szol­gálnak. „Misszió a Tiszán innen” (1996) az 1950-es évek első felének missziótörténetét és politikai, társadalmi változásait mutatja be. „Judás az Iskáriótes” (1998) című történelmi regényében az áruló szerepvállalása és bukása intő példa szá­munkra. Az „Erdélyi krónika” (2001) hozzásegít ahhoz, hogy múltunkat tisztább fényben láthassuk. „Az ítélet” (2003) című könyv hitelesen dokumentálja, hogy a diktatúra és szol­­galelkűség eltorzíthatja legszebb törekvéseinket is. Az író-házaspár legfőbb műve saját élete, ám könyveik túl­mutatnak önmagukon. Alapküldetésnek tartják a Krisztus mel­letti tanúságtételt és lelki ébredést. Tükröt tartanak elénk, ami­be érdemes beletekinteni. Az adott történelmi helyzet akadályai között keresték és találták meg a kitörési pontokat, írásaikból az evangélium csillan elő. A Kazinczy Ferenc Társaság szívesen vállalta a könyvek gondozását és bemutatását. A Társaság kiadványainak sokasá­ga önkéntes munkával jön létre. Az a célja, hogy Abaúj- Zemlén-Borsod-Gömör hagyományait, értékeit megőrizze. Most jelent meg Somogyi Gábor tudományos műve Boruth An­dor kiváló festőművészről (2003), valamint a „Széphalom” év­könyv 13. kötete, amiben egyebek között ismét olvasható Sza­bó Zoltán híres sárospataki professzorról, eddig lappangó ha­gyatékának közreadásával - zárta előadását Kováts Dániel. A baráti hangulatú irodalmi estet Asztalos Bence furulyaszó­val, Pozsgai Zoltán színművész felolvasással és szavalattal szí­nesítette. Basky István művész szólóénekeivel Béres Ferencre is emlékezett. Zongorán kísérte Draskóczy László zeneszerző. Résztvevők a Reformátusok Lapjából egy-egy példányt vihet­tek magukkal. B. I. L­ eutóbb, amikor Avi Karemben jártunk, Zakari­ás és Erzsébet lakását és ezen keresztül Keresztelő János születési helyét látogattuk meg. Egy templom baloldali hajójából jutot­tunk le Zakariásék egykori hajlékába, ahol az Előfutárra emlékeztünk. Lukács részletesen beszámol egy má­sik eseményről is, amikor Mária, még Já­nos születése előtt, meglátogatja a nagy­­nénjét, Erzsébetet. A papok házasságát szigorúan szabá­lyozta a törvény. Csak leányt, mégpedig tiszta zsidó származásút vehettek felesé­gül. Az különösen dicséretes dolog volt, ha olyan leányt talált, aki szintén „Áron leányai közül való volt” (1,5), mint ahogy ez Erzsébetnél, Zakariás feleségénél volt a helyzet. Igazi papi család lehettek - „igazak voltak mindketten Isten színe előtt”. Boldogságukhoz csak egy dolog hiányzott: a gyermekáldás. A zsidó rabbik azt tanították, hogy Isten hét embert vetett el magától és ez a lista így kezdődött: „Az olyan zsidót, akinek nincs felesége, vagy azt a zsidót, akinek van ugyan felesége, de nincsen gyermek”. A gyermektelenség ér­vényes ok volt a vá­lásra. De Zakariásék erre so­ha nem gondoltak, hanem buzgón imád­koztak, még akkor is, amikor már „előre­haladott korúak” lettek és emberileg néz­ve az imádságuk meghallgatása is re­ménytelennek látszott. Isten végül is meghallgatta a könyör­gésüket, amit Zakariás nem akart elhinni, amiért az Úr angyala némaságra büntet­te, Erzsébet viszont szégyelte, hogy öreg korára lett terhes és öt hónapra elrej­tőzött az emberek elől (1,24). Erzsébetnek azonban volt egy Mária nevű rokona (1,36) Názáretben. Az akko­ri szóhasználat szerint a „rokon” az egy családból való leszármazást jelenti. Hogy az asszony a vérszerinti leszármazáson kí­vül házassággal is belekerült a rokonság­ba, azt itt figyelmen kívül hagyhatjuk, mi­vel Mária még nem volt férjnél. A hajadon lányok pedig természetszerűen az atyjuk családjához tartoztak. Mivel Erzsébetről tudjuk, hogy papi családból származott, Máriának is papi családból származónak kellett lennie. És ha a földrajzi távolság ellenére is jól ismerik egymást, szoros le­hetett a rokonság is. Lukácsnak ebből a két megjegyzéséből egyesek felvetették Jézus papi családból való származása lehetőségét is. De erről a dologról sem Lukácsnál, sem más szerzőnél soha többé nem esik szó. Ami teljesen megfelel a zsi­dó törvény szellemének, mert ha egy papi családból való leány férjhez ment és fiút szült és férje a Dávid családjából való volt, a gyermek nem a papi nemzetség­hez, hanem Dávid családjához számított. Mária fia, Jézus pedig Józsefnek, a Dávid családjából való férfinek a fiaként szere­pelt a törvény előtt (2,4). Mária József jegyese volt. Az eljegyzés egy évig tartott és majdnem olyan kötöttsé­get jelentett, mint a házasság. Csak válás­sal lehetett feloldani. Ha az eljegyzési idő alatt a férfi meghalt, a leányt a törvény öz­vegyként kezelte, így született meg az a mi fülünknek idegen kifejezés: „szűz özvegy­asszony”. Régen, ha két ember elje­­gyezkedett, azt a kapcsolatot csak a halál szakíthatta ketté. Mózes törvénye azt az asszonyt, aki idegen férfival hált, halállal büntette. Ebből a szempontból már a je­gyes is házastársnak számított és csak ak­kor maradt büntetlen, ha nem lehetett rábi­zonyítani a bűnösségét (5. Móz 22,19-29). Ha a törvényt Jézus idejében már nem is hajtották végre ilyen szó szerint, Máriá­nak mégis elállhatott a lélegzete, amikor az angyal közli vele: „íme, fogansz mé­­hedben és fiat szülsz” (1,31). De hát, „ho­­gyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit?” - kérdi az angyalt. Az Istennél semmi sem lehetetlen! - hangzik a válasz. A te rokonod, Erzsébet és fiút fogant öregségére és már a hatodik hónapjában van, az, akit meddőnek mondanak... Mária tehát elindul rokonlátogatásra Avn Karembe. Lukács nem mondja el, hogy mi az útja sürgetőbb célja. Tanácsot szeretne-e kérni a nagynénjétől, hogy mit tegyen ebben - az emberileg szólva - két­ségbeejtő helyzetében. Hiszen eljegyzett menyasszony és hogyan fogja tisztázni magát a házasságtörés gyanúja alól? - Ugyanakkor tudja, hogy nagynénje meddő is, meg előrehaladott korú is. Hogy lehet, hogy mégis hatodik hónapjá­ban van? Lukács részletesen elmondja mindkét angyali­ látogatást. Zakariás hi­tetlenkedve fogadja az angyal híradását. Emberileg igaza is van, de mivel nem hisz Isten ígéretének, az angyal megbünteti. Mária számára is felfoghatalan minden. De ő elhiszi az angyalnak, hogy Istent nem kötik a mi határaink és ha Istennek semmi sem lehetetlen, akkor történjék ve­le az, amit Isten döntött felőle... (Folytatjuk) Bajusz Ferenc A kripta lejárata

Next