Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-13 / 7. szám
Csoóri Sándor köszöntése Február 3-án ünnepelte hetvenötödik születésnapját Csoóri Sándor. Ebből az alkalomból a szűknek semmiképp sem mondható baráti kör köszöntötte a költőt. Az írótárs Sütő András, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a közéleti küzdelmek tanúja, Pozsgay Imre és Görömbei András akadémikus mondott ünnepi szavakat. Valamennyien azt a felszabadító élményt említették, amelyben Csoóri Sándor részeltette az olvasókat a múlt rendszer reménytelen állapotaiban. Amikor ebben az országban nem voltak valódi nemzeti intézmények, a költő saját magát formálta nemzeti közintézménnyé. Mind a költészet, mind a közgondolkodás területén megkerülhetetlen fontosságú életművet alkotott. A köszöntő beszédek szóltak az irodalmi folytonosságot őrző eltökéltségről, a kimondhatatlant kimondó politikai bátorságról, a rendszerváltozást előkészítő közösségi szervezőerőről, a Magyarok Világszövetségének meghatározó korszakáról, a Duna Televízió alapításáról... A hetvenöt évet az életműből válogatott hetvenöt vers szép kötete is köszöntötte. Ezen az ünnepségen olvasták fel Mádl Ferenc köztársasági elnök levelét, amelyet az alábbiakban közlünk. Balra a születésnapi kötet, jobbra a borítón Patay László festményének részlete Tisztelt Csoóri Sándor! Kedves Barátom! Sok szeretettel kívánok jó egészséget, derűt és sok-sok, alkotásokban gazdag évet 75. születésnapodon. Történelmünknek nem egy olyan szakasza volt, amikor a magyar társadalom szabadságvágya, a nemzet önazonosságának megőrzésére irányuló szándék jószerével az irodalomba menekült. A pártállam idején azt az alkotót tiszteltük benned, aki finom érzékenységgel, szellemi és közéleti bátorsággal fölmérte, hogy az irodalmon túli feladatokat is el kell vállalnia. Nemcsak a világirodalom újdonságaira fogékony, a világ apró rezdüléseire is figyelő költő, nemcsak a búcsúzó paraszti társadalom krónikása voltál, nemcsak remek filmforgatókönyveket, esszéket, közéleti írásokat adtál közre, hanem évtizedeken át szinte egyszemélyes intézménnyé, a szellemi függetlenség és a magyarság összetartozásának jelképévé válhattál. Az annyiszor megszégyenített nemzet mentális épségéért dolgozva fordultál a történelem felé, időben és térben egységes magyarságban gondolkodva, szellemed szabad kalandozását nem tudta megakadályozni sem cenzúra, sem határsorompó. Az olvasók jó szándékú önzését tolmácsolom, amikor e jeles életforduló alkalmából töretlen alkotókedvet kívánok. A nemzet ügyeire fogékony közönség várja az újabb Csoóri-műveket! Bizonyos vagyok abban, hogy nem hiába: az a felelősség, amelynek jegyében mindig is alkottál, nem tűri a csendet. Hetvenöt év ide vagy oda, sem a bajok, sem a jobbító akarat nem ismerik a kort. A mindennapok kihívásai elől nem lehet elmenekülni: azok ébren és éberen tartják az alkotóerő ifjúságát. Az Isten éltessen! Szeretettel üdvözöl: Mádl Ferenc KITEKINTŐ Spenerre emlékeztek A berlini Humboldt Egyetem, a berlini Protestáns Akadémia és a Pietizmus-kutatás Történeti Bizottsága közös tudományos ülést tartott február 4-6. között Philipp Jakob Spenernek, a pietizmus atyja halálának 300. évfordulója alkalmából. Imámképzés a holland protestáns teológián A protestáns teológia egyik fellegvára Hollandiában az Amszterdami Szabadegyetem. Itt, a holland kormány garantált pénzügyi támogatásával megindul a muszlim teológus- és papképzés. Erre a célra az egyetem 1,5 millió eurót kap. I Hálaadás Tarcalon A templom harangjai hálaadó istentiszteletre hívogattak. Hálaadás a templom padfűtésének megvalósításáért és a teljes külső felújításáért. Legfőképpen pedig Király László lelkipásztor 38 évi helybeli szolgálatáért. Fáradtságos, küzdelmes volt ez az út, de az Úr Isten adott hozzá erőt. Király László 1937-ben Csapon született, lelkész családban, lelkész dinasztiában. Édesapja Király Zoltán Csapon volt lelkész, édesanyja Horkay Anna is lelkész családból származott. A háború utolsó évében kitelepítették őket Kistárkányba. Nehéz évek következtek ezután az egyre népesebbé váló család életében. Három év alatt ötször költözködtek, míg végül édesapját Bodroghalász gyülekezete lelkipásztorául választotta. Isten gondviselése mutatkozott meg ebben is, hiszen Sárospatak közelsége lehetővé tette a hét gyermek továbbtanulását. Király László Sárospatakon érettségizett, s a debreceni Református Teológián szerzett lelkészi képesítést. Ötévi több helyen végzett segédlelkészi szolgálat után választotta meg 1966-ban lelkipásztorának a tarcali gyülekezet. Azóta itt szolgált, hirdette Isten Igéjét a település lakosságával összeforrva. De most eljött az idő, hogy búcsút kell vennünk tőle, nyugdíjba menetele alkalmából. Nagyon nehéz ez a búcsúzás, szavakkal ki sem lehet fejezni az érzéseket. A tarcali gyülekezet mellett az utóbbi 27 évben még a mezőzombori gyülekezetben is ellátta a lelkipásztori szolgálatot. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát a 2 Mózes 33, 12-13) versei alapján Börzsönyi József, a Zempléni Egyházmegye esperese végezte. Király László nagytiszteletű úr beszámolót tartott templomunk felújításának anyagi forrásairól és érzékeny szívvel vett búcsút a gyülekezettől. Köszöntések és áldáskívánások következtek. Az egyházkerület nevében Ábrám Tibor főgondnok, az egyházmegye nevében Erdei Pál egyházmegyei gondnok, a Sárospataki Teológia nevében Győri István dékán, a rokonok nevében Benke György ny. teológiai tanár, a testvérek nevében Benke Györgyné Király Ildikó csodálatos evangéliumi ének éneklésével. További köszöntések hangzottak el Koncz Ferenc országgyűlési képviselő, a település polgármestere és az iskola vezetősége részéről. Ők is mind kedves szavakkal, ajándékokkal és virágokkal búcsúztak a nyugdíjba vonuló lelkipásztortól és kedves családjától. A köszöntések folytatódtak a mélyen érintett gyülekezet részéről. Megható szavakkal mondtak köszönetet és kívántak áldást gyülekezetünk gondnoka, a presbitérium, a gyülekezet asszonyai a Nőszövetség nevében és adták át a településünkre emlékeztető ajándékaikat sok-sok virág kíséretében. Végül, de nem utolsó sorban az ifjúság és a gyerekek műsorukkal, énekléssel, versekkel gitár és furulya kíséretében és a kicsik, szívekből jövő igaz szeretettel, egy-egy szál fehér rózsával köszöntötték a számukra is oly kedves nagytiszteletű urat. Mindezekből kitűnik, hogy nem volt hiábavaló a mag elvetése, mert kicsirázott és termést hozott. A jókívánságokban elhangzott, hogy találjon a gyülekezet hasonló lelkipásztort, aki tovább vezeti majd ezt a régi időkre visszatekintő gyülekezetét. Kérjük, hogy a meggyújtott fény tovább világítson. --------------------------- Bambács Istvánné Hit és Lélek Világimanapi előkészítő konferencia Szeretnénk továbbadni tudásunkat, ezért megbeszéltük, hogy milyen régiókban tartjuk meg az imanapot, s igyekeztünk segítséget nyújtani azoknak a testvéreknek, akik először kapcsolódnak be ebbe a szép szolgálatba. Az imanapi füzeteket az Ökumenikus Tanács Irodájából postázzuk, anyaga lekérhető a prothis@axelero.hu, a misszioi.iroda@zsinatiiroda.hu vagy az okumenikus@lutheran.hu címekről. Reméljük, hogy az idén is sok gyülekezetben fogjuk tartani a Nők Ökumenikus Világimanapját március 4-én, melyre Isten gazdag áldását kérjük. ----------------------- Szakács Zita I-------------------------------Folytatás az 1. oldalról AZ ÁLDOTT ORVOS KÖZELÉBEN Imádkozzunk egymásért! Spurgeon, a nagy angol igehirdető írja, hogy az egymásért való imádkozás olyan, mint a szivárvány a felhőkön, mint a galamb az olajfaággal, mint a gerlice búgása, amely a nyarat hirdeti. Bibliaolvasás közben gyakran találkozunk imádkozó emberekkel, akik nemcsak magukért imádkoznak, hanem másokat is Isten elé visznek könyörgésükben, szinte harcolnak értük szent alázattal. Amikor Isten megmondja Ábrahámnak, hogy elpusztítja Sodomát és Gomorát égre kiáltó bűnükért, akkor az Ószövetség egyik nagyon mély értelmű jelenete következik. Ábrahám elkezd alkudozni Istennel a két város megmentéséért. Szíve tele van szánalommal a bűnös városok iránt. Talán, mert unokaöccse, Lót is ott lakik, talán valóban szereti őket. Ábrahám először ötösével, aztán tízesével alkudozik, míg Isten már tíz igaz emberért is megkönyörülne a két bűnös városon (1 Mózes 18,17-33). Gondoljunk Mózesre, a legkirályibbra az emberek között. Hogyan imádkozik a Sinai hegyen, amikor azok aranyborjút készíttettek maguknak Áronnal: „Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál valaki Egyiptomból... Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet” (2 Mózes 32,11). És aztán magát ajánlja fel Istennek bűnös népe helyett: „... bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál" (2 Mózes 32,32). Amikor a jeruzsálemi templom fölépült, maga Salamon király szentelte azt föl, és térdre borulva, kiterjesztett kézzel imádkozott népéért, annak hitben való megmaradásáért (1bir 8,12-53; 2 Krón 8,1-44). Amikor az asszír király Jeruzsálemet ostromolja, és levélben megfenyegeti Ezékiás királyt és gyalázza Istent, Ezékiás beviszi a templomba, kiterjeszti azt Isten elé és könyörög népe megtartatásáért (Ézs 37,1-20). És ne feledkezzünk meg Jeremiásról, akinek könnyei imádságok voltak és népéért ömlöttek. És most néhány példa az Úr Jézus és apostolai napjaiból. Milyen reménykedve kéri a királyi tisztviselő Jézustól kisfia gyógyulását (Jn 4,46-54). Milyen mély alázattal csúszik a földön a sztrofőníciai asszony Jézus után, leánya gyógyulásáért könyörögve, és még azt is eltűrve, hogy Jézus ebnek nevezze (Máté 15,21-28). A jeruzsálemi gyülekezet Péter szabadulásáért imádkozott, amikor Heródes király ki akarta végeztetni (ApCsel 12,12). És hogyan buzdítja Pál apostol minden levelében a hívőket az egymásért és az őérte való imádkozásra. És gondolok korunk bizonyságainak jellegére, amikor Isten gyermekei imádságaikban küzdenek Istennél kicsinyeikért, kedves hozzátartozóikért, az Úr nagy gyülekezetéért és a szegény, istentelen világért. Nem hiszek annak a kegyességében, aki nem imádkozik másokért is, hanem csak önmagáért. De ne csak rájuk gondoljunk, hanem elsősorban egyedüli példaképünkre, az Úr Jézusra. Imádkozik főpapi imádságában tanítványaiért. És nem csak őértük, hanem mindazokért, akik majd az ő beszédükért hisznek Őbenne (Jn 17). Az utolsó vacsorán Péternek azt mondja: „Én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." És a megfeszítés szörnyű kínjai között így imádkozott azokért, akik keresztre feszítették és gúnyolták: „Atyám, bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek” (Lk 23,34). És sorolhatnám tovább a bibliai példákat az egymásért való könyörgésről. De ne felejtsük el, hogy mindezek a mi tanúságunkra írattak meg, hogy kövessük példájukat. Könyörögjünk másokért. Szeretteinkért, barátainkért, munkatársainkért, a betegekért, mindenkiért menynyei Atyánkhoz.. És imádkozzunk azokért, akiknek panaszuk van ellenünk, vagy bántani akarnak bennünket. Vigyük őket és ügyünket imádságunkban Isten elé. Ugyancsak Spurgeonnál olvastam a következő történetet: „Olvastam egy emberről, akinek panasza volt lelkipásztorára, és az bölcsen azt mondta neki: »Jó, itt az utcán nem beszélhetünk erről, jöjjön a házamba, ott mondja el nekem panaszát.« Vele ment és a lelkipásztor azt mondta neki: »Kedves testvérem, remélem, hogy amit nekem mondani akar, áldásul lesz nekem, ismerem hibáimat, olyan jól, mint mások. De hogy az, amit nekem mondani akart, áldásomra legyen, imádkozzunk előbb egymással.« Először a kötekedő imádkozott, és aztán a másik, mindketten röviden. Amikor befejezték az imádkozást, a lelkipásztor azt mondta: »Nos, kedves testvérem, miután imádkoztunk, remélem, mindketten jó lelki állapotban vagyunk, mondja el, mi a panasza rám«. Az ember szégyenkezve, dadogva azt mondta: »Nincs semmi panaszom magára. Elfelejtettem magáért imádkozni, és nem vártam, hogy Isten maga által felüdítsen, amikor én elfelejtettem magát a kegyelem trónusa elé vinni«”. Valahogy így kellene tennünk nekünk is. Imádkozni egymásért. ------------------------------------------ Körpöly Kálmán