Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-02 / 40. szám
A Károli kantáta bemutatója elé ősbemutatóra kerül majd sor. Az új mű szerzőjét és karmesterét, Draskóczy Lászlót kérdeztük a Károli kantáta megszületésének körülményeiről... ♦ Hit és Érték, 4. oldal A Nyírbátori Református Egyházközség ünnepi istentiszteletet tartott szeptember 18-án Ecsedi Báthori István országbíró születésének 450., halálának 400. évfordulójára emlékezve. Igét hirdetett Bölcskei Gusztáv püspök. Csíkos Sándor előadóművész tolmácsolásában hangzott el Kiss Tamás „Ének Báthori István országbíróról” c. verse. Ecsedi Báthori István koráról és tevékenységéről Szabó Géza főiskolai tanár és Dienes Dénes egyetemi tanár emlékeztek meg. Az ünnepség végén került sor Ecsedi Báthori István országbíró síremlékének megkoszorúzására. Az Evangélium Színház, valamint Udvaros Béla művészeti vezető, rendező, az Ökumenikus Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke Magyar Örökség Díjat kapott szeptember 24-én, a Magyar Tudományos Akadémián. Charles Phillips, az ENSZ egyik képviselője javasolta, hogy Tízparancsolat Bizottság védelmezze és emlékeztesse a különböző társadalmakat a zsidó-keresztyén erkölcsre, mint a közösségek hagyományos alapjára. A képviselő felajánlotta segítségét annak érdekében, hogy az USA-ban 2006. február 5-án országszerte megtartsák a Tízparancsolat Napjának ünnepét. Phillips ismert közíró, hívő ember, tagja volt a Bush elnök által létrehozott, A család helyreállítása bizottságnak is. Ha a tízparancsolatot nem vesszük komolyan, az annak is jele, hogy társadalmunk nem üdvözli örömmel Isten jelenlétét közöttünk. Isten ígéreteinek valósága Isten ígéretei valóságos ígéretek. Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket és ezzel beérjük, hanem vegyük életigazságnak. Hittel fogadjuk el, mint személyünkre szóló ígéretet. Ezzel bizonyítjuk, hogy hisszük: Isten igaz! így meglátjuk Isten ígérete igazságát... ♦ Szolgálat, 6. oldal A hit cselekedetek nélkül halott Gyülekezeti segítség a székelyföldieknek Mindannyiunkat sokkoltak azok a képek, amelyeket a híradásokban láthattunk az augusztus 23-i székelyföldi árvíz pusztításáról. A hirtelen megáradt patakok, köztük a Nyikó, iszonyatos erővel söpörtek végig háromszéki székely falvakon, emberi életeket is követelve, iszonyatos károkat okozva. Ez a katasztrófa minden jóérzésű magyar embert arra késztetett, hogy lehetőségeihez mérten segítsen a székelyföldi magyar testvéreinek a helyreállításban és az élet újrakezdésében. A fehérgyarmati és a csengeti gyülekezet presbitériuma úgy döntött, hogy a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére összegyűjtött adományt a gyülekezetek küldöttei személyesen adják át a rászorulóknak. A polgármesteri hivatal dolgozóinak adományát a polgármester-presbiter Bokor László, a csenged és a pasaréti református gyülekezetek adományát a Johannita Lovagrend tagja, Arday András főorvos, egyházkerületi világi főjegyző, a fehérgyarmati gyülekezet adományát Szalai László lelkipásztor adta át, mintegy 800.000 Ft-ot. Folytatás az 5. oldalon - A történelem megdöbbentő emlékei Negyedik alkalommal tartotta közösen, a Tiszántúli Egyházkerület és a Kárpátaljai Református Egyház Nőszövetsége konferenciáját... ♦ Határon Innen és Túl, 8. oldal Október 6-a különös története a nap két okból „emlékezetes” számomra. A gyászos napok történetét időrendi sorrendben ismertetem. Szentjóbi Szabó László költő, drámaíró, fordító, tanító és tanár, magántitkár 1767. június 22-én született Ottományon (ma Otomani Romániában). Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte el, majd beiratkozott a debreceni kollégiumba. Tanulmányai befejezése után Nagyváradon, majd Nagybányán a gimnáziumban a minorita katolikus rend visszatéréséig tanított. Ezután Pesten jogot tanult. Utóbbi tanulmányainak befejezése után évek óta húzódó vizsgálatra kapott megbízást Bécsben. A peres ügy lezárása és visszatérte után sokat utazott Bihar megye városai és Pest- Buda között. Budán megismerkedett Batsányi Jánossal, aki a legjobb barátjává vált, majd gr. Ráday Gedeonnal és több jakobinus költővel, akikkel együtt szeretett volna dolgozni, de Kazinczy Ferenc mindent elkövetett, hogy ne jöjjenek létre a barátságok. Kazinczyval sem Batsányi, sem Baróti Szabó, sem Szentjóbi Szabó, sem sokan mások nem tudtak azonosan gondolkodni. Kazinczy mindenben vezéregyéniség akart lenni. Szentjóbi Szabó László hamarabb indította el a nyelvújító mozgalmat és mind a mai napig élnek szólásmondások, amelyek tőle származnak. 1794-ben és az azt követő évben megismerkedett Hajnóczy Józseffel, Kovachich Mártonnal, Lazkovics Jánossal, Szentmarjay Ferenccel és többekkel, akik ♦ Írta: Szentjóby Szabó Andor már ismerték Martinovics Ignác Józsefet (álnevén: Démocrite la Montagna) és a szászvári apát által vezetett mozgalmat. (Kulin professzor szerint, ez volt az első magyar köztársasági mozgalom, amelyre épült az 1848-as forradalom is). Az apát két társaságot alapított, amelyek egymásról nem tudtak, és két kátét dolgozott ki, amelyeket lemásolásokra és továbbterjesztésekre a társaság tagjainak átadott. Martinovicsot Bécsben letartóztatták, és beárulta a két társaságot, így hamarosan elfogták Pesten és Budán a társaságok tagjait. Szentjóbi Szabó Lászlót 1794. december 11-én Pesten tartóztatták le. Közel ötven rabtársával együtt Budán, az Úri utca 53-ban, a franciskánusok klastromában kiépített börtönbe zárták. A kihallgatásokat az ebédlőben tartották. (Ma itt a Magyar Történelemtudományi Intézet működik.) Többhetes kihallgatások után 1795. május 8-án hirdettek ítéletet. A letartóztatottakból 14 személyt, köztük Szentjóbi Szabó Lászlót is halálra ítélték, és átszállították őket a gárdatiszti házba (mai helyén a Hadtörténeti Intézet és Múzeum található). Az elítéltekből ötöt 1795. május 20-án vezettek a vesztőhelyre, a Generális kaszálóra (mai neve Vérmező), Sigray Jakabot, Szentmarjay Ferencet, Laczkovics Jánost, Hajnóczy Józsefet és végül Martinovics Ignác Józsefet, akiknek végig kellett nézni az előzőek lefejezését. 1795. június 3-án Sándor Lipót nádor még halálra ítélte Szolárcsik Sándort és Őz Pált. Az ítéletet még aznap az előző helyen végre is hajtották. Még hét halálra ítélt várt a sorsára. Szentjóbi Szabó László az ítélet megváltoztatásáért kegyelmi kérvényt írt II. Lipót uralkodóhoz, aki 1795. június 1-én kihirdetett döntés értelmében a halálos ítéletet bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre változtatta. A letöltés helyéül Kufstein várbörtönét jelölte ki, ahová 1795. augusztus 7-én zárt lovas kocsin Erdélyi Lászlóval útnak indították. Betegségtől gyötörten 1795. szeptember 3-án érkezett meg Kufsteinbe, ahol 210 évvel ezelőtt, 1795. október 6-án a 7. számú cellában meghalt. A rabok temetőjében temették el jeltelen sírba. A másik gyászos esemény az aradi vértanúk kivégzése - szintén kapcsolódik a Habsburg abszolutizmus bosszújához. A kiindulási pont ismét Bécs, ahol 1848. október 6-án felkelés tört ki. Miksa, Baillet de Latour gróf (1737-1806) fia, Tivadar gróf (1780-1848) kitűnt a Napóleon ellen vívott szabadságharcban, majd V. Ferdinánd császár és király hadügyminiszterré nevezte ki. Fél évvel később, a dühöngő tömeg berontott a hadügyminisztériumba, Latour grófot elfogták és egy lámpavasra felakasztották. A császári udvar tagjai Olmützbe (Morvaország) menekültek. A felkelés egy éves évfordulójának napján - Haynau báró vezérletével vérengzést hajtottak végre az 1848/49-es szabadságharc vezetői között. Folytatás a 3. oldalon A Magyar Gyermekorvosok Társasága ezévi nagygyűlését - a Semmelweis Egyetem és a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza közös szervezésében - rendezték meg szeptember 29-e és október 1-e között a Balatonszárszói SDG Konferenciaközpontban. Hans Christian Knuth evangélikus püspök szerint nem eléggé erős és aktív az egyházak kulturális elkötelezettsége Németországban. A Német Szövetségi Parlament Kulturális Bizottságának jelentése szerint az egyházak ugyan arányaiban nagyobb pénzügyi ráfordítást adnak, mint a szövetségi tartományok, illetve a kisebb közösségek, de még ezt is kevésnek tartja. Az állami pénzek az úgynevezett magas kultúra támogatására mennek el nagyobb részt, az egyházak ezzel szemben az átlagos, illetve népszerű kultúrát támogatják. Példaként említette a püspök az egyházi zenét, amely nagyon sok zeneszerető embert vonz. Minden korcsoport számára tudnak az egyházak változatos programot biztosítani, hiszen számos együttessel rendelkeznek. Az istentisztelet kulturális esemény is, hiszen énekek, korálok hangzanak el. Ide sorolható a prédikáció is, mivel a benne felhasznált nyelvi képek és gondolatok az emberi élet fájdalmainak és örömeinek értelmezéséhez segítik hozzá a templomba járókat. Kijelentette: a hirdetési-reklám társaságokat kivéve nincs még egy olyan tevékenység a társadalomban, mely nyelvileg annyira ösztönző és gazdag lenne, mint az evangéliumi igehirdetés. Forrás: KSz, BL Hogy helyreálljon az ősi rend... Az idei tanévkezdés egyik nagy és örvendetes eseménye volt Erdélyben, hogy újra magyar középiskola lett Marosvásárhelyt a Bolyai Farkasról elnevezett gimnázium - a hajdani híres-neves Református Kollégium utóda. Másfél évtizedig tartó nehéz küzdelemben sikerült elérni, hogy a negyvennégy évnyi vegyes tannyelvűség után szeptember 12-től kezdve csak magyar osztályok működnek ismét a közel félévezredes múltra visszatekintő tanintézet falai között. Voltak ennek a nehéz küzdelemnek a közelmúltban felemelő és drámai pillanatai is; elegendő talán, ha csak 1990 februárjára, a történelmi gyertyás-könyves felvonulásra gondolunk, mikor az egykori székely főváros utcáin több mint százezer ember tüntetett édes anyanyelvünkért, elorzott iskoláinkért, s az is közismert, hogy ama véres március napjaiban a két Bolyaiért - a vásárhelyi kollégiumért és a kolozsvári egyetemért - vonultunk utcára... Folytatás az 5. oldalon Mészöly Réka felvétele Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszél a tanévnyitó ünnepségen