Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-13 / 7. szám

Csoóri Sándor köszöntése Február 3-án ünnepelte hetvenötödik születésnapját Csoóri Sándor. Ebből az alkalomból a szűknek semmiképp sem mondható baráti kör köszöntötte a költőt. Az írótárs Sütő And­rás, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke, a közéleti küzdelmek tanúja, Pozsgay Imre és Görömbei András akadémikus mondott ünnepi szavakat. V­alamennyien azt a felszabadító élményt említették, amelyben Csoóri Sándor ré­szeltette az olvasókat a múlt rendszer reménytelen állapotaiban. Amikor ebben az országban nem voltak valódi nemzeti intézmények, a költő saját magát formálta nemzeti közintézménnyé. Mind a költészet, mind a közgondolkodás területén megke­rülhetetlen fontosságú életművet alkotott. A köszöntő beszédek szóltak az irodalmi folytonosságot őrző eltökéltségről, a kimondhatatlant kimondó politikai bátorságról, a rendszerváltozást előkészítő közösségi szervezőerőről, a Magyarok Világszövetségének meghatározó korszakáról, a Duna Televízió alapításáról... A hetvenöt évet az életműből válogatott hetvenöt vers szép kötete is kö­szöntötte. Ezen az ünnepségen ol­vasták fel Mádl Ferenc köztársa­sági elnök levelét, amelyet az aláb­biakban közlünk. Balra a születésnapi kötet, jobbra a borítón Patay László festményének részlete Tisztelt Csoóri Sándor! Kedves Barátom! Sok szeretettel kívánok jó egészséget, derűt és sok-sok, alkotásokban gazdag évet 75. születésnapodon. Történelmünknek nem egy olyan szakasza volt, amikor a magyar társadalom sza­badságvágya, a nemzet önazonosságának megőrzésére irányuló szándék jószerével az irodalomba menekült. A pártállam idején azt az alkotót tiszteltük benned, aki finom érzékenységgel, szellemi és közéleti bátorsággal fölmérte, hogy az irodalmon túli fel­adatokat is el kell vállalnia. Nemcsak a világirodalom újdonságaira fogékony, a világ apró rezdüléseire is figyelő költő, nemcsak a búcsúzó paraszti társadalom krónikása voltál, nemcsak re­mek filmforgatókönyveket, esszéket, közéleti írásokat adtál közre, hanem évtizedeken át szinte egyszemélyes intézménnyé, a szellemi függetlenség és a magyarság össze­tartozásának jelképévé válhattál. Az annyiszor megszégyenített nemzet mentális ép­ségéért dolgozva fordultál a történelem felé, időben és térben egységes magyarságban gondolkodva, szellemed szabad kalandozását nem tudta megakadályozni sem cenzú­ra, sem határsorompó. Az olvasók jó szándékú önzését tolmácsolom, amikor e jeles életforduló alkalmá­ból töretlen alkotókedvet kívánok. A nemzet ügyeire fogékony közönség várja az újabb Csoóri-műveket! Bizonyos vagyok abban, hogy nem hiába: az a felelősség, amelynek jegyében mindig is alkottál, nem tűri a csendet. Hetvenöt év ide vagy oda, sem a bajok, sem a jobbító akarat nem ismerik a kort. A mindennapok kihívásai elől nem lehet elmenekülni: azok ébren és éberen tartják az alkotóerő ifjúságát. Az Isten éltessen! Szeretettel üdvözöl: Mádl Ferenc KITEKINTŐ Spenerre emlékeztek A berlini Humboldt­ Egyetem, a berlini Protestáns Akadémia és a Pietizmus-kuta­­tás Történeti Bizottsága közös tudományos ülést tartott február 4-6. között Philipp Jakob Spenernek, a pietizmus atyja halálának 300. évfordulója alkalmából. Imámképzés a holland protestáns teológián A protestáns teológia egyik fellegvára Hollandiában az Amszterdami Szabadegye­tem. Itt, a holland kormány garantált pénzügyi támogatásával megindul a muszlim teológus- és papképzés. Erre a célra az egyetem 1,5 millió eurót kap. I Hálaadás Tarcalon A templom harangjai hálaadó istentiszteletre hívo­gattak. Hálaadás a templom padfűtésének megva­lósításáért és a teljes külső felújításáért. Legfőkép­pen pedig Király László lelkipásztor 38 évi helybe­li szolgálatáért. Fáradtságos, küzdelmes volt ez az út, de az Úr Isten adott hozzá erőt. K­irály László 1937-ben Csapon született, lelkész családban, lelkész dinasztiában. Édesapja Király Zoltán Csapon volt lelkész, édes­anyja Horkay Anna is lelkész családból származott. A háború utolsó évében kitelepítették őket Kistárkányba. Nehéz évek következtek ez­után az egyre népesebbé váló család életében. Három év alatt ötször költözködtek, míg végül édesapját Bodroghalász gyülekezete lelki­­pásztorául választotta. Isten gondviselése mutatkozott meg ebben is, hiszen Sárospatak kö­zelsége lehetővé tette a hét gyermek továbbtanulását. Király László Sárospatakon érettségizett, s a debreceni Református Teológián szerzett lelkészi képesítést. Ötévi több helyen végzett segéd­­lelkészi szolgálat után választotta meg 1966-ban lelkipásztorának a tar­­cali gyülekezet. Azóta itt szolgált, hirdette Isten Igéjét a település la­kosságával összeforrva. De most eljött az idő, hogy búcsút kell ven­nünk tőle, nyugdíjba menetele alkalmából. Nagyon nehéz ez a búcsú­zás, szavakkal ki sem lehet fejezni az érzéseket. A tarcali gyülekezet mellett az utóbbi 27 évben még a mezőzombori gyülekezetben is ellát­ta a lelkipásztori szolgálatot. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát a 2 Mó­zes 33, 12-13) versei alapján Börzsönyi József, a Zempléni Egyházme­gye esperese végezte. Király László nagytiszteletű úr beszámolót tartott templomunk fel­újításának anyagi forrásairól és érzékeny szívvel vett búcsút a gyülekezettől. Köszöntések és áldáskívánások következtek. Az egyházkerület nevé­ben Ábrám Tibor főgondnok, az egyházmegye nevében Erdei Pál egy­házmegyei gondnok, a Sárospataki Teológia nevében Győri István dé­kán, a rokonok nevében Benke György ny. teológiai tanár, a testvérek ne­vében Benke Györgyné Király Ildikó csodálatos evangéliumi ének ének­lésével. További köszöntések hangzottak el Koncz Ferenc országgyűlési képviselő, a település polgármestere és az iskola vezetősége részéről. Ők is mind kedves szavakkal, ajándékokkal és virágokkal búcsúztak a nyug­díjba vonuló lelkipásztortól és kedves családjától. A köszöntések folytatódtak a mélyen érintett gyülekezet részéről. Megható szavakkal mondtak köszönetet és kívántak áldást gyülekeze­tünk gondnoka, a presbitérium, a gyülekezet asszonyai a Nőszövetség nevében és adták át a településünkre emlékeztető ajándékaikat sok-sok virág kíséretében. Végül, de nem utolsó sorban az ifjúság és a gyerekek műsorukkal, énekléssel, versekkel gitár és furu­lya kíséretében és a kicsik, szívek­ből jövő igaz szeretettel, egy-egy szál fehér rózsával köszöntötték a számukra is oly kedves nagytiszte­letű urat. Mindezekből kitűnik, hogy nem volt hiábavaló a mag elvetése, mert kicsirázott és termést hozott. A jókívánságokban elhangzott, hogy találjon a gyülekezet hasonló lelkipásztort, aki tovább vezeti majd ezt a régi időkre visszatekintő gyülekezetét. Kérjük, hogy a meg­gyújtott fény tovább világítson. --------------­------------- Bambács Istvánné Hit és Lélek Világimanapi előkészítő konferencia Szeretnénk továbbadni tudásunkat, ezért megbeszéltük, hogy milyen régiókban tartjuk meg az imanapot, s igyekeztünk segítséget nyújtani azoknak a testvéreknek, akik először kapc­solódnak be ebbe a szép szolgálatba. Az imanapi füzeteket az Ökumenikus Tanács Irodájából postázzuk, anyaga lekérhető a prothis@axelero.hu, a misszioi.iroda@zsinatiiroda.hu vagy az okumenikus@lutheran.hu címekről. Reméljük, hogy az idén is sok gyülekezetben fogjuk tarta­ni a Nők Ökumenikus Világimanapját március 4-én, melyre Isten gazdag áldását kérjük. ----------------------- Szakács Zita I-------------------------------Folytatás az 1. oldalról AZ ÁLDOTT ORVOS KÖZELÉBEN Imádkozzunk egymásért! S­purgeon, a nagy angol igehirdető ír­ja, hogy az egymásért való imádko­zás olyan, mint a szivárvány a felhőkön, mint a galamb az olajfaággal, mint a ger­­lice búgása, amely a nyarat hirdeti. Bibliaolvasás közben gyakran találko­zunk imádkozó emberekkel, akik nem­csak magukért imádkoznak, hanem máso­kat is Isten elé visznek könyörgésükben, szinte harcolnak értük szent alázattal. Amikor Isten megmondja Ábrahám­nak, hogy elpusztítja Sodomát és Gomo­­rát égre kiáltó bűnükért, akkor az Ószö­vetség egyik nagyon mély értelmű jele­nete következik. Ábrahám elkezd alku­dozni Istennel a két város megmentésé­ért. Szíve tele van szánalommal a bűnös városok iránt. Talán, mert unokaöccse, Lót is ott lakik, talán valóban szereti őket. Ábrahám először ötösével, aztán tízesével alkudozik, míg Isten már tíz igaz emberért is megkönyörülne a két bűnös városon (1 Mózes 18,17-33). Gondoljunk Mózesre, a legkirályibbra az emberek között. Hogyan imádkozik a Sinai hegyen, amikor azok aranybor­jút készíttettek maguknak Áronnal: „Miért gerjedne Uram a te haragod né­ped ellen, amelyet nagy erővel és hatal­mas kézzel hoztál vala­ki Egyiptomból... Múljék el a te haragod tüze, és hagyd ab­ba azt a néped ellen való veszedelmet” (2 Mózes 32,11). És aztán magát ajánlja fel Istennek bűnös népe helyett: „... bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál" (2 Mózes 32,32). Amikor a jeruzsálemi templom fölépült, maga Salamon király szentelte azt föl, és térdre borulva, kiterjesztett kézzel imádkozott népéért, annak hitben való megmaradásáért (1bir 8,12-53; 2 Krón 8,1-44). Amikor az asszír király Jeruzsálemet ostromolja, és levélben megfenyegeti Ezékiás királyt és gyaláz­­za Istent, Ezékiás beviszi a templomba, kiterjeszti azt Isten elé és könyörög népe megtartatásáért (Ézs 37,1-20). És ne fe­ledkezzünk meg Jeremiásról, akinek könnyei imádságok voltak és népéért ömlöttek. És most néhány példa az Úr Jézus és apostolai napjaiból. Milyen re­ménykedve kéri a királyi tisztviselő Jé­zustól kisfia gyógyulását (Jn 4,46-54). Milyen mély alázattal csúszik a földön a sztrofőníciai asszony Jézus után, leánya gyógyulásáért könyörögve, és még azt is eltűrve, hogy Jézus ebnek nevezze (Má­té 15,21-28). A jeruzsálemi gyülekezet Péter szaba­dulásáért imádkozott, amikor Heródes király ki akarta végeztetni (ApCsel 12,12). És hogyan buzdítja Pál apostol minden levelében a hívőket az egymá­sért és az őérte való imádkozásra. És gondolok korunk bizonyságainak jelle­gére, amikor Isten gyermekei imádsága­ikban küzdenek Istennél kicsinyeikért, kedves hozzátartozóikért, az Úr nagy gyülekezetéért és a szegény, istentelen világért. Nem hiszek annak a kegyessé­gében, aki nem imádkozik másokért is, hanem csak önmagáért. De ne csak rájuk gondoljunk, hanem elsősorban egyedüli példaképünkre, az Úr Jézusra. Imádkozik főpapi imádságában tanítványaiért. És nem csak őértük, ha­nem mindazokért, akik majd az ő beszé­dükért hisznek Őbenne (Jn 17). Az utolsó vacsorán Péternek azt mondja: „Én imád­koztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." És a megfeszítés szörnyű kínjai között így imádkozott azokért, akik ke­resztre feszítették és gúnyolták: „Atyám, bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek” (Lk 23,34). És sorolhatnám tovább a bibliai példá­kat az egymásért való könyörgésről. De ne felejtsük el, hogy mindezek a mi tanú­ságunkra írattak meg, hogy kövessük példájukat. Könyörögjünk másokért. Szeretteinkért, barátainkért, munkatársa­inkért, a betegekért, mindenkiért meny­­nyei Atyánkhoz.. És imádkozzunk azokért, akiknek pa­naszuk van ellenünk, vagy bántani akar­nak bennünket. Vigyük őket és ügyünket imádságunkban Isten elé. Ugyancsak Spurgeonnál olvastam a következő törté­netet: „Olvastam egy emberről, akinek panasza volt lelkipásztorára, és az böl­csen azt mondta neki: »Jó, itt az utcán nem beszélhetünk erről, jöjjön a házam­ba, ott mondja el nekem panaszát.« Vele ment és a lelkipásztor azt mondta neki: »Kedves testvérem, remélem, hogy amit nekem mondani akar, áldásul lesz ne­kem, ismerem hibáimat, olyan jól, mint mások. De hogy az, amit nekem monda­ni akart, áldásomra legyen, imádkozzunk előbb egymással.« Először a kötekedő imádkozott, és aztán a másik, mindket­ten röviden. Amikor befejezték az imád­kozást, a lelkipásztor azt mondta: »Nos, kedves testvérem, miután imádkoztunk, remélem, mindketten jó lelki állapotban vagyunk, mondja el, mi a panasza rám«. Az ember szégyenkezve, dadogva azt mondta: »Nincs semmi panaszom magá­ra. Elfelejtettem magáért imádkozni, és nem vártam, hogy Isten maga által fel­üdítsen, amikor én elfelejtettem magát a kegyelem trónusa elé vinni«”. Valahogy így kellene tennünk nekünk is. Imádkozni egymásért. ------------------------------------------ Körpöly Kálmán

Next